Hogy miért vagyok kiakadva....

azon, hogy "emósok"... :S

Az előző, AFC-s lemezelemzős bejegyzésben említettem, hogy később kifejtem, miért vagyok ennyire kiakadva akkor, amikor az "emósokat" szidják.

Nos, először is azért, mert megrögzött helyesírás- és nyelvhelyesség függő vagyok - attól függetlenül, hogy nekem is vannak elég gyakran, néha elég durva nyelvújító akcióim, de azokat azért csinálom, mert szerintem aranyos, és olyan a baráti köröm, hogy mindenki hülyén beszél: nálunk ez egyfajta divat, ami nálam tökre bejön. :P Mikor az elborult elméjű barátaimről beszélek egy olyan barátomnak, aki nem ismeri őket, mindig elcsodálkozik, hogy bírom elviselni őket, és hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy kész csoda, hogy ilyen környezetben viszonylag normális tudtam maradni, de én erre mindig azt válaszolom, hogy szeretem ha idióták vesznek körül, mert közöttük érzem magam otthon. :P :D (Ezt persze nem személye ellen irányuló sértésnek szánom, bár előfordult már, hogy balul sült el az ártatlan mondat - sikerült vele vérig sértenem valakit... -.-')

A kis kitérő után folytatnám ott, hogy megrögzött nyelvhelyesség-függő vagyok, és emiatt szörnyen zavar, hogy nem úgy nevezik őket, amik.

Az emo stílus követője "emo" nem pedig "emós", mint ahogy azt a közbeszéd tartja, és több "emot" "emok"-nak nevezünk, nem pedig "emósok"-nak. Ettől a plafonon vagyok. Ha már fikázzuk őket, mert ilyen köcsögök, meg olyan buzik, legalább tudjuk, hogy kinek a halálát kívánjuk. És egyáltalán nem azért használtam a királyi többest, mert én is ebbe a kategóriába tartozom, sőt! Én kifejezetten szeretem az emokat. Példának okáért az egyik legjobb barátom is emo.

Mikor ezt (hogy nincsenek emósok) szóvá tettem a fősulin pár napja, (mert az egyik srác a csoportból szidta "a buzi emósokat") azt kaptam a padtársamtól, hogy "de igenis vannak, mert nem mind emós amelyik úgy néz ki, csak azért csinálja, mert ez a divat", akkor felvilágosítottam, hogy abban teljes mértékben igaza van, hogy létezik ez a jelenség, de az elnevezés terén vannak hiányosságai: őket ugyanis "pózereknek" nevezzük. Tehát ők sem férnek bele az 'emós' kategóriába.

Ekkor jött a másik kedves csoporttársam, aki megkért, magyarázzam már el, hogy miért emok a drága lelkek, miért nem emósok, és erre csak azzal lehet válaszolni, hogy az asztalt miért asztalnak hívják, miért nem pohárnak például, az írásvetítő meg lehetne szekrény is... Hát mert ez a neve... Nem én találtam ki, de a széket se hívom pulcsinak, csak mert az jobban tetszik...

És hogy a kultúrától se szakadjunk el, Shakespeare Rómeó és Júlia c. drámájából tudok idézni, a híres erkély-jelenetből, mikor Júlia arról beszél, hogy nem érdekli, hogy a szeretett ifjú  egy Montague, az ellenséges család sarja. Azt mondja: "Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos." És ez így is van.

Lehetnek ők emok vagy emósok, ugyanolyan értékes és jó fej emberek! :)

Ez szép záró gondolat lenne, de a másik okot még nem írtam le. :D

Az emok elég érzékeny, empatikus és kedves emberek - ez jellemükből fakad, nem a stílusukból. Sokkal inkább lehet velük beszélgetni akár komolyabb témákról is, mint bárki mással, mert átérzik  a problémákat - és szó sincs arról, hogy együtt bőgünk, és mást se csinálunk, csak kesergünk a világ fájdalmán, mert a köztudatban sajnos ez él... -.-'

Egyszerűen csak kedvesek, megértőek, segítőkészek és megbízhatóak. Úgy tűnik, manapság ez bűn. Az meg, hogy ki milyen zenét szeret, mindenkinek a maga dolga. Az is tény, hogy az emok körében gyakori a homoszexualitás, de mai világunkban ez már teljesen megszokott dolog - ha sajnos annyira még nem is, mint az ókori Görögországban - de a párkapcsolataival és a szexuális szokásaival kapcsolatos dolgok meg aztán még annyira sem tartoznak senkire, mint a zenei ízlés. Szerintem.

Vélemények?

Ez volt a friss bejegyzések tengerének második hulláma, hamarosan jelentkezem a part3-mal... :D

Addig is: puszcsilávcsi

Üdv: brigcs

Peace. Love. TWILIGHT!! =)