Oké, előrebocsátanám, hogy a publikáció dátumától függetlenül, még tárgyévben, 2014-ben írtam meg a bejegyzést (legalábbis a legnagyobb részben :D), így amikor azt mondom, hogy "idén", 2014-re gondolok, ha a tavalyi hétvégre hivatkozom, 2013-ra gondolok, és amikor a jövő évi bajnokságot emlegetem, 2015-öt értem alatta. :D
Mire sikerült hellyel-közzel feldolgozni az F1 élményeit (post is yet to come), máris szeptember közepén találtuk magunkat, így újra a Hungaroringre indultunk az éves betevő WSR-adagunkért.
Kezdetét vette a sokadik Autogramra és Fotóra Éhezők Viadala - ahol nem maradtunk éhen. Megkockáztatom, igazi ínyenceknek bizonyultunk. Bő volt a választék, de mi végigkóstoltuk közel az étlap felét. Csemegéztünk mindenhonnan, helyenként még repetáztunk is. Ugyanakkor adtunk is, nem csak kaptunk. :) Hogy miről hadoválok, az máris kiderül.
Öveket becsatolni; ebben a pillanatban kialszanak a piros lámpák, és elrajtolunk!
A hétvége teljes sztorija tulajdonképpen már a nyári szünet előtti utolsó versenyen elkezdődött. Történt ugyanis, hogy a tizedik szezonját élő WSR szervezői gondoltak egy merészet, és internetes játékot indítottak, ahol csomó klassz dolgot nyerhettek a sorozat kedvelői. A csomó klassz dologban benne foglaltatott egy két személyre szóló exkluzív VIP belépő is, amit minden hétvégén a következő futam helyszínén élő játékos nyert, a nürburgringi forduló után pedig - lévén magyar nyertesre volt szükség - én lettem a szerencsés. Egyébként tök jól kijött nekem az a hétvége, nyolc helyet javítva feljöttem összetettben a 26. helyre. Egy lánytól talán nem is olyan rossz. :D (Mondjuk aztán a Ringen meg nulláztam, de ezt most hagyjuk. :'D)
Mire sikerült hellyel-közzel feldolgozni az F1 élményeit (
Kezdetét vette a sokadik Autogramra és Fotóra Éhezők Viadala - ahol nem maradtunk éhen. Megkockáztatom, igazi ínyenceknek bizonyultunk. Bő volt a választék, de mi végigkóstoltuk közel az étlap felét. Csemegéztünk mindenhonnan, helyenként még repetáztunk is. Ugyanakkor adtunk is, nem csak kaptunk. :) Hogy miről hadoválok, az máris kiderül.
Öveket becsatolni; ebben a pillanatban kialszanak a piros lámpák, és elrajtolunk!
A hétvége teljes sztorija tulajdonképpen már a nyári szünet előtti utolsó versenyen elkezdődött. Történt ugyanis, hogy a tizedik szezonját élő WSR szervezői gondoltak egy merészet, és internetes játékot indítottak, ahol csomó klassz dolgot nyerhettek a sorozat kedvelői. A csomó klassz dologban benne foglaltatott egy két személyre szóló exkluzív VIP belépő is, amit minden hétvégén a következő futam helyszínén élő játékos nyert, a nürburgringi forduló után pedig - lévén magyar nyertesre volt szükség - én lettem a szerencsés. Egyébként tök jól kijött nekem az a hétvége, nyolc helyet javítva feljöttem összetettben a 26. helyre. Egy lánytól talán nem is olyan rossz. :D (Mondjuk aztán a Ringen meg nulláztam, de ezt most hagyjuk. :'D)
A franciák nem késlekedtek, kb. 2 napon belül fel is vették velem a kapcsolatot. Ki kellett választanom, hogy szombatra vagy vasárnapra szeretném a VIP-élményt, és úgy gondoltam, hogy a vasárnap pont megfelelő lesz. Volt ugyan egy kis kavarodás, a végére már a fél Renault Sporttal levelezésben álltam (akik közben amúgy elmentek nyaralni is), de végül a magyar WSR-szervezők segítségével sikerült áthidalni a problémát, és a WS előtti héten megkaptam a belépőket és a részletes programot a VIP-napra.
Two more days until the party starts *_* :) #WSR It's gonna be legen... wait for it... pic.twitter.com/7fRkT6XwSD
— brigcs | #ForzaJules (@brigcs) September 10, 2014
Előzetesen még azt is tudni kell, hogy idén végre komolyan vettem a fogadalmat.
Minden évben a WS után - valamivel jobb esetben még közben - fedezünk fel magunknak új kedvenckéket, ezért minden évben megfogadjuk, hogy jövőre tényleg komolyan követni fogjuk, hogy kik vannak, és ki kicsoda, hogy már úgy érkezzünk meg, hogy tudjuk, kiket kell levadászni, és ne legyen megbánás a hétvége után, hogy "nahát, de kár, hogy vele nem találkoztunk". Ezek eddig csak üres szavak voltak, idén azonban nagyon komolyan rajta voltam a mezőnyön.
Minden évben a WS után - valamivel jobb esetben még közben - fedezünk fel magunknak új kedvenckéket, ezért minden évben megfogadjuk, hogy jövőre tényleg komolyan követni fogjuk, hogy kik vannak, és ki kicsoda, hogy már úgy érkezzünk meg, hogy tudjuk, kiket kell levadászni, és ne legyen megbánás a hétvége után, hogy "nahát, de kár, hogy vele nem találkoztunk". Ezek eddig csak üres szavak voltak, idén azonban nagyon komolyan rajta voltam a mezőnyön.
Icunak is csináltam egy kis összeállítást a hétvége előtt, minden versenyzőről küldtem képet, rajtszám szerint rendezve, hogy szokja a fejeket és alkalomadtán ő is megismerje őket a paddockban. Magamnak is összeraktam egy listát: felírtam szériánként valamennyi pilóta nevét, és vastaggal kiemeltem azokat, akikkel mindenképp találkozni szeretnék. Elég sok kiemelésem volt a nyomtatásban, és szerencsére nem sok olyan név akadt, amelyik elé ne tudtam volna pipát tenni a hétvége során, jegyezve, hogy ő is megvolt. :D
Tényleg lelkes voltam egyébként, ahogy jártunk-keltünk a paddockban, jóformán minden harmadik szembejövő szerencsétlenre ráböktem, és közöltem, hogy kicsoda. :D Szerintem a csajoknak már rohadtul elegük volt belőlem, és az olyan random információkból, hogy most futott el mellettünk a DAMS csapatfőnöke, amott vágtat Olly Rowland, és az a szőke pasi, aki szembe jön és olyan nagyon telefonál, Nyck de Vries versenymérnöke, és ha minden igaz, Jannak hívják. :D
Úgy volt, hogy Icu éjszakai műszak után érkezik szombat reggel, ám szerencsére végül nem kellett túlóráznia, és a mogyoródi szállásunkat is visszamondták szinte az utolsó pillanatban, de sikerült találnunk másikat, úgyhogy kissé hektikusan indult a hétvége. Kanga ezt most skipelte az egyetem miatt, Noncsi melózott, Timi pedig csak vasárnap ugrott fel a papájával, így az Icu-Fanni-Brigcs felállásban vágtunk neki a szombatnak.
Mivel a városban folyó munkák miatt így volt célszerűbb, ezúttal nem a Stadiontól indult az ingyenes busz a Ringre, hanem az Árpád-hídtól, ahonnan F1-re is. Úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Apróbb nehézségek árán, de összeszedtük egymást, és éppen lekéstük az első járatot, de tök gyorsan indult utána a másik, nem volt húsz perces várakozási idő. Vagy nem tudom, én legalábbis nem éreztem annyinak. :D Miután megérkeztünk, még el kellett vágtatnunk a faluba - a szó legszorosabb értelmében árkon-bokron keresztül :D -, hogy bejelentkezzünk a szálláson, és lerakjuk a cuccunkat, majd vissza a Ringre... Ez a kis kirándulás közel két órát vett igénybe, így már jócskán benne jártunk a délelőttben, mire beléptünk a pálya területére.
Mivel a városban folyó munkák miatt így volt célszerűbb, ezúttal nem a Stadiontól indult az ingyenes busz a Ringre, hanem az Árpád-hídtól, ahonnan F1-re is. Úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Apróbb nehézségek árán, de összeszedtük egymást, és éppen lekéstük az első járatot, de tök gyorsan indult utána a másik, nem volt húsz perces várakozási idő. Vagy nem tudom, én legalábbis nem éreztem annyinak. :D Miután megérkeztünk, még el kellett vágtatnunk a faluba - a szó legszorosabb értelmében árkon-bokron keresztül :D -, hogy bejelentkezzünk a szálláson, és lerakjuk a cuccunkat, majd vissza a Ringre... Ez a kis kirándulás közel két órát vett igénybe, így már jócskán benne jártunk a délelőttben, mire beléptünk a pálya területére.
Elég cefet idő volt egyébként, hol elkezdett esni az eső, hol elállt... és állati párás volt a levegő, aminek hála a hajam (a szépen kivasalt hajam) helyén csak egy szénakazal maradt. Ezért keltem negyed négykor... Na jó, azért, mert nem tudtam aludni, de ha már úgyis fent voltam, előbb elkezdtem készülődni - és jól is tettem amúgy, mert a körömlakkozással-szárítással (stílusosan lila lakkot választottam, hiszen a WS alapszíne is lila) elment egy csomó idő, és ha csak az ébresztőmre kelek, nem végeztem volna időben.
Első utunk már hagyományosan a paddockba vezetett, szétnéztünk, hogy merre hány méter. A parc fermé kerítése mellett fotóztuk az autókat (én kapásból kiszúrtam Nyckét), és hallottuk a pletykát, hogy állítólag jelen van a hétvégén egy korábbi WSR-versenyző, már F1-es pilóta, Jules Bianchi is (#ForzaJules). Állítólag a Tech1 boxnál látták, ami alapvetően logikus is, hiszen maga is a francia istálló színeiben vitézkedett, amikor itt indult.
Utána a lelátók mögött hátramentünk szinte az utolsó kanyarig, megnéztük, hol ültünk F1-en, és megtaláltuk a dánok nyomait. :DDDD Közelebbről sajnos nem tudtuk megnézni, mert az a rész le volt zárva, de azért távolról is látszottak a székekre és gyakorlatilag mindenhova kiragasztott Kevines matricák.
A háromnegyed tizenegykor kezdődő Sport Show végére felmentünk kukucskálni a fedett lelátóra, és az egyik sofőrre Icu nevetve megjegyezte, hogy "teljesen őrült", mire poénkodva rákontráztam, hogy akkor én vele akarok menni másnap az élményörre. :D Pedig amikor megnyertem, még azt mondtam Noncsinak, hogy ezt valószínűleg kihagyom, mert elég kínos lenne elkezdeni hányni, de a csajszi megfenyegetett, hogy ha nem megyek, szétrúgja a seggem. :'D
A boxbejárást kihagytuk, inkább leültünk a szokásos kis helyünkre, a dobogóval szembe és ettünk, közben pedig figyeltük a kivetítőn a dedikálás eseményeit. Amikor Icu rábökött egy-egy versenyzőre, hogy hú, őt is meg kell keresni, én közöltem, hogy ki ő, csak a miheztartás végett, hogy tudja, kit keresünk. :D Mondtam, rajta voltam a mezőnyön. :D
A boxbejárással egy időben zajlott az élménykörös kocsikázás, és hát megállt a falat a szánkban, amikor láttuk és hallottuk, micsoda fékcsikorgások és csúszkálások közepette száguldanak az autók, és némi kétségbeeséssel néztünk össze Icuval, hogy ezt, mi, holnap...? Mindkettőnket nyugtatva mondogattam, hogy jó lesz ez, buli lesz, meg amúgy is YOLO, de azért kezdtem kicsit izgulni. :'D
Évek óta mondogatom azt is, hogy jó lenne egyszer végre megnézni egy rajtot a célegyenes végéről, mert biztos tök menő, ahogy egyszerre beesik a mezőny az egyes kanyarba, így hát abban maradtunk - mint évek óta mindig - hogy idén megcsináljuk. Idén azonban tényleg sort kerítettünk rá. Abban állapodtunk meg, hogy a kétliteres sorozat futamát nézzük onnan, mert ők többen vannak, és az úgy majd látványos lesz. Egyébként annyira nem volt az, mint számítottam rá, de azért király volt. :D Fél egykor kezdődött a verseny, és az első néhány körre még maradtunk, s minden körben lelkesen tapsoltam, amikor elhúzott előttünk a harmadik helyen haladó Koiranen GP-s autó, és hozzáfűztem, hogy hajrá Nyck!, ebből a kategóriából ugyanis a nagy kedvenc a McLaren Junior csapatát erősítő holland Nyck de Vries volt ebben a szezonban. Róla tavaly sikerült lecsúszni, mert a nevét már ismertem, de nem mentünk oda hozzá, és ahogy az lenni szokott, csak Ring után kezdtem élénkebben figyelni az eredményeit, idén azonban nem ismétlődhetett meg ez a fiaskó.
Mikor kezdtük unni a banánt, úgy döntöttünk, hogy kicsit lemegyünk megint szétnézni a paddockba, meg majd a verseny után úgyis ott fognak mozogni a pilóták, talán sikerül elcsípni néhányukat. A lépcsőn lefelé menet összefutottunk két kissráccal, akik - kapaszkodjatok! - autogrammot kértek tőlünk. :DD Amikor feltettem nekik az ezer dolláros kérdést, hogy dehát miért? mi nem vagyunk senkik, azt a választ kaptam, hogy azért, mert olyan szépek vagyunk. :DDDDDD A lányok mondták, hogy YOLO, why not, én meg meghajoltam a többség akarata előtt, és aláírtuk a kis kártyájukat. :DDD
Később abban maradtunk a lányokkal, hogy biztosan valami fogadás állhatott a háttérben, mindenesetre nagyon nevettünk. :D
Lent összefutottunk Noncsival, és a sajtóközpont bejáratától nem messze dumálgattunk. Közben véget ért a verseny, és elkezdtek feltűnni a pilóták is. Megláttam, hogy a bajnoki második helyezett norvég srác, Dennis Olsen - aki nem tudja, ki ő, nézze meg EZT A VIDEÓT (az egész aranyos, de különösen az utolsó egy percet ajánlanám mindenki figyelmébe :D) - is feltűnt a színen, és úgy gondoltam, hogy most már ideje akcióba lendülni, mert már elment a fél nap, de még senkivel nem találkoztunk, és így elég nyomott volt a hangulat. Szóltam a csajoknak, hogy kapás van, ő rajta van a listán, támadjuk meg. Gyorsan utánaszaladtunk, szóltam neki, és rendes volt, meg is állt. Csak aláírást kértünk tőle, fotót ezúttal nem (ennek később meg is lett a böjtje :'D), mert a kocsiból frissen kikecmeregve kissé csapzottnak tűnt szegény, de végre megszólítani az egyik versenyzőt elég adrenalinlöketet adott ahhoz, hogy kicsit felélénküljünk, és ne csak búsan sóhajtozzunk, hogy hiányzik Albert és Kevin és Stoffel és António. Amikor visszamentünk Noncsihoz, elég jó kedvében találtuk. Amikor a nevetés tárgya felől érdeklődtünk, közölte, hogy egy operatőr pont a közelben ólálkodott, és frankón felvette, ahogy rávetjük magunkat Dennisre. #tökjó Mi észre sem vettük. :'D
Egyébként ekkor már kezdtem átérezni Kinga helyzetét, és ez a délután további részében csak fokozódott: ha valahová megyünk, mindig ő a tolmácsunk, de most a hiányában mindenkivel nekem kellett tárgyalni, mindenkinek nekem kellett szólni, mindent nekem kellett mondani. Pedig én olyan hülye vagyok angolból, tiszta gáz. :'D
Egyébként ekkor már kezdtem átérezni Kinga helyzetét, és ez a délután további részében csak fokozódott: ha valahová megyünk, mindig ő a tolmácsunk, de most a hiányában mindenkivel nekem kellett tárgyalni, mindenkinek nekem kellett szólni, mindent nekem kellett mondani. Pedig én olyan hülye vagyok angolból, tiszta gáz. :'D
A hétvége előtt Icu kérte, hogy vigyem majd el neki az egyik WSR-es sapimat, arra az esetre, ha az esőtől és a párától nagyon durva lenne a haja, legyen mivel elrejteni. Én lelkiismeretesen el is vittem mind a kettőt, hogy még választhasson is, azonban a sporttáskába tettem őket, amit ugyebár a szálláson hagytam. Ezért amikor újabb áldozatokra várva Icu megkért, hogy adjam oda a sapit, éreztem, hogy komoly gigszer van. :'D De, határoztam el, ha ígértem egy sapkát, szerzek is egyet. Nyck a dobogón végzett, ők ott kapnak sapit... és ő elég lazának tűnt ahhoz, hogy meg lehessen környékezni. Megszületett hát a terv: elkunyerálom az ő sapiját.
Miután véget ért a sajtótákékoztató, meg is jelent a kis holland törpe. Tudtam, hogy nagyon alacsony a srác, de szembesülni vele tényleg durva volt. Akkora, basszus, mint én vagyok. :D És milyen vékony! :O Nagyon kis törékeny. Szinte nagyobb volt a pezsgősüveg, mint maga a gyerek. :D A tetejébe - talán pont az alkata teszi, nem tudom - még fiatalabbnak látszik, mint a képeken. Mert bár 19, 13-nál többnek senki nem mondaná. :'D
Már elváltak útjaink, és kezdett elmúlni a sokkhatás, amikor rájöttem, hogy milyen hülye vagyok, nem is gratuláltam neki az ALPS bajnoki címéhez, amit előző hétvégén gyűjtött be. Szerencsére legalább Icuban volt annyi lélekjelenlét, hogy a dobogós helyéhez gratuláljon. :D
Amúgy, amikor odaállltam mellé a fotóra, full megcsapott a pezsgőszag. Először még arra gondoltam, hogy talán az üvegből érzik ki ennyire, amúgy is pont abból az irányból fújt a szél, de aztán rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg a ruhája bűzlött, hiszen a dobogón jó szokás szerint lelocsolják egymást.
Ezután is olyan jött, ami még nemigen volt: lementünk a kiállításokhoz, és ott is nézelődtünk egy kicsit, majd a három és feles verseny rajtjához közeledve elindultunk a lelátóra, ugyanis idén is készültünk egy kis turpissággal. :D Mivel nagy, közös kedvenc nem volt, ezúttal nem egy pilótának, hanem kompletten a WSR-nek üzentünk. Az eső eléggé rákezdett, úgyhogy először a fedett lelátón próbáltunk szerencsét, de ott nem látszott a plakát, ezért átcuccoltunk a dobogóval szembe, amikor kicsit csillapodni látszott. Vicces volt amikor megint rákezdett, egyik kezünkben a plakátot fogtuk, másikban az esernyőt, és ott álltunk az esőben, mint a hülyék. :'D A célegyenesben sétálva két kedvenc kommentátorunk, Lantos András és Fábián László sem ment el szó nélkül a jelenség mellett, megkérték a nézőket, hogy tapsoljanak meg minket, és ami számomra a keményebb része volt a dolognak, hogy meg is tették. Konrétan hallottuk a tapsot a Super Gold-ról. Tök fura, gyűlölök szerepelni, akkor vagyok a legboldogabb, ha észre sem vesz senki, de WSR-en mindig kivetkőzöm magamból. :'D Ott csupa olyan dolgot csinálok, amit amúgy sosem tennék. :D
Az is aranyos volt még, hogy Lantinak volt egy ilyen mondata: "Kár, hogy az Albert Costa-drukkerek most nincsenek itt." Mire Laci: "Szerintem ők azok." És tényleg. :DDDD #MissUAlbert
https://t.co/cO4WO6MoXN "Ambience fan" :DD @Iccike @fanni_varadi #WSR
— brigcs | #ForzaJules (@brigcs) September 16, 2014
Amikor elindul a mezőny a felvezetőre, majd elrajtol, az még mindig full libabőr és borzongás egyébként. :') Főleg a kiábrándító F1-es hangok után...
Azt hiszem, bizonyos dolgokhoz sosem lehet hozzászokni. :)
A futamot nem láttuk végig, néhány kör után ezt is feladtuk, és megint a paddockot vettük célba, habár sok pilótát nem láttunk, mert ilyenkor a kicsik is többnyire a versenyt nézik. A leintés után azonban előkerültek, mint medve a barlangból tavasszal. És ekkor elveszítettünk minden kontrollt. Bár, azt hiszem, már akkor elindultunk a lejtőn, amikor elkértem Nycktől a sapkát, mert úgy voltam vele, hogy onnantól kezdve, hogy ezt bevállaltam, már bármi jöhet. :'D A délután hátralévő részében elég sok nevet sikerrel kihúzhattam a kis listámról. Máskor 2-3 év alatt jön össze annyi autogram és kép, mint most egy nap alatt. :'D Tényleg minden jöttmentet megállítottunk. :D
Először Steijn-t pillantottuk meg a csapata sátra előtt, gyorsan le is csaptunk rá. A tavalyi bejegyzésből szerintem elég világosan kiderült, hogy megszerettük a kölyköt. Én nem kértem tőle aláírást, mert megvan még a tavalyi. Megjegyeztem neki, hogy aranyosan ragaszkodik az egyeshez: tavaly egyes rajtszámmal versenyzett, idén pedig tizenegyessel. Azt mondta, "double one!" :D Most már dupla egyes volt. :D
A következő áldozatunk Egor Orudzhev lett. Az orosz kissrác nagyon kis cukinak tűnik, de ha hozzá mersz szólni, úgy néz rád, mint a véres rongyra. :'D
Rá várnunk kellett egy picit.
Amikor kiszúrtam a tömegben, riadóztattam a lányokat, hogy listás versenyzőt látok. Éppen a csapata kamionja felé tartott, hogy átöltözzön - és biztos, hogy öltözködni ment, ugyanis már azelőtt levette a felsőjét, hogy beért volna a kamion ajtaján, így olyat is láttunk, amit talán nem szerettünk volna. :'D Mindegy, átvedlett, kijött, szóltam neki (remélhetőleg jól ejtettem a nevét, az egyik videóinterjújából próbáltam kisilabizálni a hallottakat; de all in all nem vetődhettem olyan vészesen árnyékra, mert hát hallgatott rá :D), aláírt, beleegyezett, hogy lefényképezzük, és még akkor sem sértődött meg, amikor Icu nagy igyekezetében véletlenül megtaposta a lábát, miközben odaállt mellé. :'D Mondjuk utána, Fanni szelfijén már elég ijesztő fejet vág, horrorfilmek plakátján a baltás gyilkos szokott így nézni. :DDD
Amikor kiszúrtam a tömegben, riadóztattam a lányokat, hogy listás versenyzőt látok. Éppen a csapata kamionja felé tartott, hogy átöltözzön - és biztos, hogy öltözködni ment, ugyanis már azelőtt levette a felsőjét, hogy beért volna a kamion ajtaján, így olyat is láttunk, amit talán nem szerettünk volna. :'D Mindegy, átvedlett, kijött, szóltam neki (remélhetőleg jól ejtettem a nevét, az egyik videóinterjújából próbáltam kisilabizálni a hallottakat; de all in all nem vetődhettem olyan vészesen árnyékra, mert hát hallgatott rá :D), aláírt, beleegyezett, hogy lefényképezzük, és még akkor sem sértődött meg, amikor Icu nagy igyekezetében véletlenül megtaposta a lábát, miközben odaállt mellé. :'D Mondjuk utána, Fanni szelfijén már elég ijesztő fejet vág, horrorfilmek plakátján a baltás gyilkos szokott így nézni. :DDD
Ő nem az az ölelkezős típus, de aranyos volt, legalább a kis szalagkordonon kívülre kijött hozzánk. :)
Örülve, hogy nem mészároltak le minket, szétnéztünk a Koiranen háza táján. A hollandabbik Nycket egyelőre sehol sem láttuk, de nekem a csapat másik Nick-jével, az új-zélandi Nick Cassidy-vel is akadt dolgom.
Nyáron ugyanis, amikor kirobbant a nagy ALS Ice Bucket Challenge videó-dömping, az egyik első felvétel, amit láttam, Nick-é volt. És nekem azóta birizgálta a fantáziámat valami: mi az istenért jelölte Miley Cyrust? Mert az oké, hogy a spanjait, Steijn-t és Dany Kvyatot megemlíti, na de hogy jön ide Miley? Csak poénból csinálta? Vagy tényleg szereti? Vagy mi van? :D Úgy éreztem, addig nem halhatok meg, amíg ennek utána nem jártam, így aztán közöltem a csajokkal, hogy nekem kell Cassidy.
A pilótát nem láttuk, azonban kint beszélgettek a csapat vezetői, én pedig pofátlanul berobbantam közéjük, in English, hogy helló srácok, bocsi a zavarásért. :D Mondtam, hogy Nick Cassidy-vel szeretnék találkozni, ha lehet - itt pontosan kellett fogalmazni, mert két Nick is van, fonetikusan Nyck is Nick -, meg tudnák mondani, hogy itt van-e a közelben? Rendesek voltak, az egyikük rögtön bement és szólt neki. Utána folytatták a beszélgetést, de amikor Nick odajött hozzánk néhány másodperc múlva, ott húzták, sipítoztak, hogy Niiiick, Niiiiick. :'D Tisztára lököttek. :D Megpróbáltam lesújtó pillantást vetni rájuk, de nem nagyon jött össze, mert röhögtem közben. Úgy elég nehéz csúnyán nézni. :D
Nick szinte még meg sem érkezett, máris nekünk szegezte a nagy kérdést, hogy követjük-e twitteren. Én őszintén feleltem igennel, a csajok meg zavarukban bólogattak, aztán este pótolták a hiányosságot. :'D Mondta Nick, hogy követőket keres, ezért szóljunk a barátainknak is, hogy kezdjék el követni. :D Kééész. :D Meg a marketing ezerrel. :D
Kértünk aláírást, fotókat, és eljött az én időm: első körben megkérdeztem, hogy kérdezhetek-e tőle valamit, és amikor mondta, hogy simán, persze, előjöttem a farbával. Őszintén: az "I think she's cool" nem az a válasz volt, amire számítottam. :D Tényleg nem néztem volna ki belőle, hogy szereti Miley-t, azt gondoltam, csak poénból csinálta. Mondta, hogy bírja a stílusát, és szerinte jó fej, és amúgy másnap meg is csinálta, ez is vagány dolog, szóval ezért adta tovább neki. Rámutatott az egyik ipsére azok közül, akik ott dumáltak mellettünk, és közölte, hogy ő volt az egyik, aki öntötte rá a jeges vizet. A fickó ránknézett, hogy mi van, mire Nick cukin felvilágosította, hogy a jeges vödrös videójáról érdeklődtünk. Röhögött, mi meg integettünk neki. :D
Közben Fanni észrevette, hogy közeledik a paddockban kis kedvence, Pierre Gasly, és kiszökött belőle egy félhangos "Pierre!" sóhajtás, Nick meg annyira édes volt, így ránk nézett és tök komoly hangon megszólalt: "Most itthagytok ezért a srácért?" :D Biztosítottam, hogy neeeem, aztán hamarosan megköszöntem, hogy időt szánt ránk, és elköszöntünk. /Pierre közben eltűnt./
A pilótát nem láttuk, azonban kint beszélgettek a csapat vezetői, én pedig pofátlanul berobbantam közéjük, in English, hogy helló srácok, bocsi a zavarásért. :D Mondtam, hogy Nick Cassidy-vel szeretnék találkozni, ha lehet - itt pontosan kellett fogalmazni, mert két Nick is van, fonetikusan Nyck is Nick -, meg tudnák mondani, hogy itt van-e a közelben? Rendesek voltak, az egyikük rögtön bement és szólt neki. Utána folytatták a beszélgetést, de amikor Nick odajött hozzánk néhány másodperc múlva, ott húzták, sipítoztak, hogy Niiiick, Niiiiick. :'D Tisztára lököttek. :D Megpróbáltam lesújtó pillantást vetni rájuk, de nem nagyon jött össze, mert röhögtem közben. Úgy elég nehéz csúnyán nézni. :D
Nick szinte még meg sem érkezett, máris nekünk szegezte a nagy kérdést, hogy követjük-e twitteren. Én őszintén feleltem igennel, a csajok meg zavarukban bólogattak, aztán este pótolták a hiányosságot. :'D Mondta Nick, hogy követőket keres, ezért szóljunk a barátainknak is, hogy kezdjék el követni. :D Kééész. :D Meg a marketing ezerrel. :D
Kértünk aláírást, fotókat, és eljött az én időm: első körben megkérdeztem, hogy kérdezhetek-e tőle valamit, és amikor mondta, hogy simán, persze, előjöttem a farbával. Őszintén: az "I think she's cool" nem az a válasz volt, amire számítottam. :D Tényleg nem néztem volna ki belőle, hogy szereti Miley-t, azt gondoltam, csak poénból csinálta. Mondta, hogy bírja a stílusát, és szerinte jó fej, és amúgy másnap meg is csinálta, ez is vagány dolog, szóval ezért adta tovább neki. Rámutatott az egyik ipsére azok közül, akik ott dumáltak mellettünk, és közölte, hogy ő volt az egyik, aki öntötte rá a jeges vizet. A fickó ránknézett, hogy mi van, mire Nick cukin felvilágosította, hogy a jeges vödrös videójáról érdeklődtünk. Röhögött, mi meg integettünk neki. :D
Közben Fanni észrevette, hogy közeledik a paddockban kis kedvence, Pierre Gasly, és kiszökött belőle egy félhangos "Pierre!" sóhajtás, Nick meg annyira édes volt, így ránk nézett és tök komoly hangon megszólalt: "Most itthagytok ezért a srácért?" :D Biztosítottam, hogy neeeem, aztán hamarosan megköszöntem, hogy időt szánt ránk, és elköszöntünk. /Pierre közben eltűnt./
Kíváncsi voltam amúgy, hogy milyen lesz Nick azok után, hogy nyáron Richie olyan végtelenül kedélyesen leállt velem cseverészni, és tök cuki volt ő is. Konklúzió: nagyon lazák ezek a kiwi fiúk. :D
Még pont szerencsénk volt egyébként, mert a magyar hétvége volt az utolsó, amikor Nick ott volt a mezőnyben, aztán szakítottak a csapattal.
Gyorsan elindultunk a francica nyomában, az Ardennél azonban nem jártunk sikerrel, Pierre felszívódott, így újra cirkálni indultunk. Észrevettem Bruno Bonifaciót, akihez muszáj volt odamenni. A srácnak ugyanis kék szemei vannak. Amit azért furcsállok, mert nemzetiségét tekintve brazil. Kék szemű brazilt én még nem láttam, úgyhogy ezt muszáj volt csekkolni. :D Kedves volt ő is. :)
Ekkor már háromnegyed négyre járt az idő, a versenyeket leintették, a nap érdemi részének már vége volt, ezért úgy gondoltuk, "the end of the day" van, amiben Nyck-kel megállapodtunk. Amúgy meg nem is volt rajta a sapka, amikor a rajtrácson az interjút adta Coulthardnak a három és feles rajt előtt. Nála volt, de a kezében, nem a fején, szóval nem is látszott. :D Visszasomfordáltunk hát a Koiranen főhadiszállásához, és vártunk egy kicsit, majd feltűnt egy hölgyemény csapatszerkóban, akire gyorsan lecsaptunk, és megérdeklődtük, hogy elő lehetne-e varázsolni valahonnan a srácot. Kaptunk egy ígéretet, hogy szól neki, és valóban, szinte üstöllést kijött a kis tökmag.
Icu szeretett volna még egy képet, mert úgy vélte, hogy az nem lett jó, ami a verseny után készült, majd nekem maradt a megtisztelő feladat, hogy megkérdezzem, megkaphatnánk-e a sapit, ahogy megígérte. Rávágta, hogy persze, mindjárt beszalad érte, várjuk meg. Kihozta, és még dedikálta is. Ez amúgy az egyik kedvenc képem az egész hétvégéről, szvsz nagyon aranyos. :) Nyck olyan kis komolynak és professzionálisnak látszik rajta. :)
Ekkor már háromnegyed négyre járt az idő, a versenyeket leintették, a nap érdemi részének már vége volt, ezért úgy gondoltuk, "the end of the day" van, amiben Nyck-kel megállapodtunk. Amúgy meg nem is volt rajta a sapka, amikor a rajtrácson az interjút adta Coulthardnak a három és feles rajt előtt. Nála volt, de a kezében, nem a fején, szóval nem is látszott. :D Visszasomfordáltunk hát a Koiranen főhadiszállásához, és vártunk egy kicsit, majd feltűnt egy hölgyemény csapatszerkóban, akire gyorsan lecsaptunk, és megérdeklődtük, hogy elő lehetne-e varázsolni valahonnan a srácot. Kaptunk egy ígéretet, hogy szól neki, és valóban, szinte üstöllést kijött a kis tökmag.
Icu szeretett volna még egy képet, mert úgy vélte, hogy az nem lett jó, ami a verseny után készült, majd nekem maradt a megtisztelő feladat, hogy megkérdezzem, megkaphatnánk-e a sapit, ahogy megígérte. Rávágta, hogy persze, mindjárt beszalad érte, várjuk meg. Kihozta, és még dedikálta is. Ez amúgy az egyik kedvenc képem az egész hétvégéről, szvsz nagyon aranyos. :) Nyck olyan kis komolynak és professzionálisnak látszik rajta. :)
Már négy óra is elmúlt, mire odakeveredtünk az AVF boxához. Ott előbb a mezőny egyetlen hölgy tagjával, Beitske Visserrel futottunk össze, aki Pierre mellett a másik fontos pont volt Fanninak, én pedig a drága csapattársát, Zoëlt is előszedettem a kamion rejtekéből az egyik fejesnek látszó valakivel. Gondoltam, jön a szezon vége, tárgyalni kell a jövő évi szerződésekről, lássák csak, hogy szeretik a srácot. :D Azt hiszem, tavaly elég érzékletesen megénekeltem, mekkora kedvencem lett a svájci fiúka, így ebbe most nem mennék bele. Elég az hozzá, hogy egy évet vártam rá, hogy találkozzak vele és legyen fotónk, úgyhogy elég izgatott voltam. :D
Az eltelt időben pedig árgus szemekkel figyeltem, így elég sok rajongói képet is láttam, amikből levonhattam a következtetést, hogy mire számítsak. Morcos fejet vág, nem mosolyog, és ha át is karol valakit, csak távolságtartóan, alig érve hozzá. Hát ehhez képest, mikor kilépett a kamionból és ráköszöntem, állati széles (és természetesnek látszó) vigyorral jött oda, végig tök laza volt. Miután a hogyléte felől érdeklődtem, simán visszakérdezett, hogy mi hogy vagyunk... Egyáltalán nem olyan karótnyelt, mint amilyennek gondoltam. Jó, oké, autóversenyző, tehát valamilyen szinten nyilván vagánynak (=őrültnek) kell lennie... :D De úgy tűnt, jobb fej, mint addig gondoltam, LOL. :D
A képre is azonnal rábólintott, és akkor még jobban meglepett: automatikusan odahúzott, de tök szorosan. Majdnem olyan erővel csinált belőlem matricát az oldalára, mint tavaly Kevin, pedig az nem könnyű játék. :D Ezt a képet nem fogom kitenni, ugyanis megint előficcent a tavalyról ismerős büszkefeleség-effektus; Icu konkrétan fél este ezen a képen röhögött, úgyhogy mondtam, hogy kell majd másikat lőni vasárnap. :D Kár érte, mert Zoël amúgy cukker rajta, róla jobb ez a kép, mint a második. :)
Búcsút intettünk Zoëlnek, majd visszanéztünk az Ardenhez, és ezúttal meg is találtuk a Red Bull egyik juniorját, éppen fecsegett valakivel. Miután várakozás közben kibeszéltük, hogy még a zoknija is cuki, őt pedig magára hagyta a beszélgetőpartnere, megszólítottuk.
Fanni már korábban megkért, hogy próbáljak neki is szerezni valami cuccot Pierre-től, minekután olyan flottul meglett Nyck sapija Iccnek. Először aláírást és képeket kértünk tőle, majd mielőtt otthagyott volna bennünket, még gyorsan megkérdeztem, volna-e még egy perce. Elmondtam, hogy a barátnőm nagyon nagy rajongója (ő közben kiskutya-szemekkel és üdvözült mosollyal nézett a srácra, tiszta édes volt :)), és megkérdeztem, esetleg van-e kéznél valamije, sapi, vagy akármi, amit oda tud adni fanoknak. Azt felelte, hogy nincs, a dobogós sapkákat ő a szerelőinek szokta adni, mintegy hálából, mert az ő munkájuk gyümölcse is a siker, úgyhogy nincs semmije. Mondtam, hogy oké, rendben, gyorsan tolmácsoltam a lányoknak is, majd visszanéztem Pierre-re, és magyarázatképp hozzáfűztem neki angolul: bocsi, fordítok. Erre elkezdett röhögni, tiszta aranyos volt, és mondta, hogy "oké". :D Talán ez az egyik legélénkebb és legjobb emlékem a hétvégéről, ahogy ez a hülye közvetlen közelről rámnevet. :D Elmondta még egyszer, hogy nem tudja, mit adhatna, tényleg nincs semmije, mire megerősítettem, hogy nem gáz, csak gondoltuk, megkérdezzük, mert Fanni örült volna valaminek, de ne aggódjon emiatt, megértjük, aztán útjára engedtük; háromnegyed háromkor intették le a futamot, de ő negyed ötkor még versenycuccban volt.
Ezek után sétálgattunk még egy kicsit a paddockban, ahol egyre kevesebb látogató lézengett, de megérte maradni, mert összefutottunk még pár emberkével, pl. leszólítottuk Oliver Rowland-et, a Eurocup tavalyi második helyzettjét, aki idén már a 3.5-ben próbált szerencsét, aztán láttuk az autóját bütykölgető Steijn-t, majd az almát majszoló termetes dánt, Marco Sørensen-t is megállítottuk egy fél percre, amikor elszáguldott mellettünk a kamionok között.
Az ő autogramját is jóideje szeretném már megszerezni, mert szerintem nagyon vagány, hogy a Marco o-betűjéből kis smiley-t csinál.
A fotó készítésekor meg egyből Richie jutott eszembe, Marco is nagyjából úgy dobta a nyakamba a karját, ahogyan neves új-zélandi kollégája nyáron. :D Talán ezt még akkor tanulta tőle, amikor csapattársak voltak, elvégre mindkét srác Lotus-nevelés. :D
Sokszori próbálkozásra sikerült levadászni a Draco olasz versenyzőjét, Luca Ghiottót is, aki az én listámon is szerepelt, de főleg Icunak volt fontos. Többször is őgyelegtünk már a csapat háza táján, de vagy színét sem láttuk, vagy csak egy-egy kósza másodpercre tűnt fel, amint épp elsietett valahová, vagy telefonált, egy ízben pedig azt az infót kaptuk az egyik szerelőtől, hogy meetingen van, nézzünk vissza kb. fél óra múlva. De a lényeg, hogy elkaptuk. :D
Vele is próbáltam kicsit beszélgetni, kérdeztem a GP3-ról, hiszen Spa óta már ott is vitézkedett, de csak egy legyintéssel és egy morcos morgással minősítette. Azért annyit hozzátett: "nem volt jó hétvégém Monzában". Pedig jól kezdett, a legelső hétvégéjén rögtön odapörkölt egy pole-lal, mondjuk a futamai aztán siralmasra sikeredtek, és valóban nem volt jobb a helyzet az olasz versenyeken sem. Próbáltam lelket önteni belé, hogy maybe next time, de ez sem jött be, mert aztán Sochiban sem alkotott valami maradandót. :'D
Utána Roberto Merhi is horogra akadt, mondjuk ez sem elsőre sikerült, többször megjártuk a Zeta Corse kiszolgálóegységének környékét, mire sikerült lekapcsolni a spanyol pilótát. Dennis Olsent is láttuk még dumálgatni egy rakás emberkével, meg a telefonját nyomogatni igen bőszen, de bármeddig bámultuk, nem volt alkalmunk leszólítani, hogy képet kérhessünk. Habár a kedvemért Icu készített egy paparazzi fotót a srácról. :D
Közben fél hat is elmúlt, lassan kezdett sötétedni, és már tényleg szinte csak azok voltak a paddockban, akik ott dolgoznak, meg mi. :D
Kicsit még lézengtünk, majd elindultunk kifelé, ám megláttam, amint Antoine Hubert és Aurélien Panis, két Eurocup-os pilóta beszélgetve elindulnak a kamionok és a boxépület felé. Antoine a kamionok felé ment, Aurélien pedig bement az épületbe. Kértem, hogy várjunk még egy kicsit, hátha valamelyik jön vissza, és Aurélien fel is bukkant egy perc múlva. Valószínűleg a mosdóban lehetett, mert amikor aláírást kértünk tőle, és felé nyújtottam a ficet, füzetet, gyorsan megtörölgette egy kicsit a vizes kezecskéit a ruhája elejében. :D
Apukája is itt volt vele, sokszor láttuk őket együtt is mozogni, és az ex-F1 pilóta magában is feltűnt a fia boxában, vagy épp a paddockban sétafikálva. Egyáltalán nem volt körülötte nagy felhajtás, amennyire láttam... nem nagyon ismerték meg a népek, hogy ő kicsoda, vagy csak diszkrétebbek voltak nálunk, mindenesetre békén hagyták. :D
Az eltelt időben pedig árgus szemekkel figyeltem, így elég sok rajongói képet is láttam, amikből levonhattam a következtetést, hogy mire számítsak. Morcos fejet vág, nem mosolyog, és ha át is karol valakit, csak távolságtartóan, alig érve hozzá. Hát ehhez képest, mikor kilépett a kamionból és ráköszöntem, állati széles (és természetesnek látszó) vigyorral jött oda, végig tök laza volt. Miután a hogyléte felől érdeklődtem, simán visszakérdezett, hogy mi hogy vagyunk... Egyáltalán nem olyan karótnyelt, mint amilyennek gondoltam. Jó, oké, autóversenyző, tehát valamilyen szinten nyilván vagánynak (=őrültnek) kell lennie... :D De úgy tűnt, jobb fej, mint addig gondoltam, LOL. :D
A képre is azonnal rábólintott, és akkor még jobban meglepett: automatikusan odahúzott, de tök szorosan. Majdnem olyan erővel csinált belőlem matricát az oldalára, mint tavaly Kevin, pedig az nem könnyű játék. :D Ezt a képet nem fogom kitenni, ugyanis megint előficcent a tavalyról ismerős büszkefeleség-effektus; Icu konkrétan fél este ezen a képen röhögött, úgyhogy mondtam, hogy kell majd másikat lőni vasárnap. :D Kár érte, mert Zoël amúgy cukker rajta, róla jobb ez a kép, mint a második. :)
Fanni már korábban megkért, hogy próbáljak neki is szerezni valami cuccot Pierre-től, minekután olyan flottul meglett Nyck sapija Iccnek. Először aláírást és képeket kértünk tőle, majd mielőtt otthagyott volna bennünket, még gyorsan megkérdeztem, volna-e még egy perce. Elmondtam, hogy a barátnőm nagyon nagy rajongója (ő közben kiskutya-szemekkel és üdvözült mosollyal nézett a srácra, tiszta édes volt :)), és megkérdeztem, esetleg van-e kéznél valamije, sapi, vagy akármi, amit oda tud adni fanoknak. Azt felelte, hogy nincs, a dobogós sapkákat ő a szerelőinek szokta adni, mintegy hálából, mert az ő munkájuk gyümölcse is a siker, úgyhogy nincs semmije. Mondtam, hogy oké, rendben, gyorsan tolmácsoltam a lányoknak is, majd visszanéztem Pierre-re, és magyarázatképp hozzáfűztem neki angolul: bocsi, fordítok. Erre elkezdett röhögni, tiszta aranyos volt, és mondta, hogy "oké". :D Talán ez az egyik legélénkebb és legjobb emlékem a hétvégéről, ahogy ez a hülye közvetlen közelről rámnevet. :D Elmondta még egyszer, hogy nem tudja, mit adhatna, tényleg nincs semmije, mire megerősítettem, hogy nem gáz, csak gondoltuk, megkérdezzük, mert Fanni örült volna valaminek, de ne aggódjon emiatt, megértjük, aztán útjára engedtük; háromnegyed háromkor intették le a futamot, de ő negyed ötkor még versenycuccban volt.
Ezek után sétálgattunk még egy kicsit a paddockban, ahol egyre kevesebb látogató lézengett, de megérte maradni, mert összefutottunk még pár emberkével, pl. leszólítottuk Oliver Rowland-et, a Eurocup tavalyi második helyzettjét, aki idén már a 3.5-ben próbált szerencsét, aztán láttuk az autóját bütykölgető Steijn-t, majd az almát majszoló termetes dánt, Marco Sørensen-t is megállítottuk egy fél percre, amikor elszáguldott mellettünk a kamionok között.Az ő autogramját is jóideje szeretném már megszerezni, mert szerintem nagyon vagány, hogy a Marco o-betűjéből kis smiley-t csinál.
A fotó készítésekor meg egyből Richie jutott eszembe, Marco is nagyjából úgy dobta a nyakamba a karját, ahogyan neves új-zélandi kollégája nyáron. :D Talán ezt még akkor tanulta tőle, amikor csapattársak voltak, elvégre mindkét srác Lotus-nevelés. :D
Sokszori próbálkozásra sikerült levadászni a Draco olasz versenyzőjét, Luca Ghiottót is, aki az én listámon is szerepelt, de főleg Icunak volt fontos. Többször is őgyelegtünk már a csapat háza táján, de vagy színét sem láttuk, vagy csak egy-egy kósza másodpercre tűnt fel, amint épp elsietett valahová, vagy telefonált, egy ízben pedig azt az infót kaptuk az egyik szerelőtől, hogy meetingen van, nézzünk vissza kb. fél óra múlva. De a lényeg, hogy elkaptuk. :D
Vele is próbáltam kicsit beszélgetni, kérdeztem a GP3-ról, hiszen Spa óta már ott is vitézkedett, de csak egy legyintéssel és egy morcos morgással minősítette. Azért annyit hozzátett: "nem volt jó hétvégém Monzában". Pedig jól kezdett, a legelső hétvégéjén rögtön odapörkölt egy pole-lal, mondjuk a futamai aztán siralmasra sikeredtek, és valóban nem volt jobb a helyzet az olasz versenyeken sem. Próbáltam lelket önteni belé, hogy maybe next time, de ez sem jött be, mert aztán Sochiban sem alkotott valami maradandót. :'D
Utána Roberto Merhi is horogra akadt, mondjuk ez sem elsőre sikerült, többször megjártuk a Zeta Corse kiszolgálóegységének környékét, mire sikerült lekapcsolni a spanyol pilótát. Dennis Olsent is láttuk még dumálgatni egy rakás emberkével, meg a telefonját nyomogatni igen bőszen, de bármeddig bámultuk, nem volt alkalmunk leszólítani, hogy képet kérhessünk. Habár a kedvemért Icu készített egy paparazzi fotót a srácról. :D
Közben fél hat is elmúlt, lassan kezdett sötétedni, és már tényleg szinte csak azok voltak a paddockban, akik ott dolgoznak, meg mi. :D
Kicsit még lézengtünk, majd elindultunk kifelé, ám megláttam, amint Antoine Hubert és Aurélien Panis, két Eurocup-os pilóta beszélgetve elindulnak a kamionok és a boxépület felé. Antoine a kamionok felé ment, Aurélien pedig bement az épületbe. Kértem, hogy várjunk még egy kicsit, hátha valamelyik jön vissza, és Aurélien fel is bukkant egy perc múlva. Valószínűleg a mosdóban lehetett, mert amikor aláírást kértünk tőle, és felé nyújtottam a ficet, füzetet, gyorsan megtörölgette egy kicsit a vizes kezecskéit a ruhája elejében. :D
Apukája is itt volt vele, sokszor láttuk őket együtt is mozogni, és az ex-F1 pilóta magában is feltűnt a fia boxában, vagy épp a paddockban sétafikálva. Egyáltalán nem volt körülötte nagy felhajtás, amennyire láttam... nem nagyon ismerték meg a népek, hogy ő kicsoda, vagy csak diszkrétebbek voltak nálunk, mindenesetre békén hagyták. :D
Auréliennel egyébként úgy tűnik, találkozhatunk jövőre is, ugyanis már aláírt a három és feles sorozatba.
Kifelé menet megint megtettünk valamit, amit régóta tervezgettünk, és szétnéztünk a szoborparkban. :D Icu jókat kuncogott a legtöbbször nem túl élethű mintákon, de végre sikerült, ami évek óta nem: lett egy képe Alonsóval. :DDD
A terv az volt, hogy már akkor megrendeljük a kaját, amikor elindulunk, hogy mire odaérünk a szállásra, már ne kelljen rá sokat várni. Hát, ez nem jött össze. Hazakullogtunk - szó szerint kullogtunk, úgy egy órán át vonszoltuk magunkat, mire totál kimerülve, hét után odaértünk. Eldöntöttük, honnan rendelünk és mit... és már az éhhalál szélén álltunk, mire egy újabb órával később megjött a vacsi. A pizzákat majszolva megnéztük az X-Faktor végét (és nagyon remélem, Icu megjegyezte, honnan rendeltünk, mert isteni finom volt, úgyhogy jövőre is tőlük kell gondoskodni a vacsiról :D), aztán sorban lezuhanyoztunk. Még nézegettünk néhány videót, megmutattam a csajoknak Nick jeges-videóját, Fanni is megtudhatta a Tooned-ból, honnan jött a "Can I meet him?", és azt is tisztáztuk, hogy a nap során begyűjtött tizenvalahány aláírás és fénykép alapján mi is paddockribik lettünk. :D (Azokat a hölgyeményeket hívjük paddockribinek, akik mindenhol ott vannak, és minden pilótára gátlástalanul rámásznak - elsősorban azokra, akikre mi is szeretnénk. :'D)
Villanyoltás után nagyjából három másodperc teljes csend borult ránk, majd felvihogtam, mire Icu megszólalt: kíváncsi voltam, melyikünk kezd először röhögni. :DDDD Szegény amúgy is kihívásokkal küzdött, elég huplis volt az ágya, nehéz volt kényelmesen elhelyezkedni. Az éjszaka nehéz volt és hosszú, nem igazán tudtuk kipihenni magunkat.
Másnap reggel pedig gigszer volt: beállítottam ugyan az ébresztőmet hat utánra, de elfelejtettem, hogy némára van téve a mobilom, ami így kurvára nem csörgött. Amikor magamhoz tértem a többszöri megszakításokkal tarkított, rövid és nem túl pihentető alvás után, átkukucskáltam a csajokra, hogy ébren vannak-e, majd ránéztem az órára, és infarktust kaptam. "Basszus, fél kilenc van!" Erre mint a villám, kipattantunk az ágyból, és rohamléptekben készülődni kezdtünk. Háromnegyed tízre kellett a pályára érnünk, ami nagyjából sikerült is, szóval elég jó időt futottunk.
A paddock bejáratánál aztán elváltak útjaink, Fanni egyedül vágott neki a bóklászásnak, azt már korábban megbeszéltük, hogy Icu jön velem a VIP eseményekre. A meghívón az állt, hogy 9.40-kor csekkoljunk be "a VIP-sarokban", és a Renault Sport kiszolgálóegysége előtt stázsáló marcona biztonsági őrök simán beengedtek minket a nyakunkban lógó pass láttán.
 |
| a tömeg a paddockban, este hatkor :D |
A terv az volt, hogy már akkor megrendeljük a kaját, amikor elindulunk, hogy mire odaérünk a szállásra, már ne kelljen rá sokat várni. Hát, ez nem jött össze. Hazakullogtunk - szó szerint kullogtunk, úgy egy órán át vonszoltuk magunkat, mire totál kimerülve, hét után odaértünk. Eldöntöttük, honnan rendelünk és mit... és már az éhhalál szélén álltunk, mire egy újabb órával később megjött a vacsi. A pizzákat majszolva megnéztük az X-Faktor végét (és nagyon remélem, Icu megjegyezte, honnan rendeltünk, mert isteni finom volt, úgyhogy jövőre is tőlük kell gondoskodni a vacsiról :D), aztán sorban lezuhanyoztunk. Még nézegettünk néhány videót, megmutattam a csajoknak Nick jeges-videóját, Fanni is megtudhatta a Tooned-ból, honnan jött a "Can I meet him?", és azt is tisztáztuk, hogy a nap során begyűjtött tizenvalahány aláírás és fénykép alapján mi is paddockribik lettünk. :D (Azokat a hölgyeményeket hívjük paddockribinek, akik mindenhol ott vannak, és minden pilótára gátlástalanul rámásznak - elsősorban azokra, akikre mi is szeretnénk. :'D)
Villanyoltás után nagyjából három másodperc teljes csend borult ránk, majd felvihogtam, mire Icu megszólalt: kíváncsi voltam, melyikünk kezd először röhögni. :DDDD Szegény amúgy is kihívásokkal küzdött, elég huplis volt az ágya, nehéz volt kényelmesen elhelyezkedni. Az éjszaka nehéz volt és hosszú, nem igazán tudtuk kipihenni magunkat.
Másnap reggel pedig gigszer volt: beállítottam ugyan az ébresztőmet hat utánra, de elfelejtettem, hogy némára van téve a mobilom, ami így kurvára nem csörgött. Amikor magamhoz tértem a többszöri megszakításokkal tarkított, rövid és nem túl pihentető alvás után, átkukucskáltam a csajokra, hogy ébren vannak-e, majd ránéztem az órára, és infarktust kaptam. "Basszus, fél kilenc van!" Erre mint a villám, kipattantunk az ágyból, és rohamléptekben készülődni kezdtünk. Háromnegyed tízre kellett a pályára érnünk, ami nagyjából sikerült is, szóval elég jó időt futottunk.
A paddock bejáratánál aztán elváltak útjaink, Fanni egyedül vágott neki a bóklászásnak, azt már korábban megbeszéltük, hogy Icu jön velem a VIP eseményekre. A meghívón az állt, hogy 9.40-kor csekkoljunk be "a VIP-sarokban", és a Renault Sport kiszolgálóegysége előtt stázsáló marcona biztonsági őrök simán beengedtek minket a nyakunkban lógó pass láttán.
Nem tudtuk egyébként, hogy mire számítsunk: írták a levélben, hogy majd egy hostess kísér minket, arról azonban nem esett szó, hogy ő magyar lesz, vagy valami franciával kell egész nap angolul activityzni. Belépve láttam, hogy a bejárattól nem messze két csóka dumálgat. A recepción két fiatal lány fogadott minket, és fellélegeztem, amikor magyarul kérdezték meg, hogy segíthetnek-e. Mondtam, hogy remélem, jó helyen járunk, és hogy nyertem ezt az izét. Rögtön elénk dobtak egy-egy papírt, hogy írjuk alá, amin az állt, hogy a saját felelősségünkre veszünk részt a programokon és a Renault semmilyen felelősséget nem vállal, ha netán valami bajunk esik. Miután kitöltöttük, adtak még egy nyakbaakasztós pass-t, amivel az élménykörre mehettünk be, és kaptunk egy-egy menő VIP-es karszalagot is - amit sikeresen el is hagytam délután. :( Még mondták, hogy mielőtt hazamegyünk, menjünk vissza, mert kapunk valami ajándékcsomagot, aztán indulhattunk is.
Ekkor jött el az a pont, amikor az egyik szemem sírt, a másik nevetett.
Odalépett hozzánk az egyik srác (aki, mint közelről kiderült, állati helyes; amikor bementünk, ezt még nem tudtam megállapítani) és megkérdezte, hogy melyikünk "Brizsítá" (meghaltam a kiejtésén). Jeleztem, hogy én volnék, mire kezet fogott velem, hogy "nice to meet you", aztán Icuval is, majd előrántott a zsebéből egy papírlapot, amin ki volt nyomtatva a VIP-menetrendünk, és mondta, hogy az első programpont az lesz, hogy megyünk, és megnézzük közelről az F1-es autót. Mondom, szuper. :'D
Beigazolódott a félelmem, és külföldi bébiszittert kaptunk, akivel bajos kommunikálni a nyelvi akadályok miatt, másfelől viszont, ha nem örültem volna neki, hogy gyakorlatilag az egész napot egy hiperszexi francia pasi társaságában tölthetem, nem érdemelném meg a vaginámat.
A nevére egyébként nem derült fény, ezért mi csak Banánként emlegetjük. Tök cuki volt, amikor elindultunk valahova, mondta, hogy c'mon! vagy let's go!, csibészesen kacsintott és mosolygott. :D
A fotós srác is jött velünk, akivel dumált. Ennek nem annyira örültem, mert nem vagyok valami fotogén, de hát ha ez ezzel jár... Ennyit megtehettem cserébe. :D
A Red Bull-os kamion mögött kellett bemenni a standhoz, ott mászkeráltak a szerelők is. A Banán bíztatott minket, hogy menjünk oda nyugodtan, nézzük meg közelebbről a kocsit. Tavaly írtam, amikor a boxbejárásra várva eltolták az orrunk előtt az F1-es verdát, hogy soha többé nem leszek ilyen közel Forma 1-es autóhoz - hát, tévedtem. :D A mutatóujjammal finoman meg is simítottam a bal elsőt. ^^
Ekkor jött el az a pont, amikor az egyik szemem sírt, a másik nevetett.
Odalépett hozzánk az egyik srác (aki, mint közelről kiderült, állati helyes; amikor bementünk, ezt még nem tudtam megállapítani) és megkérdezte, hogy melyikünk "Brizsítá" (meghaltam a kiejtésén). Jeleztem, hogy én volnék, mire kezet fogott velem, hogy "nice to meet you", aztán Icuval is, majd előrántott a zsebéből egy papírlapot, amin ki volt nyomtatva a VIP-menetrendünk, és mondta, hogy az első programpont az lesz, hogy megyünk, és megnézzük közelről az F1-es autót. Mondom, szuper. :'D
Beigazolódott a félelmem, és külföldi bébiszittert kaptunk, akivel bajos kommunikálni a nyelvi akadályok miatt, másfelől viszont, ha nem örültem volna neki, hogy gyakorlatilag az egész napot egy hiperszexi francia pasi társaságában tölthetem, nem érdemelném meg a vaginámat.
A nevére egyébként nem derült fény, ezért mi csak Banánként emlegetjük. Tök cuki volt, amikor elindultunk valahova, mondta, hogy c'mon! vagy let's go!, csibészesen kacsintott és mosolygott. :D
A fotós srác is jött velünk, akivel dumált. Ennek nem annyira örültem, mert nem vagyok valami fotogén, de hát ha ez ezzel jár... Ennyit megtehettem cserébe. :D
A Red Bull-os kamion mögött kellett bemenni a standhoz, ott mászkeráltak a szerelők is. A Banán bíztatott minket, hogy menjünk oda nyugodtan, nézzük meg közelebbről a kocsit. Tavaly írtam, amikor a boxbejárásra várva eltolták az orrunk előtt az F1-es verdát, hogy soha többé nem leszek ilyen közel Forma 1-es autóhoz - hát, tévedtem. :D A mutatóujjammal finoman meg is simítottam a bal elsőt. ^^
Odaállítottak minket a járgány mellé, hogy a hivatalos fotós megcsinálhassa a képet, és mi is lefotóztuk egymást Iccel. Ezt jól is tettük, mert a fotós képei közül talán csak kettőt kaptunk meg...
A kezünkbe adtak egy kormányt is, hogy megnézhessük, és képet is csinálhattunk. Aztán a Banán tájékoztatott minket, hogy mindjárt megjön Coulthard, és találkozhatunk vele. Hát, mondom, jól van. :D Őszintén szólva sosem voltam oda a fickóért, ráadásul eléggé pipa voltam rá az utóbbi időben, ugyanis a BBC kommentátoraként voltak elég köcsög megszólalásai Kevre nézve. Mindig, amikor olvastam valamit, hogy már megint mivel savazza azt a gyereket, írtam Icunak, hogy ha összefutok vele a Ringen, istenbizony bokán rúgom. :D Szombaton, amikor a paddockba tartva szembe jött velünk, és a csajok aláírást kértek tőle, én tüntetőleg inkább a hátuk mögött maradtam.
Amíg vártunk, nézegettük a számítógépek monitorján az ábrákat. Nem mintha értenénk bármit is a telemetriából meg a többi adatból, de legalább láttunk olyat is. :D :D
Ahogy bámészkodtam, egyszer csak azt veszem észre, hogy áll mellettem valaki. Odanézek, és látom, hogy a skót ex-versenyző magasodik fölém, és nyújtja a kezét, hogy hi, I'm David. :'D Szerencsére a meglepetés ellenére nem hagyott el teljesen a jómodorom, és egy Bridzsit, nájsz tu mít jú kíséretében kezet ráztam vele. :D Angolosítottam egy kicsit a nevem, hogy megértse, nem mintha érdekelte volna, de azért na. :D
Kértem tőle aláírást (visszaköszön a jómodor, ugye... :D), közben a fotós kattingatott, aztán odaállított az autó mellé, és ott is lefotóztak hármunkat. Utána félreálltunk oldalra, és DC beszélgetést kezdeményezett velünk. Oké, hogy le se szarta kábé, hogy kik vagyunk, vagy mi van, de az volt a dolga, hogy jópofizzon velünk, és ezt maximálisan hozta. Megkérdezte, barátok vagyunk-e, mióta ismerjük egymást, együtt járunk motorsport eseményekre, voltunk-e az F1-es futamon is? Szóval úgy érdeklődött. :D Mondta, hogy szeret idejönni, mert szép a város, meg jó a hangulat... Nem tudom egyébként, hány évesnek nézett minket, de megszólal: én már azelőtt jártam ide, hogy ti megszülettetek volna. :'D #nice
Azt már tudjuk, hogy azon a hétvégén igen bátor voltam, és gondoltam, úgysem fogok többé face to face társalogni vele, úgyhogy egy életem, egy halálom, szóvá tettem, hogy néha úgy érzem a megszólalásain, hogy nem kedveli különösebben Kevint. Na, és ekkor jött a hétvége talán legnagyobb sokkja. DC megszólal: ti biztos Magnussen-drukkerek vagytok, láttam a matricát a táskátokon.
Icuval így néztünk:
Brutális, hogy kiszúrta.
Tudom egyébként, tudtam akkor is, hogy gyerekes a kérdés, és hogy azért van ott, hogy a véleményét mondja, és hogy biztos mindenki az ő kis kedvencét védi, és igen, azt is tudom, hogy bőőőőőőőven túlféltem a srácot, de ez van, anyatigrissé változom, ha a fiaimról van szó. :D Nem csak Keverről, bármelyikről... de a többieknek, Sebnek, Kiminek már van erős támogatói bázisa, míg Kev csak rookie volt, sokan azok közül se tudják, ki az a Magnussen, akik amúgy néznek F1-et... Neki még szüksége van rá, hogy valaki kiálljon érte szerintem.
Nem kell félteni egyébként az ürgét. Ekezdett beszélni, kábé öt percig be sem állt a szája, és eléggé érdekes hasonlatokkal fejezte ki néhány gondolatát. :D Csak pislogtam Icura, hogy ezt most jól értettem? tényleg ezt mondta? :'D
Szóval jó fej volt, erősen felülmúlta a várakozásaimat. Amikor kiderült, hogy ő jön, nagyon morogtam, hogy miért nem tudnak valami rendes tagot ideküldeni, egy Ricciardót vagy egy Kvyatot például (mondjuk Toncsinak is örültem volna, de neki DTM-futama volt azon a hétvégén...), de végül is így sem volt rossz. :D
A stand mellett, a kordon körül végig álltak egész idő alatt a látogatók, nézték a kocsit meg minden, úgyhogy tutira van egy rakás random emberkénél fotó rólunk. :'D
Egyébként miután befejeztük a beszélgetést, és mi elindultunk kifelé, DC odament a kordonhoz és ott is osztogatott aláírást mindenkinek, úgyhogy azért rendes az ipse. :)
A Banán előrántotta a papírját, és megbeszéltük, mi következik, és hol találkozunk, aztán elváltak útjaink egy rövid időre. Közben nem történt semmi különös, és nem is nagyon volt időnk elmászkálni, mert hamarosan jelenésünk volt.
A következő program a Tech1 boxába tett látogatás volt, habár nem igazán mehettünk be, hátul ki volt húzva egy kordon, és attól beljebb nem engedtek. A Banán felvilágosított minket, hogy hol végeztek a versenyzők az időmérőn. A kanadai srác nem sokkal végzett Sørensen mögött, ami nem is rossz teljesítmény egy újonctól. Itt is csinált pár képet a hivatalos fotós. #éljen
Icuval megbeszéltük, hogy rákérdezünk erre a Bianchi-témára. Mondtam a Banánnak, hogy úgy hírlik, Jules itt van a hétvégén, és amennyiben megoldható, szeretnénk vele találkozni. Azt mondta, ő nem tud róla, hogy Bianchi itt lenne. Nincs itt senki más F1-es, csak Coulthard, "de ő túl öreg hozzátok". :'DD
Amikor mentünk kifelé a kis panelek között, majdnem összeszaladtunk az épp befelé tartó Sørensennel. Köszöntem neki illedelmesen, és a Hey Marco-mat egy Hi-jal viszonozta, cuki volt, bár kicsit meglepettnek tűnt. :D
Odakint megint egyeztettük a programot a Banánnal, biztosítottuk, hogy tudjuk, hol az 52-53-as box, meg fogjuk találni, hogy honnan megyünk az élménykörre. Utána kicsit elcsászkálhattunk, és össze is futottunk az egyik Pons-os sráccal, Meindert van Buuren-nel. Ő is épp almát csócsált, mint szombaton Marco. Ő nagyon aranyos volt, látszott rajta, hogy örül, hogy valaki megismerte. :D Hallottam az időmérő végén a hangosban, hogy tök jó helyre sikerült kvalifikálnia, úgyhogy meg is jegyeztem neki, hogy ez szép kör volt. :D Kedves, vigyorgós srác. :D
A fotónkról szerintem mindent elmondok, ha idézem Noncsi fb-os kommentjét:
Ahogy mentünk egy kört a paddockban, megint láttuk Steijn-t, amint épp az autója alkatrészeit szerelgette, hát zabálnivaló a gyerek. :D Azonban fájdalmasan rövid idő múlva eljött a 11:10, amikor is elkezdődött a boxbejárás - ezzel párhuzamosan pedig az élménykörök.
Én már odafelé menet mondtam Icunak, hogy nem lesz ez így jó, én rosszul vagyok, nem tudok beszállni a kocsiba. Ha nagyon izgulok, a szervezetemen hajlamos úrrá lenni a hányinger.
Banán már bent várt minket a boxban, és kis nehézségek árán sikerült a hívogató kacsintgatására átverekedni magunkat a bámészkodó tömegen, ő pedig kinyitotta nekünk a kordont, úgyhogy bemehettünk. Ott nem töltöttünk sok időt, hamar kiterelték a népet a boxutca kijáratához, ahol grid girl-ök előtt sorakoztattak fel minket, mielőtt kikísértek a kocsikhoz.
Hallottunk mellettünk egy beszélgetést:
- Csak egy körre viszik őket?
- Igen, kettőt nem sokan bírnának ki.
Ennek hallatán szerintem nem kell mondjam, hogy még az a kevés szín is kifutott az arcomból, ami volt. :'D Mi az utolsó körre maradtunk, már mindenki mást megkocsikáztattak, mire sorra kerültünk. Amikor elindultunk a pályára, beülni az autóba, Banán még ránk kacsintott, hogy "Good luck!" én meg pánikolva néztem Iccre, hogy "te jó isten, szerencsére is szükségünk lesz?" :'D
A hivatalos fotós azt is megörökítette, ahogy bevergődünk az autóba. Nekem tulajdonképpen még le sem ért a seggem az ülésre, már úgy kaptam a biztonsági öv után, mint egy fuldokló a mentőövért, komolyan. :'D A sofőrünk helyeselt, hogy úgy, úgy, mindenki kösse szépen be magát. :D De az a rohadt öv az istennek nem akart a helyére kapcsolódni, Icc kattintotta össze nekem, megmentvén ezzel az életemet. A pilótánk megkérdezte, hogy ez-e az első mindenkinek. Hát igen, ő vette el a Hot Lap szüzességünket. :D Még lőttünk a kocsi hátsó ülésén egy indulás előtti szelfit, aztán elkezdődött.
Annyit mondhatok, tényleg hot volt a kör: úgy a felénél már kezdett melegem lenni. :'D De ez azért van, mert én nyegle vagyok és gyenge a gyomrom, amúgy tényleg baromi jó volt, úgyhogy akinek van rá lehetősége, mindenképp éljen vele. :)
Az erőhatások a gyorsításnál és a fékezésnél nagyon vadak, hogy a kanyarokról ne is beszéljek... Sosem ültem még autóban, amelyik így közlekedett (nem szépen, finoman kanyarodva, hanem négy keréken, amolyan rali-módban).
És még egy megjegyzés: amikor nézi a tévében az ember a versenyeket, és azt látja, hogy olyan simán dobálják rá a pilóták a rázókövekre az autót, hogy kiszélesítsék a pályát, az olyan kis lazának tűnik, de a valóságban olyat üt, hogy ihajj. Olyankor tényleg megérzed, hogy hol vagy te, és hol kezdődik a külvilág, mert abba minden sejted beleremeg.
Mikor beértünk a célegyenesbe, fellélegeztem, hogy vége, ám még nem álltunk meg, tettünk még egy kört, bár ezt már jócskán lassabb tempóban, és nem is olyan vadul cikkcakkozva, hanem jóval szolidabban. :) A Banán ott várt minket, ahol hagytuk, és mondta, hogy most bemehetünk ebédelni a kiszolgálóegységbe. Bólogattunk, de mindketten úgy éreztük Iccel, hogy pillanatnyilag nem tudunk enni, de még csak ránézni sem semmilyen kajára, úgyhogy ezt skipeltük. :D Az ő lapján a 2.0-ás futam előtti rajtrácslátogatás is szerepelt (ami az én programomból kimaradt), de abban maradtunk, hogy az nem olyan lényeges, majd a királykategória előtt megyünk csak ki a gridre, majd elköszöntünk.
Közben a Sport Show pilóták is megérkeztek, és velük is készíthettünk egy közös fotót. A boxutcalátogatás még mindig zajlott, és úgy döntöttünk, szétnézünk. Ott összefutottunk Fábián Lacival, aki szokás szerint nagyon kedves volt, pár szót tudtunk beszélni.
Mikor kiértünk, összeszedtük a lányokat, kicsit megbeszéltük az élményeket, beiktattunk egy mosdószünetet, aztán újult erővel indultunk pilóta-lesre.
Először Marlon Stöckingert szúrtam ki, az egyik csapattaggal beszélt és a telefonjába bújt. Odamentünk, hogy elnézést, Marlon, volna egy perced? Mire a fickó rámnéz és megkérdezi: honnan tudod, hogy ő Marlon? Csak kamilláztam, mondom, mi ez, FBI? :'D Tök meglepődtem, de végülis el tudtam magyarázni, hogy nagyon szeretem a sorozatot, mindig figyelem, és követem a közösségi oldalakon a kedvenceimet, ezért megismerem, ha látom őket. :D Erre aztán nem akadékoskodott tovább. :D (Meg mondjuk az sem feltétlenül hátrány az azonosítás szempontjából, ha versenyzői overáll van a gyereken. :D) Megszereztük az aláírásokat és a fotókat, majd Marlon szólt, hogy wait here!, azzal eltűnt a kamionban, hogy fél perc múlva néhány autogramkártyával térjen vissza. :D Szóval ő is ari. :D
A következő delikvens a tabella éllovasa, Carlos Sainz Jr. volt, de vele csak Icu csinált képet, én nem kértem belőle. :'D Haragudtam rá, amiért tönkretette a kedvenc kis bajnokságomat. :( Már kábé az idénnyitó hétvégén tudni lehetett, hogy ő fogja megnyerni a sorozatot, és végig dominálni fogja a szezont, amivel unalomba is dönti az egészet. Tavaly ugyanezért nem kedveltem Kevint sem - amíg nem találkoztam vele. :$ :D
Ha már a Dams-nál voltunk, sikerült elkapni a csapat másik versenyzőjét, Norman Natót is, majd megint összeakadtunk Orudzhevvel, akivel Icunak kellett egy másik kép, mert a szombati nem tetszett neki, utána pedig a monacói kishercegre, Charles Leclerc-re vetettük rá magunkat. :D
Ezek után az AVF-nél kezdtünk leskelődni. Egyéb kreatív és költséghatékony ötletem nem lévén mindössze egy tábla csokival készültem Zoël közelgő szülinapjára, amit szerettem volna átadni neki, csak szombaton nem volt nálam. Meg kérdéseim is voltak hozzá, amiket lányos zavaromban előző nap elfelejtettem, és ugye egy új fotó is kellett... :D Várnunk kellett, mire előmászott, de végül sikerült becserkészni. Tiszta gáz volt amúgy, ahogy ott bénáztam; Zoël apukája a boxból lesett kifelé, a húga meg mögöttünk, a kiszolgálóegységből figyelte, hogy mit akar ez a hülye picsa a tesójától. #wáááááááááh :'D Icu szerint cuki voltam, de ezt csak a barátnői elfogultság mondatja vele. :D
Ez már nem sokkal a rajt előtt volt, úgyhogy indulnunk kellett, nehogy lekéssünk a grid visit-ről.
Nem is kellett elmennünk egész a VIP-sátorig, már út közben összeakadtunk a Banánnal. Drága volt, séta közben kérdezgetett, hogy ki a kedvenc versenyzőnk, meg ilyenek. :D Mikor felsoroltam, hogy kiket bírok, aranyosan elcsodálkozott, hogy Sainz nem volt a listán. :'D
Amikor elhaladtunk a Fortec 2.0-ás bázisa mellett, na, ki adott épp interjút Noncsinak? Jules Bianchi. (#ForzaJules) Icu meg is jegyezte, hogy itt van Jules, és akkor ő is bólogatott, hogy hát igen, ő is nemrég futott össze vele az étteremben, de eddig tényleg nem tudta, hogy itt van. :'D
Nem volt időnk megállni és odamenni hozzá, mert igyekeznünk kellett a rajtrácshoz. Ott a magyar WSR-csapat által kiosztott VIP-jegyesekkel együtt előbb átkeltünk az aszfaltcsíkon, hogy a túloldalon, a fűben várakozzunk tovább, amíg a versenyautók kiállnak a boxból. A Banán mondta, hogy meg kell várni, hogy felálljanak a rajtrácsra, és utána majd bemehetünk. Miután ez megtörtént, kacsintott, és intett, hogy mehetünk. A többieknek ott kellett maradniuk, csak kettőnket kísért el egy másik francia srác. Icu oda is szólt nekem, hogy biztos voltunk utálva, amiért mi bemehettünk az autók közé. :'D
A verseny előtt ezúttal Jules adott interjút élőben, így ő is tiszteletét tette a rajtrácson. Iccel csináltunk pár képet, köztük egy gridselfie-t, Jones-módra, de az autók előtt is fényképezkedtünk. :D Csámborogtunk, aztán a kísérőnk egy idő múltán szólt, hogy most már el kell indulnunk visszafelé, mert mindjárt kezdődik a verseny. Láttuk, hogy a többieket is kezdik visszaterelni a boxutca felé, amerre az interjú után Jules is indult. Kérdeztem a srácot, hogy csinálhatunk-e gyorsan egy fotót az F1-es pilótával, és elintézte nekünk, úgyhogy ez is összejött. :)
Miután ez is megvolt, a Banán még javasolta, hogy a tetőteraszról nézzük a versenyt, aztán elköszöntünk, mert nem volt már több programpontunk. Előtte azért még csináltunk vele is képeket, és megköszöntük az egész napos munkáját. :) Tényleg nagyon cuki gyerek egyébként. :) Az külön jó volt, hogy ő sem beszélt jobban angolul, mint én, úgyhogy nem éreztem túlságosan feszélyezve magam, amikor hülyeséget mondtam. :'DD
A rajt után a Ponsos versenyző, Óscar Tunjo óriásit bukfencezett az egyes kanyarban, de mi akkor hátul voltunk a paddockban, nem láttuk, mi történik a pályán, csak hallottuk Lanti kommentárját a hangszórókból. Gyorsan odaszaladtunk a legközelebbi 2.0 csapat sátrához, és kukucskáltunk a tévéjükön, hogy lássuk, mi történt, és jól van-e a srác (a szintén a tévét leső szerelők meg néztek ránk, hogy mi az istent csinálunk ott :'D). Tényleg jó nagyot esett szegény, de szerencsére kutya baja sem lett.
Icu még szeretett volna találkozni Steijnnel, ezért a Manor sátra mellett táboroztunk le, jómagam felpattantam a falra, és onnan néztem a versenyt. Jó volt a rálátás a kettes kanyarra. :'D
Miután leitették a versenyt, amit meglepetésre Nato nyert, és jóóóó sokat vártunk, Steijn is előkerült. Utána vééééégre sikerült kiszakítani a csordából Dennis Olsent, vele is meglettek a képek. #fuckyeah :D
Ezt követően megláttuk, hogy kint van Nick Cassidy. Picit vártunk, amíg befejezte a beszélgetést, majd megszólítottuk. Elújságoltuk, hogy szereztünk neki egy új követőt, ami után nem mondhatott nemet egy Timivel készült közös fotóra sem. :D
A csajszi a boxbejáráson kapott egy ag-kártyát Fantintól, és szeretett volna képet is, én pedig elhatároztam, hogy akkor meg is kapja, így aztán ismét a Dracónál kötöttünk ki. A versenyző trécselt, így először az egyik pakolászó szerelővel kötöttünk barátságot. Jó fej csóka ő is. :D Végül aztán megszánt minket, és szólt a versenyzőnek, hogy őt várjuk, jöjjön már ki. :D Autogram kártyát is kaptunk tőle. :D Mire ő bement, feltűnt a színen Matthieu Vaxivière, és mivel ő is a listámon volt (meg amikor meséltem róla Icunak a balesete és Richie kapcsán, azt mondta, hogy akkor idén neki fog szurkolni :'D), gyorsan leszólítottam hát. :D Nagyon spéci aláírása van amúgy. :D
Ezek után még próbáltunk szerezni olyan WSR-es autógramgyűjtő kártyát, amin Keverről volt egy kép tavalyról, de nem jött össze. :( Már indulnunk kellett, de még kiharcoltam, hogy csak egyetlen percre menjünk el a Comtec-es kamionhoz, ugyanis a hétvégén bemutatkozott a három és feles kategóriában a Lotus egyik neveltje, Esteban Ocon, aki elég magabiztosan vezette (és nyerte meg) az F3-as bajnokságot. Tavaly is itt volt egyébként, akkor még a kétliteres kategóriában vitézkedett, de ugye megint később jöttem rá, hogy kihez kellett volna még odamenni...
Amikor a hétvége előtt megláttam, hogy Estebaby jön versenyezni, írtam Iccnek cseten, hogy ő innen nem mehet úgy haza, hogy nem találkoztam vele, ám végül nem jártam sikerrel. Mivel tényleg nem volt időnk, gyorsan megkérdeztem az egyik csapattagot a versenyző hollétéről, aki azt mondta, hogy épp masszírozza az edzője, mert megsérült a térde, és ezt sajna már nem tudtuk megvárni. Úgyhogy Estebaby végül is úgy ment innen haza, hogy nem találkoztunk. :( De a hátralévő két hétvégén is rajthoz állt, ami reményeim szerint azt predesztinálja, hogy jövőre egy teljes idényt lehúz majd a sorozatban, és akkor nem lesz menekvés. Addig senki máshoz nem megyek oda, amíg tőle nincs aláírásom. Ő lesz az első, akire rávetem magam, csak érjek a paddockba. :D Feltéve, ha tényleg itt folytatja a pályafutását, lol. :D
Ezek után már nem maradt más hátra, mint elindulni. Távoztunkban azért még visszaugrottunk a VIP-sátorhoz, és megkaptuk az ajcsikat.
Egész nap tök szép idő volt, délután már a nap is kisütött, azonban megbosszulta magát a dolog. Amikor elindultunk a pályáról, elkezdett szakadni az eső. De tényleg durván. Volt, hogy bokáig érő vízben gázoltunk. Az esőre való tekintettel - nomeg mert nem akartuk lekésni az utolsó buszt :'D - kicsit gyorsabban sikerült megtenni az utat. Miután a szálláson picit kifújtuk magunkat, erőt gyűjtöttünk, majd felkaptuk a táskákat, és elindultunk a pályához. Azért az egy fíling, amikor az utolsó csapatok kamionjai is elhúznak (a sofőrök visszaintegetnek, ha csápolsz nekik :D), és már a szervezők is elhajtanak, te meg még mindig ott állsz, és várod a buszt... :D :D :D
Végülis kemény nyolcan voltunk összesen a járaton. :D Ilyen üres WS-buszon talán még sosem ültem, átalában egymás faszába lógnak az emberek. :D
Fanninak is jó napja volt egyébként, többször találkozott Pierre-rel, és még puszit is kapott tőle búcsúzóul. :D A leányzónak ez volt az első WSR-e, örülök, hogy Icu rávette, jöjjön el, annak meg még jobban, hogy jól érezte magát. :))
Az utóbbi években szerencsém volt, mindig úgy érkeztem a Délibe, hogy pont elértem a vonatomat. Hát, most úgy öt perccel késtem le. :D De nem volt gáz, elüldögéltem addig a váróban. :D Hullafáradtan hazacsoszogtam, mindenem fájt, örültem, hogy túléltem, de ismét óriási élménnyel gazdagodtam. :)
Szóval... We <3 WSR, köszi srácok!
Viszlát, jövőre! :)
Amíg vártunk, nézegettük a számítógépek monitorján az ábrákat. Nem mintha értenénk bármit is a telemetriából meg a többi adatból, de legalább láttunk olyat is. :D :D
Ahogy bámészkodtam, egyszer csak azt veszem észre, hogy áll mellettem valaki. Odanézek, és látom, hogy a skót ex-versenyző magasodik fölém, és nyújtja a kezét, hogy hi, I'm David. :'D Szerencsére a meglepetés ellenére nem hagyott el teljesen a jómodorom, és egy Bridzsit, nájsz tu mít jú kíséretében kezet ráztam vele. :D Angolosítottam egy kicsit a nevem, hogy megértse, nem mintha érdekelte volna, de azért na. :D
Kértem tőle aláírást (visszaköszön a jómodor, ugye... :D), közben a fotós kattingatott, aztán odaállított az autó mellé, és ott is lefotóztak hármunkat. Utána félreálltunk oldalra, és DC beszélgetést kezdeményezett velünk. Oké, hogy le se szarta kábé, hogy kik vagyunk, vagy mi van, de az volt a dolga, hogy jópofizzon velünk, és ezt maximálisan hozta. Megkérdezte, barátok vagyunk-e, mióta ismerjük egymást, együtt járunk motorsport eseményekre, voltunk-e az F1-es futamon is? Szóval úgy érdeklődött. :D Mondta, hogy szeret idejönni, mert szép a város, meg jó a hangulat... Nem tudom egyébként, hány évesnek nézett minket, de megszólal: én már azelőtt jártam ide, hogy ti megszülettetek volna. :'D #nice
Azt már tudjuk, hogy azon a hétvégén igen bátor voltam, és gondoltam, úgysem fogok többé face to face társalogni vele, úgyhogy egy életem, egy halálom, szóvá tettem, hogy néha úgy érzem a megszólalásain, hogy nem kedveli különösebben Kevint. Na, és ekkor jött a hétvége talán legnagyobb sokkja. DC megszólal: ti biztos Magnussen-drukkerek vagytok, láttam a matricát a táskátokon.
Icuval így néztünk:
Brutális, hogy kiszúrta.
Tudom egyébként, tudtam akkor is, hogy gyerekes a kérdés, és hogy azért van ott, hogy a véleményét mondja, és hogy biztos mindenki az ő kis kedvencét védi, és igen, azt is tudom, hogy bőőőőőőőven túlféltem a srácot, de ez van, anyatigrissé változom, ha a fiaimról van szó. :D Nem csak Keverről, bármelyikről... de a többieknek, Sebnek, Kiminek már van erős támogatói bázisa, míg Kev csak rookie volt, sokan azok közül se tudják, ki az a Magnussen, akik amúgy néznek F1-et... Neki még szüksége van rá, hogy valaki kiálljon érte szerintem.
Nem kell félteni egyébként az ürgét. Ekezdett beszélni, kábé öt percig be sem állt a szája, és eléggé érdekes hasonlatokkal fejezte ki néhány gondolatát. :D Csak pislogtam Icura, hogy ezt most jól értettem? tényleg ezt mondta? :'D
Szóval jó fej volt, erősen felülmúlta a várakozásaimat. Amikor kiderült, hogy ő jön, nagyon morogtam, hogy miért nem tudnak valami rendes tagot ideküldeni, egy Ricciardót vagy egy Kvyatot például (mondjuk Toncsinak is örültem volna, de neki DTM-futama volt azon a hétvégén...), de végül is így sem volt rossz. :D
A stand mellett, a kordon körül végig álltak egész idő alatt a látogatók, nézték a kocsit meg minden, úgyhogy tutira van egy rakás random emberkénél fotó rólunk. :'D
Egyébként miután befejeztük a beszélgetést, és mi elindultunk kifelé, DC odament a kordonhoz és ott is osztogatott aláírást mindenkinek, úgyhogy azért rendes az ipse. :)
A Banán előrántotta a papírját, és megbeszéltük, mi következik, és hol találkozunk, aztán elváltak útjaink egy rövid időre. Közben nem történt semmi különös, és nem is nagyon volt időnk elmászkálni, mert hamarosan jelenésünk volt.
A következő program a Tech1 boxába tett látogatás volt, habár nem igazán mehettünk be, hátul ki volt húzva egy kordon, és attól beljebb nem engedtek. A Banán felvilágosított minket, hogy hol végeztek a versenyzők az időmérőn. A kanadai srác nem sokkal végzett Sørensen mögött, ami nem is rossz teljesítmény egy újonctól. Itt is csinált pár képet a hivatalos fotós. #éljen
Icuval megbeszéltük, hogy rákérdezünk erre a Bianchi-témára. Mondtam a Banánnak, hogy úgy hírlik, Jules itt van a hétvégén, és amennyiben megoldható, szeretnénk vele találkozni. Azt mondta, ő nem tud róla, hogy Bianchi itt lenne. Nincs itt senki más F1-es, csak Coulthard, "de ő túl öreg hozzátok". :'DD
Amikor mentünk kifelé a kis panelek között, majdnem összeszaladtunk az épp befelé tartó Sørensennel. Köszöntem neki illedelmesen, és a Hey Marco-mat egy Hi-jal viszonozta, cuki volt, bár kicsit meglepettnek tűnt. :D
Odakint megint egyeztettük a programot a Banánnal, biztosítottuk, hogy tudjuk, hol az 52-53-as box, meg fogjuk találni, hogy honnan megyünk az élménykörre. Utána kicsit elcsászkálhattunk, és össze is futottunk az egyik Pons-os sráccal, Meindert van Buuren-nel. Ő is épp almát csócsált, mint szombaton Marco. Ő nagyon aranyos volt, látszott rajta, hogy örül, hogy valaki megismerte. :D Hallottam az időmérő végén a hangosban, hogy tök jó helyre sikerült kvalifikálnia, úgyhogy meg is jegyeztem neki, hogy ez szép kör volt. :D Kedves, vigyorgós srác. :D
A fotónkról szerintem mindent elmondok, ha idézem Noncsi fb-os kommentjét:
Ahogy mentünk egy kört a paddockban, megint láttuk Steijn-t, amint épp az autója alkatrészeit szerelgette, hát zabálnivaló a gyerek. :D Azonban fájdalmasan rövid idő múlva eljött a 11:10, amikor is elkezdődött a boxbejárás - ezzel párhuzamosan pedig az élménykörök.
Én már odafelé menet mondtam Icunak, hogy nem lesz ez így jó, én rosszul vagyok, nem tudok beszállni a kocsiba. Ha nagyon izgulok, a szervezetemen hajlamos úrrá lenni a hányinger.
Banán már bent várt minket a boxban, és kis nehézségek árán sikerült a hívogató kacsintgatására átverekedni magunkat a bámészkodó tömegen, ő pedig kinyitotta nekünk a kordont, úgyhogy bemehettünk. Ott nem töltöttünk sok időt, hamar kiterelték a népet a boxutca kijáratához, ahol grid girl-ök előtt sorakoztattak fel minket, mielőtt kikísértek a kocsikhoz.
Hallottunk mellettünk egy beszélgetést:
- Csak egy körre viszik őket?
- Igen, kettőt nem sokan bírnának ki.
Ennek hallatán szerintem nem kell mondjam, hogy még az a kevés szín is kifutott az arcomból, ami volt. :'D Mi az utolsó körre maradtunk, már mindenki mást megkocsikáztattak, mire sorra kerültünk. Amikor elindultunk a pályára, beülni az autóba, Banán még ránk kacsintott, hogy "Good luck!" én meg pánikolva néztem Iccre, hogy "te jó isten, szerencsére is szükségünk lesz?" :'D
A hivatalos fotós azt is megörökítette, ahogy bevergődünk az autóba. Nekem tulajdonképpen még le sem ért a seggem az ülésre, már úgy kaptam a biztonsági öv után, mint egy fuldokló a mentőövért, komolyan. :'D A sofőrünk helyeselt, hogy úgy, úgy, mindenki kösse szépen be magát. :D De az a rohadt öv az istennek nem akart a helyére kapcsolódni, Icc kattintotta össze nekem, megmentvén ezzel az életemet. A pilótánk megkérdezte, hogy ez-e az első mindenkinek. Hát igen, ő vette el a Hot Lap szüzességünket. :D Még lőttünk a kocsi hátsó ülésén egy indulás előtti szelfit, aztán elkezdődött.
Annyit mondhatok, tényleg hot volt a kör: úgy a felénél már kezdett melegem lenni. :'D De ez azért van, mert én nyegle vagyok és gyenge a gyomrom, amúgy tényleg baromi jó volt, úgyhogy akinek van rá lehetősége, mindenképp éljen vele. :)
Az erőhatások a gyorsításnál és a fékezésnél nagyon vadak, hogy a kanyarokról ne is beszéljek... Sosem ültem még autóban, amelyik így közlekedett (nem szépen, finoman kanyarodva, hanem négy keréken, amolyan rali-módban).
És még egy megjegyzés: amikor nézi a tévében az ember a versenyeket, és azt látja, hogy olyan simán dobálják rá a pilóták a rázókövekre az autót, hogy kiszélesítsék a pályát, az olyan kis lazának tűnik, de a valóságban olyat üt, hogy ihajj. Olyankor tényleg megérzed, hogy hol vagy te, és hol kezdődik a külvilág, mert abba minden sejted beleremeg.
Mikor beértünk a célegyenesbe, fellélegeztem, hogy vége, ám még nem álltunk meg, tettünk még egy kört, bár ezt már jócskán lassabb tempóban, és nem is olyan vadul cikkcakkozva, hanem jóval szolidabban. :) A Banán ott várt minket, ahol hagytuk, és mondta, hogy most bemehetünk ebédelni a kiszolgálóegységbe. Bólogattunk, de mindketten úgy éreztük Iccel, hogy pillanatnyilag nem tudunk enni, de még csak ránézni sem semmilyen kajára, úgyhogy ezt skipeltük. :D Az ő lapján a 2.0-ás futam előtti rajtrácslátogatás is szerepelt (ami az én programomból kimaradt), de abban maradtunk, hogy az nem olyan lényeges, majd a királykategória előtt megyünk csak ki a gridre, majd elköszöntünk.
Közben a Sport Show pilóták is megérkeztek, és velük is készíthettünk egy közös fotót. A boxutcalátogatás még mindig zajlott, és úgy döntöttünk, szétnézünk. Ott összefutottunk Fábián Lacival, aki szokás szerint nagyon kedves volt, pár szót tudtunk beszélni.
Mikor kiértünk, összeszedtük a lányokat, kicsit megbeszéltük az élményeket, beiktattunk egy mosdószünetet, aztán újult erővel indultunk pilóta-lesre.
Először Marlon Stöckingert szúrtam ki, az egyik csapattaggal beszélt és a telefonjába bújt. Odamentünk, hogy elnézést, Marlon, volna egy perced? Mire a fickó rámnéz és megkérdezi: honnan tudod, hogy ő Marlon? Csak kamilláztam, mondom, mi ez, FBI? :'D Tök meglepődtem, de végülis el tudtam magyarázni, hogy nagyon szeretem a sorozatot, mindig figyelem, és követem a közösségi oldalakon a kedvenceimet, ezért megismerem, ha látom őket. :D Erre aztán nem akadékoskodott tovább. :D (Meg mondjuk az sem feltétlenül hátrány az azonosítás szempontjából, ha versenyzői overáll van a gyereken. :D) Megszereztük az aláírásokat és a fotókat, majd Marlon szólt, hogy wait here!, azzal eltűnt a kamionban, hogy fél perc múlva néhány autogramkártyával térjen vissza. :D Szóval ő is ari. :D
A következő delikvens a tabella éllovasa, Carlos Sainz Jr. volt, de vele csak Icu csinált képet, én nem kértem belőle. :'D Haragudtam rá, amiért tönkretette a kedvenc kis bajnokságomat. :( Már kábé az idénnyitó hétvégén tudni lehetett, hogy ő fogja megnyerni a sorozatot, és végig dominálni fogja a szezont, amivel unalomba is dönti az egészet. Tavaly ugyanezért nem kedveltem Kevint sem - amíg nem találkoztam vele. :$ :D
Ha már a Dams-nál voltunk, sikerült elkapni a csapat másik versenyzőjét, Norman Natót is, majd megint összeakadtunk Orudzhevvel, akivel Icunak kellett egy másik kép, mert a szombati nem tetszett neki, utána pedig a monacói kishercegre, Charles Leclerc-re vetettük rá magunkat. :D
Ezek után az AVF-nél kezdtünk leskelődni. Egyéb kreatív és költséghatékony ötletem nem lévén mindössze egy tábla csokival készültem Zoël közelgő szülinapjára, amit szerettem volna átadni neki, csak szombaton nem volt nálam. Meg kérdéseim is voltak hozzá, amiket lányos zavaromban előző nap elfelejtettem, és ugye egy új fotó is kellett... :D Várnunk kellett, mire előmászott, de végül sikerült becserkészni. Tiszta gáz volt amúgy, ahogy ott bénáztam; Zoël apukája a boxból lesett kifelé, a húga meg mögöttünk, a kiszolgálóegységből figyelte, hogy mit akar ez a hülye picsa a tesójától. #wáááááááááh :'D Icu szerint cuki voltam, de ezt csak a barátnői elfogultság mondatja vele. :D
Ez már nem sokkal a rajt előtt volt, úgyhogy indulnunk kellett, nehogy lekéssünk a grid visit-ről.
Nem is kellett elmennünk egész a VIP-sátorig, már út közben összeakadtunk a Banánnal. Drága volt, séta közben kérdezgetett, hogy ki a kedvenc versenyzőnk, meg ilyenek. :D Mikor felsoroltam, hogy kiket bírok, aranyosan elcsodálkozott, hogy Sainz nem volt a listán. :'D
Amikor elhaladtunk a Fortec 2.0-ás bázisa mellett, na, ki adott épp interjút Noncsinak? Jules Bianchi. (#ForzaJules) Icu meg is jegyezte, hogy itt van Jules, és akkor ő is bólogatott, hogy hát igen, ő is nemrég futott össze vele az étteremben, de eddig tényleg nem tudta, hogy itt van. :'D
Nem volt időnk megállni és odamenni hozzá, mert igyekeznünk kellett a rajtrácshoz. Ott a magyar WSR-csapat által kiosztott VIP-jegyesekkel együtt előbb átkeltünk az aszfaltcsíkon, hogy a túloldalon, a fűben várakozzunk tovább, amíg a versenyautók kiállnak a boxból. A Banán mondta, hogy meg kell várni, hogy felálljanak a rajtrácsra, és utána majd bemehetünk. Miután ez megtörtént, kacsintott, és intett, hogy mehetünk. A többieknek ott kellett maradniuk, csak kettőnket kísért el egy másik francia srác. Icu oda is szólt nekem, hogy biztos voltunk utálva, amiért mi bemehettünk az autók közé. :'D
A verseny előtt ezúttal Jules adott interjút élőben, így ő is tiszteletét tette a rajtrácson. Iccel csináltunk pár képet, köztük egy gridselfie-t, Jones-módra, de az autók előtt is fényképezkedtünk. :D Csámborogtunk, aztán a kísérőnk egy idő múltán szólt, hogy most már el kell indulnunk visszafelé, mert mindjárt kezdődik a verseny. Láttuk, hogy a többieket is kezdik visszaterelni a boxutca felé, amerre az interjú után Jules is indult. Kérdeztem a srácot, hogy csinálhatunk-e gyorsan egy fotót az F1-es pilótával, és elintézte nekünk, úgyhogy ez is összejött. :)
Miután ez is megvolt, a Banán még javasolta, hogy a tetőteraszról nézzük a versenyt, aztán elköszöntünk, mert nem volt már több programpontunk. Előtte azért még csináltunk vele is képeket, és megköszöntük az egész napos munkáját. :) Tényleg nagyon cuki gyerek egyébként. :) Az külön jó volt, hogy ő sem beszélt jobban angolul, mint én, úgyhogy nem éreztem túlságosan feszélyezve magam, amikor hülyeséget mondtam. :'DD
A rajt után a Ponsos versenyző, Óscar Tunjo óriásit bukfencezett az egyes kanyarban, de mi akkor hátul voltunk a paddockban, nem láttuk, mi történik a pályán, csak hallottuk Lanti kommentárját a hangszórókból. Gyorsan odaszaladtunk a legközelebbi 2.0 csapat sátrához, és kukucskáltunk a tévéjükön, hogy lássuk, mi történt, és jól van-e a srác (a szintén a tévét leső szerelők meg néztek ránk, hogy mi az istent csinálunk ott :'D). Tényleg jó nagyot esett szegény, de szerencsére kutya baja sem lett.
Icu még szeretett volna találkozni Steijnnel, ezért a Manor sátra mellett táboroztunk le, jómagam felpattantam a falra, és onnan néztem a versenyt. Jó volt a rálátás a kettes kanyarra. :'DMiután leitették a versenyt, amit meglepetésre Nato nyert, és jóóóó sokat vártunk, Steijn is előkerült. Utána vééééégre sikerült kiszakítani a csordából Dennis Olsent, vele is meglettek a képek. #fuckyeah :D
Ezt követően megláttuk, hogy kint van Nick Cassidy. Picit vártunk, amíg befejezte a beszélgetést, majd megszólítottuk. Elújságoltuk, hogy szereztünk neki egy új követőt, ami után nem mondhatott nemet egy Timivel készült közös fotóra sem. :D
A csajszi a boxbejáráson kapott egy ag-kártyát Fantintól, és szeretett volna képet is, én pedig elhatároztam, hogy akkor meg is kapja, így aztán ismét a Dracónál kötöttünk ki. A versenyző trécselt, így először az egyik pakolászó szerelővel kötöttünk barátságot. Jó fej csóka ő is. :D Végül aztán megszánt minket, és szólt a versenyzőnek, hogy őt várjuk, jöjjön már ki. :D Autogram kártyát is kaptunk tőle. :D Mire ő bement, feltűnt a színen Matthieu Vaxivière, és mivel ő is a listámon volt (meg amikor meséltem róla Icunak a balesete és Richie kapcsán, azt mondta, hogy akkor idén neki fog szurkolni :'D), gyorsan leszólítottam hát. :D Nagyon spéci aláírása van amúgy. :D
Ezek után még próbáltunk szerezni olyan WSR-es autógramgyűjtő kártyát, amin Keverről volt egy kép tavalyról, de nem jött össze. :( Már indulnunk kellett, de még kiharcoltam, hogy csak egyetlen percre menjünk el a Comtec-es kamionhoz, ugyanis a hétvégén bemutatkozott a három és feles kategóriában a Lotus egyik neveltje, Esteban Ocon, aki elég magabiztosan vezette (és nyerte meg) az F3-as bajnokságot. Tavaly is itt volt egyébként, akkor még a kétliteres kategóriában vitézkedett, de ugye megint később jöttem rá, hogy kihez kellett volna még odamenni...
Amikor a hétvége előtt megláttam, hogy Estebaby jön versenyezni, írtam Iccnek cseten, hogy ő innen nem mehet úgy haza, hogy nem találkoztam vele, ám végül nem jártam sikerrel. Mivel tényleg nem volt időnk, gyorsan megkérdeztem az egyik csapattagot a versenyző hollétéről, aki azt mondta, hogy épp masszírozza az edzője, mert megsérült a térde, és ezt sajna már nem tudtuk megvárni. Úgyhogy Estebaby végül is úgy ment innen haza, hogy nem találkoztunk. :( De a hátralévő két hétvégén is rajthoz állt, ami reményeim szerint azt predesztinálja, hogy jövőre egy teljes idényt lehúz majd a sorozatban, és akkor nem lesz menekvés. Addig senki máshoz nem megyek oda, amíg tőle nincs aláírásom. Ő lesz az első, akire rávetem magam, csak érjek a paddockba. :D Feltéve, ha tényleg itt folytatja a pályafutását, lol. :D
Ezek után már nem maradt más hátra, mint elindulni. Távoztunkban azért még visszaugrottunk a VIP-sátorhoz, és megkaptuk az ajcsikat.
Egész nap tök szép idő volt, délután már a nap is kisütött, azonban megbosszulta magát a dolog. Amikor elindultunk a pályáról, elkezdett szakadni az eső. De tényleg durván. Volt, hogy bokáig érő vízben gázoltunk. Az esőre való tekintettel - nomeg mert nem akartuk lekésni az utolsó buszt :'D - kicsit gyorsabban sikerült megtenni az utat. Miután a szálláson picit kifújtuk magunkat, erőt gyűjtöttünk, majd felkaptuk a táskákat, és elindultunk a pályához. Azért az egy fíling, amikor az utolsó csapatok kamionjai is elhúznak (a sofőrök visszaintegetnek, ha csápolsz nekik :D), és már a szervezők is elhajtanak, te meg még mindig ott állsz, és várod a buszt... :D :D :DVégülis kemény nyolcan voltunk összesen a járaton. :D Ilyen üres WS-buszon talán még sosem ültem, átalában egymás faszába lógnak az emberek. :D
Fanninak is jó napja volt egyébként, többször találkozott Pierre-rel, és még puszit is kapott tőle búcsúzóul. :D A leányzónak ez volt az első WSR-e, örülök, hogy Icu rávette, jöjjön el, annak meg még jobban, hogy jól érezte magát. :))
Az utóbbi években szerencsém volt, mindig úgy érkeztem a Délibe, hogy pont elértem a vonatomat. Hát, most úgy öt perccel késtem le. :D De nem volt gáz, elüldögéltem addig a váróban. :D Hullafáradtan hazacsoszogtam, mindenem fájt, örültem, hogy túléltem, de ismét óriási élménnyel gazdagodtam. :)
Szóval... We <3 WSR, köszi srácok!
Viszlát, jövőre! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése