Jedlin, engedd meg, hogy az előző bejegyzés alá érkezett kommentedre egy külön posztban reagáljak! :D
Hjaj, hol is kezdjem? :D Oly sok a gondolat, és oly kevés végén tudom megfogni a dolgot... xD
Mindenesetre megpróbálom. :D
Valójában már az ominózus "te nem vagy fan" incidensnél is majdnem megszületett ez a bejegyzés - vagy valami hasonló - de akkor még nem a "maybe" szó szerepelt a címben, hanem úgy kezdődött volna, hogy "I think". Akkor szinte biztos volt, hogy hagyom az egészet a francba - de erről már meséltem a FanBook-os csoportban. Azért a válaszodért jár majd az ÓÓÓRIÁSI JedHug, amikor találkozunk (meg azért, mert hiányzol :D). :D Nem felejtettem el. xD
Ha őszinte akarok lenni, márpedig így van, be kell vallanom, hogy ez nem új keletű dolog, és nem ez az incidens szülte ezt a gondolatot. Már nyár végén/ősszel elkezdődött.
Én is határozottan érzem, hogy megváltoztak a dolgok, és már máshogy viszonyulok hozzájuk. Van az a legenda, hogy a szerelem valamennyi idő után elmúlik, és átadja a helyét egy nagyon mély kötődésnek, szeretetnek. Talán ezzel a párhuzammal tudom legjobban érzékeltetni, hogy mi ment végbe :D Míg régebben totál oda voltam tőlük és értük, egy ideje már kevesebbet sikítok miattuk. xD
Idk, már nyár vége óta nem vágyam, hogy kövessenek twitteren. Minek? Mennyivel leszek azzal több? Semmivel. Igaz, hogy ha követnének, írhatnék nekik DM-et, de egyrészt: nem akarom őket zavarni a hülyeségeimmel, hiszen annyi dolguk/gondjuk van; másrészt: mit írhatnék nekik? mellesleg nem is tudok angolul; harmadrészt: valószínűleg úgysem olvasnák el, vagy ha igen, nem hinném, hogy válaszolnának. Szóval semmi értelmét nem látom az egésznek. Nem kell, hogy kövessenek.
Ezzel kezdődött.
Aztán szép lassan eljutottam oda, hogy nem akarok velük találkozni, és nem akarok velük közös fotót. Minek? Egyáltalán nem különleges dolog. Több ezer fannal készítettek már képeket, semmi extra nincs benne.
Bécsben nagyon szerettem volna találkozni velük, de főleg a FanBook miatt... Bár nem tagadom, hatással volt rám a közelségük. Nagyon jó volt látni őket, teljesen felpörgetik az embert. :) De ez csal pár napig tartott a koncert után, aztán visszatértem oda, hogy nincs szükségem egy találkozásra velük.
Aztán jött a Eurosong, és a Waterline.
Kábé az ereimet vágtam attól a számtól. :S Nagyon csalódott lettem, és elkezdtem félni: mi van, ha az egész albumuk olyan lesz, mint a WL? O.o
Aztán jött ez a bejegyzés, és tudtam, hogy gáz van.
Szó mi szó, nekem vannak kétségeim, hogy szeretni fogom-e az új lemezüket. :/
És onnan, hogy nem szeretem a zenéjüket, már csak egy lépés az, hogy ne szeressem a srácokat sem. :/
