OMG -_- There are so much drama in this fandom...

Tegnap este megint dráma volt...

Hónapok óta megy a cirkusz, hogy az ikreknek vannak titkos twittereik, és inkognítóban elvegyülnek a fanok között, hogy lássák, mi megy a hátuk mögött. Plusz ott van ugye tumblr, ahol a jedsecrets-re bárki írhat titkokat, gondolatokat (és persze kamukat) a srácokról. Egyesek szerint a fiúk tudnak róla, és olvasgatják a bejegyzéseket ott is.

Tegnap este az egyik azonosítatlan eredetű twitterre állítólag Edward írt valamit sértődöttségében, mert tumblr-n azt olvasta több bejegyzésben, hogy gonosz és szívtelen, ami rosszul esett neki értelemszerűen... Egyesek háborognak, mert hülyeségnek tartják az egész elméletet, a banda másik fele meg azért sipárog, mert miért kellett megbántani szegény Edet igaztalan vádakkal... -_-"

Minek kell mindig ez a cirkusz?

Nagyon szeretem John-t és Edward-öt, de egyesek már túlzásba viszik a rajongást. Tényleg semmi más nem tölti ki az életüket, csak a twitter és a tumblr.

Go away from your computer and GET A LIFE!! -_-"

Akinek nem inge... =;)

... az értelemszerűen ne vegye magára a következő kis kifakadásomat, mert a változatosság kedvéért megint tele van a faszom. :@

Amúgy sziasztok! :D

Elegem van a tizenegy-két éves, abszolút unintelligens, idióta kis picsákból.

Most léptem ki egy Facebook-csoportból, mert eléggé felhigult a tagokat illetően, és az én ízlésemnek túl nagy lett az egy bejegyzésre jutó idióta kommentek aránya. Meg úgy általában, az idióta tagok aránya.

Magyar Jedward Fanclub... nesze... -_-"

Mindenki nagyon nagy mellénnyel tudja koptatni a száját arról, hogy "Jedfamily" meg "egy család vagyunk", jelölgetik magukat a képen, amin szerepel az a mondat is, hogy "we're not friends - we're a family", közben meg folyamatosan fikázzák a rajongókat, akiknek közös képük van a srácokkal. Hát, nemhogy nem családnak, de még barátoknak sem kérek az ilyenekből. -_-" És a másik oldal: ilyen barátok mellett kinek kellenek ellenségek?

Mindenki, aki fél méteres körzeten belül van a srácokhoz, az már büdös kurva, így a kurva anyját, úgy rohadjon meg... HÁT EZ MI A FASZOM????? De most komolyan! Milyen hozzáállás ez?

Nemhogy inkább örülnének neki, hogy a srácok ilyen jó fejek, hogy ilyesmikre is meg lehet őket kérni, vagy hogy legalább valakinek lehet közös képe a fiúkkal... Én mindenkinek örülök, akinek van egy személyes élménye az ikrekkel, hiszen tudom, hogy nekem mennyit jelentene, ha találkozhatnék velük. Azok a lányok is ugyanazt a boldogságot érezték abban a pillanatban, amit én fogok, amikor ott leszek a koncerten Bécsben, és ezt ÉN senkitől nem sajnálom. Bár, ha jobban belegondolok, az ilyen másokat lenéző idiótáktól talán. Remélem, az ilyen rosszindulatú kis férgek soha nem találkozhatnak velük. Megérdemelnék.

Én a srácok összes rajongóját ugyanúgy szeretem, mint a fiúkat. Ha az írek és a britek nem szeretnék őket, nem jutnak ki az ESC-re, akkor én sem ismerném őket, és úgy érzem, kevesebb lennék. Sok mindent tanultam és kaptam tőlük. :)

Amúgy, akitől csak azt hallom (az egyébként tök szép lányokra is) hogy "ez hogy néz már ki? pffff" azt szívesen megnézném, hogy ő vajon hogy néz ki? Már nem azért...

Én sem vagyok szép, sőőőőt... Talán... nem, biztosan ezért érint ilyen érzékenyen ez a téma. Ha Bécsben sikerülne személyesen találkoznom az ikrekkel, és lenne egy közös képünk, és még szép is lennék, én is le lennék ocsmányozva? Pusztán féltékenységből?

És különben is: ha valaki ronda, vagy kövér, akkor mi van? Nem lehet mindenki Heidi Klum, jó lenne végre felfogni. A másik fele meg az, hogy a modellek is csak akkor néznek ki tip-top módon, ha előtte órákat dolgoznak rajtuk a profi sminkesek és fodrászok. Egy kamaszlánytól mit várnak az ilyenek?

És még mindig a külsőnél tartok: ha valaki nem egy Miss Universe, akkor már nem is lehet értékes ember? SOKKAL fontosabbak a belső értékek, mint a külcsíny. Kinézhetsz úgy, mint egy bálkirálynő, ha hülye vagy, mint a segg, semmire nem mész vele.

Egyébként pedig, olyasvalaki ne pofázzon, aki egy mondatot nem képes leírni normálisan. Most az egy dolog, hogy néha elgépel az ember ezt-azt, de ő nem néha, hanem folyamatosan, és tőle nem láttam még olyan hozzászólást, ami nyelvhelyességileg és helyesírásilag támadhatatlan lett volna.

Tanulj meg írni, nőjj fel, aztán beszélgethetünk, mert zokniagyú senkiházikkal nem kommunikálok. ;)

Ó, és a kedvenc részem: én egy humortalan, minden fantáziát nélkülöző szemétláda vagyok.

Így van, kedves. :) Pontosan, ahogy mondod :)

Aki ismer, az már csak tudja, hogy így van! ;D

Így látom én a Disney-katasztrófát...

Nyilván mindenkinek megvan a szuverén véleménye a Jedward Amerikába történő átigazolását illetően, és mivel szerencsére itt a kis blogocskám, elmondhatom az álláspontomat anélkül, hogy bárki bekussoltatna (nem mintha megsértődtem volna.) :D

Akkor nézzük, pro és kontra milyen érvek vannak a Disney mellett, és ellene.

Amerika egy óriási felvevőpiac. Ismerjük az Amerikai Álmot, ott még a kerítés is kolbászból van, mindenki él, mint Marci Hevesen. A tehetős szülők bármit hajlandók megadni tévén és videójátékokon nevelkedő, chipszet és McDonalds-os gyorskaját zabáló, a sportot még hírből sem ismerő, jócskán túlsúlyos csemetéiknek. Ha a Disney Channel-en meglátják az ikreket, és megszeretik őket, elegendő, ha pislognak kettőt, és máris az övék a Jedward logóval ellátott póló, pulcsi, kulcstartó, bögre, telefontartó, tolltartó, füzet, táska, kitűző, egyszóval bármi, amit a drága gyermek akar. Remélem, mondanom sem kell, hogy a Disney ezeket a termékeket nem a legalsóbb árkategóriában szándékszik forgalmazni. Az ebből származó bevétel nem kis summa lesz, amiből majd csurran-cseppen a fiúk bankszámlájára is - igaz, jócskán nem a teljes összeg, de nekik még így is megérné. Ezzel együtt továbbra sem gondolom azt, hogy el kellene adniuk magukat, hisz így is épp elég gazdagok. Igaz, ha úgy vesszük, eleve eladták magukat. Híresek, a közönségükből élnek (főleg a bevállalt reklámokból, mert ismerjük a lemezpiacot, tudjuk, hogy a koncertek és a lemezek eladásából maguk az énekesek alig profitálnak), de ezeket a morális kérdéseket most nem nyitnám meg, az egy külön posztot is megérne.

A Disney adását a világ szinte minden pontján sugározzák. Ha ott műsoruk lesz, rengetegen megismerik őket, sokkal többen, mint az X-Faktornak vagy az ESC-nek köszönhetően. Ez abból a szempontból jó, hogy itthon is ismertek lesznek, és nem Hannah Montana vagy ki a rák fog minden második plakátról mosolyogni, hanem a fiúk, ami azért jelentős minőségbeli javulás, már csak esztétikai szempontból is. Ez rajtunk még mindig nem segít, ugyanis igaz, hogy ahhoz, hogy eljöjjenek Magyarországra, az kellene, hogy népszerűek legyenek, csakhogy mellettünk még X számú másik országban is megugrik majd a népszerűségi mutató, és ha választani kell a menedzsmentnek, hogy honnan fogadnak el meghívást, tuti, hogy nem Magyarország mellett fognak dönteni. Így maradhat a szervezkedés, és lehet menni Ausztriába vagy Németországba találkozni velük - már aki megteheti.

Felmerül ellenérvként a távolság, mondván, ha olyan messze lesznek, még annyi esély se lesz, hogy lássuk őket, mint úgy, hogy Európában vannak. Ez bizonyos szempontból igaz, másrészt viszont ez a XXI. század, a távolság manapság már egyáltalán nem akadály - főleg úgy, hogy az ikrek ilyen aktívan használják a közösségi oldalakat (itt most elsősorban a Twitterre és a YouTube-ra gondolok, nem a Facebook-ra, aminek elfelejtették a jelszavát). És nem egy példa volt rá az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy néhány nap alatt körbejárták a fél világot. Még fel sem ocsúdtunk, hogy elutaztak Amerikába, már vissza is értek, elintéztek pár dolgot Londonban, erre-arra szerte Európában, majd vissza a tengerentúlra... Szóval a távolság nem jelenthet gondot.

Az is felmerülhet ellenérvként, hogy majd elfelejtik az európai rajongóikat. Ezt kizártnak tartom. Talán naiv vagyok, de bízom bennük. :)

Az is kifogásolható tényező, hogy talán majd nem írnak twitteren, és nem frissítik a YouTube-csatornájukat. Kérdem én, mikor a Dream Factory-t forgatták, írtak twitteren? Nem. Pedig Európában voltak. Amikor a WoW Oh WoW klipforgatás miatt LA-ben voltak, majd utána New York-ban, írtak twitteren? Tettek fel egy rakás képet és videót? A válasz egy nagy IGEN. Szóval legnagyobb szívfájdalmamra ebbe sem tudok belekötni. Talán ezzel a közösségi aktivitással próbálták kompenzálni a távolságot, és azt bizonygatták, hogy attól, hogy Amerikában lesznek, rendszeresen üzennek majd nekünk. Ők talán már akkor tudták, hogy hamarosan hosszabb időre mennek, és azt próbálták sugallni, hogy részükről nem leszünk leszarva a távolból sem.

Az Államok mellett szól, hogy a srácok mindig oda vágytak, ott akartak igazán hírnevet szerezni, hogy közel legyenek Britney-hez, Taylor Swift-hez, Miley-hoz, a Jonas-tesókhoz, és a többi szerencsétlenhez, akik legnagyobb részét én speciel ki nem állhatom. Az a legfontosabb, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak legyenek, mert akkor szórakoztatóak. De itt jön az a rész, hogy "értem én, hogy non-stop, de mikor van nyitva?" Tehát ez oké, de az elmúlt 20 évben tök jól megvoltak Írországban, nem értem, miért olyan sürgős, hogy Amerikába költözzenek.

A Disney a sorozataiban olyan színészeket alkalmaz, akik énekelnek is, a dalaikból pedig CD-ket adnak ki - imádom ezt az üzletpolitikát, hogy az utolsó bőrt is le akarják húzni mindenről... :/ Ha a srácok felénekelnének pár dalt a műsor miatt, vagy használnák a saját számaikat, azokkal is a Disney rendelkezne. Nem akarom, hogy kihasználják őket, és rajtuk nyerészkedjenek. :/

És a csatornáról lehetett korábban hallani ezt-azt, hogy miként bánik a kis védenceivel... Egyszerűen irtózom a tudattól, hogy rátelepszenek az ikrekre, és irányítják őket, megtiltanak nekik dolgokat - pl. a kis home-videók gyártását és közzétételét.

Remélem, John, Edward és Louis nagyon észnél voltak a megegyezésnél, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen feltételekkel írták alá a szerződést - amennyiben már létrejött a kontraktus.

Ezek voltak az észérvek, amik nagyjából eszembe jutottak. Azt szoktam mondogatni, hogy mindig az eszünkre kell hallgatni, mert az érzelmek rossz tanácsadók. Én most mégis érzelmi alapon hangoztatom azt, hogy nem akarom, hogy a dizninél kössenek ki. :S Az egy undorító bagázs. Részemről rühellem az összes Disney Channel-es sztárocskát.

A vezetők pedig kizsákmányolják és túlhajszolják az ott dolgozó fiatalokat. Igaz, megfizetik őket, és híresek lesznek, de a pszichés és testi épségük veszélyeztetése árán valóban megéri???

P.S.: Az első bekezdésben leírtak természetesen erősen elferdítik a valóságot, direkt vettem cinikusra a figurát. Nyilvánvaló, hogy Amerikában óriási problémák vannak, ám a jóléti államok válsága nem ezen bejegyzés témája.

Foglaltak és fogyatékosok...

Kedden suli után szokás szerint még volt egy csomó időm a vonatig. Ferivel beültünk a Mekibe, de mivel már akkor is szarul voltam, nem kértem semmit. Utána átmentünk a buszpályaudvarra, és megvártam vele a buszát. Míg beszélgettünk, mesélt a kaotikus szerelmi ügyeiről, majd volt egy érdekes mondata.

A csajok olyanok, mint a parkolóhelyek: a jók már foglaltak, a többi meg fogyatékos.

Ezen elgondolkoztam néhány másodpercig, majd bólintottam: van benne igazság.

Azt már nem tettem hozzá hangosan, ami közben végigfutott a fejemen - hogy hány olyat ismerek, aki fogyatékos, mégis foglalt... én meg itt vagyok egyedül, akár a kisujjam. Mennyire nyomorultnak kell lennem, hogy ilyen szinten ne kelljek senkinek?

Nem vágyom valami egetrengető románcra vagy lánykérésre, nem vagyok romantikus alkat, de néha azért ciki, mikor kriptaszökevényeket látok egész helyes pasikkal mászkálni, miközben nekem nincs senkim.

És ilyenkor borulni érzem az elméletem, amely szerint mindenki a maga szintjének megfelelően választ párt - tehát a jó pasik a szép lányokra hajtanak rá, a magamfajta csúfságokra pedig a gáz srácok.

Azért nem járok senkivel, mert aki esetleg próbálkozik nálam, az nem éppen álmaim férfija külsőt tekintve, ezért lepattintom. De mi van, ha nekem nem jár helyes srác, mert én sem vagyok szép? Bele kell törődnöm, hogy ha nem akarok úgy meghalni, hogy soha többé nem nyúl hozzám senki, olyanok érintését kell eltűrnöm, akikét normál esetben nem kívánnám.

Dúdolgatom én Lady Gaga slágerét, hogy I'm beautiful on my way, I was born this way és próbálom picit növelni az önbizalmam, hogy mindenki szép, és mindenki jó, és éljen a pozitív hozzáállás, de mocskos nehéz úgy, hogy közben tudom, hogy tényleg, nagyon a magam módján vagyok szép, ami adott esetben inkább rondának minősül. Hiába, ilyennek születtem.

Hát ez mi ez??

Nem tudom, járnak-e még ide Jed-fanok, annak ellenére, hogy már nem itt tolom a srácokról a híreket, hanem egy rajongói oldalon, de ezt a megrázó élményt meg kell osszam valakivel.

Nem tudom, ti észrevettétek-e már, de van ez a tipikus bugyogószaggató Grimes-nézés... hát, annak ellenére, hogy állítólag egyikük sem csajozik, ezt kiválóan elsajátították mind a ketten, azt kell mondjam...
Úristen, mikor megláttam a képeket, teljesen a hatásuk alá kerültem, ami alól nem tudok szabadulni - bár a sokk picit észhez térített, mikor szembesültem vele, hogy majd csak hétfőtől látható a WoW Oh WoW klip, de naaaaaa.... *_____*
Hát de komolyan... úgy tudnak nézni azokkal a gyönyörű szemeikkel, hogy rettenet... *-*

Megint ki vagyok akadva -_-''

Úgy látszik, ez a blog átváltott lelki szemetesláda üzemmódba, mert ide már csak akkor írok, ha valamin nagyon kibukom.

Most épp az X-Faktoron húztam fel magam, de rettenetmód.

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy kiesett az APOLLO23.

Ráadásul a Rocktenors ellen.

Négy adásból háromszor ők párbajoztak - mindig ott vannak az utolsó kettőben, mert nem szavaznak rájuk, mert a kutya sem kíváncsi rájuk. Mégis őket juttatták tovább.

Ezért esett ki a sokkal tehetségesebb Gyurcsík Tibi és az APOLLO. Eszem-faszom megáll, de komolyan.

Hogy a Feró hülye, az egy dolog. De Malek?? Pont a Malek, akit mindig a legjobban tiszteltem és a legtöbbre tartottam a mentorok közül a szakmai hozzáértése és a profizmusa miatt... Hogy mondhatta azt, hogy az Apollonak kell hazamenni? Óriásit csalódtam benne.

Az a dolguk, hogy sztárokat neveljenek, és az Apollo sokkal eladhatóbb, mint a Rocktenors - és ha ezt a párbajok száma nem mutatja, akkor semmi. :/

Még egy kis adalék - Facebookon a hivatalos rajongói klubok tagjainak száma:

Rocktenors: hétezer valamennyi

APOLLO23: több, mint tizennkilencezer

Gratulálok. -_-"

A legjobb csapat a 2011-es X-Faktorban a Rocktenors, mivel ők maradtak bent legtovább a bandák közül.

Nem érdemlik meg.

Jó, nem azt mondom, hogy tehetségtelen barmok, mert nem rossz, amit csinálnak, de estek ki ellenük olyanok, akik jobbak. Az első válogatón nagyon jók voltak, de azóta semmit nem mutattak. Az Ikrek elleni párbajdalukat is jól nyomták, de ennyi. Nem hagytak bennem maradandó nyomot egyáltalán.

És ehhez az is hozzájön, hogy ők x éve ismerik egymást, és x éve énekelnek együtt, az Apollos srácok pedig mindössze néhány hete.

Tök mindegy, jövő héten úgyis kiesnek, és kész... Vagy max. a jövő hét után... Több nincs bennük. Csak azért bosszantó, hogy azért esnek ki a kedvenceim, mert a mentorok féltik a saját versenyzőiket, ezért részlehajlóak. :S

Gesztinek legalább lesz ideje írni egy SZUPER számot az Apollonak, amivel kimehetnek májusban az ESC-re. :))

Tök jó, én már elrendeztem a karrierjüket. xD

Csak legyen is úgy. :)

Hajrá APOLLO23! ♥♥♥

A végtelenbe, és tovább! ♥♥♥

Padló... :-/

Tudom, ezer éve nem írtam. Megint.
Ami időm van a suli mellett, azt leköti a Jedward és a róluk szóló oldal szerkesztése, de az utóbbi 2 hétben nagyon sok időt töltök tumblr-n is.
De nem csak a blogot hanyagolom. Nem írok. Időtlen idők óta egy sort sem haladtam egyik történettel sem. És már hónapok óta nem olvastam ki egy regényt sem, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam.

Van ez így. Történnek dolgok, amikre nem számítasz, amiket nagyon nem akarsz. De nem tehetsz semmit.

Nem véletlen a bejegyzés címe. Padlón vagyok. Totális offság van. Az életkedvem nagyjából a nullával egyenlő.

Hogy miért? Ha úgy vesszük, egy pasi miatt - ami alapjában véve elég szánalmas lenne. De itt picit másról van szó.

Az ok három szó. Pontosabban egy név. Albert Costa Balboa.

A fiatal, ELKÉPESZTŐEN TEHETSÉGES és kedves, 21 éves, spanyol autóversenyzőről van szó.

Egyébként is szomorú voltam picit, mivel a WSR elérkezett a szezonzáró hétvégéjéhez. Most még a Circuit de Catalunyán nyomják a gázt a srácok, de ezzel véget ér az idei évad, és a pár napos teszteket leszámítva áprilisig nem lesz semmi. De a verseny a lényeg, a teszteket nem lehet nézni, maximum live timingon, ha szerencsénk van, de az nem az igazi, így ennek nincs túl nagy jelentősége.

A motorsportban rengeteg pénz forog. Ha nincs pénzed, elvesztél. Nem egy példát láthattunk az elmúlt években a Formula 1-ben arra, hogy tehetséges versenyzőket tesznek ki a csapatokból, mert jön egy kevésbé jó kvalitású, ám tehetősebb pilóta, aki bevásárolja magát az istállóhoz.

Albertnek ebből a szempontból nincs szerencséje. A 2007-es szezonban a brit Forma 3-as szériában versenyzett, ám a szezon közepén ki kellett szállnia, mert nem tudta tovább finanszírozni, hogy versenyezhessen.

A dolgok most úgy állnak, hogy Albert megint szponzor nélkül marad. Erre a hétvégére a Wild Wolf lett az új szponzora, így nem kell kihagynia a szezonzáró versenyt, arról azonban egyelőre elképzelések sincsenek, hogy mi lesz jövőre. Talán már nem versenyezhet.

Ezen totál kibuktam. Egy olyan pilótnának, mint Albert, autóban a helye. Tehetséges, gyors, és nem kivárásra autózik, hogy majd a boxban talán gyorsabb lesz a csapata, hanem akcióban, a pályán szeret előzni. Ez nagyon becsülendő tulajdonság. Emelett a személyisége is roppant megnyerő, mindig mosolyog, közvetlen és barátságos.
Mikor a Hungaroringen versenyzett, szombaton kiesett. A szerencsétlen futam után sikerült találkoznunk vele, és akkor is mosolygott, pedig az volt az első futama az évben, amikor nem tudta befejezni a versenyt.

 Alberttel a Ringen, szombaton :')

Vasárnap szerencsére sikerült a dobogóra állnia. :) Második lett. :) Nagyon örültünk neki. :) Ez után is felkerestük őt, és most sem volt kevésbé aranyos, mint általában. Megkértem, hogy mutassa meg a bukósisakját. Megtette. :'))

A mai futam kész katasztrófa volt. Azok után, hogy a tegnapi első szabadedzést megnyerte, ma második lett az időmérőn a bajnokaspiráns Wickens mögött. A rajt után azonban a nagy kakaskodásban pozíciókat vesztett, és a tőle megszokott módon azonnal elkezdett keményen csatázni, hogy visszaszerezze a helyét, aminek az lett az eredménye, hogy ütközött, és a kavicságyban végezte az autója. :'(

Annyira kár! Ha ez az utolsó hétvégéje, ne így emlékezzen rá! :'( Ráadásul Barcelonában, pont a hazai versenyén... :( Otthon soha nincs szerencséje. :'(
Pont nélkül zárni egy futamot igen nagy veszteség ebben a mezőnyben. :( Az összetettben is visszacsúszott. :(

Már rögtön az első körben érdektelenné vált a futam. Az hagyján, hogy a Forma 1-es Japán GP időmérőjének ismétlésére nem volt kedvem odakapcsolni, de a WSR-t is kikapcsoltam. IMÁDOM a szériát, mióta nézem, még soha nem volt arra precedens, hogy kihagytam volna egy futamot. Soha. De Bert nyilatkozata és kiesése után már nem akartam megnézni.


Nagyon remélem, hogy sikerül összehozni neki valamit, mert ha derékba törne a karrierje, azért igazán kár lenne. Nagyon megérdemelné, hogy valóra váljanak az álmai, és F1-es bajnok váljék belőle.
Ő a legjobb dolog a paddockban. Nagyon fog hiányozni, ha elmegy. :'(

Miután otthagytam a tévét, géphez jöttem. Láttam, hogy John és Edward üzent twitteren. Megnyitottam az újabb képet, és elmosolyodtam. :)

Hihetetlen, hogy ez a két marha még akkor is meg tud nevettetni, mikor élni sincs kedvem. :)
Elmosolyodtam egy másodpercre - majd bőgtem tovább. :-/

Esküszöm, akkor sem voltam ilyen világvége-hangulatban, mikor Räikkönen bejelentette, hogy elhagyja a Formula 1-et, pedig évekig ő volt nekem az Isten.

Szóval most nem vagyok valami jó passzban. :(

Mindenesetre holnap is lesz futam. Talán jobban sikerül majd a katalán fiúnak, mint a mai.

És nem tehetünk mást, mint hogy bízunk egy jobb holnapban, egy szebb jövő ígéretében. Remélhetőleg talál majd szponzorokat, és nem kell feladnia azt, amiért egész életében harcolt, amiért annyit küzdött. Betegen, sérülésekkel, mindig nyomtaa a gázt. Mert ez egy versenyző dolga, és ő ízig-vérig, egy IGAZI pilóta.

Hajrá Albert! Mi mindig támogatni fogunk! Go Fast!!

A régi szép idők emlékére :)

Ezt az egyik volt osztálytársam (és akkoriban a legjobb barátnőm) költötte pár haverjával. Most a kezembe akadt a papír, amire leírtam anno, gimi elsőben (Szent Isten, de rég volt már! O_o) és gondoltam, megosztom a nagyvilággal, legalábbis azzal a kis szeletével, aki néha a blogomra vetődik. :D:D

Kb. a 2003-4-es szezon környékén fogant, úgy nézzétek, bár a végszó még mindig nem vesztette aktualitását. :) :D

Két óra van már, a fiúk rajtra várnak,
Elalszanak villogó fényei a Safety Car-nak.
Kialszik végre az öt piros lámpa, indul a futam,
Füstölgő kerékkel lőnek ki huszan.
A két Ferrari még mindig fásult,
Räikkönen az élen 220-szal száguld.
Pályacsúcs időt körönként döntöget,
Montoyának, Schuminak osztva a köröket.
A többiek valahol a célban érik utol,
Räikkönen közben már pezsgővel locsol,
Ron Dennis pedig örülve tapsol.
Kimié lesz az első rajtszám,
Mosoly jelenik meg a finnek arcán.
Ne aggódjatok, nem kell pánik,
Kimi úgyis világbajnokká válik!
Imolában, Melbourne-ben,
Szárazon, vagy esőben,
A pole-ból, vagy máshonnan indulva,
Esetleg a Safety Car mögött araszolva,
Délelőtt vagy délután,
Schumi előtt, Schumi után,
Montoya, Alonso, Baumgartner,
Előttük mindig ugyanaz nyer,
Hol nehezen, hol könnyen,
Nem más, mint Kimi Räikkönen!

HAJRÁ KIMI!

 

  

 

 

 

Közkívánatra :D

Ezt a bejegyzést Noncsinak (és talán Icunak is) ajánlom. :D Nem emlékszem pontosan, hogy melyikőtök jelezte, hogy igényt tart a dogára, mikor megjegyeztem, hogy megnézném Albert fejét, mikor közlöm vele, hogy  tavaly a fősulin az egyik dogámat belőle írtam... xD
Itt van hát a kért dolgozatrészlet. A tudományos rizsát a diszkriminációról és a sztereotípiákról nem teszem be elé, most ez a rész a lényeg.


Dolgozatom második felében személyes élményként a kedvenc emlékemet eleveníteném fel, ami nem lehet más, mint a World Series by Renault hungaroringi versenyhétvégéjén tett látogatásom, és találkozásom a kedvenc pilótámmal.

2001-ben lettem a motorsport szerelmese, azóta a gondolataim folyton a versenyek körül forognak. Először a Formula 1 ragadott meg, később azonban, ahogy kezdtem mélyebben is megismerni ezt a fantasztikus világot, egyre többször hallottam a különböző utánpótlás-szériákról, ahol a fiatal versenyzők tehetségük kiaknázásával megalapozhatják későbbi pályafutásukat, mert egy-egy bajnoki cím elnyerését akár Forma 1-es szerződéssel is jutalmazhatják. A World Series by Renault is egy azon sorozatokból, amelyek a következő generáció kinevelésén munkálkodnak.
A WSR 2005-ben indult útjára, régebbi versenysorozatok összevonásával és változásával, kiegészítve számtalan programmal. A széria királykategóriájának tekinthető Formula Renault 3.5, a Eurocup Formula Renault 2.0, valamint a Mégane Trophy V6 számít a legfontosabb kategóriának, de egyéb kiegészítő versenyek is vannak, amik akár helyszínenként változnak. Az izgalmak nem merülnek ki az időmérőkben és a futamokban, látványos bemutatók is színesítik a palettát, és a pálya mellett sem áll az élet: amikor nem bőgnek a motorok, az érdeklődők próbára tehetik ügyességüket a gokart pályán, szimulátorokban, de megmérettethetik magukat Forma 1-es kerékcsere-versenyben is, a kicsiket pedig egy kisebb vidámpark várja, s mindez teljesen ingyen, így elmondható, hogy a WSR rászolgált a „családi motorsport hétvége” jelzőre, amivel sok helyütt jellemzik. Az utánpótlás-nevelési funkcióját is teljes mértékben betölti a sorozat: olyan neveket adott a Forma 1-nek, mint például Fernando Alonso, Heikki Kovalainen, Robert Kubica, Jaime Alguersuari vagy Sebastian Vettel.
A széria évadonként Európa nyolc-kilenc versenypályáján teszi tiszteletét, Magyarországra a 2007-es szezonban látogatott el első ízben a mezőny. Akkor még ismertem a sorozatot, nem lehetett róla sok mindent hallani. A 2008-as versenyhétvégén ott voltam, de sajnos alig volt a birtokomban némi információ. Az atmoszféra azonban lenyűgözött, így evidens volt, hogy ezt a sorozatot meg kell ismernem. Kutatásba kezdtem az interneten, és elolvastam róla, amit csak lehetett. Ezek után igyekeztem figyelemmel kísérni az események alakulását. Nagyon örültem, mikor láttam, hogy a következő évi versenynaptárban is helyet kapott a magyar hétvége. A 2009-es futamra már jobban felkészültem, ám hiába vártam már egy éve a pillanatot, mikor újra a Hungaroringen lehetek, egy betegség közbeszólt, így nem tudtam elmenni, ami miatt nagyon szomorú voltam. Ám ez a kudarc csak még elszántabbá tett: megfogadtam, hogy a 2010-es versenyt semmiképp nem hagyom ki. Az események azonban ismét nem várt fordulatot vettek, így a szombati nap kimaradt, amiért szintén rendkívül csalódott voltam. De eljött a vasárnap, amikor fittyet hányva mindenre, elindultam a pályára.
Rendkívül izgatott voltam, hisz két éve arra vártam, hogy újra érezzem remegni a talajt a lábam alatt, amikor a gyönyörű versenygépek 200 km/h feletti tempóval végigdübörögnek a célegyenesben. Számomra nincs sok dolog, ami szebb annál, mint testközelből nézni és hallgatni, ahogy huszonhat autóban egyszerre búg fel a rajtnál a 24 szelepes, V6-os, három és fél literes motor.
Szemben az előző látogatásommal, amikor elég nagy mértékben frusztrált, hogy nem ismerem a csapatokat, a pilótákat, és nem tudom, hogy áll a bajnokság, 2010 nyarán úgy érkeztem Mogyoród határába, hogy ott volt a kedvenc autóversenyzőm, így volt kinek drukkolnom a pontokért folyó küzdelemben. Történt ugyanis, hogy 2009 végén a korábbi kedvenc, Kimi Räikkönen visszavonult a Forma 1-ből, hogy a WRC-ben (Ralli Világbajnokság) folytassa pályafutását. Hozzám a ralli nem áll túl közel, inkább a pályaautózást, elsősorban a formaautós sorozatokat szeretem. Természetesen sok más pilótát is kedvelek az F1-ben, de az abszolút favorit ő volt. Persze WRC futamok után azért vetek egy pillantást az eredményre, mert érdekel, hogy Kimi hogy szerepelt, mindenesetre F1-ből való távozásával nálam megüresedett a kedvenc versenyző pozíciója, ami nem sokáig maradt betöltetlenül. Felfigyeltem egy rendkívül tehetséges pilótára a Formula Renault 3.5 mezőnyében.
Albert Costa egy húsz éves, spanyol versenyző. Pályafutását – mint minden pilóta – ő is gokartozással kezdte, ám nem állt tőle távol a motorozás sem; ez bizonyára annak hatása, hogy bátyja, Lluís motorversenyző, ahogy az édesapjuk is az volt; érthető módon a kis Albert először a motorok világával ismerkedett meg. Gokartozni 2000-ben kezdett, és bár soha nem próbálkozott még vele, és messze ő volt a legfiatalabb induló, toronymagasan nyerte a versenyt. Különböző gokart szériákban szerepelt egészen 2007-ig, amikor a brit Forma 3-as bajnokságban indult, ahol a Räikkönen Robertson Racing színeiben vitézkedett. Szomorú tapasztalat azonban, hogy korántsem elég a tehetség: az is döntő szerepet játszhat, hogy ki mögött milyen kaliberű szponzorok állnak, és adott esetben a kapcsolati tőke sem lehet elhanyagolható tényező. (Itt példaként említhető a brazil Felipe Massa, aki a Sauber pilótájaként debütált az F1-ben, később tesztpilóta, honfitársa, Rubens Barrichello távozását követően pedig Michael Schumacher csapattársa lett a Ferrarinál – mindezt úgy, hogy menedzsere Nicolas Todt, aki a jelenlegi FIA elnök, akkoriban még Ferrari-csapatfőnök Jean Todt fia...) Öt futam után Albert nem tudta tovább finanszírozni, hogy versenyzői ülést kapjon, így kikerült a csapatból. Bátyja ekkor vette fel a kapcsolatot Albert jelenlegi istállójával, az Epsilon Euskadival, hogy tegyék próbára a srácot.
Albert élt a lehetőséggel, bebizonyította rátermettségét, így a csapat szerződést kínált neki a 2008-as szezonra. A Eurocup Formula Renault 2.0, valamint a WEC Formula Renault 2.0 (Nyugat- Európai Kupa) bajnokságban is nevezett, és szép eredményeket ért el. 2009-ben is maradt az Epsilon pilótája ugyanebben a két géposztályban: huszonnégy futamból tizenhármat megnyerve, magabiztosan zsebelte be mindkét széria bajnoki címét. Ezt a teljesítményt a csapat egy Formula Renault 3.5-ös szerződéssel jutalmazta, így Albert egy újabb lépést tett álma, a Forma 1-es ülés felé.
Az események azonban rossz irányt vettek az ifjú bajnok számára. Február végén, az évad kezdete előtt másfél hónappal, egy kollektív teszten összeütközött Nathanael Berthonnal, és Albert jobb hüvelykujja eltörött. A többi tesztet ki kellett hagynia sérülése miatt, ami nagy hátrányt jelentett, hisz nem ismerkedhetett az új autóval. A szezon kezdete előtt pedig még egy csúnya vírusos betegséget is összeszedett, ami szintén hátráltatta a felkészülését.
Az első futamon, Alcañizban egy felejthető időmérőt követően a huszonegyedik helyről rajtolva, mindössze hat kör alatt felküzdötte magát az esőben a pontszerző, tizedik helyre. Nem sokkal a futam leintése előtt már az ötödik pozíciót igyekezett megszerezni, amikor kicsúszott. Nem úgy sikerült a bemutatkozása, mint szerette volna, viszont így is elképesztő teljesítményt nyújtott (egyébként ez volt az egyetlen futam a szezonban, amit nem tudott befejezni). Szinte minden verseny után panaszkodott, hogy fáj a keze, akkor is be volt kötve a sérült ujja, mikor a Hungaroringen volt szerencsém találkozni vele. Az idei bajnokságot végül az ötödik helyen zárta, pontegyenlőséggel. A szintén 78 pontos Sten Pentus azért lett negyedik, két futamot megnyert, míg a spanyolnak idén nem sikerült győznie. De ez mindenképp szép teljesítmény Alberttől, mert míg ő nem ritkán a dobogóért harcolt, csapattársa, a japán Keisuke Kunimoto mindössze 8 egységet gyűjtött. Az újoncok háziversenyében a harmadik helyet szerezte meg: csak Guerrierri és Vergne szerzett több pontot nála.
Albertben azt szeretem a legjobban, hogy mindig mosolyog és bolondozik. A legtöbb róla készült felvételen azt lehet látni, hogy vigyorog, és vicceskedik. Vannak képek, amik közvetlenül a kéztörése után készültek, de a begipszelt, sínbe tett ujja sem tudta letörölni a jókedvet az arcáról. Emellett rendkívül közvetlen, barátságos és tehetséges. Ennek tükrében kicsit én is furcsállom, hogy korábban Kimi Räikkönen volt a legnagyobb kedvencem, hisz ő szinte tökéletes ellentéte spanyol kollégájának. Kimi arcán nem tükröződnek túl gyakran érzelmek, maximum az unalom a sajtótájékoztatókon. A győzelmek után is faarccal állt a dobogón, elég ritka jelenség volt mosolyogni látni, és más tekintetben is áthatotta a finn hidegvér – nem véletlenül ragasztották rá a védjegyévé váló „Iceman” becenevet (amiért olyannyira nem sértődött meg, hogy az alkarjára tetováltatta).
Az izgalmas versenyek mellett azt szeretem a legjobban a WSR-ben, hogy egész hétvégén nyitva van a paddock, ahol a pilóták is előszeretettel kóricálnak, és bárki szívesen megáll a szurkolók kérésére egy-egy autogrammért vagy fényképért, valamint testközelből figyelhető meg a csapatok munkája, és időnként még a boxot is kinyitják.
A boxlátogatáson találkoztunk először Alberttel (a pályára velem tartott az egyik barátnőm, Kitti, aki szintén Costa-drukker). Mi értünk oda elsőként a csapata boxsza elé, akkor Albert még ki sem jött, de nem kellett sokat várnunk a megjelenésére, kisvártatva felbukkant. Közeledett a rajt ideje, ezért Albert már a versenyzői overálban volt, de nem tűnt feszültnek a futam miatt. Szokása szerint mosolygott, készségesen aláírta a felé nyújtott füzetem, és Kittinek sem kellett kétszer kérnie, hogy álljon mellé egy kép erejéig. Búcsúzóul sok szerencsét kívántam neki a versenyre, amit egy „thank you!”-val nyugtázott.
Miután bezárták a boxszot, Kittivel a főtribün felé vettük az irányt, ahol Albert boxszával szemben ültünk le. Az F1-es bemutató után a FR 3.5 mezőnye vette birtokba a pályát; a 15-ös rajtszámot viselő Epsilonos autó a második helyről várta a rajtot. Felemelő érzés volt, hogy kivételesen nem csak otthon, a tévé előtt ülve szurkolhatok a kedvencemnek, aki most tíz méterre tőlem száguldozik. Albertnek nem sikerült lerajtolnia a pole pozícióból induló Sten Pentust, és a verseny során sem került előzési pozícióba, így a befutó is megegyezett a rajtsorrenddel: a futamot az észt versenyző nyerte, Costa pedig második lett. Kittivel átsétáltunk a lelátó másik végébe, ami szemben van a dobogóval, hogy lássuk, amint Albert átveszi a trófeákat. (A WS-ben a legjobb három újonc versenyzőt külön is díjazzák; a futam legjobb újoncának járó kupát is ő kapta.)
Miközben az FR 2.0 mezőnye készülődött a megmérettetésre, barátnőmmel a paddock felé indultunk, kicsit szétnéztünk, aztán az Epsilon motorhome-ja előtt tébláboltunk Albert felbukkanását várva. Őt nem láttuk, a mérnöke és a csapatfőnök azonban a home-ból lépett ki, így gyanítottuk, hogy Albert is ott van. A csapat egyik munkatársa már kezdett pakolni, őt kérdeztük meg, hogy a pilóta a közelben tartózkodik-e (pontosabban én kérdeztem meg, mert Kitti szerint én tudok angolul – téved). A szerelő nagyon segítőkésznek bizonyult, bement a home-ba, és szólt Albertnek, aki néhány perc múlva elő is került. Gratuláltunk neki a szép eredményhez, és váltottunk vele néhány szót, de nem volt sok időnk, mert nagyjából harminc másodperc alatt egy kisebb tömeg verődött körénk, akik aláírást vagy képet szerettek volna (aminek természetesen eleget is tett), a pilótát tehát szólította a kötelesség.
Kittivel kicsit nézelődtünk: a pályán még tartott a Mégane Trophy futama, láttuk az Xtreme Show-t, és tettünk egy sétát a Hungaroring legendás szoborparkjában is, ám fájdalmasan hamar eljött a távozás ideje. Nagyon sajnálom, hogy csak egy napot tölthettem el a pályán a lehetséges kettőből, az az egy viszont élményekben rendkívül gazdag volt. Mivel a Forma 1 elég költséges, korábban nem volt lehetőségem élőben látni a kedvencem versenyét, most viszont megadatott.
Csodálatot éreztem a csapatok dolgozói iránt, akik azért dolgoznak, hogy a fiatal tehetségek számára minden adott legyen a győzelemhez és álmaik beteljesítéséhez. Nem kevésbé tartom tiszteletre méltónak azokat a fiúkat, akik szinte még gyerekek (nem ritka a 15-16 éves versenyző), mégis felnőtteket meghazudtoló precizitással és elszántsággal dolgoznak céljaik eléréséért, a gyerekkorukat is feláldozva a karrierjükért, a szenvedélyükért.
Nem sok helyzetben éltem át azt a kettősséget, amit akkor; egyszerre voltam hihetetlenül boldog, és mélységesen szomorú. Azt hiszem, az öröm forrását nem kell részleteznem – számomra olyan versenyközelben lenni, akár egy csodás álom. A szomorúság pedig abból fakadt, hogy tudtam, a nap végén haza kell mennem, és egy teljes évig sóvároghatok a WS légköre után. Addig csak a televíziós közvetítések és a szép emlékek maradnak.
Úgy tűnik, nem vagyok egyedül a versenysorozat iránti rajongásommal: a szervezők azt közölték, összesen 135 ezer látogató fordult meg a pályán a két nap alatt – ezzel a magyar lett a leglátogatottabb versenyhétvége a szezonban. Nem tudok mást mondani, fantasztikus volt!
Október 11-én jelentették be a WSR 2011-es versenynaptárát, ahol legnagyobb örömömre ismét helyet kapott kicsiny hazánk. A szokásos időpontban, azaz július első hétvégéjén újra benépesül a pálya. Ez az információ volt a legszebb névnapi ajándékom.
Hungaroring, 2011. július 2-3: én ott leszek!

És láss csudát: tényleg ott voltam! :D
De ez már egy másik mese... :)

♥ ♥ ♥

A pálya -> az otthonom ♥ ♥ ♥

A kerék -> a szerelmem ♥ ♥ ♥

A sebesség -> a végzetem ♥ ♥ ♥

A benzingőz -> a parfümöm ♥ ♥ ♥

Az autósport -> az életem ♥ ♥ ♥

Tedd ki te is ha szereted az autósportot ! ♥ ♥ ♥

Khm...

Sziasztok!

Pénteken Wigan-ben koncerteztek a fiúk, videók ITT. =:) Nem néztem őket, csak rákerestem, szóval nem tudom, milyenek...A szombati cork-i koncertről egyelőre nem találtam felvételeket, de később biztosan lesznek. =:)

Ma ez a három cikk látott napvilágot Johnnal és Edwarddel kapcsolatban:
http://entertainment.stv.tv/tv/260951-jedward-are-overwhelmed-by-their-european-fans/
http://www.chortle.co.uk/news/2011/07/02/13571/omids_off_the_ads
http://www.examiner.com/the-x-factor-in-national/jedward-talks-about-how-cool-it-was-to-meet-barack-obama-and-tony-blair

Nekem most nincs kapacitásom nekiesni, mivel péntek dél óta fent vagyok, ráadásul reggel fél hatkor indultam el itthonról, és este fél tizenegyre értem haza, és extra-fárasztó napon vagyok túl, de ha valaki önszorgalomból lefordítaná, ne fogja vissza magát, és küldje el az anyagot mélben. Köszi.
Ha nincs vállalkozó, hozom én őket hétfőn vagy kedden, mivel a holnapi napom is nagyjából olyan lesz, mint a mai.
Mentem. :D

Köszönöm! :)

Ez csak ennyi.
No comment. :)

Mert kell :D

Kiskacsa úszik a tavon és sír. Odamegy hozzá a krokodil és megkérdi:
- Miért sírsz kiskacsa?
- Mert nem tudom ki vagyok és mi vagyok...
- Ó, hát ez egyszerű: sárga csőr, sárga tollak, úszóhártya - kacsa vagy!
- Szupi! Kacsa vagyok! - örül a kiskacsa. - És te mi vagy?
- Találd ki! - mondja a krokodil.
- Hmm, hosszú farok, rövid lábak, nagy száj, bőrdzseki ... olasz vagy!?


Au. Ez fájt. :D

F1 2011 - Round 7 - Montreal

Ember vagyok, így vannak érzéseim. A sportok pedig általában komoly érzelmeket váltanak ki az emberekből, ezért nézik. Ez egy blog, a következő "cikk" a szubjektív véleményem tükrözi. Megvannak azok a pilóták, akiket kedvelek, és azok is, akiket rühellek. Ez nagyjából lejön a következő sorokból is. Elfogult vagyok egyes pilótákkal szemben - egyesekkel pozitív, másokkal negatív irányban, ez tény. Ha ezt nem tudod elfogadni, ne olvass tovább.

Néhány perccel ezelőtt intették le a Forma-1-es világbajnokság Kanadai Nagydíját. A futam elején még az volt a terv, hogy a címben vagy a bevezetésben helyet kap majd a 'folytatódott Hamilton ámokfutása" szóösszetétel, de végignézve a 70 kört, inkább Button nevét illeszthetném bele ebbe a kontextusba. Az elmúlt négy órát a legegyszerűbben két szóban tudnám összefoglalni: FIA FAIL.

Az előző években nem egyszer láthattunk már Kanadában tüzijátékot, ezért izgatottan vártam a versenyt. Az eső a rajt előtt tovább növelte a várakozásaimat, ám az lohasztó volt, hogy a Safety Car mögül indult a mezőny. A futamok legizgalmasabb momentumai közé tartozik a rajt, ezért utálom a biztonsági autós startokat. Elrontja a bulit. Nem is igazán értettem az okát: az eső már elállt, és a pálya sem volt olyan vészesen vizes. Sokkal rosszabb körülmények között is versenyeztek már a fiúk, kár volt ezért a négy körért. A repülőrajtot követően Alonso agresszívan támadta Vettelt, ám a német meg tudta védeni vezető pozícióját. Lewis Hamilton megint nem bírt magával, folytatta a Monacoban abbamaradt roncsderbis játékát, melynek most épp Webber esett áldozatául. Már az első kör elején megforgatta a Red Bull-os pilótát, így mindketten pozíciókat vesztettek - Hamilton pont csapattársa, Button mögé sorolt vissza.

Sebastian Vettelnek mindössze két körre volt szüksége ahhoz, hogy magabiztos előnyre tegyen szert a két Ferrarival szemben - mindig is tudtuk, hogy a kicsi német nagyon jól megy esőben; az első futamgyőzelmét (a Toro Rossoval(!)) is az esős monzai versenyen aratta 2008-ban.

A nyolcadik körben jött az információ, hogy a versenybíróság vizsgálja Webber és Hamilton ütközését, a kilencedik körben azonban már azt láthattuk, hogy nincs további vizsgálat az ügyben - értelmetlen lett volna. Hamilton ugyanis megint benne volt a buliban, Button azonban szépen felkente a falra, mintegy tudatva vele, hogy szerinte hol a helye. A törmelékek és a 2008-as bajnok leamortizált autója miatt újra a pályára küldték a biztonsági autót, a bírók a verseny után vizsgálni fogják a két McLarenes ütközését, Button pedig a boxba kényszerült egy első vezetőszárny-cserére, s ha már ott járt, friss gumikat is kapott - a köztes esőgumin pedig másodpercekkel gyorsabb volt körönként, mint a többiek. A mezőny nagy része extrém esőgumin rajtolt el, és sokat javult a pálya állapota, ezért a biztonsági autó kiállása után többen feltették az intermediate abroncsokat, többek között Alonso és Schumacher is. Ekkor jött a nem túl bíztató hír: húsz percen belül komoly eső várható. De arra talán még senki nem számított, hogy emiatt két órát áll majd a verseny.

A tizenkettedik körben folytatódott a futam. Vettellel esőben nem lehet mit csinálni, ismét simán megőrizte vezető helyét, Buttont pedig boxutca-áthajtásos büntetéssel sújtották, mivel túl gyorsnak bizonyult a Safety Car mögött, ám a brit kálváriája itt még mindig nem ért véget. .

A tizenkilencedik körben aztán megjött az eső, és ezzel együtt a biztonsági autó. Akik korábban kereket cseréltek, azoknak most vissza kellett tenniük az extrém esőgumikat, amivel sokat vesztettek, azok viszont nagyon jól jártak, akik nem jártak még a boxban, többek között Kobayashi, Heidfeld és Petrov.

A huszonötödik körben, nagyjából egy óra körözgetés után aztán piros zászlóval leintették a futamot a pályára zúduló nagy mennyiségű víz miatt. A következő két órában azt nézhettük, ahogy a szerelők és a pilóták uzsiznak, kávézgatnak, a legnagyobb esemény pedig az volt, hogy az egyik Rihannát filmező operatőr hanyatt esett a paddockban.

Helyi idő szerint 16:35-kor aztán érkezett az információ, hogy 15 perc múlva újraindul a verseny. Ezt sem értettem igazából, hogy miért ennyi idő után. Talán arra vártak, hogy teljesen felszárad a pálya? Az eső már rég elállt, utána pedig pillanatok alatt eltűnt a víz az aszfaltcsíkról. Az indulás előtt öt perccel megint csöpögni kezdett az eső, ám nem mondták vissza a startot, az égi áldás pedig szerencsére nem volt túl intenzív, és hamar abba is maradt. A körözgetés folytatódhatott tehát a biztonsági autó mögött. Komolyan, a "Safety Car in this lap", a "car x & y incident is under investigation by the stewards", valamint a "Drive Throught Penalty for car z" feliratokat többször láttam a közvetítés alatt a képernyőn, mint a pillanatnyi sorrendet.

A harmincötödik körben engedték el a mezőnyt, de két kör múlva Bernd Mayländernek ismét munkája akadt, Button ugyanis most Alonsót segítette ki pályán kívülre - az eset a futam után vizsgálva. Közben d'Ambrozio is megkapta az áthajtásos büntijét, arra hivatkozva, hogy nem megfelelő abroncsok voltak az autóján. A piros zászlós periódus alatt kiadta az ukázt az FIA, hogy extrém esőgumin kell elrajtolni, a pilóta pedig még az előtt feltette az intert, hogy a Safety Car elhagyta volna a pályát, valószínűleg ez lehetett a gond, bár ezt sem értem. A körszámláló pörög, amíg a biztonsági autó mögött haladnak, az is a verseny részének minősül, tehát nem tiszta, hogy miért nem mindegy, mikor cserélt kereket, de mindegy.

A pályamunkások ezúttal gyorsan dolgoztak, a negyvenedik kör végén újra elindult a verseny. Eközben Schumacher Webberrel, Heidfeld pedig di Restával vívott vérre menő harcot a pontokért. A nyugdíjból visszatért német szépen előzte Webbert, di Restának pedig problémái adódtak a tapadással, ezért több pozíciót is vesztett. Úgy tűnt, Schumacher megszerezheti visszatérése utáni első dobogós helyét, már Heidfeldet támadta a negyedik helyért.

A negyvennegyedik körben Adrian Sutil is áthajtásos büntetést kapott, mert biztonsági autó mögött előzött. Ez mondjuk amatőr dolog. Sutil mostanában eléggé szét van csúszva - talán a Kínában történtek nyomják rá a bélyeget a teljesítményére?

A negyvenötödik körben Schumacher megelőzte Heidfeldet, így felzárkózott a negyedik helyre. Érdekes, hogy előzésnél használta az állítható hátsó szárnyat, holott az FIA csak a negyvenötödik körben engedélyezte a DRS-rendszer használatát, mégsem büntették a jó öreg Michaelt... Fura, nem?

Az ötvenegyedik kör di Resta áthajtásos büntetése mellett Webber kerékcseréjét is elhozta - az ausztrál pilóta bevállalta a slick gumikat. Schumacher megszerezte a második helyet egy zseniális manőverrel. Massa próbálta előzni az addig brilliánsan versenyző Kamui Kobayashit, aki megcsúszott, Schumacher pedig kihasználta, hogy a Sauberes pilóta és egykori csapattársa egymással vannak elfoglalva, és egyszerre előzte meg mindkettejüket. Egy percre sem tudom félretenni a vele kapcsolatos ellenérzéseimet, ezzel együtt be kell ismernem, hogy ez gyönyörű megmozdulás volt a veterántól.

Az ötvenkettedik körben Webber jegyezte a verseny leggyorsabb körét a száraz pályás gumikon (1:24.626). A futam leglátványosabb balesete az ötvenhatodik körben jött el: a főszerepben Heidfelddel és Kobayashival. Szegény embert az ág is húzza - miután Schumacher és Massa megelőzte a japán pilótát, megkapta a nyakába Heidfeldet. Összeértek, a Renault-t pedig megdobta a leszakadó első szárny. Szerencsére nem történt komoly baj, ám a törmelékek miatt (már számolni sem tudom, hányadszor) újra kigördült a boxból a Safety Car. Három kör takarítás és egy kishíján elgázolt pályamunkás után megkaptuk a kedvenc kis "Safety Car in this lap" feliratunkat. A vezető Vettel mögött éles csata folyt Button, Webber és Schumacher között a dobogóért.

A hatvanhetedik körre Button már nagyon közel került Vettelhez. Itt még legyintettem. Utolérni valakit egy dolog, ott azért előzni is kell, nem úgy néz ki a dolog, hogy jövök meg megyek. Pláne, ha Sebastian Vettelről beszélünk. Az ő autója nagyon széles tud lenni, amit gyakran könnyebb volna átugrani, mint megkerülni. Két hete Monacóban úgy védekezett körökön keresztül, hogy a Kylie-nak szinte semmi tapadása nem volt azokon a ronggyá kopott gumikon. Az utolsó körben aztán megtörtént az, amire nem számítottam: Vettel megcsúszott az egyik kanyarban, Button pedig azonnal kihasználta a hiba nyújtotta lehetőséget, megelőzte a németet, és behúzta a futamgyőzelmet. A leggyorsabb kör is az ő nevéhez fűződik, 1:16.956-ot futott a hatvankilencedik körben.

Lehet mondani, hogy megérdemelte, mert végigküzdötte a futamot (hatszor járt a boxban), de igazságtalannak tartom, hogy nem kapott büntetést olyan manőverekért, amiért (szerintem) tök egyértelműen járt volna. Másokat orrba-szájba büntetnek mindenféle apró kis hülyeségekért, de az nem számít, hogy Jensonka a fél mezőnyt kilökte. Szóra sem érdemes. Megesik.

Buttont intette hát le elsőként a kockás zászló, 4 óra, 4 perc, 39 másodperccel a rajtot követően. A dobogóra a két Red Bull fért még fel, Vettel-Webber sorrendben, Schumachernek be kellett érnie a negyedik hellyel, ami így is a legjobb pozíció, amit sikerült megcsípnie a visszatérése óta. A pontszerző helyekre Petrov, Massa, Kobayashi, Alguersuari, Barrichello és Buemi fért még be.

Azt hiszem, ez után a futam után ismét át kell értelmeznünk a "kaotikus" kifejezést, amit előszeretettel alkalmazunk, ha egy kicsit nyüzsisre sikerül egy-egy verseny. Az biztos, hogy Kanadában soha semmi nem megy simán, Montreal pedig idén is hű maradt a tradíciókhoz.

Folytatás két hét múlva Valenciában, az Európa Nagydíjon.

Feel Your Heartbeat! :) - Eurovision Song Contest 2011

Szép jó estét!

Jelentem, a következő pillanatokban fog elkezdődni az ESC-döntő Düsseldorfban, és én itt ülök a tv előtt a kis laptoppal, és minden jelentősebb eseményt blogbejegyzés-szerkesztőbe vetek, amit a végén ki is fogok posztolni. :D

Kezdjük hát érezni a szívdobbanásunkat az Ausztráliában reggel 5 órakor kezdődő show-val. :)

Tradícionálisan az előző évi győztes nyitja a műsort a győztes dallal, de mivel Lena idén is versenyzik, a műsorvezetők álltak neki majomkodni és előadni a Satellite-t. Időközben felkeveredett a színpadra a "művésznő" is, a résztvevő 43 ország zászlaját lobogtató hölgyeményekkel együtt.

A szavazást elindították, a színpadra pedig érkezik a finn versenyző, Paradise Oskar. Semmi extra, lájtos szám, srác a kis gitárjával áll a mikrofon előtt és énekel. Aranyos. :)

A következő a bosnyák versenyző volt. Engem már az elődöntőben sem győzött meg, most sem sikerült. Őt a dán srácok váltották a színpadon. Az "A Friend in London" egész jó dal. Kati előtt a litván hölgy következett. Operaénekesnő lévén nem gyenge a hangja, azt le kell szögezni. :D És a szám is tűrhető, annak ellenére, hogy lassú. :) Plusz pont, hogy jelnyelven is lejeleli egy bizonyos részét, így a fogyatékkal élőket is megszólítja. Pozitívum, bár talán kissé hatásvadásznak mondhatjuk, ha rosszindulatúak vagyunk. :D

És itt indult a tüzijáték.

Ekkor után következett, amire/akire egész Magyarország (és egész Európa(?)) napok óta epedve várt: Wolf Kati és a What About My Dreams. Mondhatom, hogy roppant jól sikerült a fellépés, sokkal jobb volt, mint a keddi elődöntőn. Látszott, hogy nem volt olyan feszült, mint a hét elején. Nem csúszkált, nem volt hamis. Magabiztos volt, gyönyörű és felszabadult. Ő is érezte, hogy rendben van ez, a dal közepén el is mosolyodott. :) ERRŐL VAN SZÓÓ!! ÍGY KELL EZT, ANYÁÁM!! :D

Kati után az ír Jedward vette bírtokba a színpadot. A Lipstick egy nagyon jó szám, nekem egyik személyes kedvencem. Pörgős, dallamos, bár a srácok ruhája és sérója elég kiábrándító, a dal élvezeti értékéből ez mit sem von le. :D

Hetedikként a svéd Eric Saade következett, Popular című számával. Ez is az általam kedvelt (és nemzetközileg is esélyesnek tartott) zenék közé tartozik. Eric, ha másért nem is, legalább a cuki pofijáért és a formás fenekéért számíthat a hölgy nézők szavazataira. :D Körükben biztosan népszerű lett. :D

Az észtek következtek a Rockefeller Street-tel, ami megint csak jó szám, és a színpadi látvánnyal sincs gond, bár az ének szerintem tisztább volt az elődöntőn. :D A görög produkció szerintem felejthető, az orosz dal, a Get You viszont ütős. :)

Tizenegyedikként folytatta a fellépők sorát a verseny egyik legnagyobb esélyesének kikiáltott francia énekesfiú, Amaury Vassili. A Sognu szerintem egészen borzalmas szám, nem fér a fejembe, miért vannak így oda érte... Bár nekem az is magas, hogy nyerhetett tavaly a semmihangú-szarzenéjű Lena, szóval rólam ennyit. :D Nem azzal van a bajom, hogy operás, mert pár éve a svéd produkció volt ilyen jellegű, és az nagyon jó volt - a The Voice (La Voix) című számra gondolok. Annak legalább volt némi színe-bűze, de főleg ritmusa. :D A francia fiút olasz kollégája követte, de erről a produkcióról ne is essék több szó, annyira kritikán aluli volt. :D Ezért nem igazságos, hogy bizonyos országoknak nem kell részt venniük az elődöntőkön, automatikusan a döntőben vannak. Az olaszok és a spanyolok példának okáért biztosan nem jutottak volna be...

Tizenharmadikként a bájos svájci leányzó, Anna Rossinelli következett, In Love For A While című, fülbemászó dalával. Szerintem bájos, aranyos, picit lötyögős, bejövős. :)

Őt a Blue követte, az Egyesült Királyság képviseletében. Engem nem nyűgöztek le - a színpadi elemek nem voltak rosszak (és most NEM a fiúkra gondolok), de a hangjuk nálam nem ér 12 pontot.

A moldávok színvonaltalan előadása és dala megint nem aratott nálam osztatlan sikert, ahogy Lena sem, de róla sem akarok beszélni, annyira irritál. A dala nagyon a tavalyira hajaz, és tuti, hogy ugyanazt a szart nem tudja eladni mégegyszer. :D

Tizenhetedikként a román Hotel FM érkezett, a Change című szerzeménnyel. Ez is egész tűrhető, Lena után pedig maga a Paradicsom. :D Komolyan mondom, az után a csaj után a román srác hangja valósággal simogatja a lelkemet. :D:D
Nadine Beiler Ausztria képviseletében énekelt. Szép hangja van a lánynak, és bánni is tud vele (bár az én ízlésemnek túl Tolvai Renátás, fúúúúúúúúúj, csak Nadine-nek azért mégis jobbak a képességei, na :D), de a dal nekem nem tetszik.

Az azeri dal zseniális!! Imádom. :) Running Scared 4eva! :D A keddi elődöntő alkalmával szerintem szebben, tisztábban énekelték, mint most. Úgy tűnik, csak Kati lett fesztelenebb. :) A szlovák dal, a No One is nagy kedvencem Maja Keuc előadásában, fantasztikus hangja van ennek a picsának. :) :D Egyébként a szlovén produkciót is szerettem, sajnáltam, hogy a csütörtöki elődöntőből nem jutott tovább az I'm Still Alive.

Az izlandiak is egy lájtos, lötyögős dallal neveztek, nekem annyira nem jött át ez sem. A spanyol hölgyeményt, Lucía Pérezt már emlegettem feljebb, erről többet nem is mondanék, mindenki jobban jár így. :D Az ukrán Angel sem kifejezetten tetszetős. A versenydalok sorát a felejthető szerb és az egész jó grúz produkció, a One More Day zárta.

 Ezt követően még 15 perc állt a nagyérdemű rendelkezésére, hogy leadja a szavazatait.

Az extra produkció után pedig következett az eredményhirdetés.

Európa kedvenc dala az Azerbajdzsáni duett lett. :)
Mindig is tudtuk, hogy az ESC-en sokat számítanak az országok közötti kapcsolatok, de egy DALversenyt ne a politika döntsön el. :S Egyébként is mindent az befolyásol, miért kell a zenét is beszennyeznie?? :S :(

Wolf Kati végül a negyedik helyen végzett - hátulról. -_- Szóval a 22. helyet sikerült megszerezni. Hát nem ezt vártuk. :( DE szertintem nincs okunk panaszra, Kati fantasztikus énekes, és nagyon helyt állt! :) Legyünk büszkék rá, és ne szomorkodjunk! :)

Az ukránoktól 4, a finnektől a maximális 12, az izlandiaktól és a svédektől 5, az osztrákoktól, a franciáktól és az azeriektől 2, a szerbektől 8, a románoktól 7, a spanyoloktól pedig 6 pontot kaptunk. Ez is szép. :)

Jövőre Bakuban talán jobb helyen végzünk! :)

Ugyanmár! :D

Hi all! :)

Javában zajlik Düsseldorfban az Eurovíziós Dalverseny. Mint arról már korábban is írtam, Magyarországot Wolf Kati képviseli, What About My Dreams? című dalával. Nos, legutóbbi bejelentkezésem óta annyival módosult a helyzet, hogy Európa-szerte elképesztő népszerűségnek örvend a dal. Sokkal jobb lett a nemzetközi fogadtatás, mint amire számítottam. Imádják. Korántsem arról van szó, hogy a sok rossz dal közé mi is küldtünk egy rosszat, hanem a sok rossz közé küldtünk egy viszonylag jót, bár az is tény, hogy vakok között a félszemű a király... :D

Kedden lezajlott az első elődöntő, ahol Kati tizenötödikként színpadra lépve bejutott a holnap esti döntőbe. A fellépés szerintem egészen borzalmasra sikerült. :S Kati nyilván nagyon izgult (130 millió ember előtt én is izgulnék...), ami hallható is volt, sokszor elcsúszott a hangja, szinte végig hamiskás volt. Nem énekelt úgy, ahogy valójában tud. Szerintem csak annak köszönheti, hogy továbbjutott, hogy a műsor ideje alatt végig lehetett szavazni, ő pedig csak a vége felé került sorra. Magát a dalt nagyon szeretik a nézők/hallgatók, így beszavazták, mielőtt meghallották/meglátták volna a kiábrándító színpadi produkciót. A döntőben szerintem ezért kevesebb szavazatra számíthat, így valamelyest csökkentek az esélyei. Habár a döntőben is végig lehet majd szavazni, szombaton pedig viszonylag korán, már ötödikként színpadra lép, és ha ott egyben lesz minden, és meggyőző lesz, a szavazás lezárásáig behúzhat egy jó helyet. :)

A keddi produkció kapcsán persze sok cikk született, egyet most kommentálnék.

[LINK] a cikkhez

Rájöttek a németek, hogy Wolf Kati lehet a vesztük

[Pfffffff xD]

Az énekesnő Rakonczai Viktor, Rácz Gergő és Geszti Péter Szerelem, miért múlsz? (What About My Dreams) című dalát óriási sikerrel adta elő a düsseldorfi versenyen.

[Tééényleg? :D Én sok helyen azt olvastam, hogy kiábrándító volt... :( ]

Csakhogy miközben korábban a német sajtó ódákat zengett, az elődöntő után felerősödtek a negatív kritikák.

[Kritizálták: hamis volt, a vokál a háttérben egyenesen szörnyű, és jobb lett volna, ha a háttértáncosok inkább ott sincsenek - ilyen kritikákat lehetett olvasni. Ez persze ez nem róható fel Katinak, hisz a nagy izgalomban azon csodálkoztam volna, ha nem csuklik meg a hangja. :) Azért is többen bántották, hogy olyan zászlót lengetett, ami fordítva volt a kis pálcikán, tehát zöld-fehér-piros... És akkor mi van? :D Örüljünk, hogy bejutott.]

Geszti Péter szerint elképzelhető, hogy a németek rájöttek, a lelkesedéssel csak "saját indulójukkal szemben más nemzet versenyzőjét erősítik", ezért a negatív kritika.

[Hát ehhez mondjuk nem kell sok ész. :D Habár a németek úgysem szavazhatnak a nyomoronc Lenára (aki még mindig nem értem, hogy nyerhetett tavaly O_o -_-") szóval teljesen mindegy, kiről mit mondanak. Meg mondjanak akármit, úgyis arra szavaznék, akinek tetszik a dala, akár lehúzzák, akár nem.]

A dalszövegíró Gesztinek egyébként sokáig nem tetszett az Eurovíziós Dalfesztivál, alig akadtak ugyanis jó dalok, de mostanában megfordulni látszik a tendencia - mondta. A B kategóriás jelző már nem minden esetben érvényes a nemzetközi dalversenyre. Sőt az idei felhozatal nagyon erősnek ígérkezik - tette hozzá.

[ERŐSNEK ÍGÉRKEZIK????? Ember, mi ugyanazt az Eurovíziót nézzük? :D A tegnapi elődöntő 19 dalából 5 volt az, amire azt mondtam, hogy helye van a döntőben, 1-2 még határeset, a többi leves. :D]

(Klubrádió)

Magyarok vagyunk, úgyhogy természetesen rengeteg a szakértő, aki jobban tudja, akik természetesen nem rejtik véka alá a véleményüket: miért volt ilyen a ruhája, miért úgy tartotta a kezét, miért úgy mozogtak a táncosok, szörnyű volt a haja, miért nem mozgott a színpadon, szar a szám, pocsék a kiejtése, szar volt a vokál, szar a szöveg... HAGGYADMÁÁR!!! Nem is magyarok lennénk, komolyan mondom, ha nem fikáznánk a saját versenyzőnket. Hogy a moldávok például hogy néztek ki, meg milyen produkciót nyújtottak, le van szarva, a magyarba kell belekötni, ahelyett, hogy támogatnánk... Menjenek az ilyen faszok a kiszopott, bús picsába! Ez a tömör véleményem a dologról. :D

Itt a keddi elődöntős produkció, mindenki ítélje meg maga, hogy sikerült jól:

Majd a szombati döntőről is kifejtem a gondolataimat, egyelőre ennyit az ESC-ről. :)

Addig pusz! :)

P.S.: vizsgaidőSUCK 4eva! :-/

I moved... again

Hey! :D

Ha idetaláltál, rájöhettél, hogy a blog elköltözött - megint... :D
Szóval új cím van, legyen vele mindenki boldog. :D
Jah, néhány bejegyzést levettem bizonyos okokból, ezt most nem fogom kifejteni.
Aki kitalálja, melyek ezek, azok nyernek egy exkluzív vállon veregetést a jóvoltamból. A helyes megfejtők között majd sorsolok. Vagy nem. :D

Off.

F1 2011 - Round 1 - Ausztrál GP

Fölényes Vettel-győzelem, meglepő Petrov-dobogó, némi unalom és butaságokból adódó büntetések sorozata  jellemezte a 2011-es Forma 1-es szezon első futamát, az Ausztrál Nagydíjat. Úgy tűnik, a Red Bull át tudta menteni a fölényét tavalyról, miközben a Mercedes még mindig kotlik, és a Ferrari sem találja azt a formát, amit az előző szezonban mutatott.

Annak dacára, hogy szabálymódosítások szempontjából úgy mentünk neki az évadnak, hogy a hangsúly az előzésen volt, abból nem láthattunk sokat az Albert parki körözgetés alatt. A technikai paraméterek módosításától, a DRS-rendszer bevezetésétől, valamint a KERS alkalmazásának újboli engedélyezésétől a FIA az előzések számának drasztikus növekedését várta, ám csalódniuk kellett. Az újítások Melbourne-ben nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

A sima rajtot követően Vettel magabiztosan őrizte vezető pozícióját, nem zavartatva magát a mögötte zajló kakaskodástól. A viszonylag hátulról induló Barrichello már az első kanyarban a sóderben nyitott, megismételve az időmérőn nyújtott produkcióját, ami előrevetítette egész versenyének alakulását. Jaime Alguersuari és Michael Schumacher sem ez után a futam után fog életre szóló barátságot kötni, mivel autóik ismerkedése mindkettejüknek egy-egy boxkiállást eredményezett az első kör végén. A rajt másik nagy vesztese a spanyolok kétszeres bajnoka, Fernando Alonso, aki az ötödik helyről egészen a kilencedik pozícióig csúszott vissza.

Az első tíz forduló viszonylag eseménymentesen zajlott, körökön keresztül azt figyelhettük, amint DRS ide, KERS oda, Button nem tudja megelőzni Felipe Massát. A pontot az ügy végére az tette hogy a brit pilóta a pálya levágásával, szabálytalanul tett szert előnyre Massával szemben, amit a versenybírók egy - teljesen jogos - DTP-vel jutalmaztak.

A szezon első boxkiállásai rendben zajlottak. A huszonharmadik körben aztán Pastor Maldonado, Timo Glock és Heikki Kovalainen mellett újabb névvel bővült a kiesettek listája: Michael Schumacher kényszerült befejezni a versenyt. A német versenyző autója a rajtnál sérült meg, az Alguersuarival történt ütközése következtében. A baj nem jár egyedül, a Mercedes másik versenyzője is kiállni kényszerült a következő körben, miután a Williams brazilja csúnyán benézett egy előzést. A futam Arany Varjú díjasa egyértelműen a veterán Rubens Barrichello. Hosszú pályafutása során láthattunk már tőle lúzerséget szép számmal, de ahogy szerencsétlen Rosberget kigolyózta a versenyből, az nevetséges volt. Teljesen esélytelen szituáció volt. Barrichello a boxba hajtott egy orrkúpcserére, és folytatta a versenyt, ám ő is gazdagabb lett egy áthajtásos büntetéssel.

Míg Vettel szárnyalt az élen a Red Bullal, addig Webber az élmezőny végén evickélt. A második boxkiállásokat követően az ausztrál pozíciót vesztett Alonsóval szemben is, így visszacsúszott az ötödik helyre. A 48. körben jött el a pillanat, amit a futam elején vártunk: Button megmutatta, hogy lehet előzni. Az "áldozata" a verseny elejéhez hasonlóan Felipe Massa volt, a brit pilóta ezzel a manőverrel feljött a hatodik helyre.

Az utolsó tíz körön belül a két Ferrari még meglátogatta a boxot. Az olasz csapatnak nem jött be a három kiállásos taktika: Alonso a negyedik, míg a verseny leggyorsabb körét megfutó csapattársa csak a tizedik pozíciót tudta megcsípni. A kétszeres spanyol bajnok hiába csatázott Petrovval a dobogó legalsó fokáért, a Renault sofőrje bizonyult jobbnak, amivel még élesebbé tette a kontraszot a Kubicát helyettesítő Heidfelddel szemben; a német teljesítménye csak a tizenkettedik helyre volt elég. A futam leintése előtt a nem éppen remeklő Barrichello is a verseny feladására kényszerült, megkoronázva szenzációs teljesítményét.

A futamot követően a FIA kizárta a két Saubert, mivel szabálytalannak ítélték a hátsó szárnyukat. A vizsgálat alapján a mozgatható elem nagyobb szögben hajlik, mint a megengedett, így megfosztották Perezt és Kobayashit a kiharcolt hetedik és nyolcadik pozíciótól. (Szögezzük le, hogy itt három milliméterről beszélünk.) A pontszerző helyekre így a két Force Indiás, Sutil és di Resta fért be.

A konstruktőrök bajnokságát a Red Bull vezeti a McLaren és a Ferrari előtt.

Az eredmény:

 1. Sebastian Vettel - Red Bull-Renault
 2. Lewis Hamilton - McLaren-Mercedes
 3. Vitaly Petrov - Renault
 4. Fernando Alonso - Ferrari
 5. Mark Webber - Red Bull-Renault
 6. Jenson Button - McLaren-Mercedes
 7. Felipe Massa - Ferrari
 8. Sebastian Buemi - Toro Rosso-Ferrari
 9. Adrian Sutil - Force India-Mercedes
10. Paul di Resta - Force India-Mercedes
11. Jaime Alguersuari - Toro Rosso-Ferrari
12. Nick Heidfeld - Renault
13. Jarno Trulli - Lotus-Renault
14. Jerome D'Ambrosio - Virgin-Cosworth

Mit mihez?

A mai bejegyzésem talán kissé bolondos. Ez annak köszönhető - természetesen az alapkonfigurációt leszámítva-, hogy atomkész vagyok. :D A kevés alvás mindig kihozza belőlem a kritikán aluli énemet. :D

Tegnap elmentem a boltba - na, az is egy külön tanulmány, hogy hétköznap délelőtt, azaz pénteken 10 órakor kilométeres sor állt a közértben, ami azért nem egy Madaras teszkó vagy hagyományos Teszkó méretű hodály, hanem csak egy amolyan szimpla, falusi ábécé... Szóval elmentem boltba, mert vennem kellett üccsit a hétvégére, illetve szotyit az esti meccsre (4-0-ra kaptunk ki a hollandoktól az EB-selejtezőn - hazai pályán... szégyen és gyalázat -_-'), gofrit a hétvégi Forma 1-re, illetőleg be kellett szereznem egy zacskónyi ketchupos Cheetos-t, mivel betúrtam az otthoni készletet, amit hiánytalanul pótolnom kellett, mert nem akartam, hogy öcsém hisztizzen... így észre sem veszi, hogy turpisság történt. :D

Ezzel kapcsolatban töltöm most az idénnyitó Ausztrál GP harmadik szabadedzésének kezdetéig fennmaradó, mintegy két óra néhány unalmas percét a blogolással, hogy addig se aludjak el.

Nektek van valamilyen szokásotok a kajálással vagy nasizással kapcsolatban?

Nálam a következő a séma: focimeccs alatt alap a szotyi, esetleg pattogatott kukorica, Forma 1 alatt mogyorót vagy gofrit eszem, mikor az Egri csillagokat olvasom, vagy a Glee-t nézem, hagymás-tejfölös chipset nyomok, a Sherilyn Kenyon regények mellett instant leveseken éltem, ha Vészhelyzet és Grace Klinika van, joghurton vagy almán nyammogok, az X-Faktor mellé egy tábla csoki, a Showder Klub mellé pedig gumicukor dukál, a pókerezést pedig el sem tudom képzelni sült krumpli nélkül. Na jó, az utolsó tagmondat túlzás, de tény, hogy mikor a PokerTH ment a gépen, párszor előfordult, hogy belengte a szobát a frissen sült burgonya és a rá locsolt ketchup illata, ezért automatikusan összekapcsolom, és régebben, mikor még az m1-en ment a Beugró, valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy mogyorókrémes zsemlét falatoztam, míg a színészek nevettettek. :D

Hű, így végigfutva a sorokon, úgy tűnik, hogy nagyon egyoldalúan, és roppant egészségtelenül táplálkozom, pedig ez nem fedi teljes mértékben a valóságot. Azért nem csak nasikat fogyasztok, eszem főtt ételt is, leveseket, főzelékeket, köreteket, salátákat... elsősorban sok zöldséget és gyümölcsöt. Tudom, hogy a hús is fontos a szervezet számára, ezért pár hetente azt is leerőltetek a torkomon, bár az ízét nem igazán szeretem. :S A csirkemellfilé finom tud lenni, de pörköltként, vagy rántva a csirkeszárny és a csirkecomb sem az igazi. A hal és a sertéshús még úgy-ahogy elmegy, de marhát, birkát, kacsát, libát, lovat, kutyát, vaddisznót, őzet, békát meg nem tudom, miket nem képesek az emberek az asztalukra tenni ebéd gyanánt, én nem vagyok hajlandó megenni - és szerencsére nem is igen szokott lenni itthon ilyesmi.

A fentiek persze nem szabályszerűségek, csak valahogy összekapcsolom a dolgokat, mint Pavlov kutyája. :D Ha hallotta a csengést, tudta, hogy kaja lesz. Ha elkezdem olvasni az Egri csillagokat, megkívánom a hagymás-tejfölös chipszet, mivel többször is előfordult, hogy azt ettem olvasás közben, így valahogy összefonódott. Régebben a Kalandra FAL! közben dinnyét eszegettem, képregényolvasás közben cseresznyéztem, a Harry Potter könyvek közben pedig szőlőt nassoltam. :)

Mikor egyszer csináltam valamit, és közben ettem valamit, mindig eszembe jut a kajáról a tevékenység, és fordítva. Egyedül vagyok ezzel?

Köztiszteletből a közutálatba

A tegnapi híradásokban megjelent az a szörnyű hír, amely arról szólt, hogy egy egész család égett bent saját otthonában. Az első hírek még arról szóltak, hogy az apa először kijutott a házból, majd visszament a lángokban álló épületbe, hogy megpróbálja kimenteni feleségét és 11 éves fiúkat, e közben vesztette ő is életét. Ehhez képest most már arról van szó, hogy az apa gyújtotta a házat családjára.

Így lesz a közvélemény számára egy pillanat alatt a hősből gyilkos.

De vajon miért?

Most nem a gyilkosság indítékát firtatom - ha ugyan valóban így történt-, erre nem lehet magyarázatot találni. Arra vagyok kíváncsi, hogyan lehet az, hogy tegnap még tiszteltük a családjáért az életét áldozó férfit, ma pedig megvetjük tettéért. Ki dönti el, miként vélekedjünk? Két ötletem van.

Szakemberek. Mint a szó is magában foglalja, emberekről van szó, tehát tévedhetnek. A tűzoltók és a rendőrök próbálják kideríteni, hogy mi is történt pontosan, eközben több opció is felmerülhet. Egyszer így néz ki a dolog, utána pedig úgy. Ez még talán rendben is van. Nyilván tájékoztatni kell az embereket, hogy mi történt, de jobban is átgondolhatnák a dolgokat, mielőtt kijelentenek valamit.

A másik lehetőség, amit el tudok képzelni, már kevésbé üdvös. Újságírók. A média jeles képviselőinek kezében igen nagy hatalom van. Adott esetben több ezren hallják, olvassák a gondolataikat, ennek révén könnyedén befolyásolhatják az embereket. Persze az ember jobb esetben gondolkodik és mérlegeli az információkat az olvasottakkal, hallottakkal kapcsolatban, mikor véleményt alkot, de ez akkor is egyfajta fegyver.

Hogy Hadházi Lászlót idézzem: "Az újságírásnak két alapvető szabálya van: a hír szent, a vélemény szabad. Ezt tudod, hogy hívják? Szopatás!"

Ez nagyon így van. És ezzel sajnos sokan visszaélnek. Ezért utálom az újságírókat. Néha olyan dolgokat is lehoznak, amik egyáltalán nem igazak, csak kitalálják a szaftos kis sztorijukat, amit aztán szépen bevesznek az emberek. Ez undorító. És most nem pusztán a bulvárcikkekről van szó, hanem mondjuk a Közel-Keleten, valamint Észak-Afrikában zajló eseményekről. Lehet írni olyan cikkeket, és lehet olyan televíziós riportokat készíteni, amelyek tovább növelik a feszültséget, és még több áldozatot követelő harcokhoz vezethetnek. Minden csak attól függ, milyen megvilágításba helyezik a dolgokat azok, akik szavait hallják. Bár így kicsit visszacsatolva a bulvár-témára, hogy kicsit könnyedebb legyen a poszt, az számomra nem teljesen világos, hogy mi köze van ahhoz bárkinek is, hogy ki kivel jár, vagy szakít, vagy mikor vállal gyermeket, vagy mit csinál szabadidejében. Ugyanolyan ember, mint bárki más, és ugyanolyan joga van a magánélethez, mint bárki másnak. Azért MAGÁNélet, mert senkinek semmi köze hozzá. Az egy dolog, hogy reflektorfényben van, mert mondjuk színész vagy zenész; így mikor dolgozik, bemutatón, díjátadón van, akkor természetes, hogy írnak róluk a lapok. De véleményem szerint onnantól, hogy leállnak a kamerák a forgatáson, befejeződik a lemezfelvétel vagy a koncert, senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálnak.

De visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez: a fent említett tragédia kapcsán, illetve az ezzel kapcsolatos hírek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy azért gondoltunk az apáról egy skála két végén elhelyezkedő tulajdonságokat, mert a szakemberek tévedtek, vagy azért, mert egy újságíró rosszul kombinált, vagy félrehallott valamit, vagy csak nem volt elég precíz, mert lapzárta volt, és szorított az idő? Ez sarkalatos kérdés, főleg manapság, mikor ennyire kiélezett a verseny az írott sajtó és az internetes média között...

Facebook Bannerek - ha unod a banánt :D

Sziasztok! =)

Nyilván vannak közöttetek FB felhasználók. Legnagyobb sajnálatomra néhány hónappal ezelőtt bevezették ezt az új profil-dizájnt; nem tudom, ti mit szóltok hozzá, én utálom. :S
Az üzenőfal felett láthatunk kivonatot a képekből, ám van más lehetőség is ennek a helynek a kitöltésére. :) Ügyes kis képkockákat lehet feltölteni, amelyek egy képpé állnak össze.
Én szeretem, használok is ilyet. :)

 

Összegyűjtöttem pár oldalt, ahonnan bannerrel láthatjátok el a FB-profilotokat. Használjátok egészséggel.

http://glbanners.com/
http://www.fbanners.com/
http://profilegen.com/
http://www.my-banners.com/
http://bannerbreak.com/banners.php
http://www.blingify.com/banner_maker.php
http://www.iwantbanners.com/

Ha tudtok még ilyet, komikba jöhet. :)