Basszus, rohadt ideges vagyok. Nem tudom, mennyire volt okos dolog, lehet, hogy még én jövök ki rosszul belőle, de kiakadtam és kinyitottam a számat.
Ma, amikor anya hazajött ebédelni, kérte, hogy keressek a neten valamilyen felmondási mintát, mert a férjének ma el kell döntenie mi legyen. Vagy abbahagyja a hülyeséget arról, hogy anyának viszonya van a főnökével, vagy anya felmond, aztán nem sipárog, hogy csak azért nem dolgozik, mert nem is akar.
Erre beidegesedtem, és megjegyeztem, hogy mindenki magából indul ki, és vádaskodás helyett inkább nézzen tükörbe. Majd elmeséltem, amiről anya eddig nem tudott.
Két éve nyáron a nevelőapám megváltozott. Vagy mondhatnám azt is, hogy totál meghülyült. Az csak a jéghegy csúcsa volt, hogy állandóan ölelgetett meg puszilgatott, hiába mondtam, hogy ne csinálja, mert idegesít. Az már azért keményebb volt, hogy nem volt elég neki az arcomat csókolgatni, szájrapuszit akart. Lehet, hogy velem van a baj, de úgy gondolom, hogy az ember lánya a pasijának szokott szájrapuszit adni, nem az anyja férjének.
És voltak durvább esetek. Például amikor törökülésben gubbassztottam az ágyamon, ő meg leült mellém, és a combomat simigatta. Vagy amikor feküdtem, olvastam, ő meg odafeküdt mellém és ott bújt meg ölelgetett, miközben arról beszélt, hogy úgy dobog a szíve, majd' kiugrik. Vagy amikor húszezer forintot ajánlott azért, ha áthívom az egyik barátnőmet és kettesben hagyom vele. Vagy amikor főztem, ő meg odaállt mögém és megnyalta a nyakam. Talán velem van a baj, de nem hiszem, hogy ez az ártalmatlan apai szeretet megnyilvánulása.
Anya megkérdezte, miért nem szóltam. Azt mondtam, azért, mert amúgy is mindig balhéznak, nem akartam még több feszültséget generálni. Ez igaz is, de csak az egyik fele a sztorinak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azt gondoltam, ha ezt elmondom, biztosan ki lesz innen penderítve, pedig most is alig jövünk ki, anya egyedüli fizetése semmire nem lenne elég.
Mielőtt visszament dolgozni, bejött a szobába, és közölte, hogy este "ebből háború lesz" és reméli, akkor odaállok, és megmondom, hogy így volt.
Ez azért egy kisebb gyomros volt nekem. Most mi van, nem hiszi el? De miért találnék ki ilyet?
Most azért áldom az eszemet, hogy múlt hétfőn szóltam a vasárnap esti incidensről. Történt ugyanis, hogy WSR-ről hazaérvén elmentem zuhanyozni, és amikor már vetkőztem, hallottam, hogy a szobámban nyikorog a padló, mint amikor bemegy valaki. Mivel már nem először fordult elő az utóbbi hetekben, hogy fürdés előtt neszeket hallottam a szobámból, úgy döntöttem, utánajárok, mi a szitu. Szinte hihetetlen, de ezt az ökröt találtam odabent, és ahogy előlépett, úgy tűnt, először megpróbált elbújni, de amikor rájött, hogy nem dog menni, inkább előállt. Másnap rákérdeztem anyánál, tudja-e mit csinált ott. Meglepődött a dolgon, azt mondta, majd megkérdezi. És mit mondott a szerencsétlen? Hogy azért ment be, mert hallotta, hogy nagyon nyüszít a kiskutya...
Áfonyám drágám helye ott van az ablakom alatt, fact, de nem tud úgy nyüszíteni, hogy a lakás túlsó felén, a másik szobában is hallatszódjon...
Afelől szemernyi kétségem sincs, hogy a tetű mindent tagadni fog. Most attól tartok, hogy kitalálja, hogy én másztam őrá, nem fordítva... Akkor anya kinek hisz? És úgy egyébként: mi lesz most ebből az egészből? :/
Life's suck.
