F1 2011 - Round 1 - Ausztrál GP

Fölényes Vettel-győzelem, meglepő Petrov-dobogó, némi unalom és butaságokból adódó büntetések sorozata  jellemezte a 2011-es Forma 1-es szezon első futamát, az Ausztrál Nagydíjat. Úgy tűnik, a Red Bull át tudta menteni a fölényét tavalyról, miközben a Mercedes még mindig kotlik, és a Ferrari sem találja azt a formát, amit az előző szezonban mutatott.

Annak dacára, hogy szabálymódosítások szempontjából úgy mentünk neki az évadnak, hogy a hangsúly az előzésen volt, abból nem láthattunk sokat az Albert parki körözgetés alatt. A technikai paraméterek módosításától, a DRS-rendszer bevezetésétől, valamint a KERS alkalmazásának újboli engedélyezésétől a FIA az előzések számának drasztikus növekedését várta, ám csalódniuk kellett. Az újítások Melbourne-ben nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

A sima rajtot követően Vettel magabiztosan őrizte vezető pozícióját, nem zavartatva magát a mögötte zajló kakaskodástól. A viszonylag hátulról induló Barrichello már az első kanyarban a sóderben nyitott, megismételve az időmérőn nyújtott produkcióját, ami előrevetítette egész versenyének alakulását. Jaime Alguersuari és Michael Schumacher sem ez után a futam után fog életre szóló barátságot kötni, mivel autóik ismerkedése mindkettejüknek egy-egy boxkiállást eredményezett az első kör végén. A rajt másik nagy vesztese a spanyolok kétszeres bajnoka, Fernando Alonso, aki az ötödik helyről egészen a kilencedik pozícióig csúszott vissza.

Az első tíz forduló viszonylag eseménymentesen zajlott, körökön keresztül azt figyelhettük, amint DRS ide, KERS oda, Button nem tudja megelőzni Felipe Massát. A pontot az ügy végére az tette hogy a brit pilóta a pálya levágásával, szabálytalanul tett szert előnyre Massával szemben, amit a versenybírók egy - teljesen jogos - DTP-vel jutalmaztak.

A szezon első boxkiállásai rendben zajlottak. A huszonharmadik körben aztán Pastor Maldonado, Timo Glock és Heikki Kovalainen mellett újabb névvel bővült a kiesettek listája: Michael Schumacher kényszerült befejezni a versenyt. A német versenyző autója a rajtnál sérült meg, az Alguersuarival történt ütközése következtében. A baj nem jár egyedül, a Mercedes másik versenyzője is kiállni kényszerült a következő körben, miután a Williams brazilja csúnyán benézett egy előzést. A futam Arany Varjú díjasa egyértelműen a veterán Rubens Barrichello. Hosszú pályafutása során láthattunk már tőle lúzerséget szép számmal, de ahogy szerencsétlen Rosberget kigolyózta a versenyből, az nevetséges volt. Teljesen esélytelen szituáció volt. Barrichello a boxba hajtott egy orrkúpcserére, és folytatta a versenyt, ám ő is gazdagabb lett egy áthajtásos büntetéssel.

Míg Vettel szárnyalt az élen a Red Bullal, addig Webber az élmezőny végén evickélt. A második boxkiállásokat követően az ausztrál pozíciót vesztett Alonsóval szemben is, így visszacsúszott az ötödik helyre. A 48. körben jött el a pillanat, amit a futam elején vártunk: Button megmutatta, hogy lehet előzni. Az "áldozata" a verseny elejéhez hasonlóan Felipe Massa volt, a brit pilóta ezzel a manőverrel feljött a hatodik helyre.

Az utolsó tíz körön belül a két Ferrari még meglátogatta a boxot. Az olasz csapatnak nem jött be a három kiállásos taktika: Alonso a negyedik, míg a verseny leggyorsabb körét megfutó csapattársa csak a tizedik pozíciót tudta megcsípni. A kétszeres spanyol bajnok hiába csatázott Petrovval a dobogó legalsó fokáért, a Renault sofőrje bizonyult jobbnak, amivel még élesebbé tette a kontraszot a Kubicát helyettesítő Heidfelddel szemben; a német teljesítménye csak a tizenkettedik helyre volt elég. A futam leintése előtt a nem éppen remeklő Barrichello is a verseny feladására kényszerült, megkoronázva szenzációs teljesítményét.

A futamot követően a FIA kizárta a két Saubert, mivel szabálytalannak ítélték a hátsó szárnyukat. A vizsgálat alapján a mozgatható elem nagyobb szögben hajlik, mint a megengedett, így megfosztották Perezt és Kobayashit a kiharcolt hetedik és nyolcadik pozíciótól. (Szögezzük le, hogy itt három milliméterről beszélünk.) A pontszerző helyekre így a két Force Indiás, Sutil és di Resta fért be.

A konstruktőrök bajnokságát a Red Bull vezeti a McLaren és a Ferrari előtt.

Az eredmény:

 1. Sebastian Vettel - Red Bull-Renault
 2. Lewis Hamilton - McLaren-Mercedes
 3. Vitaly Petrov - Renault
 4. Fernando Alonso - Ferrari
 5. Mark Webber - Red Bull-Renault
 6. Jenson Button - McLaren-Mercedes
 7. Felipe Massa - Ferrari
 8. Sebastian Buemi - Toro Rosso-Ferrari
 9. Adrian Sutil - Force India-Mercedes
10. Paul di Resta - Force India-Mercedes
11. Jaime Alguersuari - Toro Rosso-Ferrari
12. Nick Heidfeld - Renault
13. Jarno Trulli - Lotus-Renault
14. Jerome D'Ambrosio - Virgin-Cosworth

Mit mihez?

A mai bejegyzésem talán kissé bolondos. Ez annak köszönhető - természetesen az alapkonfigurációt leszámítva-, hogy atomkész vagyok. :D A kevés alvás mindig kihozza belőlem a kritikán aluli énemet. :D

Tegnap elmentem a boltba - na, az is egy külön tanulmány, hogy hétköznap délelőtt, azaz pénteken 10 órakor kilométeres sor állt a közértben, ami azért nem egy Madaras teszkó vagy hagyományos Teszkó méretű hodály, hanem csak egy amolyan szimpla, falusi ábécé... Szóval elmentem boltba, mert vennem kellett üccsit a hétvégére, illetve szotyit az esti meccsre (4-0-ra kaptunk ki a hollandoktól az EB-selejtezőn - hazai pályán... szégyen és gyalázat -_-'), gofrit a hétvégi Forma 1-re, illetőleg be kellett szereznem egy zacskónyi ketchupos Cheetos-t, mivel betúrtam az otthoni készletet, amit hiánytalanul pótolnom kellett, mert nem akartam, hogy öcsém hisztizzen... így észre sem veszi, hogy turpisság történt. :D

Ezzel kapcsolatban töltöm most az idénnyitó Ausztrál GP harmadik szabadedzésének kezdetéig fennmaradó, mintegy két óra néhány unalmas percét a blogolással, hogy addig se aludjak el.

Nektek van valamilyen szokásotok a kajálással vagy nasizással kapcsolatban?

Nálam a következő a séma: focimeccs alatt alap a szotyi, esetleg pattogatott kukorica, Forma 1 alatt mogyorót vagy gofrit eszem, mikor az Egri csillagokat olvasom, vagy a Glee-t nézem, hagymás-tejfölös chipset nyomok, a Sherilyn Kenyon regények mellett instant leveseken éltem, ha Vészhelyzet és Grace Klinika van, joghurton vagy almán nyammogok, az X-Faktor mellé egy tábla csoki, a Showder Klub mellé pedig gumicukor dukál, a pókerezést pedig el sem tudom képzelni sült krumpli nélkül. Na jó, az utolsó tagmondat túlzás, de tény, hogy mikor a PokerTH ment a gépen, párszor előfordult, hogy belengte a szobát a frissen sült burgonya és a rá locsolt ketchup illata, ezért automatikusan összekapcsolom, és régebben, mikor még az m1-en ment a Beugró, valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy mogyorókrémes zsemlét falatoztam, míg a színészek nevettettek. :D

Hű, így végigfutva a sorokon, úgy tűnik, hogy nagyon egyoldalúan, és roppant egészségtelenül táplálkozom, pedig ez nem fedi teljes mértékben a valóságot. Azért nem csak nasikat fogyasztok, eszem főtt ételt is, leveseket, főzelékeket, köreteket, salátákat... elsősorban sok zöldséget és gyümölcsöt. Tudom, hogy a hús is fontos a szervezet számára, ezért pár hetente azt is leerőltetek a torkomon, bár az ízét nem igazán szeretem. :S A csirkemellfilé finom tud lenni, de pörköltként, vagy rántva a csirkeszárny és a csirkecomb sem az igazi. A hal és a sertéshús még úgy-ahogy elmegy, de marhát, birkát, kacsát, libát, lovat, kutyát, vaddisznót, őzet, békát meg nem tudom, miket nem képesek az emberek az asztalukra tenni ebéd gyanánt, én nem vagyok hajlandó megenni - és szerencsére nem is igen szokott lenni itthon ilyesmi.

A fentiek persze nem szabályszerűségek, csak valahogy összekapcsolom a dolgokat, mint Pavlov kutyája. :D Ha hallotta a csengést, tudta, hogy kaja lesz. Ha elkezdem olvasni az Egri csillagokat, megkívánom a hagymás-tejfölös chipszet, mivel többször is előfordult, hogy azt ettem olvasás közben, így valahogy összefonódott. Régebben a Kalandra FAL! közben dinnyét eszegettem, képregényolvasás közben cseresznyéztem, a Harry Potter könyvek közben pedig szőlőt nassoltam. :)

Mikor egyszer csináltam valamit, és közben ettem valamit, mindig eszembe jut a kajáról a tevékenység, és fordítva. Egyedül vagyok ezzel?

Köztiszteletből a közutálatba

A tegnapi híradásokban megjelent az a szörnyű hír, amely arról szólt, hogy egy egész család égett bent saját otthonában. Az első hírek még arról szóltak, hogy az apa először kijutott a házból, majd visszament a lángokban álló épületbe, hogy megpróbálja kimenteni feleségét és 11 éves fiúkat, e közben vesztette ő is életét. Ehhez képest most már arról van szó, hogy az apa gyújtotta a házat családjára.

Így lesz a közvélemény számára egy pillanat alatt a hősből gyilkos.

De vajon miért?

Most nem a gyilkosság indítékát firtatom - ha ugyan valóban így történt-, erre nem lehet magyarázatot találni. Arra vagyok kíváncsi, hogyan lehet az, hogy tegnap még tiszteltük a családjáért az életét áldozó férfit, ma pedig megvetjük tettéért. Ki dönti el, miként vélekedjünk? Két ötletem van.

Szakemberek. Mint a szó is magában foglalja, emberekről van szó, tehát tévedhetnek. A tűzoltók és a rendőrök próbálják kideríteni, hogy mi is történt pontosan, eközben több opció is felmerülhet. Egyszer így néz ki a dolog, utána pedig úgy. Ez még talán rendben is van. Nyilván tájékoztatni kell az embereket, hogy mi történt, de jobban is átgondolhatnák a dolgokat, mielőtt kijelentenek valamit.

A másik lehetőség, amit el tudok képzelni, már kevésbé üdvös. Újságírók. A média jeles képviselőinek kezében igen nagy hatalom van. Adott esetben több ezren hallják, olvassák a gondolataikat, ennek révén könnyedén befolyásolhatják az embereket. Persze az ember jobb esetben gondolkodik és mérlegeli az információkat az olvasottakkal, hallottakkal kapcsolatban, mikor véleményt alkot, de ez akkor is egyfajta fegyver.

Hogy Hadházi Lászlót idézzem: "Az újságírásnak két alapvető szabálya van: a hír szent, a vélemény szabad. Ezt tudod, hogy hívják? Szopatás!"

Ez nagyon így van. És ezzel sajnos sokan visszaélnek. Ezért utálom az újságírókat. Néha olyan dolgokat is lehoznak, amik egyáltalán nem igazak, csak kitalálják a szaftos kis sztorijukat, amit aztán szépen bevesznek az emberek. Ez undorító. És most nem pusztán a bulvárcikkekről van szó, hanem mondjuk a Közel-Keleten, valamint Észak-Afrikában zajló eseményekről. Lehet írni olyan cikkeket, és lehet olyan televíziós riportokat készíteni, amelyek tovább növelik a feszültséget, és még több áldozatot követelő harcokhoz vezethetnek. Minden csak attól függ, milyen megvilágításba helyezik a dolgokat azok, akik szavait hallják. Bár így kicsit visszacsatolva a bulvár-témára, hogy kicsit könnyedebb legyen a poszt, az számomra nem teljesen világos, hogy mi köze van ahhoz bárkinek is, hogy ki kivel jár, vagy szakít, vagy mikor vállal gyermeket, vagy mit csinál szabadidejében. Ugyanolyan ember, mint bárki más, és ugyanolyan joga van a magánélethez, mint bárki másnak. Azért MAGÁNélet, mert senkinek semmi köze hozzá. Az egy dolog, hogy reflektorfényben van, mert mondjuk színész vagy zenész; így mikor dolgozik, bemutatón, díjátadón van, akkor természetes, hogy írnak róluk a lapok. De véleményem szerint onnantól, hogy leállnak a kamerák a forgatáson, befejeződik a lemezfelvétel vagy a koncert, senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálnak.

De visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez: a fent említett tragédia kapcsán, illetve az ezzel kapcsolatos hírek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy azért gondoltunk az apáról egy skála két végén elhelyezkedő tulajdonságokat, mert a szakemberek tévedtek, vagy azért, mert egy újságíró rosszul kombinált, vagy félrehallott valamit, vagy csak nem volt elég precíz, mert lapzárta volt, és szorított az idő? Ez sarkalatos kérdés, főleg manapság, mikor ennyire kiélezett a verseny az írott sajtó és az internetes média között...

Facebook Bannerek - ha unod a banánt :D

Sziasztok! =)

Nyilván vannak közöttetek FB felhasználók. Legnagyobb sajnálatomra néhány hónappal ezelőtt bevezették ezt az új profil-dizájnt; nem tudom, ti mit szóltok hozzá, én utálom. :S
Az üzenőfal felett láthatunk kivonatot a képekből, ám van más lehetőség is ennek a helynek a kitöltésére. :) Ügyes kis képkockákat lehet feltölteni, amelyek egy képpé állnak össze.
Én szeretem, használok is ilyet. :)

 

Összegyűjtöttem pár oldalt, ahonnan bannerrel láthatjátok el a FB-profilotokat. Használjátok egészséggel.

http://glbanners.com/
http://www.fbanners.com/
http://profilegen.com/
http://www.my-banners.com/
http://bannerbreak.com/banners.php
http://www.blingify.com/banner_maker.php
http://www.iwantbanners.com/

Ha tudtok még ilyet, komikba jöhet. :)

Eurovision Song Contest 2011 - Hungary - Kati Wolf

Szép napot a mélyen tisztelt publikumnak! :D

Javában folynak az előkészületek a májusi, Németországban tartandó Eurovíziós Dalversenyre. Sok ország megjelölte már azt az előadót és dalt, amely képviselni fogja Düsseldorfban, Magyarország azonban eddig mélyen hallgatott.

Múlt héten beígérte az MTV, hogy szerdán délelőtt tizenegykor tart egy sajtótájékoztatót, ahol bejelentik a versenydalunkat. Ez meg is történt - kicsiny országunkból az X-Faktorban feltűnt Wolf Kati fog majd elutazni a versenyre, ahová a What About My Dreams? című dalt viszi, ami a nemrégiben debütált Szerelem, miért múlsz? angol nyelvű változata.

Mikor pár  hete hallottam az X-versenyző első saját dalát, tetszett. Azt gondoltam, hogy ez nem egy rossz dal, de csak közepesen erős, és ez a véleményem azóta sem változott. Sokszor hallgatom a számot, szeretem, de nem az a hűűűűűűűűhaaa, hanem csak olyan okés.

Katinak szerintem fantasztikus hangja van; csodás énekesnőnek tartom. Ha Veca nem mehet, jó, hogy őt választották. :) (Inkább, mint az egyik szerencsétlen Megaszaros nyomit -_-' ) Nagyon szerettem volna, ha Vecát indítjuk, de Katit is bírom, úgyhogy abszolút drukkolok neki. :)

Azt azért hozzátenném, hogy kicsit érdekesnek találom ezt a módszert, hogy a csatorna jelöli meg, hogy kit küld ki. Más országokban ez úgy működik, hogy a nevezők egy nemzeti döntő keretén belül előadják a számaikat, a jónép pedig megszavazza, hogy melyik dal képviselje az országot. Nem értem, hogy nálunk ezt miért nem lehetett volna megcsinálni. -_-' De mindegy, hajrá Kati! :D

Az angol verziót még nem hallottam a dalból, de egyetértek azzal, amit Veca mondott az X-Faktorban, miután előadta a Most múlik pontosan-t: az ember az anyanyelvén tudja igazán átérezni a dalokat. Kíváncsi vagyok az angol szövegre, sőt, én szeretem a kétnyelvű számokat is; érdekes lenne, ha féli angolul, félig magyarul szólna (bár azt olvastam fészbukon a kommentek között, hogy a külföldiek arra húzzák a szájukat)... Majd meglátjuk. :)

Mint fentebb említettem, már sok országban eldőlt, hogy melyik dalt hallhatjuk Düsseldorfban, és az eddigiek alapján nem lesz túl erős az idei mezőny (a spanyol dal konkrétan borzalmas xD ). Amikor egy-egy gyengébb produkció lett a győztes hazájában, és mindig csak mosolyogtam egy kellemeset, elvégre minél rosszabb a többi dal, annál több esélyünk lesz nekünk. :D De őszintén szólva nem hiszem, hogy ezzel a számmal olyan nagy sikerünk lenne. :( Ebben az egy esetben hasznos lett volna, ha megőrizzük azt a jó magyar szokást, hogy teszünk a nemzetközi trendre, és homlokegyenest az ellenkezőjét csináljuk, mint mások. Nem, most a sok rossz dal közé nekünk is egy kevésbé ütőset kellett küldeni...

A másik dolog ugye, hogy ez nem az énekesek versenye, hanem a DALOKÉ. Hiába énekel Kati zseniálisan, ha a száma nem túl erős... :( De nem akarok vészmadárkodni, reméljük a legjobbakat! :) Minimum egy dobogót a döntőben. :)

Akárhonnan nézzük, azért ez egy nagy kiugrási lehetőség is, hiszen Európa-szerte több millió ember fogja nézni az ESC-et. Reméljük, Katinak összejön, ami a többi képviselőnknek nem. :)

HAJRÁ KATI! :)

UPDATE:
Időközben elkészült a videóklip az angol-magyar verzióhoz is - ez a hivatalos 2011-es magyar ESC dal:

S.O.S. plíz! :D

Sziasztok! :D

A mai blogolásom oka rendkívül egyszerű: a segítségeteket szeretném kérni.
Pár héttel ezelőtt akadtunk ki az egyik haverommal azon, hogy este, főműsoridőben szinte nézhetetlen filmekkel bombáznak minket a csatornák, éjszakára, éjfél-1 órai kezdettel pedig tök jó filmeket adnak, amiket érdemes megnézni.
Nos, ez a tendencia már évek óta megfigyelhető. Néhány évvel ezelőtt is belefutottam egy ilyen éjszakai filmezés alkalmával egy alkotásba, ami baromira tetszett. Az a baj, hogy nem tudom a címét, de még azt sem, hogy mely színészek játszottak benne, így még ez alapján sem tudok elindulni. :( :S
Leírom ide a film tartalmát, és arra kérlek titeket, hogy ha esetleg tudjátok, mi a film címe, írjátok meg komiban, vagy chat-en, vagy e-mail-ben, vagy valahogy. Köszi! :)

Szóval... Adott egy csajszi, aki az anyjával él a szülei válása óta. Igazi kis lázadó különc, hasonszőrű barátnőjével együtt utálja a modelleket, a fél kiló vakolattal borított arcú libákat, meg úgy ámblokk a hülye kis picsákat. A film elején az említett barátnővel van a helyi plázában; az emeletről figyelik a lenti színpadon zajló tiniszépségversenyt. Ekkor egy hapsi leszólítja főhősnőnket. Elmondja, hogy ő egy modellügynökség vezetője, és szépnek találja őt, majd a kezébe nyomja a névjegyét, hogy keresse fel. A lány először ódzkodik az ötlettől, ám a szakma sok pénzzel kecsegtet, otthon pedig gyűlnek a számlák... Így hát anyukával felkeresik az ügynökséget, ahol a leányzó munkába is áll. Az idő múlásával egyre inkább kifordul magából: sminkeli magát, és úgy öltözik, ahogy azok a lányok, akiket korábban megvetett a külsejük miatt. A barátnője már nem a barátnője többé, ahogy az anyjával is egyre inkább elhidegülnek egymástól. De nem csak a lány személyisége változik, hanem a munkája is: szinte észre sem veszi, és aktmodell lesz belőle. Főnöke egyre több pénzt ígér, s ezzel párhuzamosan egyre többet követel tőle azzal kapcsolatban, hogy mennyit mutasson meg magából, a végére pedig szinte már prostiként használná. A pikáns képek azonban nem csak a cég ügyfelei körében terjednek el, a suliban is kitör a botrány, mikor a jóindulatú osztálytársak kitapétázzák vele a folyosókat. Lányunk rájön, hogy átverés volt az egész: soha nem lesz belőle topmodell, a címlapfotó csak fotosop volt. Megpróbál kihátrálni, ám ez nehezebb, mint gondolta volna. De minden jó, ha a vége jó, a rendőrség végre fogást talál a fickón, és leszámolnak a gyermekpornográf vállalattal és honlappal. Azonban hősnőnk nem törölheti ki a múltját: ami egyszer felkerült a netre, azt többé már nem lehet elrejteni. Szerintem elég hatásos, hogy utolsó képkockákként az látható, hogy egy srác az otthoni gépéről nézegeti a lányzó pucér képeit, amiket lementett magának. A cég és a honlap megszűnt ugyan, de ki tudja, hány példányban vannak még meg a sötét múltra emlékeztető fotók?

Nah, mire a poszt végére értem, megtaláltam amit kerestem. xD
A film címe: Az ártatlanság eladó (Selling Innocence), ITT valamint ITT olvashatók róla információk, és ha minden igaz, EZEN a linken meg is lehet tekinteni (angolul).