Üdvözlet minden erre tévedt léleknek!
No, ide is eljutottunk. Így január végére megírom az idei első posztot, és visszanézem az idei Dal első két adását, hogy elkezdjek megismerkedni az Eurovíziós aspiránsokkal. Bár már jóideje bejelentették a harmincas mezőnyt, nem sikerült odáig keverednem, hogy csekkoljam a dalokat, és csak felületesen futottam végig a nevezők listáját a sajtótákékoztatóról beszámoló cikkben. Részben az volt az oka, hogy nem kezdtem őrült keresgélésbe a neten a számok után, hogy nagyrészt tök ismeretlen nevek voltak, akit meg be tudtam azonosítani, arra a számat húztam - imádom a magyar zenét :'D -, másrészt meg a brutális időhiány sem segítette elő a projekt haladását. Szóval, most megyek az ismeretlenbe, bármiféle előzetes benyomás nélkül kezdem nézni a válogatókat.
Bár este már a harmadik válogatónak kellett volna lemenni, a múlt heti adás elmaradt, amit most pótoltak be, így egyelőre csak 20 dalt tudok véleményezni, a harmadik körről majd beszámolok, ha eljutok oda, hogy megnézzem. Élőben szerintem nem fog menni, mert szinte biztos vagyok benne, hogy dolgozom, bár most nincs előttem a beosztásom... De majd igyekszem. Ahogy tőlem telik. :'D
Az első műsor nyitányáról nem szívesen ejtenék szavakat, mert nem lennének túl hízelgőek a készítőkre nézve. A táncosok ruhája borzalmas, a koreográfia sem valami nagy izé, és némelyiknek még tisztességes ritmusérzéke sincs... Azon meg évek óta nevetek, hogy milyen művisítás van alákeverve. :'D Mert millió százalék biztos vagyok benne, hogy nem a helyszíni közönség ovációja ekkora, rásegítenek picit digitálisan. Nincsenek is szerintem annyian a stúdióban, ahányan ilyen tapsviharhoz kellenének. Szóval hagyjuk is. Ahogy a zsűrit is... csapjunk inkább a lecsóba.
Első fellépőnk Henderson Dávid, aki White Shadows című dalával érkezett. Ami enyhén szólva furcsa nekem. Aki ismer, vagy nem először jár a blogon, tudhatja, hogy tőlem aztán abszolút nem áll távol az elektronikus hangzásvilág (EDM über alles!), de ez a szám nagyon furcsa. Ilyen félkész érzésem volt végig, mintha ez valami demó verzió lenne. Mintha csak az alap lenne, és hiányozna még néhány hangsáv a hangszerelésből, hogy legyen végülis dallam, meg egy íve az egésznek, meg miegymás. Kapott a zsűritől 32 pontot, a közönségtől 5-öt, ez összesen 37, meglátjuk, mire megy vele.
Kettes sorszámmal jön a Leander Kills és az Élet. Uh, ballada. Akkor ez már bukta részemről. Pedig ezek zenészek, basszus. És ráadásul jó zenészek. Nem lenne rossz, de nekem nem jön be a téma. A közönség 6 pontjával együtt összesen 40 pont nekik. Ha korrekt akarok lenni, rámondom, hogy megérdemlik.
Calidora a következő a Glory-val. Lehet látni a csajszin, amit elmondott magáról a kisfilmben: eddig csak stúdióban működött, nincs színpadi tapasztalata. Valahol kezdeni kell persze, és ez elég mélyvíz, nagy lehetőség volt ez neki. A dalról annyit, hogy nekem nagyon erőtlennek tűnik. Mint zeneileg, mint hangilag, mint látványilag, mindenhogy. Kicsit olyan befejezetlen hatást keltett bennem, mint a White Shadows néhány perce. 25+5=30 pont.
The Wings - Mint a hurrikán. Jól összeválogatták a sormintát: egy dal angolul, egy magyarul. Akkusztikus gitárok, kellemes dallam, harmónia a háttérvokalistákkal, bár mintha kicsit csúszkálna helyenként, de alapvetően egyben van ez. Meglepően tetszetős, legalábbis itt. Nem gondolom egyelőre, hogy fogom hallgatni a műsoron kívül/a verseny után. 27+5=32 pont.
Félidő, yeah.
Singh Viki jön. Indult ő már A Dalban, az akkori számáról csak az rémlik, hogy nagyon nem tetszett, és iszonyúan untam. A Rain ugyanez a kategória. Az angol kiejtést nem szeretném minősíteni. 39 pont a zsűri 33 pontjával és a nézők 6 pontjával. #WTF
Hatos sorszámmal érkezik a Spoon 21, leánykori nevükön Spoon. A Deák egy ilyen igazi, vérbeli partyzenének van szánva. Szerintem iszonyat műanyag. Rémes a hangszerelés, a dalszöveg a borzasztó egy új fokozata. Fiatalos, lendületes az előadás - mondhatnám, ha kedves lennék, mint ahogy nem vagyok. Az énekes srác kábé olyan, mintha szintetikus drogokat fogyasztana nagy mennyiségben, és elég buzisan énekel/mozog/néz ki. Bár nem tartom magam homofóbnak, egy "jóképű, szívtipró fiúbanda" frontemberétől azért nem ezt várnám. 33 pont a zsűritől, 6 a nézőktől, az 39 pont. DE MIRE?
Még csak az első adás félidejénél járok, de már nem bírom idegekkel. :'D És nagyon vicces, hogy a reklám is benne van a hivatalos, médiaklikkes videóban. :DDDD
Csondor Kata bemutatkozó kisfilmjére őszintén szólva nem nagyon figyeltem, mert elkövették azt a hibát, hogy a Don't Let Me Down alapját keverték alá, ami az elmúlt szűk egy évben az egyik (ha nem a legnagyobb) zeném volt (és még mindig az) - mellesleg Calidora bemutatkozásához a Closer hangjait vették kölcsön, az már két The Chainsmokers dal, hoppácska! Büszke vagyok a fiúkra. ^^ Zárójel bezárva, jöjjön a Create. Öhm, vagy inkább ne. :'D Ez sem olyasmi, ami tetszik sajnos. Látszik, hogy foglalkoztak vele, de a koreográfia furi, és ez a visító hang nagyon nem okés. 26+6=32 pont.
Benji jön (Cold Water a kisfilm alatt a háttérben), és a lírai Karcok. Hű, mintha lenne a fiúnak hangja. De zavar picit az akcentusa. És nem stílusom ez a dal sem. Kevés lassú dalt tűrök meg még mindig, és ez nem került be közéjük. 30 és 6 pont.
Kilencessel jön a Rocktenors. Úr Jézus, ezek még élnek?! :'D Azóta nem hallottam róluk, hogy kizuhantak az X-Faktorból. De hál' Istennek, most megérkeztek, és hoztak egy újabb lírai szerzeményt. Így a kettő egymás után már kezd sok lenni piciny lelkemnek. És megtört a minta, két magyar nyelvű produkció egymás után, ejnye. A dal utolsó harmadáig inkább csak tenorok voltak, a rock csak a végére érkezett meg. Szerintem túl sokáig vártak vele, hogy történjen valami zeneileg, unalmas a dal. Ráadásul ez már a második dal az elmúlásról, a halálról, az életről előtte és utána, ez így elég szomorkás. 27 és 6 pont, az pont 33.
Jön a Roma Soul. Jaj, már megint ez a Gergő gyerek. Már megint cigányzene, már megint cigányok. Hogy ezek nélkül miért nem tud elmúlni egy évad? Leszögeztem, hogy nem vagyok homofób, de a rasszizmusról nem tudom ugyanezt elmondani - a cigányokat legalábbis nem vagyok képes tolerálni. Sem az életvitelüket, sem a kulturájukat, sem a művészetüket, semmit. A zsűritől 34 pont, a nézőktől 6, összesen 40.
Az első válogatóból egyenes ágon jut tovább a Leander Kills, a Roma Soul, Singh Viki, a Spoon 21 és Henderson Dávid. Az dumát és az extra produkciót inkább átugrom, hajnali három van, a tűrőképességemnek meg határa, úgyhogy jöjjön az eredményhirdetés. A nézők még megkönyörültek Benjinek, megvan az első hatosunk a középdöntőkbe (aláfestő zene a My Way :D ).
Következzék a második válogató!
Ez milyen vicces, nincs is fent egyben az adás, csak a bemutatkozó videók, és maguk a produkciók külön-külön. :'D Hát jó, gazdálkodjunk azzal, ami jutott. Talán jobb is így, nem kell végigunatkoznom az unintelligens és irreleváns rizsát, a lényegen a fókusz.
Tizenegyes sorszámmal a Peet Project nyitja ezt az etapot, daluk címe Kill Your Monster. Első benyomás: nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, és nem tudom, hogy ez jó vagy rossz. Hmm. A második versszakra kiderült, hogy nem tetszik. :'D Egyben van az egész, de valahogy idegen nekem ez a stílus. 34 és 6 pont, összesen 40 a csapatnak.
Jaj. Tóth Andi. Úristen, hogy néz ki... Nem akarok megszólni senkit, meg értem én, hogy előadóművészet meg showműsor, de azért na. És az sem tetszik, ahogy énekel. Nem ismerem a munkásságát, így nem tudhatom, ezért kérdezem: mindig ilyen kétségbeesetten és szükségtelenül erőlteti a mélyeket? A dalszöveg talán nem lenne veszett ügy, de a zene nem tetszik. A zsűri 28 és a szokásos nézői 6 ponttal 34 egység.
Következik a Jártam, az AnnaElza és Kása Juli előadásában. Népzene és modern elemek ötvözete. Ezt sem az én kedvemért válogatták be a legjobb harmincba, maradjunk ennyiben. 29 és 5 pont, vagyis 34.
Jön Chase és a Dust in the Wind. Homok a szééélben, azt mondtad, az vagyok... Na jó, a dust port jelent, nem homokot, úgyhogy nem áll a hasonlat. És nem is olyan lírai, inkább középtempósnak mondanám. A koreográfia a táncos kissráccal jó, jól össze is van hangolva az énekessel, és még a dal is meglepően hallgatható. Alapvetően nem szeretem, ha egy pasi nagyon magas hangon vinnyog, ez sértette itt is a fülem helyenként, mást azonban hirtelenjében nem tudok felróni, ami nagy dolog tőlem. A zsűritől 33 pont, a nézőktől 6, 39 összesen. Ez így esélyes lehet a következő fordulóra is, és azt kell mondjam, reálisan. Ez talán az első olyan dal, aminél azon kaptam, hogy ütemre bólogatok, és a fülemben ragadt a dallam. Egyben van a cucc. A tizennegyedik dal a harmincból. Nice.
Tizenötös sorszámmal a Mrs. Columbo-é a színpad. Ők is feltűntek már A Dal korábbi évadában, talán még a legelső évben. Már akkor sem jött be a stílusuk, és most azt kell látnom, hogy az évek múlása nem hozta közelebb a zenei világainkat. Bár a csapat hangzása megújult, a Frozen King sem fog felkerülni a játszási listámra. 38 pontot kaptak, 32 jött a zsűritől, 6 a nézőktől. #WTF
Törzsversenyzőink ismét visszatértek, nem múlhat el év a Kállay Saunders Band nélkül. Idén a 17-nel próbálkoznak. Andrásnak a Runnin' jó dala volt, tavaly a Who We Are sem volt rossz (bár kétségtelen, hogy a Pioneer-nak a nyomába sem érhetett), de ebben most nem érzem a potenciált. Túl latymatagul indul, a refrénnél történik valami, de a rap betét a második versszakban összekuszálja, ami elkezdett felépülni, onnantól meg már szimplán csak unalmas, visszazuhan a kezdeti latymatagságba. 35+7=42. Tripla WTF
Mujahid Zoltán következik és az On My Own. Lírai, komoly dal, zongorával és szimfónikus vonósokkal. Mondjam még tovább is? Nemgyerebe. 29+7=36.
Az este nyolcadik fellépője a Peter Kovary & The Royal Rebels hangzatos nevet viselő rockformáció. Daluk címe It's a Riot, ami hozza a bemutatkozáskor elmondottakat, abszolút megvan a klasszikus rock hangzás. Zeneileg profin össze van rakva, és végre nem futkos a hideg a hátamon az angol kiejtéstől, ez mindig jó pont. Bulis, pörgős szám, bár nem hinném, hogy kedvencem lesz, nem különösebben a világom. 30 és 6 pont.
Tizenkilences sorszámmal érkezik Kanizsa Gina és a Fall Like Rain. Még egy szomorkás dal... Egyetértek az énekesnővel, van jó zene, meg nem jó zene. Szerintem ez nem jó. Fura váltások vannak a versszakok és a refrének között. A hangszín nem tetszik, szerintem hamiskás is helyenként. A szöveg ritmikája is fura, hol nagyon hadar, máshol meg el van húzva, mint a rétestészta. Borzasztó. Ennél már csak az borzasztóbb, hogy a zsűritől 37 pontot kapott, a nézői átlag pedig 5, így 42 ponttal már tovább is jutott. Mi az ördög van itt már megint???
Jaj, még egy fix pont a versenyben évről évre, és még egy személyes kis "kedvencem", Szabó Ádám zárja a második válogatót. A Together "őszinte és hiteles" dal a világbékéről. Ennyi derült ki a bemutatkozó filmből. Az előadásmód a megszokott, a stílussal viszont végre szakítottunk, ez most nem egy temetési induló, hanem kivételesen kapott némi ritmust is. Jobb, mint amire számítottam, meg kell mondjam őszintén. De az a visítás mi? Nem tudom, hallanom kell még, hogy eldöntsem, nagyon gáz-e, vagy hallgatható. 30 és 8 pont összesen.
Fix továbbjutó a Kállay Saunders Band, Kanizsa Gina, a Peet Project és Chase. Az ötödik helyen holtversenyben áll a Mrs Columbo és Szabó Ádám, a zsűri a bandát juttatja tovább, a közönség pedig a vigaszágon beszavazza Ádámot is, ez a második hatos a középdöntőre.
Fúúúúú. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy eddig a húsz dalból mennyire fogalmaztam meg pozitív gondolatot. Siralom. Vagy a felhozatal, vagy az ízlésem... nem tudom, mi nem oké, de valami itt nagyon nincs rendjén. :'D
Mindezek fényében kíváncsian várom az utolsó 10 dalt jövő szombaton. :'D
