2013. január 31., csütörtök

Páráppa pssssssssssss :D

Ez igazából még 2012-höz tartozik, de... :)

A tavalyi évem kedvenc pillanatait felvonultató bejegyzésemben azt hiszem már említettem, hogy decemberben két csúcs levéllel is gazdagabb lettem.

Első körben Kingu lepett meg. Szülinap-Mikulás-Karácsony minden egybe ajándék gyanánt küldött nekem egy zacskó gumicukrot, és írt mellé egy levelet is (halkan teszem hozzá, hogy elbőgtem magam rajta, annyira Kangás volt, és annyira édes).


Karácsonyra pedig Icu készített egy rajzocskát, amin Albert látható, ha valaki nem ismerte volna fel a bukósisak és az overall alapján... :D Kedvenc spanyol Cickányunk épp a karácsonyi fenyőt húzza hazafelé. :D
Icc egyébként mindannyiunknak rajzolt valamit, és gazdagabbak lettünk egy "friends" feliratú egyenkarkötővel is. :) A rajzok eltérőek, de a karkötőink egyformák. :)


És ha már ZiZi Girls:
A többiek mind posztoltak karácsonykor a Fácsés csoportunkba képeket a fenyőfáikról, és egy késő éjszakai chates beszélgetés során, amikor már csak ketten maradtunk Iccel, a csajszi szóvá tette, hogy én nem mutattam meg a fánkat. Megígértem neki, hogy másnap megcsinálom a képeket, és majd felteszem. A fotózás meg is történt, csak a megosztás maradt el. :D Úgyhogy megkésve bár, de törve nem, engedve a köz (vagyis Icc) akaratának, íme, ezek voltak a fák:

ez volt az enyém :D

Öcsinek is volt egy picike :D
ez pedig anyáéké, mellette Öcsiével :D

2013. január 29., kedd

Perfection. :)

Kell egy jó könyv, egy pokróc, némi innivaló, jóóóóó sok nasi, és tökéletes egy csodás délutánhoz. :)



És ha már a tökéletességnél tartunk:

2013. január 27., vasárnap

I'm not impressed. At all.

Múlt hétvégére az MTV videótárába felkerült mind a 30 szám, amit hallhatunk majd A Dalban, és elkezdtem végighallgatni őket, s közben leírni, hogy egy-egy dalról mit gondolok. Azonban egyéb elfoglaltságaim miatt csak néhány dalon jutottam túl, és mire megint időm lett volna nekiülni a listának, már eltűntek a dalok a lapról...-_-" Szerte-szét a netről, innen-onnan meg nem akartam keresgetni, ezért úgy döntöttem, megvárom, míg visszakerül a hivatalos oldalra. :D De most már IDGAF, egy hét van hátra az első elődöntőig, előszedtem az eschungary listáját, és adj neki! :D

Elöljáróban annyit a véleményemről, hogy:


Mondhatnám úgy is, hogy a tavalyi nemzeti válogatóhoz képest a résztvevő dalok száma és azok minősége között sajnálatos módon fordított arányosság áll fenn. Tavaly a 20 dalból legalább ötöt tudtam mondani első blikkre, ami megragadott; most harmincból hármat (se). :S :'D


1. Veca dala elsőre nem tetszett igazán. Őt a CsISz óta nagyon szeretem, az X-Faktorban is szorítottam neki annak idején, de most azt kell mondjam, meglepődnék, ha a magyar publikum őt (illetve ezt a dalt) választaná az Eurovízióra. Erre még nem érett meg Európa, úgy érzem. :D
Az eleje kicsit olyan furi nekem, míg hallgattam, azon morfondíroztam, hogy "te jó Isten, ha ez a legjobb harmincban volt, mit várjak a többitől? O_o" A refrénnél aztán kezdtem megérteni, miért esett rá a választás, de a vége megint olyan izéééés... Szóval nem tudom. :D Érdekes. :D

2. Völgyesi Gabi hangja teljesen egybeforrott a Unique névvel, elég furcsa látnom, hogy "szólóban" tolja a számot. A Csak te légy egyébként megfogott. :) Nem kell ennek angol verzió, simán el tudom képzelni Malmöben így, ahogy van. :) Kíváncsian várom, hogy Gabi milyen klippel - és színpadképpel - rukkol elő.
Szeretem egyébként az ilyen dalait, az Ugye mindig itt leszel? studio session verzióját is sokkal jobbnak tartom a másiknál. :)

3. Puskás Peti nótája tetszetős. A tavalyi Csillagok egyelőre jobban tetszik, mint az Amíg a tűz ég, de talán csak azért, mert már ismerem és megszoktam. :) Nagyon sokat hallgattam azt a dalt az elmúlt bő egy évben. :)
Ahhoz képest, hogy a tavalyi magyar válogatóig azt sem tudtam, ki az a Puskás Peti, most már neki drukkolok. :'D #ESChatás

4. Gyurcsík Tibi tavalyi dalát nagyon szerettem angolul és magyarul is, ez az idei szerintem nem lett annyira jó. :( Túl magasra tette a lécet. :D Veca mellett számomra ő a másik nagy csalódás. Ettől függetlenül Team Tibi! :)

5. A Ne engedj el elég... érdekes, hogy úgy mondjam. :D Tény, hogy Odettnek van egy stílusa, amit a nagyközönség gyomra nem feltétlenül vesz be könnyen, de a Van az a pillanat a kedvenc magyar nyelvű dalaim közé tartozik (amiből nincs sok egyébként :'D). Magyarul tudva nagyon fura ez a dal, de a külföldiek talán honorálnák pontokkal ezt a kissé egzotikus hangzást. :'D Ezen még gondolkoznom kell. :D

6. A Vastag-tesókat mindig imádtam, de Tomi dala most Vecáéhoz és Tibiéhez hasonlóan a "többet vártam tőled :( " kategória versenyzőinek számát szaporítja.
Nem is tudom... ahogy hallgatom, inkább valami Disney-mese egyik betétdalaként tudnám elképzelni, az egyik meghatós-sírós jelenet alá, nem az Eurovízió színpadára. :D
Bár Tomika dalaival mindig hektikus volt a viszonyom: az is sok időbe telt, mire a Soha még megtetszett... Hányszor lenémítottam a MusicPlus-t, mikor elkezdődött, te jó ég... :'D De aztán annyiszor hallottam a zenecsatornán (nyugodjon békében :'( ) hogy végül megszerettem. :D #GoodSong #OldTimes

7. Ami Szabó Ádámot illeti, már a CsiSz-ben sem értettem, amikor a Fairytale-t "énekelte", hogy egy harmonikás miért akar énekelni, főleg ha nem is tud... Ott van neki a kis hangszere, játsszon rajta (vagy kérje meg a csaját, hogy játsszon vele ő xD ), felejtse el ezt a vokál-dolgot, mert nem megy neki. Nincs szép hangja szerintem.
Egyébként közben harmonikázni fog? Mert belőle nem lesz egy Alex Rybak, azt garantálhatom. ;) Neki ment, hogy egyszerre énekelt és hegedült, de Ádinak bőven van még hová fejlődni. :D

8. Baricz Gergőt nagyon bírtam az X-Faktor... elején. Csak aztán jött az óriási problémája, amit úgy hívtak, hogy Keresztes Ildikó, és elveszett a fiú varázsa. Nagy kár, hogy Ildi lett a mentora, kiölt belőle mindent, ami  szerethető volt.
A Verával történt szakításáról írt száma elég szép volt, bár hatásvadásznak éreztem...
A Húzról annyit, hogy elsőre még nem vagyok meggyőzve, de ha hallanám még párszor, szerintem megszeretném. És úgy vélem, Európa is szeretné. :)
Meghallgattam az angol verziót, a Stuck On You-t is. Ha ő jut ki, könyörgöm, a magyart vigye Malmöbe!

9. Mrs Columbo... Ez most komoly? Komoly?! pffffffffffffff...
Na jó, nagyvonalú leszek, és ráfogom arra, hogy nem tetszik, hogy a jazz olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. :D

10. ByeAlex... ez is mi? Erről sem hallottam még.
Ééés igen, fuck yeah, még egy lassú szám... Mi a jó isten van, az idei nemzeti válogatón végig aludni fogunk?
Rádióban végül is elmenne ez a szám, kólával, de az ESC... hááááááááááát... neeeeeeeeeeeeeeeee.
A vége: "Ez így jó nekem, ez a dal" - örülök, hogy legalább valakinek. xD #I'mNotImpressed.

11. Agárdi Szilvi - Pál Dénes... emberek, most őszintén: ki a rossebek ezek egyáltalán? :'D Soha nem hallottam még róluk, és ahogy ezt a szart hallgatom, nem is baj. :'D Szerintem ez kimondottan pocsék. #NoWayToVoteForThem

12. Amikor először láttam a zsűritagok és a versenyzők névsorát, kb. a hajvonalamig szaladt a szemöldököm... Kicsit fura, Rácz Gergő úgy indul a versenyben, hogy a pontozók között ott ül az egyik országos cimborája, szóval nem vagy egyedül, Icu. :D Mellesleg a Csak állj mellém sem tetszik. xD #minőmeglepetés

13. Ez a Rami is kicsoda? Puzzle című nótájáról nem fogom megjegyezni, maximum annyi emlékem marad róla, hogy nem túl jó. Ennek a szőke tündérkének nagyjából annyi hangja van, mint VV Zsófikának a Rágógumiban. Egyébként angol verzió is készült a dalhoz, de nem sokkoltam magam a szükségesnél jobban.

14. Újabb (számomra) ismeretlen banda: Background. A Neonzöld nem rossz, csak szóljon valaki a kislánynak, hogy ne énekeljen magasan, mert olyankor gáz a hangja. Egyébként olyan why not? érzésem van. :D Egy próbát megérne. :D

15. A Mindhalálig várni rád megint egy lassú dal... Éliás Gyuláról tudom, hogy valami marha nagy guru a magyar zenei életben, de én csak annyit tudok róla, hogy ő volt az egyik énektanár az X-ben, de az az én szegénységi bizonyítványom. :D Egyébként nem tetszik a hangszerelés...

Féltáv... Istenkém, nem bírom tovább... xDDD

16. A Valami más nem rossz... Csak igazat kell adnom a szóbeszédnek, miszerint nagyon hajaz az Alufóliára. #gáz Ennek is van angol verziója, I Gotta Fly címmel, de ez csak egy újabb pofon a szarnak. :D Polyák Lilla egyébként ismeretlen számomra, mivel az a musicelanyámkínja műfaj, amiben ő utazik a szintén musicalanyámkínjás pasijával, nem az én pályám. De legalább szép nő. :) :D A YouTube-os profilképén legalábbis kurvaszép. :D És amúgy a hangja sem rossz, csak hát jah... Loreen2. #fúj

17. Kállay Saunders András egyáltalán nem szimpatikus nekem - konkrétan rühellem a csávót. A számai valahogy mégis tetszeni szoktak, ami miatt még idegesítőbbnek találom a gyereket. -_-" :D A My Baby esetében ez nem áll fenn: örülök, hogy végre van egy száma, amit utálhatok. :D
Talán a "gagyi" jelzőt tudnám rásütni, amivel elég érzékletesen leírhatnám a színvonalát.

18. Bogitól nem vártam sokat, már csak azért sem, mert Barbie írta a dalszöveget... :D A hangja nem olyan vészes, mint amilyenre számítottam, alig irritáló, de maga a zenei alap - ha az előbb András számát legagyiztam, akkor ez - übergagyi.

19. Keresztes Ildikó hangja nagyon szexuális: bassza a fülem. Az X egyik adásának elején nem volt rossz az előadásában a Skyfall, de ez az egyetlen pozitívum, amit fel tudok hozni az oldalán.
A Nem akarok többé játszani is lassú dal, hát persze... Komolyan mondom, már el sem csodálkozom...

20. A United-nak volt régebben pár dala, amiket szerettem, a Végső állomást a mai napig szívesen hallgatom, de a Tegnap még más voltál nagyon nem jön be.

Akkor az utolsó harmadot indítsuk a cigány-blokkal:

21. A Plastikhead-del alapvetően semmi problémám, a Dér Henivel közös Hol volt, hol nem volt, és a Bencsik Tamarával közös Remegjen a föld kimondottan jó dalok (sőt, a HVHNV-nak angol verziója is született, és az is cool). :) Gáspár Lacit utálom, a hangját, az összes számát, mindent... Nem fér a fejembe, hogy a DJ-páros miért erőlteti ennyire a vele való munkát. Ez már a harmadik vagy a negyedik közös számuk - mellesleg az első, amit meghallgattam. Ha más énekelné, szeretném ezt a dalt, mert tetszene, így viszont abszolút felejtős. Nagyon nagy kár érte. :( Mert egyébként jó.

22. Uhh. Értem, hogy Icc mire írta, hogy Mohamed Fatima dala nagyon cigányos. Mikor olvastam a csajszi bejegyzését, még a röhögéstől sírtam, most kínomban. Fúúúúúú. Egy percet és 13 másodpercet bírtam belőle. Off. Hogy került ez a nemzeti döntőbe, emberek???

23. Fehér Zoltán megint a "hagyjuk" kategória. Az X-Faktorban is rühelltem ezt a gyereket, alig vártam, hogy kiessen, és borzasztó idegesítő, hogy nem lehet tőle megszabadulni. Egyébként nem tetszik egyáltalán ez a dal. Szarul van hangszerelve, a gyereknek semmi hangja, a szöveg pedig... Geszti Petinek nem ez élete munkája, maradjunk annyiban.

24. Burai Krisztián is abszolút új név számomra. Született szívtörő... hát, öhm... neeeeeeeeee.



25. Palcsó Tomi sem tartozik a kedvenceim közé. Az Ezt látnod kell sem segített neki, hogy nőjön valamennyit a szememben. :D

26. A Flash Travel nevű formáció sem az az együttes, akiről hallottam volna bármit is korábban. Soha ne add fel az álmaidat című dalukról most annyit nyilatkoznék, hogy nem ESC-re való.
Mellesleg kellenek az ilyen típusú, buzdítós-lelkizős számok - csak nem nekem. :D Én nem szeretem az ilyesmit.

27. Következzék egy újabb versenyző a tini-blokkból: Brasch Bence. A Túl egyszerű megint nem olyan dal, ami illeszkedne az ízlésvilágomba, és most nem is abba kötök bele, hogy SP írta a szövegét. :D

28. Cserpes Laura már többször is repült a Megaszarból ha jól tudom, szerintem nem is ok nélkül... Ha valakinek nincs hangja, miért nem fogadja el a tényeket, és törődik bele? A férjével készített száma is elég szánalmas volt, és a szóló nótái sem tetszenek. Érdekes módon talán az Élj pont úgy lehet a kivétel. Elsőre nem tetszett, de ha rávenném magam, hogy még négyszer-ötször végighallgassam, TALÁN megváltozna a véleményem. Talán nem. :D

29. Hoffmann Mónitól sem vártam sokat, bár azért a szövegben valamennyire bíztam, mivel szerzője nem más, mint "a puskáspeti", de még így sem mondanék rá igent ESC-kérdésben.

Óóó jeeee, el sem hiszem, hogy végre az utolsó jön... xD

30. Utoljára hagytam Radics Gigit, ennek is oka van. Egyszerűen gyűlölöm azt a picsát. Próbálja utánozni a zseniális Christina Aguilerát és a még zseniálisabb Beyoncét, de a nyomukba sem érhet a kis szerencsétlen. Irritál a hangja, az egész megjelenése, ahogy teszi az agyát, a szó szoros értelmében minden. De leginkább az, hogy mennyire el van tőle ájulva mindenki. Hát majdnem a falnak mentem, mikor néhány héttel ezelőtt jöttek a hírek, miszerint sok előadó a visszalépést fontolgatja a versenytől, mert kiderült, hogy Gigi is indul, és nem akarnak ellene versenyezni, mert semmi esélyük... Na hát azért álljon már meg a menet! Mit tett le az a kis taknyos az asztalra?? Attól, hogy megnyert egy hipergáz tehetségkutatót (ahol nem is voltak tehetségek), még nem lesz belőle Whitney Houston. Nem kellene ennyire sztárolni, mert mocskosul nem érdemli meg.
A száma egyébként szar. Ez a tömör véleményem róla. :D
Menjen nyávogni valahová máshová, ne égessen minket az Eurovízión.


Összegezve, akit most esélyesnek tartok (vagy inkább mondjuk úgy, hogy akiket szívem szerint küldenék - azért, mert tetszik a daluk, vagy azért, mert úgy gondolom, hogy nemzetközi szinten helyt tudnának állni a fesztiválon):

Völgyesi Gabi
Puskás Peti
Odett talán
Baricz Gergő talán
ha Gáspár Lacit kirúgnák, mehetne a Plastikhead is, egy normális énekessel
Background talán


Ezek persze csak az első benyomások, még bőven alakulhat a véleményem. :D Lehet, hogy az egyik olyan dal lesz pár hét múlva a kedvencem, amit most csúnyán lefikáztam. :D Szokott ilyen lenni. #ThisIsHowIRoll. :D

2013. január 25., péntek

"Why do we fall in love so easy? Even when it's not right."

Olvastam az Aranymosás oldalán Kleinheincz Csilla írását, és megragadtak a gondolatai.

Lényegében azt mondja, hogy egy szerző úgy írjon, hogy mindig közölni akarjon valamit. Valamit, ami számára fontos.

Nem tartom magam írónak. Nem is tarthatnám. Időnként firkálgatok valamiket, főleg fanficeket, de ez nem nevezhető írásnak.
Nemrégiben azonban jött egy ötlet...
A fejemben általában elég sok a terv, csak épp megvalósítani nem szoktam őket, ezt most viszont mindenképp meg akarom csinálni. Bár magam sem értem, miért.
Eddig akármibe fogtam, félbehagytam. Elkezdtem már számolni sem tudom, hány történetet, de pár fejezet után mindegyik elhalt. Ezt viszont tényleg ki akarom adni magamból.


Nem mehet mindenkinek bármi. Ahogy nem tudhat mindenki énekelni (még azok közül sem, akiknek lemezszerződésük és milliós rajongótáboruk van), sokaknak botlába van, közük nincs a tánchoz, vagy például az én kézügyességem és rajztudományom a pálcikaemberkék szintjén merül ki, ugyanúgy író sem lehet akárki. Ehhez is tehetség kell. Az énekhez, a tánchoz, a rajzhoz, minden művészeti ághoz kell adottság. Ez tény, egyszerűen el kell fogadni. Nem tud mindenki írni. Ez van. Kész, passz, slussz.

Határozottan kijelenthetjük: én nem tudok. De ettől még próbálkozhatok. Talán kell is.

Az írók egyik alapszabálya (amennyire tudom), hogy nagyon sok rosszat kell írni, mire végre leírsz valamit, ami jó. De ez egyénfüggő. Valakinek millió rossz mondatot kell gyártania, mire végre alkot egy jó mondatot is, másnak talán elég ezer rossz gondolat.
Mi ebből a lényeg? Amit az írók ilyen körmönfontan fogalmaznak meg, azt az utca egyszerű embere úgy mondaná: gyakorolni kell, bazmeg. Végül is, csak erről van szó.
Az ember - jó esetben - tanul a hibáiból. Minél többet ír, utólag szemlélve lett légyen az jó vagy rossz, annál többet fejlődik. Ilyenformán mondhatnánk, hogy az írást is meg lehet tanulni, de ezzel nem értek egyet. Egy tehetségtelen "író" valamennyit formálódhat, de igazán jó sosem lesz, bárhogy is próbálkozik.
És ezzel visszajutottunk oda, hogy tehetség kell - a tehetségről pedig azt tudjuk, hogy 80% szorgalom, tehát megint előtérbe kerül a gyakorlás. xD A 22-es csapdája. :D Bár szerintem átvághatjuk a gordiuszi csomót ott, hogy hiába a tömérdek gyakorlás, ha nincs ott mellette a természetes adottság, a fene megette az egészet.


Szóval van egy tervem.

Igazából nem szeretnék róla sok mindent elárulni. Nem egy extra dolog, nincs benne semmi egyediség vagy különlegesség, ami kiemelhetné a tömegből (mert tudom, hogy vannak könyvek és filmek, amik hasonló kérdéseket érintenek). Alapjaiban véve egy romantikus történet, de tőlem szokatlan módon ezúttal kicsit zordabb, komolyabb hangvételű részeket is beletennék. A korábbi "írásaimban" többnyire csak a nyál dominált, és volt ugyan bonyodalom, de ilyen fajsúlyú problémákkal egyik sem foglalkozott.

Lesz benne egy kis lolita-effektus (bár ezzel jócskán sarkítottam a dolgot, mert valójában mégsem ez a helyzet, de röviden most nem tudnám jobban elmondani), családon belüli erőszak, depresszió, kamaszkori lázadás, törvénybe ütköző lépések, a társadalom melegekkel szemben tanúsított diszkriminációja, és ugye ott a tiltott szerelem örök és megunhatatlan kérdése...

Tudsz a vágyaid ellen harcolni? Mi van, ha pont az bánt, akinek az lenne a dolga, hogy megvédjen? Mindezt ráadásul egy másik tragédia után, amikor úgy érzed, senkire sem számíthatsz, és úgy tűnik, a balszerencsén kívül semmi sem maradt neked... A szerelem vigaszt nyújthat mindezekkel szemben? Még akkor is, ha tiltott szerelem? Ezeket a kérdéseket boncolgatnám.

Nem tudok kibújni a bőrömből. Szociális munkás-kezdemény-kezdemény vagyok*, muszáj társadalmi problémákon gondolkoznom. Vagyis mondjuk inkább azt, hogy azért lettem az, ami, mert gondolkodom ilyesmin. És szerintem nem árt, ha kifirkálom magamból.

Most először találtam olyan témát, amit tényleg szeretnék közölni. Tehát - ha Csilla gondolatmenetét követjük - ez az, amit meg kell írnom.

A napokban nagyon belelkesültem, hogy újra elő kellene vennem pár régebbi cuccot, és dolgozni rajtuk... Ott a Chirlight, a Változnak az idők, a This Love... Ezek mind nagyon közel állnak hozzám - a főszereplő személye miatt pedig az Adj gázt! című fanfiction is ebbe a kategóriába tartozik :P - és bőven lenne még velük munka. De azt hiszem a múltba révedés helyett inkább elkezdem ezt az újat. Ha már ennyire belelovaltam magam....

Egyébként nem szándékozom megmutatni senkinek. Legalábbis nem tenném szívesen.
A blog, ahová elkezdtem, nyilvános, szóval ha valaki megtalálja, olvassa, nem bánom, de direktben nem fogom odaadni a linket senkinek. Legalábbis egyelőre biztosan nem.
A cselekményvázlatot nagyjából már kigondoltam, de vannak fekete lyukak az egyes események között, amiket még nem tudom, hogy töltsek ki... Elképzelhető, hogy segítséget kérek Kingutól vagy Noncsitól... De ezen a ponton még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ismeretlenül írok majd valakinek, hogy mondjon rá valamit, mert ugye ismeretlenül sokkal objektívebb visszajelzést adhat, és most tényleg erre van szükségem.

Majd meglátjuk, mi sül ki ebből: végre sikerül befejeznem valamit, amit elkezdtem, vagy egy újabb kudarccal leszek gazdagabb.


*Azért fogalmaztam így, mert szerintem szociális munkásnak lenni nagyon komoly dolog. Ez nem csak egy munka, ami elvégzel - ez egy hivatás. Én akkor tekintek valakit szakembernek, igazi szocmunkásnak, ha már hosszú évek óta a szakmájában dolgozik, és sok mindent megtapasztalt. Mindent persze sosem tanulhat meg senki, mivel minden kliens, minden eset más és más, de a gyakorlati munka ide tényleg nagyon kell. Ezért tartom szocmunkás-kezdeménynek azokat, akik friss diplomások, és még nem léptek túl régen a pályára. Nekik még nagyon sok mindent meg kell élniük, mire igazi szociális munkások lesznek. És itt vagyok én, a kezdemény kezdeménye, mivel nekem még oklevelem/diplomám sincs. Igaz, a képzést már elvégeztem, de az államvizsgán még nem vagyok túl.


UPDATE:
Kelt: 2013. február 3.

Dumáltunk Meggiee-vel, nagy vonalakban meséltem neki a sztoriról, és azt hiszem, ő lesz az, akinek megmutatom. :D

2013. január 18., péntek

Az első napom a munkaerő-piacon...

... mondhatni AWFUL volt. :/


Múlt hétfő hajnalban - ha már aludni nem tudtam - úgy döntöttem, némiképp hasznosan töltöm az időmet, és nekilátok eddigi életem valószínűleg legnagyobb harcának, amit úgy hívnak: munkakeresés.
Mindenképp kell állás, mivel ad1: kinek nincs szüksége pénzre? ad2: nem akarok egy ingyenélő, haszontalan púp lenni a családom hátán. Január 31-ig állok tanulói jogviszonyban a főiskolával, februártól viszont már nem jár utánam az a plusz 1-2 ezer családi pótlék öcsinek, és apámtól sem vonják a gyerektartást... Szóval már tényleg semmi bevétel nem származik belőlem, csak el kell tartani. Ezt a kis lelkecském nehezen viseli.

Ezért hát nekiláttam a régóta esedékes melóvadászatnak. Megírtam egy bemutatkozó levelet, készítettem egy Europass önéletrajzot, és elkezdtem böngészni a hirdetéseket. Olyan állásajánlatokat céloztam meg, ahol irodai munkára keresnek alkalmazottakat, mégpedig Fehérváron. Imádom a várost, valamennyire már ismerem is, és amúgy is hülye lennék messzebb menni, Pestre például... Az irodai munkát, titkárnői állást pedig azért gondoltam, mert papírokat rendezgetni, telefonálni, levelet írni tudok, ha kell, az azért nem lehet egy olyan nagy was ist das...

Elküldtem 3-4 helyre a dokumentumokat, és nem is kellett sokat várnom: a 6-7 körül elküldött egyik üzenetemre már 9 után választ is kaptam, miszerint szerda délelőtt fél tízre várnak állásinterjúra, amennyiben megfelel nekem az időpont. Nem válaszoltam azonnal, mivel egy másik hirdetésre küldött jelentkezésemre vártam valami reakciót - az a munka jobban érdekelne, ezért ha onnan is pozitív választ kapok, inkább azt vállalnám el. Azonban a magamban kitűzött időpontig, kedd délig nem reagáltak, így hát visszaírtam, hogy ott leszek szerda reggel. Nem tudtam, mire számíthatok: egyedül leszek, vagy többünket is behívtak, esetleg meg kell-e oldani valamilyen gyakorlatot, vagy csak el kell beszélgetni a főnökasszonnyal... Mindenesetre legkevésbé sem számoltam azzal az eshetőséggel, amivel végül szembetaláltam magam.

Eljött a szerda, elmentem a Távirdára, a megadott címre. Mikor megláttam a "Zepter" feliratot, már rossz előérzetem támadt... Többen is voltunk ott, az eredetileg kijelölt helység nem is volt elég, így hát áttereltek minket egy nagyobb terembe. Kicsit megijedtem: először azt hittem, hogy valami termékbemutatón kell részt vennünk, ahová álláslehetőségnek álcázva csalták oda a gyanútlan szerencsétleneket, és annyira el akarják adni nekem a drága portékáikat, hogy a végén még nekem lesz ciki azt mondani, hogy nem veszek semmit. Ez a borús előrejelzésem szerencsére nem igazolódott be, bár így sem nevezném rózsásnak a helyzetet.
Megérkezett a főnök, nevezzük Katalinnak, aki tartott egy tájékoztatót. Kiderült, hogy valóban munkatársakat keresnek: a Zepter termékeit kellene értékesíteni - fizetés jutalékos rendszerben. Katalin elmondta a legfőbb tudnivalókat, majd megköszönte a figyelmet, és azt mondta, hogy akit nem érdekel a lehetőség, távozzon. Páran el is szállingóztak, a többieknek pedig kiosztott egy tesztlapot azzal, hogy azok és az önéletrajzok alapján pénteken fogja kiértesíteni azokat, akik megfeleltek. Nekem nem igazán fűlik a fogam az ilyesmihez, de más lehetőségem nem lévén kitöltöttem a papírt,  és az önéletrajzom társaságában beadtam. Gondoltam, rajtam ne múljék, egyelőre a semminél jobb lesz...
Ezek után elmentem a fősulis könyvtárba, és összeszedtem három könyvet, amire szükségem volt a tegnapi UV-hez. Az állomásra tartva a Mátyás király körúton szembetalálkoztam egy idősebb nénivel, aki valami vallási akármire akart meghívni. Mikor megkérdezte, ismerem-e Jézus Krisztust, kerek perec (de azért szolidan - csak nem leszek már bunkó egy kedves nagymamával) közöltem vele, hogy nem. Ezen picit elcsodálkozott, és megkérdezte, hogy nem hallottam-e róla, hogy meghalt a mi bűneinkért? Hát mondom, hallottam, csak nem hiszem. És szegény ott könnyes szemmel győzködött engem, hogy de igen, és bennünk él, és mittudomén... Szegény nem volt tisztában vele, hogy a megye legnagyobb hitetlen, egyházellenes szemétládájával futott össze. :D És haladni akartam, mert ment a vonatom, úgyhogy nem álltam le vele vitatkozni a történelmileg, tudományosan bizonyítható tényekről, amelyek mind alátámaszthatják, hogy az egész Jézus-história egy humbug - és különben is, ki vagyok én, hogy megpróbáljam eltántorítani a hitétől?

Na mindegy, hazajöttem, az itthoni kérdésekre elmondtam, hogy szar a helyzet, de talán nem reménytelen... Minden attól függ, hogy hív-e a nőci pénteken.

Eljött a péntek, teltek az órák... Mivel jó(?) szokásomhoz híven megint nem aludtam éjjel, napközben szundítottam el egy kicsit - fél négy felé a mobilom csörgésére ébredtem. Katalin volt, aki közölte, hogy szeretne gratulálni, mert a válaszaim és az önéletrajzom alapján bekerülhetek az exkluzív képzésbe, szóval csak akkor ír fel, ha tényleg megyek. Elvállaltam. Újra elmondta, amit szerdán a tájékoztatón: hogy a képzés öt napos lesz, és kilenctől nagyjából egy-két óráig tart majd, de személyes okok miatt hétfőn egykor kezdődik, és kb. hatig tart. Tudomásul vettem, és vártam a hétfőt...

Ami meg is érkezett. A deles vonattal bementem a városba, egyre odaértem az irodába, ahol rögvest ki is kellett töltenem két papírt - arról szóltak, hogy ingyenes a képzés, vagy valami ilyesmi. :D
Ez után életem egyik legbrutálisabb délutánja következett. Az hagyján, hogy a nőci, aki a tréninget tartotta, azzal kezdett, hogy az üzleti életben dolgozunk, elvárt az üzleti megjelenés, tehát lányoknak csinosan kell öltözni, a fiúknak öltöny-nyakkendő, farmert meg ne lásson! Na mondom, ez szép lesz... Az az egy szem kosztümöm van, amiben érettségiztem annakidején. :'D Egész délután körmölni kellett (megjegyzem, tök feleslegesen, mert kedden megkaptuk a komplett anyagot nyomtatva -_-" ), és órákon át azt hallgattam, hogy milyen csodálatos a Bioptron fényterápiás rendszer.
Közben egyfolytában azzal küzdöttem, hogy ne üljön ki az arcomra túl nyilvánvalóan a "WTF?!" kifejezés. Ezek komolyan gondolják, hogy beveszem ezt a maszlagot? "Gyógyító fény", na persze... Mi a pöcsömnek néznek engem, páfránynak, hogy fotoszintetizáljak? Ha engem kérdeztek, ez az egész egy szar.

És ezért vonakodtam elvállalni ezt az állást; ezért voltak kétségeim már a tájékoztató után. Én a szociális munkát választottam magamnak hivatásul, és nem is véletlenül. Segíteni akarok az embereknek. Hogy tukmálhatnék rájuk tiszta lelkiismerettel egy félmilliós (illetve drágább) szart, amiről azt gondolom, hogy totál pénzkidobás, és semmit nem ér, miközben válság van, és szinte mindenki a túlélésért küzd?

Ráadásul ehhez az kell, hogy nagydumás legyen az ember. Nem a terméket kell eladni, hanem magadat. Az meg nekem nem megy túl jól.

A kedd is nagyjából úgy telt, mint a hétfő: hallgattuk, hogy milyen csodás találmány a Bioptron lámpa. (Haha.) Szerdán jött az izgalmas rész: a fizetések.
Elmagyarázták, hogyan működik ez a jutalékos, pontos rendszer a Zepternél, és hát mit mondjak? Nem voltam lenyűgözve.
Úgy, hogy nincs kereskedelmi végzettségem, és nem vagyok számlaképes egyéni vállalkozó, nyolcvanezret keresnék egy hónapban, ha egymillió forint értékben sikerül eladnom. Ha lenne egyénim, és kerós papírom, négyszázezer fölött lenne a bérem, ugyanígy, egymilliós értékesítés esetén.

És itt gondolkodtam el. Oké, hogy a cégnél baromi kedvezményesen lehet elvégezni ezt a kereskedelmi képzést, ami növelheti a fizetés összegét, és tök jó ez a KATA adózási lehetőség is, de ez nem az én pályám.

Szerda reggel ugyanis anya felvetette, hogy ha már ő visszautasított egy ajánlatot a régi munkahelyéről (bővül az üzlet - a főnök nyit még egy helyiséget, ahol lottózó lesz, illetve vegyi cuccokat árulnak majd, oda vesznek fel két embert, havi nyolcan-nyolvanpárezres fizetésért állítólag) próbáljam meg én. Adjam be az önéletrajzom, hátha alkalmaznak ott, és az itt van helyben, nem kell utazgatnom. (Btw, nem értem, miért van ennyire ellene, hogy Fehérvárra menjek... Az nem tetszik neki, hogy ott nem tud ellenőrizgetni?) És így elgondolkodtam... hogyha a lottózóban keresnék fixen havi nyolcvanat, és a Zepternél is annyi lenne a fizetésem (jó esetben, ha eladok annyi cuccot, hogy legalább ennyi meglegyen, de ez ugye korántsem garantált), akkor inkább a lottózót választom. Úgy legalább nem lesz lelkifurkám, amiért haszontalan szarokat sózok rá a szerencsétlenekre, aranyáron.

És a képzésen, míg a fizetésekkel kapcsolatos tudnivalókat ismertette a nyanya, azzal büszkélkedett, hogy egyszer egy idős, beteg néni kinyitotta a szekrényét, ami tele volt bundákkal és drága, márkás kiegészítőkkel, és azt mondta neki, hogy vigyen, amit csak akar, mert csak feleannyi pénze van, mint amennyi kellene, de neki mindenképp szüksége van egy lámpára és egy levegőtisztítóra. És ő elvette a pénzt, és egyet a bundák közül.
Erre azért felforrant bennem a szociális munkás. Mégis miféle utolsó gusztustalan szemétláda képes elvenni egy idős, beteg néninek az utolsó forintjait és az emlékeit? És ez volt az a pont, amikor tudtam, hogy ha én onnan aznap hazamegyek, többet nem megyek vissza. Azok alapján, amiket a kedves oktatónk mesélt, hogy ő milyen jól keres, meg mennyire dől neki a della, nem hiszem, hogy egy kisnyugdíjas utolsó fillérjeire lett volna szüksége, hogy éhen ne haljon. Ez undorító.

Másnap (ez volt tegnap) egyébként is vizsgám volt tízkor, úgyhogy nem mentem már be oda, még elköszönni sem. Tudom, hogy úgy lett volna tiszta, ha a szerdai nap végén, vagy csütörtökön szólok, hogy nekem ez nem működik, de nem akartam magyarázkodni.

Egyébként a másik helyről, amit említettem, hogy szívesebben csinálnék, visszaírtak... Hétfő reggel küldtem el a jelentkezést, péntek este válaszoltak... Az egy cégvezető személyi titkárnőjének munkakörére meghirdetett állás, az volt a válaszban, hogy írjam már le, szerintem mi a dolga egy személyi asszisztensnek? Én csak tegnap este láttam az üzit, visszaírtam, hogy mikre gondolok, kíváncsi vagyok, jön-e reakció...

2013. január 11., péntek

A DALlista

Az MTVA tegnap, a délelőtti órákban tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a beérkezett 244 pályaműből melyik 30 dal jutott be az idei Eurovízió magyar selejtezőibe. Bár szokás szerint megint kavarc van, azóta már többen visszaléptek, Keresztes Ildikó pedig állítólag nem is nevezett.... xDD

Anyway, a tudomány mai állása szerint ők azok, akik február másodikától március másodikáig küzdenek majd a zsűri pontjaiért és a nézői szavazatokért, hogy hazánk színeiben utazhassanak Malmöbe májusban (és talán áprilisban Amszterdamba is, az ESC Koncertre :D ) :
(vastag betűvel szedtem azokat, akiknek drukkolok - mindezt úgy, hogy még egy dalt sem hallottam a harmincból)

Plastikhead feat Gáspár Laci - A szeretet él
Puskás Peti - Amíg a tűz ég
The (hated) Tomorrow - Anyáddal (kiderült a dalukról, hogy már augusztus elején felkerült SoundCloud-ra, így a srácok visszaléptek - nem várták meg, hogy kizárják őket... Korrekt. :) Bárcsak az Apollo-t választanák helyettük *-* )
Rácz Gergő - Csak állj mellém
Völgyesi Gabi - Csak te légy
Palcsó Tamás - Ezt látnod kell
Szirtes Edina Mókus - Ha virág lennék (visszalépett, fene tudja, miért... :D az új versenyző helyette Hoffman Mónika)
Hoffman Mónika - Hullócsillag
Szabó Ádám - Hadd legyen más!
Vastag Tamás - Holnaptól
Baricz Gergő - Húz (Stuck On You)
Mrs Columbo - Játszd újra
Egy Másik Zenekar - Katatón dal
Bye Alex - Kedvesem
Éliás Gyula - Mindhalálig várni rád
Kállay Saunders András - My baby
Keresztes Ildikó - Nem akarok többé játszani
Mohamed Fatima - Nem baj
Background - Neonzöld
Fehér Zoltán - Nincs baj
Gyurcsik Tibor - Örök harc
Rami - Puzzle
Flash Travel - Soha ne add fel az álmaidat
Agárdi Szilvi-Pál Dénes - Szíveddel láss
Burai Krisztián - Született szívtörő
United - Tegnap még más voltál
Brasch Bence - Túl egyszerű
Bogi - Tükörkép
Radics Gigi - Úgy fáj
Janicsák Veca - Új generáció
Polyák Lilla - Valami más


Mélységesen le vagyok törve, hogy nincs ott az Apollo 23. :'(


Ami pedig a zsűrit illeti...
Az MTV megtartotta tavalyról Rákai Philipet, Csiszár Jenőt és Rakonczai Viktort, valamint azt a "jó" szokását, hogy az előző évi magyar indulót ülteti a zsűribe - jelen esetben Walkó Csabát. Az viszont változás, hogy idén már öten lesznek a pontozók: a fent említettek mellett Rúzsa Magdi (ESC 2007, 9. hely) fog még ítészkedni.

Ééééérdekes lesz ez. :D


Btw, most olvasom az egyik ír eurovíziós portálon, hogy a spanyoloknál (akik ugye a Morfeo-t delegálják a Dalfesztiválra <3 *-*) talán nem is közvetítik az ESC-döntőt, mert egy időbe esik a Copa del Rey döntőjével lol.
A foci mindenek felett. :'D


UPDATE:
Odettet és a Ne engedj című dalt válaszották a T[h]T helyett...

Update 2:
Az Egy másik zenekar dala is szabályellenesnek bizonyult, helyette Cserpes Laura került be.

2013. január 6., vasárnap

"És most szánalmat érzek a Büdös Macska iránt."

Szöööööörrrrrnyűűűűűűűséges, hogy mennyire rá van kattanva mindenki a Jedward-koncert témára. :/

Úgy várják a dátumokat, mint holmi Messiást, pedig józan paraszti ésszel végiggondolva: vajmi esély sincs rá, hogy a srácok Pestre jönnek. És így magunk között szólva: szerintem Bécs is kétséges.

December végén előjöttek nagyon az emlékek a januári, bécsi koncertről, és úgy bennem volt, hogy szívesen mennék megint, de ez csak néhány napig tartott, aztán elmúlt. :D Elvagyok nélkülük. :)
Ettől függetlenül abszolút együttérzek azokkal, akik mennének megnézni a srácokat - őket nem csak fél évente pár napig kínozza a vágy, hogy láthassák őket, hanem folyamatosan. Ez azért elég szar lehet. Sajnálatot érzek.

Mondjuk szerintem a legtöbben nem is magát a koncertet akarják ennyire, hanem csak találkozni akarnak a srácokkal, és közös fotót készíteni velük, hogy tudjanak mivel villogni.
Ehhez pedig nem kell koncert, elég lenne elérni, hogy az egyik csatorna meghívja őket valami műsorba. A reptéren, a stúdiónál vagy a szállodánál el lehetne kapni őket. :)

Ezek a tudatlan gyermekek nem képesek belátni (honnan is tudhatnák? a legtöbbjük még csak 11 éves - vagy 16, de 8 éves agyi szinten vannak), hogy egy koncert létrehozása baromi sok munkával és főleg KÖLTSÉGGEL jár. A koncertszervező cégek nyilvánvalóan olyan előadókat hoznak el Magyarországra, akik mögött igen nagyszámú rajongói tábor áll, mivel ezek a cégek PROFITORIENTÁLTAK, ergo az a céljuk, hogy bevételre tegyenek szert a rendezvényekből.


Németországba, Svédországba evidens, hogy járnak az ikrek koncertezni... Több ezer rajongójuk van ott, míg Magyarországon ezren se vagyunk... És annak a maroknyi fannak a nagy része sem tudna elmenni a koncertre, mert nem telik rá neki, vagy azért, mert 10 éves, és apuci-anyuci nem engedi.

Mindez azt jelenti, hogy nem éri meg leszervezni ide egy koncertet, mivel baromi nagy ráfizetés lenne, és soha az életben nem hoznák el őket újra, aztán lehet sírni [mert a tapasztalat alapján az aztán baromi jól megy :)], hogy ide miért nem jönnek megint... :)



Egyébként lehet, hogy nem is lesz turné. Már hetekkel (sőt, hónapokkal) ezelőtt be kellett volna jelenteni a helyszíneket, de még mindig nem történt meg. Ennek hátterében szerintem két dolog állhat.

Az egyik, hogy senkit nem érdekelnek már a fiúk.
A 2011-es Eurovízió után hónapokra előre be voltak táblázva, mentek állandóan mindenhová, mint a mérgezett egér... De a bakui dalverseny - és a siralmas, sereghajtó helyezés után - nem volt túl sok dolguk. Csak 1-1 fellépésük volt a németeknél és a svédeknél is, és ott sem önálló koncertjük volt, hanem valami nagyszabású fesztiválon ugráltak.
Talán úgy vélik a rendezvényszervezők, hogy az eurovíziós pontok hiánya ekvivalens az érdeklődés hiányával - és ezen a ponton nem mennék bele a szavazás tisztaságának boncolgatásába.
Lehet, hogy a nemzetközi karrier mégsem sikerül nekik. És ezen az sem segít, hogy néhány hete (csalással) megnyertek egy teljesen jelentéktelen internetes szavazást.

A másik lehetőség, hogy Liam elment.
Én nem akarom bántani MammaJedward-öt, mert nagyon aranyos nő, de lássuk be: nem menedzser.
Liam meg tudta szervezni az interjúkat, fellépéseket, de számomra úgy tűnik, anyucinak nehézséget okoz eligazodni a showbusiness útvesztőiben. Mióta a pasi elment, a srácokkal interjú sem készült sok, és nem emlékszem, hogy meghívták volna őket bármilyen tévéshow-ba (mondjuk Chart Show, OK! TV, ilyesmi... )
Louis sem foglalkozik már velük, mert teljesen leköti az idejét, hogy a Union J-s gyerekek seggét nyalja. Tiszta gáz.

Na mindegy, kíváncsian várom, hogy Susannah (és Louis) össze tudja-e szervezni a fiúknak a turnét, vagy bele kell törődnünk a ténybe, hogy leágazóban van a Jedward (nemzetközi) csillaga...



2013. január 2., szerda

Best of 2012 :D

BÚÉK mindenki... ahová gondolom! ;)
Neeeem, csak viccelek ám. :D Bár nem hiszek az ilyen újévi fogadalom izében, vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy hülyeségnek tartom, de az én újévi fogadalmam, hogy megpróbálom levetkőzni a szarkasztikus szemétládát, és kedvesebb leszek. :) Igen, még a gyökerekkel is. :) Na jó, ennyire azért nem tudok kibújni a bőrömből, úgyhogy nem biztos, hogy kedves leszek a gyökerekkel, de mondjuk kevésbé paraszt. :D Ezzel talán ki tudok egyezni. :D

Habár ez nehéz dilemma. Egyrészt jó fejnek kellene lennem, másrészt viszont nem akarok jópofáskodni olyanokkal, akiket nem kedvelek, mert azt kétszínűségnek (=gusztustalannak) tartom. Másrészt viszont miért játszam meg magam, és tettessek valamit, amilyen nem vagyok? "Inkább utálják azt, aki vagyok, minthogy olyannak szeressenek, amilyen nem vagyok." És ott a szemtelen "I love my haters! ;D" hozzáállás, ami szintén szimpatikus. :D Ugyanakkor az elmúlt 23 évben remekül bebizonyosodott, hogy a genyóság nem vezet sehová... Most egy ideig megpróbálkozom egy más hozzáállással, hátha kevesebben kívánják majd a halálomat. :'D Ha nem válik be, még mindig megtehetem, hogy visszaváltozom köcsög önmagammá. :D

Ennyit a pszichoanalízisről. :D



Ezt a posztot azért kezdtem megírni, hogy összeszedjem az elmúlt évből a kedvenc zenéimet, filmjeimet, könyveimet és emlékeimet. :) Csak hogy pozitívan nyissam az új esztendőt... Tudjátok, az új megközelítés. ;D


A 2012-es tracklistám:

Tudom, hogy akad közötte, ami régebbi, mindenesetre ezeket a dalokat hallgattam legtöbbször az elmúlt 12 hónapban:

Olcsó lett a méz ára :'D ~ Mezara


2012-es könyvlistám:

Nem volt sok időm olvasni tavaly, de amiket olvastam, azok tetszettek. :D Ezek között talán csak 1 van, ami friss, 2012-es megjelenésű, de sz@rni rá :'D



2012-es filmlistám:

Nem vagyok az a nagy filmezős típus, így az új filmek is kimaradtak nekem. :D Egy régi barátnőmmel néha összejövünk egy délutánra, vagy egy éjszakai pizsiparty-ra, és olyankor filmezünk kifulladásig. :D Az alább felsorolt mozikat is főleg vele néztem, de nem mindet.

Az Éhezők Viadala (The Hunger Games, 2012)
Huligánok (Green Street Hooligans, 2005)
Mindenképpen talán (Definietly, Maybe, 2008)
A csúf igazság (The Ugly Truth, 2009)
Bérgyilkosék (Killers, 2010)
Az utazó (The Tourist, 2010)
Nász-ajánlat (The Proposal, 2009)
Tíz nap szeptemberben (Quelques jours en septembre, 2006)
Ilyen az élet (Life As We Know It, 2010)
Ui: Szeretlek (P.S. I Love You, 2007)


Best moments:

Január 15: A bécsi Jedward koncert - Azt hiszem, ezt nem kell ragoznom. :) Egyébként is írtam róla anno bejegyzést, és hát nem is kérdéses, mennyire jó volt látni ezt a két kis idiótát. :)

Február 24: Eurosong - Az imádott Jedward ikrek megnyerték az ír nemzeti döntőt, így elnyerték a jogot, hogy újra képviselhessék Írországot az Eurovízión májusban, Bakuban. :) Nagyon örültem, hogy mennek, mert úgy véltem, hogy nyerhetnek - annak ellenére is, hogy a daluk pocsék volt. :D Sajnos túlbecsültem a rajongótábort - vagy a szavazás tisztaságát?

Május: Eurovíziós Dalfesztivál - Bár a fiúk nem értek el túl szép eredményt a döntőben, nagyon buli volt az egész ESC-mizéria. :D Picit macerás volt HLJ-s-szerkesztős szempontból, hogy folyamatosan a híreket skubiztam; videókat kerestem; számoltam vissza a perceket a próbákig és a sajtótájékoztatókig; a hajam téptem, hogy már egy órája nincsenek színpadon, de még nem látni se képeket, se videókat; izgultam, hogy vajon elkészül-e az MTV-s interjú, amit próbáltam elintézni; szavaztam, mint az őrült, mikor eljött az ideje; örömködtem, mikor továbbjutottak; úgy izgultam értük, hogy szétkarmoltam az arcomat a döntő alatt, mikor színpadon voltak; kétségbeestem, amikor úgy tűnt, nem jönnek rájuk a pontok, és dühöngtem, amikor tényleg nem jöttek. Szóval legalább húsz évet öregedtem, de végül is cool volt végigkísérni a srácokat ezen az úton. :)

Július 13: megvettem a Young Love-ot és a Victory-t - Péntek 13-a egy roppant mázlis nap volt számomra több szempontból is. Az egyik fele az volt a dolognak, hogy végre megtaláltam a Media Markt-ban a YoLo-t - és extra meglepiként (erre tényleg nem számítottam) még az előző két album is a polcokon volt. :)

Augusztus vége: dolgozni kezdtem - Igaz, ez nem igazi munka volt, legalábbis nem a szó szoros értelmében véve. Az számít munkának, amiért fizetést kap az ember, és én ezért egy fillért nem láttam. :D Mindenesetre december közepére letudtam a szakmai gyakorlatomat, így már csak egy nyelvvizsga, egy államvizsga és egy szakdolgozat választ el a diplomától. :)

Valamikor nyár végén, ősz elején lettem Goose (=Lawson-fan), de pontos dátumot nem tudok. :) Már nyáron is találkoztam a nevükkel, de komolyabban csak pár hónapja figyeltem fel rájuk. :)

Szeptember 15-16: WSR Hungaroring - Alig vártam már ezt a hétvégét! Annyira jó volt együtt lenni a csajokkal! Icut előző júliusban, Noncsit és Kathy-t decemberben láttam utoljára, Kinguval és Timcyvel pedig még soha nem találkoztam személyesen, és nagyon be voltam már zsongva, hogy együtt töltsek a Zizi Family tagjaival két teljes napot! :D Mit mondjak... Szívás, ha a legjobb barátaiddal hatan az ország öt különböző szegletében laktok.
Na és persze vonzó tényezőként ott van a WSR leírhatatlan hangulata, a motorok hangja, a füstölő kerekek illata... oh, és a legfontosabb részt kihagytam: az egyetlen, eredeti, utánozhatatlan, imádnivaló, vicces, édes, zabálnivaló Albert Costa. <3 :)
Sz@ros kis életem két legjobb napja volt. :')

December: A csajok ajándékai - Előbb - meglepetésszerűen - Kangától kaptam egy levelet (a melóhelyemre, mivel az itthoni címem elkeverte a szentem :'D <3 ), majd meghozta a postás Icu karácsonyi ajándékát is. :) Imádom a mi kis Zizi Famíliánkat; kedves a szívemnek, ha valami személyes köt össze a lányokkal. :) Nagyon édesek, hogy gondoltak rám. :)


Szóval... ezt jelentette számomra 2012. :)
Remélhetőleg 2013 is lesz legalább ilyen jó - vagy még jobb. :)