Lawson boys...
Mondanám, hogy ilyen az, amikor előveszik a gyökerebbik formájukat, de az a helyzet, hogy nekik nincs másik. :'D
Imádom őket. :') <3333
2013. március 31., vasárnap
2013. március 9., szombat
L/\WSON
Sokszor emlegetem őket itt a blogon (meg bárkinek, aki hajlandó két percre szóba állni velem, lol), de arról még nem ejtettem szót, hogyan lettem Lawson-fan.
Legelső alkalommal 2012. júniusában találkoztam a nevükkel, bár tény, hogy akkor még nem tulajdonítottam nekik túl nagy jelentőséget, csak annyi széljegyzetet raktároztam el az agyamban velük kapcsolatban, hogy tök jól néz ki a logójuk. :D
Történt ugyanis, hogy a Westlife megtartotta a búcsúkoncertjét a dublini Croke-parkban, ahol az est fő attrakciója nyilván a Westlife volt, de nem csak ők álltak a színpadon, hanem a Wanted, a Lawson és az imádott Jedward is. :) A koncert az ikrek új albumának megjelenése előtt pár nappal volt, és sejteni lehetett, hogy nem a hamarosan induló Young Love turnén hallhatjuk majd először az új CD dalait, hanem már ott is azokkal lépnek fel (és tényleg így történt egyébként :D), ezért izgatottam vártam a koncertet és a rajongók által a helyszínen készített videókat, hogy kiderüljön: tényleg olyan nyomi-e az összes szám, mint amilyennek az előzetesek alapján tűntek, vagy kevésbé vészes a helyzet. :D
Keringett a koncertről egy plakát a neten, azon láttam a tetszetős szimbólumot. :)
Nem igazán törődtem velük, a koncertről is csak a Jedward videóit kerestem; úgy voltam vele, hogy elég egy mánia, annak pedig ott vannak az ikrek, nincs szükségem másra. :D Nem tudhattam, hogy később még megcáfol az élet. :D
Teltek a hetek, és eljött a szeptember, én pedig se hall, se lát állapotba kerültem a WSR-láz miatt. De azért a MusicPlus ment folyamatosan a tévében, ahol hetente egyszer-kétszer hallottam egy számot, ami állatira tetszett, de mindig lemaradtam a kiírásról az elején és a végén, így sosem tudtam meg, hogy mi az... Egyszer aztán ismét sikerült elcsípni a klipet, és megpróbáltam a szar angolommal valamennyire kihallani a szöveget, és az alapján ráguglizni. Annyit sikerült megérteni, hogy "I just can't believe that love love love is taking over me" meg hogy "touch my skin with your body, love is taking over me" és Google barátomnak köszönhetően ennyiből már könnyedén megfejtettem, hogy a dal címe Taking Over Me, az előadó pedig a Lawson.
Mikor megláttam, rögtön dobtam egy hátast, mert eszembe jutott, hogy már hónapokkal korábban lájkoltam a logójukat, csak épp arra nem vettem a fáradtságot, hogy utánuk járjak. :D
De ősszel ennek is eljött az ideje: mivel egy jó számot már hallottam tőlük, rögtön keresgélni kezdtem a YouTube-csatornájuk és a diszkográfiájuk után, mert gondoltam, kapnak egy esélyt, hátha van ott még több jó nóta is, ahonnan az az egy jött. :D És hát...volt. :D
A When She Was Mine és a Taking Over Me klipje már kint volt, és a Standing In The Dark videója is csak 1-2 nappal korábban debütált, szóval arról már nem maradtam le sokkal. :D Egyébként egyből beleszerettem - és úgy tűnik, nem csak én vagyok vele így: a WSWM és a TOM klipje 4-4 millió letöltéssel büszkélkedhet, a SITD pedig lassan eléri a nyolcmilliót. :')
Mikor megláttam, rögtön dobtam egy hátast, mert eszembe jutott, hogy már hónapokkal korábban lájkoltam a logójukat, csak épp arra nem vettem a fáradtságot, hogy utánuk járjak. :D
De ősszel ennek is eljött az ideje: mivel egy jó számot már hallottam tőlük, rögtön keresgélni kezdtem a YouTube-csatornájuk és a diszkográfiájuk után, mert gondoltam, kapnak egy esélyt, hátha van ott még több jó nóta is, ahonnan az az egy jött. :D És hát...volt. :D
A When She Was Mine és a Taking Over Me klipje már kint volt, és a Standing In The Dark videója is csak 1-2 nappal korábban debütált, szóval arról már nem maradtam le sokkal. :D Egyébként egyből beleszerettem - és úgy tűnik, nem csak én vagyok vele így: a WSWM és a TOM klipje 4-4 millió letöltéssel büszkélkedhet, a SITD pedig lassan eléri a nyolcmilliót. :')
Egyébként nagyon meglepődtem, hogy még csak három klipes daluk és NULLA nagylemezük van... Azt hittem, már régebbi motorosok a szakmában, és van legalább 1-2 albumuk, de csak október végén jelent meg a Chapman Square.
Mondanom sem kell, hogy tűkön ültem, hogy mikor jelenik meg végre a lemezük. xD Addig pedig hallgattam azokat a dalokat, amiket korábban kiadtak EP-n, és mazsolázgattam a koncertfelvételek között.
Mondanom sem kell, hogy tűkön ültem, hogy mikor jelenik meg végre a lemezük. xD Addig pedig hallgattam azokat a dalokat, amiket korábban kiadtak EP-n, és mazsolázgattam a koncertfelvételek között.
Kezdetben "csak" azért bírtam a Lawson-t, mert jó a zenéjük (ami egy zenekar esetében nem árt, valljuk be :D) de aztán észrevettem, hogy még helyesek is ezek a gyerekek. :D Bár ez nem volt egyszerű. xD
A zenészek esetében az a lényeg, hogy mennyire minőségi a produktumuk, de mindig jól jön ráadásként, ha jóképű zenészekről beszélünk. Eleinte a klipeket nézve az járt a fejemben, hogy hááát, jól nyomják, kár, hogy nem dögösek...
Mivel nagyon jónak találtam a dalaikat, egyre kíváncsibb lettem rájuk, ezért elkezdtem keresgélni róluk az infókat, hogy mégis kicsodák, micsodák, honnan jöttek, eszik-e vagy isszák őket... így keveredtem fel a hivatalos honlapjukra. Végigolvastam a rövid életrajzokat, majd rákattintottam a galériára - és itt volt végem. xD A képek között böngészve elég volt eltöltenem 5 percet ahhoz, hogy onnan, hogy "jól zenélnek, kár, hogy nem helyesek" eljussak oda, hogy "hát ezek mind a négyen kibaszott aranyosak! *w* " :D
Gyorsan fordult a kocka. :D Addig egyikük sem tetszett, aztán meg hirtelen mind a négybe egyszerre zuhantam bele. :D Beletelt némi időbe, mire kedvencet tudtam választani, de végül sikerült. :D A dobosok a gyengéim, úgyhogy Adam áll hozzám a legközelebb, de mindannyiukban van valami vonzó, és a másik három srácot is nagyon imádom! :')
És az imádatomat mi sem fémjelzi jobban, mint hogy eljutottam arra a szintre, hogy nem zavar, hogy Adam borostás, inkább úgy gondolom, hogy kifejezetten jól áll neki, ettől csak még egy fokkal sármosabb lesz. :D Pedig én aztán tényleg megszállott arc-őr vagyok. xD #IfYouKnowWhatIMean #PrivateJoke #ZiZiFaktor xD
Nagyon bírom a tetkóikat is.
Andy az egyetlen a kvartettből, aki nem tintáztatta össze magát, a többieknek van legalább egy tetkója. Ryannek mondjuk marha sok, rajta szinte már nehezebb sima bőrt találni, mint varrottat. XD Rajta a tarkóján lévő csillagocskák tetszenek a legjobban. :)
Adamnek a jobb alkarja belső oldalán van... öhm... valami. xD Fogalmam sincs, mi az, nem tudom azt az ábrát mire vélni. :D
Szerintem Joelé a legszebb. :) A bal alkarja külső felét díszíti egy "The Best of Me" felirat. :)
A banda története nagyon érdekes. :) :D
2009-et írtunk, amikor Andy feltöltött magáról a MySpace-re néhány akusztikus videót, amelyekben gitározik és énekel. Egy nap kapott egy üzenetet egy Adam nevű fiútól: az állt a levélben, hogy nagyon tetszik neki, amit csinál, és ha egyszer együttest alapít, és szüksége lesz egy dobosra, gondoljon rá. :D
Néhány hónappal később Andy írt Adamnek, hogy találkozzanak. Andy szólt az egyik ismerősének, Ryannek is, akivel egy tehetségkutató versenyen találkoztak pár évvel korábban, Ryan pedig elhívta Joelt, akit az egyetemről ismert, és elég ügyesnek talált. Az első "randira" a londoni Chapman Square-ren került sor, egy pub-ban, innen kapta a címét a bemutatkozó lemezük. :)
A fiúk úgy mesélik, hogy az első próba "rettenetes" volt - semmi nem úgy szólt, ahogy kellett volna, de tudták, hogy elindítottak valamit, és csak dolgozniuk kell érte, hogy jó legyen. :)
Első körben egy amerikai bevásárlóközpont után The Grove-nak keresztelték el a bandát, de egy ilyen nevű zenekar már volt, és egyébként is úgy érezték, hogy nem ez az igazi számukra... Összedugták a fejüket, gondolkoztak, hogy milyen nevet adjanak maguknak...
És Andy ekkor elmesélte történetét a többieknek.
Az énekes 19 éves volt, amikor agydaganatot diagnosztizáltak nála. Dr. Lawson-nak hívták a sebészt, aki elvállalta a veszélyes, 18 órás műtétet, amely során eltávolította a tumort. Andy és a családja számára ez nagyon nehéz időszak volt. A srácnak az operáció után három hónapot kellett kórházban töltenie a rehabilitáció miatt, újra meg kellett tanulnia járni, meg minden... A jobb füle mellett még mindig meglátszik a sebhelye, ami a műtétre emlékezteti. Egyébként a jobb fülére elvesztette a hallását - ami szívás, de ha azt vesszük, nem túl nagy ár az életéért cserébe.
És amúgy nagyon pimasz a gyerek, mert állítólag csajozásra használja a heget. :D Bár nem tudom, mennyiben hülyéskedett abban az interjúban, és mennyiben volt komoly az állítása... :D Náluk sosem lehet tudni, mikor marhulnak (bár ez hülyeség: ők állandóan marhulnak xD). Szóval nem tudom, mennyi a valóságalapja, mindenesetre én kinézem belőle. :D
Ezek után egyhangúlag úgy döntöttek, hogy Lawson név alatt fognak zenélni, így tisztelegve a doki előtt. A névválasztás után Adam megrajzolta a logót egy boríték hátuljára, így született a design.
Ezekben a videókban a srácok maguk mesélik el, hogyan lett a Chocapic:
A zenészek esetében az a lényeg, hogy mennyire minőségi a produktumuk, de mindig jól jön ráadásként, ha jóképű zenészekről beszélünk. Eleinte a klipeket nézve az járt a fejemben, hogy hááát, jól nyomják, kár, hogy nem dögösek...
Mivel nagyon jónak találtam a dalaikat, egyre kíváncsibb lettem rájuk, ezért elkezdtem keresgélni róluk az infókat, hogy mégis kicsodák, micsodák, honnan jöttek, eszik-e vagy isszák őket... így keveredtem fel a hivatalos honlapjukra. Végigolvastam a rövid életrajzokat, majd rákattintottam a galériára - és itt volt végem. xD A képek között böngészve elég volt eltöltenem 5 percet ahhoz, hogy onnan, hogy "jól zenélnek, kár, hogy nem helyesek" eljussak oda, hogy "hát ezek mind a négyen kibaszott aranyosak! *w* " :D
Gyorsan fordult a kocka. :D Addig egyikük sem tetszett, aztán meg hirtelen mind a négybe egyszerre zuhantam bele. :D Beletelt némi időbe, mire kedvencet tudtam választani, de végül sikerült. :D A dobosok a gyengéim, úgyhogy Adam áll hozzám a legközelebb, de mindannyiukban van valami vonzó, és a másik három srácot is nagyon imádom! :')
És az imádatomat mi sem fémjelzi jobban, mint hogy eljutottam arra a szintre, hogy nem zavar, hogy Adam borostás, inkább úgy gondolom, hogy kifejezetten jól áll neki, ettől csak még egy fokkal sármosabb lesz. :D Pedig én aztán tényleg megszállott arc-őr vagyok. xD #IfYouKnowWhatIMean #PrivateJoke #ZiZiFaktor xD
Nagyon bírom a tetkóikat is.
Andy az egyetlen a kvartettből, aki nem tintáztatta össze magát, a többieknek van legalább egy tetkója. Ryannek mondjuk marha sok, rajta szinte már nehezebb sima bőrt találni, mint varrottat. XD Rajta a tarkóján lévő csillagocskák tetszenek a legjobban. :)
Adamnek a jobb alkarja belső oldalán van... öhm... valami. xD Fogalmam sincs, mi az, nem tudom azt az ábrát mire vélni. :D
Szerintem Joelé a legszebb. :) A bal alkarja külső felét díszíti egy "The Best of Me" felirat. :)
A banda története nagyon érdekes. :) :D
2009-et írtunk, amikor Andy feltöltött magáról a MySpace-re néhány akusztikus videót, amelyekben gitározik és énekel. Egy nap kapott egy üzenetet egy Adam nevű fiútól: az állt a levélben, hogy nagyon tetszik neki, amit csinál, és ha egyszer együttest alapít, és szüksége lesz egy dobosra, gondoljon rá. :D
Néhány hónappal később Andy írt Adamnek, hogy találkozzanak. Andy szólt az egyik ismerősének, Ryannek is, akivel egy tehetségkutató versenyen találkoztak pár évvel korábban, Ryan pedig elhívta Joelt, akit az egyetemről ismert, és elég ügyesnek talált. Az első "randira" a londoni Chapman Square-ren került sor, egy pub-ban, innen kapta a címét a bemutatkozó lemezük. :)
A fiúk úgy mesélik, hogy az első próba "rettenetes" volt - semmi nem úgy szólt, ahogy kellett volna, de tudták, hogy elindítottak valamit, és csak dolgozniuk kell érte, hogy jó legyen. :)
Első körben egy amerikai bevásárlóközpont után The Grove-nak keresztelték el a bandát, de egy ilyen nevű zenekar már volt, és egyébként is úgy érezték, hogy nem ez az igazi számukra... Összedugták a fejüket, gondolkoztak, hogy milyen nevet adjanak maguknak...
És Andy ekkor elmesélte történetét a többieknek.
Az énekes 19 éves volt, amikor agydaganatot diagnosztizáltak nála. Dr. Lawson-nak hívták a sebészt, aki elvállalta a veszélyes, 18 órás műtétet, amely során eltávolította a tumort. Andy és a családja számára ez nagyon nehéz időszak volt. A srácnak az operáció után három hónapot kellett kórházban töltenie a rehabilitáció miatt, újra meg kellett tanulnia járni, meg minden... A jobb füle mellett még mindig meglátszik a sebhelye, ami a műtétre emlékezteti. Egyébként a jobb fülére elvesztette a hallását - ami szívás, de ha azt vesszük, nem túl nagy ár az életéért cserébe.És amúgy nagyon pimasz a gyerek, mert állítólag csajozásra használja a heget. :D Bár nem tudom, mennyiben hülyéskedett abban az interjúban, és mennyiben volt komoly az állítása... :D Náluk sosem lehet tudni, mikor marhulnak (bár ez hülyeség: ők állandóan marhulnak xD). Szóval nem tudom, mennyi a valóságalapja, mindenesetre én kinézem belőle. :D
Ezek után egyhangúlag úgy döntöttek, hogy Lawson név alatt fognak zenélni, így tisztelegve a doki előtt. A névválasztás után Adam megrajzolta a logót egy boríték hátuljára, így született a design.
Ezekben a videókban a srácok maguk mesélik el, hogyan lett a Chocapic:
A siker felé rögös út vezetett. Kezdetben volt olyan fellépésük, ahol rajtuk és a technikai személyzeten kívül kb. öten voltak a klubban. xD De sokat gyakoroltak, írták a saját dalaikat, és egykettőre turnén találták magukat, méghozzá a Saturdays és a Wanted előzenekaraként álltak a teltházas arénák közönsége elé. És a sok munka meghozta gyümölcsét: 2012-ben már a saját turnéjukon nyúzták a hangszereiket.
Egyébként többnyire Andy írja a szövegeket és ő szerzi a zenét is, ami szerintem tök jó. :) Nem tudom miért, de van egy ilyen perverzióm, hogy imádom, ha egy előadó maga írja a számait, nem mások hozzák össze az albumát. :D
Andy sokszor elmondja, hogy mindig a saját érzéseiből merít ihletet - pl. a When She Was Mine és a Standing In The Dark is (meg még a háromnegyed CS album xD) az egyik ex-csajáról, a Saturdays-es Molly Kingről szól. Szerintem nagyon vagány a részéről, hogy ezt így felvállalja (jó, mondjuk marketingfogásnak sem utolsó xD). :) Tényleg szuper, hogy igazi érzésekből táplálkoznak a dalok, mert nagyon igaziak és gyönyörűek lesznek tőle. :')
Ami a fanokat illeti: mi vagyunk a Geese.
A srácok Nagy-Britannia olyan területein nőttek fel, ahol előszeretettel hívják bird-nek, vagyis madárkáknak a lányokat... Innen jött valahogyan Andy-nek, hogy az ő rajongóik a libák, vagyis Goose-ok. :D
Egyébként imádom nézni a videóikat, hogy mennyit marhulnak, csak kár, hogy többnyire egy kukkot sem értek belőlük. xD Andy hülye liverpooli akcentusa sem semmi, de Adam hülye brightoni akcentusa végképp taccsra tesz. xD Joel is nagyon durván ejti a szavakat, talán még Ryan beszél közülük a legérthetőbben. :D
És még rá tudnak tenni egy lapáttal egyébként: előfordul, hogy cikizik és utánozzák egymás beszédstílusát... Nincs rosszabb (és viccesebb xD), mint amikor Andy Joel-osan beszél, Ryan Andy-sen, Joel meg Adam-esen. xDD Készen vagyok tőlük teljesen. :D Nagyon oda kell figyelnem, és vagy háromszor vissza kell néznem az interjúkat, mire nagyjából megértem, hogy mit süketelnek. :D
Egy szó, mint száz: ismerjétek, hallgassátok - és ami a legfontosabb, SZERESSÉTEK - őket, mert nagyon megérdemlik. :') Ezek a srácok végtelenül tehetségesek, kedvesek, szorgalmasak és édesek. :)
Linkek:
Honlap: http://www.lawsonofficial.com/
Twitter: @LawsonOfficial
Andy: @LawsonAndy
Ryan: @LawsonRyan
Joel: @LawsonJoel
Adam: @LawsonAdam
Facebook: Lawson Official
Tumblr: lawsonofficial.tumblr.com
 |
| ARS POETICA A'LA LAWSON :'D :) |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)