2012. január 29., vasárnap

30 napos dal kihívás

Ezt már decemberben meg akartam csinálni, csak hát... jah... :D Ha a lustaság fájna, abból állna minden napom mind a 24 órája, hogy kínomban üvöltök. :D

Azért csinálom egyszerre az egészet, mert úgysem tudnám betartani ezt a "minden napra egyet" dolgot... ez nekem sosem ment :D elfelejtem, vagy nem vagyok gépnél, vagy valami... szóval nem sikerülne a kivitelezés résmentesen. :D
Ha valaki lelkesedést érez, tessék :D


Day 1: A kedvenc dalod

Day 2: Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól

Day 3: Az első dal amit valaha hallottál
Hát mittudomén xD

Day 4: egy dal amitől mindig mosolyogsz

Day 5: egy dal amitől sírni tudsz
vagy
vagy
vagy
vagy
vagy

Day 6: egy dal ami megnevettet
nem tehetek róla, mióta láttam ezt a videót, mindig röhögök, ha meghallom ezt a számot xD

Day 7: egy dal amit utálsz
húúú, most komolyan választani kell egyet a sok közül? xD mission: impossible xD
Justin Bieber&Joe Jonas& SP & Flour & 1D összes :D kizárt, hogy rákeressek :D

Day 8: egy dal ami folyton beleragad a fejedbe

Day 9: egy dal amiről valaki eszedbe jut
Britney Spears - Trip To Your Heart - és nem mondom meg, ki jut eszembe róla :$ :) <3
de ugyanez a személy jut eszembe Bruno Mars JTWYA-járól is :)

Day 10: egy dal ami egy családtagodra emlékeztet
pffffffff... ilyen nekem nincs sztem...

Day 11: egy dal ami egy barátodra emlékeztet
Szisz, szeretlek! :)
és téged is, Ket :)

Day 12: egy dal ami egy olyan emberre emlékeztet akit utálsz
Karányi - Álomszép :D mert tudom, hogy akit utálok, utálja :D:D:D:D

Day 13: egy dal amit csak úgy szeretsz
hát itt aztán nagyon hosszadalmas lehetne a lista :D

Day 14: egy furcsa dal

Day 15: egy dal attól az előadótól akinek legutóbb voltál a koncertjén

Day 16: az utolsó dal amit hallottál
most az előbb? :D

Day 17: A dal, amit majd amire először akarsz majd táncolni az esküvődön
nem megyek férjhez, ez kiesett... :D

Day 18: egy dal amit akarsz majd a temetésedre
milyen kedves kérdés xD
ezen még nem gondolkodtam, és ezt nem én döntöm el sztem, úgyhogy mindegy... :D

Day 19: a legjobb barátod kedvenc dala
nem tudom fixen, hogy ez a kedvence, de az biztos, hogy nagyon szereti :)

Day 20: egy dal a kedvenc albumodról

Day 21: az első dal a kedvenc albumodról

Day 22: az utolsó dal a kedvenc albumodról

Day 23: egy dal egy olyan előadótól akit utálsz
WMYB by 1D - erre rá nem keresek, ehhez nem teszek linket :D

Day 24: egy dal ami a keresztneved első betűjével kezdődik

Day 25: egy dal ami a vezetékneved első betűjével kezdődik

Day 26: egy dal ami "you" szóval kezdődik

Day 27: egy dal ami felvidít

Day 28: egy dal ami nagyon idegesít

Day 29: egy dal (csak úgy válassz egyet!!!)

Day 30: A kedvenc dalod (talán más lett, mint ami az első napon volt)
ha tényleg 30 napig csinálnám, akkor sem változna a véleményem :) már elég régóta ez a kedvencem, most is kitartok az ikrek mellett :)

2012. január 21., szombat

A DALok - szerintem :D

Ma este 9-kor az MR2 Petőfi Rádió lejátssza a 20 magyar dalt, ami esélyes, hogy Mo-t képviselje Bakuban az ESC-en. Realtime-ban fogom kommentálni, hogy sztem mi a szitu. :D

1. Compact Disco - Sound of our hearts
Lassabb dal, kellemes, de túl latymatag, olyan alvós-zene, nem ESC-re való.
Hallgatnám rádióban, vagy a mobilomon? Igen.
Delegálnám az ESC-re? Nem.

2. Tóth Gabi - Nem kell végszó
Jobban járna, ha az angol verzióval menne, ha ő jut ki. És ez is lassú - Gabihoz mérten. MIÉRT??? Neki az a jó, ha tombol, mint mondjuk az Elég volt-ban.
Hallgatnám? Igen.
Küldeném? Talán.

3. Király Linda & Viktor & Ben - Untried
Hát ez sztem konkrétan szar. Linda állítólag azt mondta, hogy ez nem az a dal, amit nyolcszor meg kell hallgatni, hogy megjegyezze az ember: nekem ez az egy hallgatás is bőven sok volt belőle. :'D
Hallgatnám? Nem.
Küldeném? KIZÁRT.

4. Gyurcsik Tibor - Back in Place
Jaaaj, imádom Tibit, legalább a top6-ban kellett volna végeznie az X-ben. Egyáltalán nem a reális viszonyokat tükrözte a kiesése. Imádom a számot. :)) A dal nagyon fülbemászó, Tibi hangszíne rendkívül kellemes.
Hallgatnám? Hogy a viharba ne?? :D
Küldeném? SIMÁN.

5. Sophistic - Yeah OK!
(számomra) ismeretlen arcok és hangok. Sztem a 3 csajból csak az egyiknek van jó hangja, de a dal - maga a zene - bejövős.
Hallgatnám? Igen.
Küldeném? Talán igen. Nagy kérdőjellel a végén. A színpadi megjelenéstől függ, hogy mennyire ribanckodják el. Segg- és cicivillogtatással nem lehet eredményt elérni egy Eurovízión, azért ennél ez színvonalasabb rendezvény.

6. Caramel - Vízió
Ezt a csávót sosem bírtam, a hangja meg kifejezetten irritál. Nem tetszik a szám. Nagyon nem az én stílusom, és egyáltalán nem tudom odaképzelni a színpadra Bakuban.
Hallgatnám? SOHA.
Küldeném? KIZÁRT.

7. Kiss Gina - Chasing dreams
Nem tehetségtelen a csaj, de nem tetszik a dala. Ennél valami jobbat is írhattak volna neki.
Hallgatnám? Nem hinném.
Küldeném? Tuti nem.

8. AFC - Lesz, ami lesz
"az emósok körében népszerű" - hát baszdmeg MR2Petőfi. -__-"
Imádom az AFC-t! *_* De ezzel a számmal nem engedném őket ESC-re. Meg azért sem, mert ToMi angolja nem túl pro, inkább ne égjenek be. :D
Hallgatnám? IGEEEEEN! *_*
Küldeném? Nem.

9. Pély Barna-Pál Eszter-Pál István "Szalonna" - Open Your Heart
Neeeeeeeeeeeem. Erről ennyit.
Hallgatnám? Soha.
Küldeném? Fix, hogy nem.

10. Puskás Peti - Csillagok
Ő állítólag valami híres énekes, én még életemben nem hallottam róla. :$ Viva Comet díja is van? O_o Óó, és benne volt az 56 csepp vérben? O_o Azt láttam, és imádom! *_* De ez a csávó valahogy még mindig nincs meg nekem... xD
Úristen, olyan hangja van, mint egy lánynak! O__O Hát mi ez, teee? WTF?? O___0
Hm... szép dal, kellemes dal... de magyar a szövege :/
Hallgatnám? Depis/esetemben ritkának számító érzelmes napokon igen.
Küldeném? Angol szöveggel esetleg. Így nem.

11. Monsoon - Dance
Wow. Hááát... ez.... érdekes, és nem a jó értelemben. xD Engem ez tök emlékeztet a tavalyi ESC-ről a portugál meg a macedón produkcióra, amik ugye be se jutottak a döntőbe - nem véletlenül. :'D
Hallgatnám? Nem.
Küldeném? NOOO WAAAAY.

12. Gallusz Niki &Vizy Márton - Európa, Egy A Szívünk
Azt nem értem, hogy ha angol a dal, miért magyar a címe? :D Meg hogy ha angol alapvetően, akkor miért kellenek bele a magyar betétek? Ez nem jött be sem Csézynek, sem Katinak. Egyébként egyáltalán nem tetszik sem Niki hangja, sem a csávóé, sem együtt, sem a zene. Szóval ez kuka, egy az egyben.
Hallgatnám? Soha.
Küldeném? Kizárt.

13. Kállay-Saunders András - I Love You
Nem bírom ezt a csávót, sem a nyávogós héliumhangját, engem lep meg a legjobban, hogy tetszik a Fly című száma, sztem az mondjuk azért, mert enyhén klubzenei alapokon nyugszik. Ez szar. A refrén tűrhető, de a verse részek csapnivalók.
Hallgatnám? NEEEEEEM!
Küldeném? Kizárólag csak a holttestemen keresztül mehet ez a gyerek Európa színe elé ezzel a borzalommal.

14. Tolvai Reni - Élek a szemeidben
"Dala kifejezetten az Eurovízióra készült" - hát ezért kár volt erőlködni. xD
Ennek a csajnak semmi hangja nincs, nekem még mindig nem fér a fejembe, hogy juthatott egyáltalán a döntőig a Megaszarban.
Hallgatnám? Akkor süketüljek meg!
Küldeném? Nincs az az isten!

15. Fábián Juli & Zoohacker - Like a child
Olyan langyos dal ez is, mint a Compact Disco. A CD-t nem tudom elképzelni az ESC-re, ezt talán igen, nem tudom, miért.
Hallgatnám? Esetleg.
Küldeném? Esetleg.

16. Kökény Attila & Bencsik Tamara - Állítsd meg az időt
Dinamikus, kellemes nóta - már ami a kezdetet illeti. Ha lenne angol szövege, és a versszakok is olyan lendületesek lennének, mint az első refrén, még talán rá is bólintanék.
Hallgatnám? A válsz egy határozatlan talán. xD
Küldeném? Nem.

17. Dancs Annamari - Feel
A nőci hangja nekem nem bejövős, de a zene tetszik. Bár tavaly azt írta a sajtó Katiról, hogy nem kellene erőltetni ezt az eurodance-vonalat, de nekem ez tetszik, na, akinek baja van vele, nyaljon sót. :D
Hallgatnám? Igen, még partyznék is rá adott esetben.
Küldeném? Esetleg.

18. Heincz Gábor - Learning To Let Go
Ez első blikkre kicsit ilyen Jason Mraz-style. :D Az előadást úgy tudom elképzelni, hogy a csávó a kis ukulelét pengetve dalolászik, miközben fűszoknyás kislányok táncolják körbe... csak nincs hozzá trópusi tengerpartunk, úgyhogy ezt inkább ne. :D
Hallgatnám? Talán.
Küldeném? Nem.

19. Nika - This Love
Lassú dal, és azt nem küldenék semmiképp ESC-re, szóval kiesett nálam. De amúgy ugyanaz a kategória, mint Pustkás Peti: igen ritkaságszámba menő érzelmes napjaimon, vagy depis állapotban elhallgatnám. :D Amúgy nekem tök olyan beütése van, mint a tavalyi versenyen az osztrák dalnak, a The Secret is Love-nak, csak annak a csajnak elképesztően jó hangja is volt hozzá. :D
Hallgatnám? Néha bekapcsolnám.
Küldeném? Nem.

20. Krisz Rudi - A fél veled együtt egész
Bebét kizárták, de nem is kár, szar szám volt. :D Mondjuk nem volt jó csere, ez még szarabb. xDD
Hallgatnám? Akkor száradjon le a fülem!
Küldeném? NEEEEEEEEEEEEEM! Nagyon nem!

Éljen az ESC! xD
Még mindig azon az állásponton vagyok, hogy teljesen mindegy, hogy kit küldünk és milyen dallal, az egész Eurovízió politikai és gazdasági alapon dől el, szóval esélyünk sincs. Nehogy már egy Wolf Kati egy What About My Dreams-szel csak a huszonsokadik helyre legyen jó reálisan, miközben egy szar Running of scared nyer?? -____-"

Na de mindegy, kíváncsian várom jövő héten és utána a tévés válogatót, utána pedig a döntőt. :D

2012. január 18., szerda

♥♥♥Jedward♥♥♥ Bécs

Jó (vagy rossz xD) szokásomhoz híven most is az őskorban kezdem el az események taglalását. :D

Alig hiszem el, hogy erre sor került, de az álomból valóság lett (imádlak, Noncs! ♥ :D).
Ha úgy vesszük, hihetetlenül rövid idő után élőben is láttam a kedvenceimet. Valakiket évek óta szeretek, de soha nem jutottam még a koncertjük közelébe sem, a Jedwardért pedig mindössze néhány hónap után képes voltam több száz kilómétert utazni. Azt hiszem, ez az a beteges rajongás, aminek szintjére soha nem akartam eljutni. xD Vagy inkább csak a srácokból áradó elképesztő energiából ragadt rám valamennyi. :D
Szombat délelőtt ébredtem, délután bementem a városba, majd miután hazaértem, átmentem a barátnőmhöz, kinyomtatni a rajongói leveleket, és néhány oldalt a fanbook-ból, ha már magát a könyvet nem tudtam elvinni. :/
Este olyan izgatott voltam, hogy semmit nem aludtam. Hajnalban kb. 3 felé elálmosodtam ugyan, de akkor már nem alhattam el, mert 4 után fel kellett kelnem, és ha akkor elalszom, tutira nem megyek a csajokkal Bécsbe. xD Az éjszakát hajvasalással és tévézéssel töltöttem, 4.20-kor aztán úgy döntöttem, ideje öltözködni. Pont a Criminal klipje ment a Music Plus-on... Britney... ugye mindenki meghúzta a párhuzamot? xD Az egyik ősöm kint volt a fürdőben, kicsit pánikba is estem, hogy anyám az, és balhézni kezd, hogy mi a rossebet csinálok hajnalok hajnalán, mert ha jól emlékszem, azt nem említettem neki korábban, hogy a hatos vonat, amivel megyünk, az reggel hat, nem délután. xD Tudtam, hogy akkor tirádázna nekem, hogy hová megyek már olyankor, meg mit csinálok ott egész nap a koncertig... Nem voltam ráhangolódva. :D
Szerencsére sikerrel kijutottam a lakásból, és bár a terveimhez képest kicsit később indultam el itthonról (háromnegyed 5-kor), gond nélkül elértem a pesti járatot. 5:50 körül értünk Kelenföldre, ahol leszálltam, és szanaszét fagytam, amíg megjött Keletiből a nemzetközi 6:18-kor. A terveknek megfelelően fél 8-ra értük le Győrbe, ahol felszállt Jedlin, Amy és Réka. Integettem nekik az ajtóból, de ők a szomszéd kocsiban ültek le, azt hittem, azért, mert nem vagyok szimpatikus, de kiderült, hogy nekik helyjegyük volt. xD Én kirándulójeggyel utaztam, oda ültem, ahová akartam. Mikor odaértünk Bécsbe, átmentem hozzájuk, hogy mégis együtt szálljunk le.
Bécsben sem volt kellemesebb az időjárás, mint hajnalban Pesten. Kicsit sütött is a nap, úgyhogy nem lett volna olyan rossz az idő, ha nem fúj olyan cseszett erősen és cseszett hidegen az a rohadt szél. A pályaudvarról gyalog indultunk útnak az Aréna felé. Út közben aztán lementünk a föld alá, és metróval tettük meg az út egy részét, majd ismét gyalogoltunk. xD Végül sikerült kijukadnunk a koncert helyszínén, ahol legnagyobb döbbenetünkre mindössze két leányzó árválkodott (mint este kiderült, ők is magyarok - tényleg mindenhol ott vagyunk xD). Ez volt kb. 10-11 körül, a koncert pedig este nyolckor kezdődött, szóval jócskán volt még elcseszni való időnk. Nagy nehezen eldöntöttük, hogy lekeveredünk a metróba, és visszamegyünk a pályaudvarra, mivel csontig átfagytunk a tomboló, jeges szélben, és a váróterem legalább fűtve van. Már tudtuk az útvonalat, szóval percek alatt az Arénánál teremhettünk, ha kellett. :D
Mivel a váróban is fáztunk, és a tetejébe még unatkoztunk is, elhatároztuk, hogy keresünk egy kis kalandot, és lementünk metrózni. xD Keresztbe-kasul átszeltük a várost a vonatokkal, amik hol a föld alatt mentek, hol a felszínen. xD Közben nagyon jókat röhögtünk. :D Kicsit ideges lettem, mikor három után Zituss felhívta Amy-t, és közölte, hogy a srácok úgy egy órája érkeztek meg Bécsbe... -_-" Mi meg azért nem mentünk a reptérre, ahogy eredetileg terveztük, mert azt mondta valaki, hogy már kora reggel óta ott vannak. -_-" Végül aztán úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a pályaudvarra, elmegyünk mosdóba (már akinek kellett :D) aztán irány az Aréna. 4 után értünk ki a csodálatos komplexumohoz, akkor azért már volt néhány fan rajtunk kívül. Néhányan nagyon rutinosan, pokrócba csavarva üldögéltek, de a többség elég érdekesen nézett ki. A mínuszok ellenére is szoknyában és topban császkáltak, de full feketében, mintha nem is Jedward, hanem egy metál koncertre érkeztek volna.
Érkezésünket követően csak pár percet kellett várnunk, hogy a mennyországban érezzük magunkat: a zárt ajtók mögött javában tartott a soundcheck, a zene és a srácok hangja pedig kihallatszott az udvarra. Amint megszólalt a zene, mint a majmok, rohantunk az ajtóhoz, hogy rátapadjunk. xD Először csak Edwardöt hallottuk, aztán megérkezett John is. Kaptunk egy kis ízelítőt, hogy mi vár ránk este: We Found Love, Party Rock Anthem, When You Look Me In The Eyes, és énekeltek valami TH számot is, de erről nem tudok konkrétumot mondani, mivel utálom őket, így gőzöm nincs a számaikról. :D A sajátjaik közül a WOW OH WOW-t próbálták, és talán mást nem is... ja de, talán a Teenage Kicks-t, bevallom, erre nem emlékszem pontosan. :$
Tök szép hangjuk van élőben. *____*
A mennyország, ahová a hangjuk (és a tudat, hogy közel vannak) hatására kerültünk szép lassan pokolba fordult, bár inkább lettünk volna a pokolban, ott legalább meleg van... Ahogy besötétedett, még hidegebbre fordult az idő, mint napközben, s bár a szél csillapodott, helyette esni kezdett a hó, nehogy különösebben jól érezzük magunkat. -_-"
Közben egyre közelebb ért hozzánk mindenki... nem is lehetett észrevenni, hogy történt, csak szépen lassan odasomfordáltak körénk, az ajtó elé. Mire észbe kaptam, már fel voltunk préselve az ajtóra, aminek kilincse csak azért nem épült bele tartósan a vesémbe, mert nem tudott áthatolni a kőkeményre fagyott bőrömön. A mellettünk ácsorgó német (sztem németek voltak) rajongók közben osztogatták egymás között a Victory Tour német plakátját, és a csaj tök kedves volt, nekünk is adott belőle. Akkor kiszaladt az a mondat a számon, hogy soha többet nem mondok csúnyát a német fanokra, amit azóta már ezerszer megszegtem, de mentségemre legyen mondva, tényleg bosszantóak. xD
Szóval szereztünk posztereket, fagyoskodtunk, spanoltunk a többi magyar rajongóval, zenét hallgattunk, és várakoztunk. Várakoztunk. Fáztunk. Nagyon fáztunk. Vártunk.
Amikor aztán egyszer csak lökést éreztem hátulról - a hétre ígért kapunyitás első jeleként várakozásaimnak megfelelően szépen hátba küldött a biztonsági emberke az ajtóval. -.- Szerencsére nem fájt. :D Csak egy pillanatra nyitották ki az ajtót, hogy kikukkantsanak, mekkora a tömeg, aztán visszacsukták, de a picsákat ez is sikításra késztette. Néhány perccel később aztán kidugta a fejét és a kezét a biztonsági hapsi az ajtón, angolul, tagoltan, többször elmondta, hogy nincs lökdösődés, mindenki várjon szépen, nyugodtan, kettesével fog beengedni, majd ez után nyitotta ki az ajtót. Úgy látszik, az intelmei nem hallatszottak a hátsó sorokba, mert elég durván elkezdtek nyomakodni, így most már az ajtó belső felére voltam felpréselve. xD
Szerencsére a fickó hamar beengedett. Belépve a melegre eltépték a jegyemet, lepecsételték a karomat, és kidobatták velem az üdítőmet. :| Rá volt írva a jegyre, hogy nem lehet bevinni folyadékot és kamerát, de nem gondoltam, hogy tényleg ellenőrzik. Más jegyekre is rá van írva sok minden, de nincs ilyen komoly biztonsági szűrés.:/ Az ásványvizet kidobni komoly felelőtlenségnek bizonyult, mivel már az első rész felénél totál kitikkadtam, és kezdett zúgni a fülem, meg minden, szóval olyan tüneteket produkáltam, mint ájulás előtt, ezért inkább visszavettem a csápolásból és a kiabálásból, nehogy rosszul legyek. Nem azért mentem el olyan messzire, hogy az előcsarnokból hallgassam a koncertet, hanem azért, hogy lássam a fiaimat. ♥ :) :D
Túljutva az első akadályon kicsit sok időt csesztünk el szerintem a ruhatárnál, amikor beértünk a terembe, ahol a koncert volt, már jópáran voltak előttünk. Kb. az 5-6. sorban álltunk, de jó közel volt a színpad, szóval még így is elég közel voltunk az ikrekhez. Csak az volt a gáz, hogy nagydarab, debella állat német lányok álltak előttünk, én meg ugye alacsony vagyok, szóval nem igazán láttam ki mögülük. A színpad közepe holttér volt a látókörömben, de hál' Istennek, John és Edward nem pont a színpad közepén ugrált, hanem attól kicsit jobbra, illetve balra, és sokszor kimentek az emelvény legszélére is, így láttam őket.
Míg vártunk, halk zene szólt: Lady Gaga meg ilyesmi, a technikusok pedig mászkáltak a színpad szélén, és háromnegyed nyolc felé már tényleg megkergültek a lányok, nagyon érezték, hogy mindjárt kezdődik, vagy nem tudom, de valahányszor az egyik szervező kilépett a sötétségből oldalt, sikítani kezdtek. Nyilván az ikreket várták. Nem tudom, mire számítottak, nyolcra volt kiírva a koncert... -_-"
Na és akkor most maga a koncert... :D Még nem néztem vissza a teljes koncert videóját, és nem emlékszem, milyen sorrendben jöttek a számok, és melyik számok között melyik hülyeséget csinálták, ezért úgy írom le az eseményeket, ahogy most így hirtelen eszembe jutnak. :D
A kapunyitáshoz hasonlóan maga a banzáj is viszonylag pontosan kezdődött: nyolc felé elhalkult az aláfestő zene, kialudtak a fények (sikítás), majd elindult az őrület (még nagyobb sikítás). Imádott ikreink berobbantak a színpadra az LMFAO slágerének, a Party Rock Anthemnek a jedesített verziójával, amit jól ismerhettünk a Beanstalk-ról: Jedward rock is in the house tonight ... Everyday I'm Jedwardin'! :D
Az izgatottság miatt egész nap alig ettem, ami miatt estére már eléggé görcsölt a gyomrom, de amikor feltűntek a szeretett srácok, rögtön jól lettem. :D Ha őket látom, nem fáj semmi. :) :D Ha nem jön be nekik ez a pop-ipar, elmehetnek ilyen távgyógyítónak. xD
A fiúk nagyon adták magukat az egész koncert alatt, Amy várakozásainak megfelelően volt hip action és bumshake minden mennyiségben. xD
Először Edwardöt láttam meg, amint állt a színpadon és énekelt. Első gondolat: basszus, de gyönyörű! *___* Tényleg kurva szép arca van. *_* Olyan kis cukker, jaaaaj, hát meg kell zabálni! ♥♥♥ *_* Miután Edwardöt lemeóztam, vetni akartam egy pillantást John-ra is, rajta először a haja szúrt szemet. xD Nagyon durva a hajuk. xD Élőben még hosszabbnak tűnik mint a képeken, és ránézésre kőkeményre száradt. xD Akárhogy ugrált, meg se mozdult, sziklaszilárdan be volt lőve neki. xD Egyébként ő nem nyújtott olyan épületes látványt, mint az öccse. xD Arra emlékszem, hogy állt a kordon előtti hangfalon, énekelt, és közben tök meg voltak feszülve az izmai, én meg arra gondoltam, hogy "basszus, de ronda" ami azért erős ellentétben áll Edward angyali szépségével, meg azzal a rengeteg képpel, amiken leírhatatlanul szép és bájos arca van. :) Na jó... Ha bevadul, tényleg tud durva fejeket vágni, de alapjában véve John is gyönyörű, oké? :D
Ha jól emlékszem, rögtön második számként nyomták legutóbbi kislemezüket, a WOW OH WOW-t, de az első számok között szerepelt az All The Small Things, a Go Getter és az Everyday Superstar is - kövezzetek meg, a sorrendet nem tudom, nem arra figyeltem. :D
John szokás szerint sokkal vadabbul tombolt, mint az öccse, Edward a visszafogottabb dúvad kettejük közül. :D A színpad jobb és bal oldalán, a kordon előtt volt egy-egy bazi nagy hangfal vagy erősítő, vagy nem tudom, mi, John folyamatosan azokon ugrált, főleg a jobb oldalin, onnan pacsizott a közönséggel, több ízben a fejükre is mászott. xD Edward nem nagyon jött le a színpadról, de néhányszor azért ő is felállt a hangfalakra. :)
Tök kemény volt, minden második-harmadik szám után átöltöztek. xD
Két szám között John felvillantotta az iPhone-jukat, és közölte, hogy akkor ő most csinál egy videót a JEDWARDTV-re. Nem volt ismeretlen a dolog, több videót is töltöttek már fel YouTube-jukra, amikben a közönséget filmezik a koncertjükön. :D John elmondta, hogy mi fog történni: Edward bemászik a közönség soraiba, ő meg felveszi. Mi sem voltunk restek Lindával, azonnal magasra tartottuk a "Hungary♥JEDWARD" feliratú zászlócskát, amit az egész buli alatt előszeretettel lengettünk, szóval ha feltöltik valaha a videót (amit eddig még nem tettek meg), és az látszik, hogy John "What's up Austria?" kiáltására két paraszt hungary-s zászlót lobogtat... na, azok voltunk mi. xD Kérte John, hogy mindenki mutassa a peace-jelet, amit készséggel meg is tettünk, mondjuk azt nem tudom, azok hogy boldogultak, akiken épp Edward feküdt. XD Tényleg jó lenne már látni azt a videót. :D


A My Miss America is vicces volt. Az egyik refrénnél rövid műverekedést produkáltak, hogy mégis kinek a Miss Amerikája a csaj... XD A szám végén meg Edward odament az egyik táncoslányhoz, aki a koreográfia szeint a Miss America volt, és eljátszotta, mintha lesmárolná, de ilyen állati gyerekes módon, nagyon kész volt. xD A dal után pedig megválasztották Miss Austriát... xD John a színpad bal szélén, Edward pedig a jobb szélén válogatott, aztán megpróbálta felhúzni a kiválasztott csajt a hangfalra, csakhát mint tudjuk, Edbb drága nem épp egy Ironman, szóval húzta-vonta szegény párát, iszonyat erőlködés látszott az arcán, de egy centivel nem került feljebb. xDDD Végül az egyik biztonsági hapsi sietett a fiú segítségére, ő szedte ki az alsósuházatát tekintve nem enyhén hiányos öltözetű leányzót a többi közül. :D


A másik kedvenc a Ghostbusters volt. Sok koncertvideót láttam a Carnival Tour-ról, szóval tudtam, hogy a kezükben tartott vízipisztolyok meg vannak töltve, valamiért mégis meglepődtem, mikor kaptam egy adag vizet az arcomba. xD A szám vége felé az egyikük (talán Edward) alaposan telibe kapta a kis Hungary♥Jedward zászlónkat, ráadásul pont az arcom előtt... Ha nincs előttem a szövetdarab, szépen homlokonspriccel. xD Nem tudom, hogy csak vaktában lövöldözött-e, vagy konkrétan a zászlóra célzott, ezt most már a titkok örök homálya borítja. :D De azt látni kellett, amint Edward a színpad legszélén egyensúlyozva, fültől fülig érő, rendkívül gonosz, ám rendkívül édes vigyorral a képén lövi le az őt fotózó/filmező lányokat az első sorban. :D És még mindig nem fogyott ki a munícióból. :D A dalnak már vége volt, a számok között meg ugye mindig dumáltak hozzánk, és ahogy álltak egymás mellett, Edward 4-5 célzott lövést adott le bátyja sliccére, aki pedig még előre is jött a színpad szélére, és ott forgatta a csípőjét jobbra-balra, hogy megmutassa vizes nadrágját, mintegy szemléltetve, hogy "lám, hogy jártam". xD
Egyszer a twitterükre terelődött a szó, kérdezte John, hogy ki követi twitteren a @planetjedward-öt, mire természetesen óriási sikítás kerekedett. :D Aztán kérdezte, hogy ki szerint jexy-k a jed-fanok, amire egy mérsékelt sikítás volt a válasz, aztán megkérdezte, hogy ők ki szerint jexy-k, mire hatalmas sikítás támadt. :D Aztán mondott valamit, hogy 'you're jexy and we know it' vagy ilyesmit, aztán a közönségnek hátat fordítva elkezdte énekelni a Sexy And I Know It-ből azt a halandzsás részt, amire ütemre rázta a seggét. xD Magamutogatásának és a lányok vonyításának Edward vetett véget azzal, hogy a szó legszorosabb értelmében lerángatta Jawn-t a színpadról átöltözni a következő számhoz. :D
Egyébként John szvsz kicsit túlzásba viszi a testiséget - úgy értem, az intimebb részei rázását és a vonaglást. Egész idő alatt ezt csinálta, és közben ott ült a széles, elégedett, és szemtelen vigyor a képén, mert tudta, hogy tetszik a sok lánynak, mikor ezt csinálja, amit a visítás is alátámasztott. És az a nagyon érdekes, hogy amikor itthon, a gép előtt látom képen, vagy videón, hogy erotikus töltetű mozdulatokat tesz, az baromira hidegen hagy, de amikor tőlem három méterre lök egyet a csípőjén (mondjuk ÍGY), akkor az... a mindenit, tényleg szexi! :$$$ xD Olyankor egyetlen gondolatom az volt, hogy "te. én. az öltöződ. MOST!" xD
Egyébként tök furi volt, mert néha full úgy éreztem, hogy néznek. xD Nyilván nem láttak engem, de időnként arrafelé néztek, ahol álltam, és olyankor tök zavarba jöttem. xD Nem úgy éreztem magam, mint egy 22 éves nő, hanem kb. mint egy 14 éves fruska. xD John tekintetét például a Miss America alatt, mikor kérdezte, hogy ki szerint szexi, meg a We Found Love alatt, Edwardét meg a Saturday Night, a Bad Behaviour és a Hold The World alatt éreztem magamon, a Jonas Brothers szám alatt meg mindketten arrafelé néztek... xD Tiszta gáz volt. xD
Nagyon tetszett még a Hold The World is. A vége ugye az, hogy "It's only you and me, There's nothing else, see, Because I hold the world" és az utolsó sornál, hogy "because I hold the world" Edward felemelte a karját, és úgy pózolt, akár egy testépítő, majd miután befejezte az éneklést, puszit nyomott a bicepszére. XDDDD Nagyon cuki volt. ♥♥ :D


 

Természetesen megemlítették az Eurovíziót is, hogy idén is ők akarják képviselni Írországot, és nyerni akarnak, és minden ország nekik adja a 12 pontot. :D
Az utolsó dal a Lipstick volt, majd leviharzottak a színpadról, mi pedig ki az udvarra, hogy elcsípjük őket, és legyenek közös képek, és kapjunk aláírást, és átadjuk az ajándékokat, de nem bukkantak fel. :( Nagyon fürgék lehettek, vagy nagyon sunyi módon lopakodtak el, mert színüket se láttuk konci után, pedig résen voltunk. :( Azt egész nap nem sikerült megtudnunk, hogy melyik szállodában és a város mely részében laknak, így az a terv is ugrott, hogy odamegyünk a hotel elé, abban bízva, hogy lejönnek hozzánk. :( Szóval a tali nem jött össze, de legalább láttuk őket a színpadon. :)
Amúgy sztem full playback volt a koncert, mert ilyen tisztán, ilyen ugrabugra mellett nem lehet énekelni. Az egyetlen ember, akinek elhiszem, hogy szaladgálás közben is jön ki tiszta hang a torkán, az Lea Michele, de ő azért fényévekre van az ikrekről hangilag. :D Oké, nem azt mondom, hogy a fiúk szarok, mert egyáltalán nem azok, és amikor tényleg élőben ráénekeltek, az tiszta volt, szóval aki azt állítja, hogy nem tudnak énekelni, az hazudik. Vagy siket. Vagy hazudós siket. Tény, hogy az X-Faktor idején még nem voltak a topon, de azóta nagyon sokat fejlődtek, és tényleg szép hangjuk van. :) Aki nem hiszi, nézze meg az egyik a capella videójukat. :D
Koncert után még vagy másfél-két órát ott voltunk az Arénánál, de aztán beletörődtünk, hogy a srácok már leléptek, és mi is követtük a példájukat.
Lindával visszamentünk néhány sarokkal, ahhoz az egy szem koncertet hirdető plakáthoz, amit egész nap láttunk a városban, hátha le lehet szedni, és némi szuvenírrel térthetünk haza, de alaposan fel volt ragasztva...  :( xD Miután megállapítottuk, hogy ez nem fog menni, a metró felé igyekeztünk, és visszamentünk a Westbahnhofba, ahová éjfél előtt néhány percel érkeztünk meg. Ott a McDonaldsban kötöttünk ki, mivel az volt az egyetlen hely, ahol innivalót vehettünk ahelyett, amit kidobattak velünk. Üldögéltünk, beszélgettünk, majd kb. 0:55-kor megtalált minket egy biztonságis emberke, és közölte, hogy 5 percünk van, hogy elhúzzunk, mivel egykor bezárják a pályaudvart. :| Ez is vicces volt. xD Odajön a pasi, kérdezi, hogy beszélünk-e németül, mondom: "nein" xD Furcsán nézett rám, apró mosollyal a szája sarkában, aztán mondtam, hogy oké, tényleg nem beszélek. Kérdezte, hogy akkor angol? Mondom so-so... xD Végül is annyit megértettünk, hogy "5 minutes" meg hogy el kell mennünk, szóval egyértelmű volt a helyzet... Kelletlenül feltápászkodtunk, és nagyon látványosan szenvedve kivonszoltuk magunkat az épületből. A bejáratnál (kívül) tényleg ki volt írva, hogy hajnali 1 és 4 között zárva van, de esküszöm, hogy azt korábban nem láttuk. O__o Mi úgy terveztük, hogy ott elleszünk, míg indul a vonatunk 6:54-kor. Hát mondhatom, nem volt kellemes érzés azzal szembesülni, hogy január - tehát a tél - kellős közepén, hajnali egykor ki lettünk téve a jéghideg bécsi éjszakába. Két opciónk volt: vagy kitalálunk valamit, de nagyon sürgősen, vagy megfagyunk reggelig. Az első lehetőséggel próbálkoztunk. Beálltunk a pályaudvar bejáratától néhány méterre lévő buszmegállóba, majd felszálltunk az első arra járó éjszakai buszra. Azon mentünk körbe-körbe a városban negyed- vagy fél 5-ig, akkor leszálltunk a pályaudvarnál, és visszaültünk oda. A mekiben is fáztam, az utcán mégjobban fáztam, a buszon is fáztam, és a váróteremben is fáztam, szóval sehogy sem éreztem jól magam, és még szörnyen álmos is voltam, mivel előző éjjel sem aludtam. A buszon szundikáltam valamennyit, és sztem a pályaudvaron is beájultam egy időre, de ez kevés volt ahhoz, hogy kipihenjem magam.
Az idő csigalassúsággal vánszorgott, sehogy sem akart közelebb érni a hét óra, hogy hazamenjünk. Mozgás közben nem lehet aludni, és talán nem is fázunk annyira, ezért úgy döntöttünk Lindával, járunk egyet az épületben. Fél füllel hallottam hat óra után valamikor, hogy bemondta a női hang a hangosbemondóba a vonatunkat, de fel sem merült bennem, hogy van valami jelentősége, hisz csomó időnk volt még. 6:54-re volt kiírva a vonat, mi abból indultunk ki, hogy akkor ér be a pályaudvarra, ezért 50 felé elindultunk a peronra, gondolván, addig ne menjünk ki a hidegre, amíg nem okvetlenül muszáj. Legnagyobb meglepetésünkre már bent állt a vonat a vágányon. 6:53 volt, nyomtuk a gombot, de hiába: az ajtó nem nyílt. Ezt eléggé furcsálltuk, de ez semmi nem volt ahhoz képest, amit akkor éreztünk, amikor a következő pillanatban a vonat elindult. Simán elment az orrunk előtt, ráadásul még korábban is, mint kellett volna. Ekkor kapcsoltam, hogy amit sétafikálás közben hallottam, az valószínűleg az érkezés volt. -__-"
Mit volt mit tenni, visszabaktattunk a váróba, és megnéztük, mikor megy legközelebb vonat Pestre. Szerencsére egy óra múlva indult egy Euronight, ami ugyanazon a vonalon közlekedik, mint a railjet, amivel jöttünk. Ekkor már okosabbak voltunk, a vonat menetrend szerinti indulása előtt már vagy 20 perccel kimentünk a peronra, és a vonat már bent volt. Gyorsan fel is pattantunk rá, a legelső ajtónál, nehogy megint lemaradjunk. -_-"
9 után értünk Győrbe. Ott Linda leszállt, én pedig robogtam tovább a Keleti felé. Vasárnap hajnalhoz hasonlóan hétfő délelőtt is volt laza 20-30 percem Kelenföldön az átszállásra, és igen, akkor is fáztam, pedig direkt a napra álltam. xD Néhány perccel dél után értem haza. Első dolgom volt bekapcsolni a gépet, és megnézni, hogy fent van-e már JedTV-n a koncertvideó, de csalódnom kellett. :( Döbbentem láttam, hogy az 500k videó ellenben felkerült - amit egyébként azóta sem néztem meg. xD


Hát, nagyjából ez történt Bécsben... :D

Hejhej! UPDATE! Most jut eszembe, hogy kihagytam a JedKutyát a metrón. xDDDDDDD
A metrón vannak ugye kis táblák a biztonságos utazással kapcsolatban, meg hogy adjuk át a helyet a rászorulóknak, meg ilyesmi. Na de az egyik kis ábrán olyat láttam, amire nem számítottam: egy Jed-hajú kutyát! O_o xDDD Legalábbis én azt hittem. xDD Úgy értelmeztem a képet, hogy az állatnak le van hajtva a feje, és abból áll ki a taraj. Aztán a többiek mondták, hogy az a lenti lógós izé a jószág füle, az általam hajnak nézett akármi pedig a szájkosár... Kínos... xDD Mentségemre legyen mondva, hogy a koncert napján jó, hogy mindenhová őket látom... xD A gyökérségemet egyébként sem kérdőjelezte meg senki, és legalább röhögtünk egy jót. xDDDDD

2012. január 9., hétfő

Blah Blah Blah

Íme, itt az új év első bejegyzése.
Azért adtam ezt a címet, mert most tök összefüggésteleül fogok hablatyolni, és egész délután Ke$hát hallgattam, mondjuk ezt a számot pont nem, de ez mellékes.
(Mondtam, hogy ne keressetek logikát.)

Szóval...

Egy hét múlva ilyenkor túl leszek életem első Jedward koncertjén. Tök izgulok, ami azért furcsa, mert eddig semmi izgalom nem volt bennem miatta. A február 24-i Eurosong miatt voltam nagyon izgatott, mert nagyon szeretném, hogy az ikrek megint kijussanak az Eurovízióra, és ha már ott lesznek, megnyerjék azt.

Szóval vasárnap Bécs. Hurrá.

Nézegettem ma Heather (az egyik ismerősöm fészen) képeit, és ez, valamint az elmúlt hetekben a tumblr-n olvasottak késztettek most blogolásra.
Az ikrek nagyon közvetlenek mindenkivel, és imádják a rajongóikat. Néhányukkal már nagyon sokszor találkoztak, és név szerint ismerik őket. Heather-nek is van többszáz képe velük. Egyes rajongókkal nagyon szoros a kapcsolatuk, folyamatosan üziznek privátban twitteren.
Régebben imádtam bennük, hogy ilyen kedvesek, de most idegesít ez a dolog. Nem féltékenység van a dolog mögött, én nem akarom, hogy kövessenek twitteren, szimplán a bennem élő - rendkívül erős - igazságérzet nem hagy nyugodni. Egyszerűen szemét dolognak tartom, hogy vannak kedvenceik. Szvsz nem lenne szabad preferálniuk senkit.
Szerintem nincs pozitív vagy negatív diszkrimináció, simán csak diszkrimináció, mivel egymás hozadéka a kettő. Ha valakit előnyben részesítesz, az a másik szempontjából hátrányos, és vica-versa.
Olvastam, hogy írta az egyik szegény csaj, hogy tök megörült, mert kapott a srácoktól egy privát üzit, majd pár perccel később egy másikat: "bocsi, rossz felhasználónév"... Véletlenül írtak neki, szegény leányzó meg szörnyen érezte magát ezek után. Így lehet öt percen belül a mennyből a pokolba kerülni.
Miért kell ezt csinálni?? Azt mondják, minen rajongójukkat szeretik - akkor legyen így, és szeressenek mindenkit egyformán. Hát mi ez, kérem szépen?
Oké, tudom a jelszavakat: "stop the drama" valamint "keep calm and love Jedward" csak néha eltöprengek az ilyen dolgaik miatt, hogy szeretetők-e egyáltalán....
Jó, persze, még így is sokkal szerethetőbbek, mint a celebek többsége, és jóllehet, normálisabbak, mint a popsztárok jelentős többsége, de az ilyen dolgok kezdik semlegesíteni...
Persze, ők is emberek, lehet rossz nepjuk, ők sem vigyoroghatnak non-stop, de azért kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd Bécsben a dolgok...

(sztem a következő bejegyzésem három pontocskával fog kezdődni, és úgy fog végződni, hogy "na, így alakultak Bécsben a dolgok :D)