Eeeeeej! :D
Hol is kezdjem? Bitang egy hétvége volt ez [is - de melyik WSR (vagy bármi, ahol a lányokkal vagyok) nem az?] :D
Hogy miről is van szó? 2013. szeptember 14-ről, 15-ről, és a World Series by Renault hetedik hungaroringi versenyhétvégéjéről. :)
Hát... elég erős buli volt. :D
Van egy olyan érzésem, hogy hosszú bejegyzés lesz ez, szóval azoknak, akik át akarják rágni magukat rajta, javaslom, hogy készítsenek be két napi hideg élelmet és folyadékot. :D
UPDATE a poszt megírásának végére érve: tényleg hosszú lett. xD
UPDATE a poszt megírásának végére érve: tényleg hosszú lett. xD
Picit talán előnyben vannak azok, akik régebb óta követik/olvassák a blogot, mert lesznek benne visszautalások korábbi eseményekre/posztokra, de próbálok majd érthetően leírni mindent. :D
Elöljáróban annyit, hogy Albert még mindig a sírba tesz, de lett pár "új" "szerelmem" is a hétvégén. :D
Elöljáróban annyit, hogy Albert még mindig a sírba tesz, de lett pár "új" "szerelmem" is a hétvégén. :D
Tisztázzuk először is a bejegyzés címét! Egész hétvégén ezt hajtogattuk, hogy "Bulivaaan!" Ha valami rossz történt, akkor azért, ha jó, akkor azért. Pl. "Fáj a kezem. Szarni rá! Buli van!" vagy "Éljen! Tőle is sikerült autogramot szerezni! Buli van!". :D Szóval ha bárki mástól halljátok a hétvége kapcsán, hogy bulivan vagy partytime vagy zsírabuli, ne higgyetek neki, hazudik, ez a mi dumánk. :D
Egyébként valamilyen szinten hízelgő, hogy másolnak, mert csak azt lopják az emberek, ami jó. :D Ez is csak azt jelzi, hogy mennyire awesome a stílusunk. ;) :D Mondjuk megértem, ha valaki meghallotta, és belemászott a fülébe, mert tényleg egész hétvégén ezt nyomtuk. :D Ha nem ordítottuk el naponta óránként hatszáznegyvenszer, hogy bulivaaan!, akkor egyszer sem. :D Épp ezért a mi dumánk. :DDD
A hétvége himnuszának idén az Icona Pop I Love It című számát választhatnánk, bár most talán nem olyan egyértelmű a dolog, mint tavaly, amikor nonstop a Dance Again-t meg a Call Me Maybe-t nyomattuk. :D
Habár egyszer sem hangzott el, de akár CRJ és az Owl City közös számát is megnevezhetnénk a hétvége dalának, mert nagyon igaz, hogy "we don't even have to try, it's always a good time!" :D Felháborító, hogy mennyit röhögtünk. :'D
Szombat reggel a hatos vonattal indultam a Déli pályaudvarra. Amíg vártam a vonatot, rossz előérzetem volt, ugyanis elkezdett csöpögni az eső. (A sztorihoz hozzátartozik, hogy hetek óta figyeltük az időjárás-előrejelzést a hétvégére, és minden nap mást mutatott: egyik nap 22-24 fokot és napsütést ígértek, másnap 18 fokot és esőt... És ez naponta váltakozott. :'D Péntekre már közel kerültem a pszichés összeomláshoz, mert fogalmam sem volt róla, milyen ruhát vigyek, milyen idő lesz. Pénteken szépen sütött a nap, viszont viszonylag erősen, és elég hidegen fújt a szél. Délután egy vékony pulcsiban indultam el a barátnőmhöz, napsütésben - még a napszemcsimet is felvettem -, de még félúton sem jártam, amikor elkezdett esni az eső... Nálam meg se egy kabát, se esernyő... Mondtam, ez fasza. :'D Az volt a vicces, hogy néztem az eget, és felhők sem nagyon voltak felettem, és a környéken lévők sem szürke esőfelhők voltak, hanem tök szimpla, fehér felhők. Na mindegy, útba esett néhány nagyobb fa, azok lombja alatt várakoztam pár percet, hogy csituljon a zápor, így nem áztam meg nagyon. De ezen felbuzdulva úgy döntöttem, megfogadom papa tanácsát, és csak elrakok egy esernyőt hétvégére, vagy elkérem anyától azt a műanyag esőkabátot. Mindkettőt elfelejtettem. Hiba volt. Ezt csak azért mondom, hogy némileg érzékeltessem, miként mentünk neki a hétvégének időjárás-szempontból.)
Amíg ültem a vonaton, jobb dolgom nem lévén, kifelé bámészkodtam, és kicsit meg is nyugodtam, hogy nem lesz itt gáz az időjárással, mert Iváncsa után láttam a felkelő napot. Akkor úgy tűnt, szép idő lesz. Csak ahogy haladtunk Pest felé, egyre több lett a felhő, ezek egyre sötétebbek lettek, majd Batta után egyre több eső kezdte verni a szerelvény ablakát. Éreztem, hogy ez nem jó jel. Ekkor már sejtettem, hogy gondok lesznek. :'D
Emiatt egyébként picit átkozódtam is, mert annak köszönhetően, hogy az utóbbi két napban nemigen aludtam, elég szép karikák voltak a szemeim alatt, amiket napszemüveggel szerettem volna álcázni, de ehhez az kellett volna, hogy süssön a nap... Esőben azért elég hülyén néztem volna ki napszemüvegben. :'D
Késtünk néhány percet, de nem sokkal hét után így is sikerült szerencsésen landolnom a fővárosi peronon (ahol szintén esett). Nagy pakkomat vonszolva követtem a szokásos WSR-útvonalat: kettes metró - Puskás Stadion. A megbeszélt helyen, a lépcsőnél vártam Icut, de már kezdtem aggódni, hogy ő ért oda előbb és nem várt meg, hanem átment a buszpályaudvarra, hogy találkozzon Noncsival. Kaptam Nonotól egy sms-t, miszerint egy helyet sikerült foglalniuk a buszon, a második ajtónál ülnek. Hirtelen nem tudtam, hogy ez a királyi többes csak a csajszit és az öccseit foglalja magába, vagy Icc is ott van, de arra jutottam, hogy Icu megvárt volna, megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Már azon voltam, hogy írok Noncsinak választ, hogy szerintem ezt a buszt már nem érjük el, mert Icc még mindig nincs sehol, majd kimegyünk utánuk a következővel, de az üzenet kb. felét sikerült csak bepötyögnöm, amikor megérkezett az aluljáróba a nálam is nagyobb motyóval közlekedő Icu. Gyorsan, de a tortára vigyázva (hogy hogy került hozzánk torta? máris elmondom :D) üdvözöltük egymást, majd szedtük a lábunkat, mert 7.40-kor indult a busz a pályára, s akkor volt kb. 7.36. :'D Rohantunk a buszpályaudvarra, azon belül a 12-es kocsiállásra, hogy még elérjük a járatot. Fontolgattam, hogy felhívom Noncsit, hogy már jövünk, állítsa meg valahogy a buszt, el ne menjenek nélkülünk, de szerencsére még ilyen drasztikus lépések nélkül is sikerült idejében felszállnunk. :D
Na és akkor, a torta... Úgy másfél hónappal korábban elkezdődött egy beszélgetésünk FB-on, abban a témában, hogy mit adjunk ajándékba a spanyolok gyöngyének, Albertnek. :D Mert hát az ugye egyértelmű volt, hogy valamit kapnia kell. :) Ő Bert, innen nem mehet haza üres kézzel. :D Mondjuk erről van is egy cuki sztori vele, de ezt majd elmesélem a vasárnap délelőttnél, egyelőre térjünk vissza az előkészületekhez. :D Szóval tanakodtunk, hogy mit ajándékozzunk neki. Évek óta felmerül minden alkalommal, poén szinten, hogy vigyünk neki egy tortát - már nem tudom, de szerintem az ötlet első felmerültekor az ominózus 2009-es videó volt ránk hatással :'DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD - ám minden alkalommal elvetettük. Régebben júliusban szokott lenni a verseny, attól tartottunk, hogy megromlik, szétfolyik a melegben, vagy egész egyszerűen széttrancsírozódik a nagy tömegben. Meg most ki a fene fog kicipelni magával egy böhömnagy hűtőládát? Szóval gyakorlati aspektusokból vizsgálva sosem tartottuk ésszerű tervnek.
Idén májusban, amikor a szülinapja volt, és küldtünk neki meglepit Barcelonába (igen, ennyire hardcore Costa-drukkerek vagyunk, képesek voltunk haza, Spanyolországba küldeni neki egy csomagot a születésnapjára - ezúton is pusszancs Lluís-nak, Bert bátyjának, aki nagy segítségünkre volt), a kis "happy bday" kártyára egy torta is volt montírozva, és viccesen azt az üzenetet mellékeltük, hogy a tortát majd bepótoljuk később. (Btw, annyira imádom, hogy amikor kitette a fotót Instagramra, egy kis szívecskét is kaptunk... *w* ❤)
Májusban még nem tudtuk, hogy ez az üzi mennyire kapóra jön majd később, mert mikor nem tudtuk eltalálni, mi a rossebet adjunk ennek a majomnak, megint bedobtuk, hogy vigyünk neki egy tortát, s ezúttal rá is bólintottunk. :D Már ez sem volt egyszerű szülés, de a neheze még csak eztán jött: ki kellett találni, hogy milyet. Nem akartunk valami habosbabos izét, nehogy tönkremenjen. Plusz nem tudtuk, mit szeret, vagy hogy allergiás-e valamire. Kanga szerette volna, ha valamilyen tradicionális, magyar ízzel lepjük meg. Sorra jöttek a tortafajták, de egyikben sem tudtunk megegyezni. Mikor nagy nehezen megállapodtunk a nosztalgiában, kiderült, hogy ott, ahonnan rendeltük volna, nem csinálnak belőle zsúrtortát, csak nagyobbat, ami sokkal drágább is.
Aztán szerda éjjel úgy döntöttünk Icuval (már mindenkinek elege volt az egészből, azt mondtuk, nekünk mindegy, csak legyen már valami kiválasztva, mert nem lesz kész a rendelés péntekre), hogy csokitortát fogunk vinni neki. Tavaly mondta ugye, hogy imádja a csokit, ezért úgy gondoltuk, azzal nem nyúlhatunk mellé. :D Icu anyuja egy cukrászdában melózik, náluk csináltattuk végül a tortacsodát. Mousse torta, belga csokiból, Icu szerint nagyon finom. :) Hülyéskedtünk, hogy majd mondani kell 'akosztának', kínálja meg Vandoorne-t, ha már egyszer belga csoki, Stoffel pedig ugye belga (Kingu szerint "balga belga"; ne menjünk ebbe bele x'DDD), de aztán ezt nem tettük hozzá. :D Btw, láttuk vasárnap délután a Fortec boxa előtt a pitlane-en dumálni a két srácot, de több mint valószínű, hogy nem a tortát emlegette Cickány megbecsült kollégájának. :D
De a süti nem volt elég, az (jó esetben) hamar elfogy, nem lehet megtartani emlékbe, kellett hát valami maradandó is, amit megőrizhet. Végül is azt találtuk ki, hogy kap egy kis magyar zászlót, rajta a Ring alaprajzával és a dátummal. :) Elhatároztuk, hogy beosztjuk a cuccot, hogy minden napra jusson valami: szombaton megkapja a tortát (amikor megérkezünk a pályára, azzal indítunk, hogy ne legyen nálunk veszélyben, vigyázzon rá most már ő! :D), a zászlót pedig vasárnapra hagyjuk. :)
Ám a történethez az is hozzátartozik, hogy mi Kangával a jó António Félix da Costáért is meg vagyunk veszve, és még tavasszal kitaláltuk, hogy adunk neki valamit. Ebben a témában sem volt egyszerű dűlőre jutni, de végül valahogy összeállt a terv: mivel Toncsi a Red Bull Junior Team tagja, kapott egy üveg vörösbort, méghozzá egri bikavért (vörösbor + bikavér = Red Bull, értitek... :D), ezen felül pedig gravíroztattunk neki. A kis üvegkockába a Hungaroring alaprajza került, az AFC#13 felirat és az évszám társaságában. Állati jól nézett ki, csak mi hülyék elfelejtettük lefotózni, mielőtt odaadtuk neki. :'D Btw, ez a kis pakk ötezer forintunkba fájt, úgy, hogy a hétszáz forintos kis dobozkát, amibe a gravírkütyüt raktuk, ajándékba kaptuk. :D
Bert meglepije némileg olcsóbb volt, az kijött hármunknak fejenként egy ezresből. :D
Ennyit a csúnya anyagiakról. :D
A hétvége himnuszának idén az Icona Pop I Love It című számát választhatnánk, bár most talán nem olyan egyértelmű a dolog, mint tavaly, amikor nonstop a Dance Again-t meg a Call Me Maybe-t nyomattuk. :D
Habár egyszer sem hangzott el, de akár CRJ és az Owl City közös számát is megnevezhetnénk a hétvége dalának, mert nagyon igaz, hogy "we don't even have to try, it's always a good time!" :D Felháborító, hogy mennyit röhögtünk. :'D
***
Szombat reggel a hatos vonattal indultam a Déli pályaudvarra. Amíg vártam a vonatot, rossz előérzetem volt, ugyanis elkezdett csöpögni az eső. (A sztorihoz hozzátartozik, hogy hetek óta figyeltük az időjárás-előrejelzést a hétvégére, és minden nap mást mutatott: egyik nap 22-24 fokot és napsütést ígértek, másnap 18 fokot és esőt... És ez naponta váltakozott. :'D Péntekre már közel kerültem a pszichés összeomláshoz, mert fogalmam sem volt róla, milyen ruhát vigyek, milyen idő lesz. Pénteken szépen sütött a nap, viszont viszonylag erősen, és elég hidegen fújt a szél. Délután egy vékony pulcsiban indultam el a barátnőmhöz, napsütésben - még a napszemcsimet is felvettem -, de még félúton sem jártam, amikor elkezdett esni az eső... Nálam meg se egy kabát, se esernyő... Mondtam, ez fasza. :'D Az volt a vicces, hogy néztem az eget, és felhők sem nagyon voltak felettem, és a környéken lévők sem szürke esőfelhők voltak, hanem tök szimpla, fehér felhők. Na mindegy, útba esett néhány nagyobb fa, azok lombja alatt várakoztam pár percet, hogy csituljon a zápor, így nem áztam meg nagyon. De ezen felbuzdulva úgy döntöttem, megfogadom papa tanácsát, és csak elrakok egy esernyőt hétvégére, vagy elkérem anyától azt a műanyag esőkabátot. Mindkettőt elfelejtettem. Hiba volt. Ezt csak azért mondom, hogy némileg érzékeltessem, miként mentünk neki a hétvégének időjárás-szempontból.)
Amíg ültem a vonaton, jobb dolgom nem lévén, kifelé bámészkodtam, és kicsit meg is nyugodtam, hogy nem lesz itt gáz az időjárással, mert Iváncsa után láttam a felkelő napot. Akkor úgy tűnt, szép idő lesz. Csak ahogy haladtunk Pest felé, egyre több lett a felhő, ezek egyre sötétebbek lettek, majd Batta után egyre több eső kezdte verni a szerelvény ablakát. Éreztem, hogy ez nem jó jel. Ekkor már sejtettem, hogy gondok lesznek. :'D
Emiatt egyébként picit átkozódtam is, mert annak köszönhetően, hogy az utóbbi két napban nemigen aludtam, elég szép karikák voltak a szemeim alatt, amiket napszemüveggel szerettem volna álcázni, de ehhez az kellett volna, hogy süssön a nap... Esőben azért elég hülyén néztem volna ki napszemüvegben. :'D
Késtünk néhány percet, de nem sokkal hét után így is sikerült szerencsésen landolnom a fővárosi peronon (ahol szintén esett). Nagy pakkomat vonszolva követtem a szokásos WSR-útvonalat: kettes metró - Puskás Stadion. A megbeszélt helyen, a lépcsőnél vártam Icut, de már kezdtem aggódni, hogy ő ért oda előbb és nem várt meg, hanem átment a buszpályaudvarra, hogy találkozzon Noncsival. Kaptam Nonotól egy sms-t, miszerint egy helyet sikerült foglalniuk a buszon, a második ajtónál ülnek. Hirtelen nem tudtam, hogy ez a királyi többes csak a csajszit és az öccseit foglalja magába, vagy Icc is ott van, de arra jutottam, hogy Icu megvárt volna, megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Már azon voltam, hogy írok Noncsinak választ, hogy szerintem ezt a buszt már nem érjük el, mert Icc még mindig nincs sehol, majd kimegyünk utánuk a következővel, de az üzenet kb. felét sikerült csak bepötyögnöm, amikor megérkezett az aluljáróba a nálam is nagyobb motyóval közlekedő Icu. Gyorsan, de a tortára vigyázva (hogy hogy került hozzánk torta? máris elmondom :D) üdvözöltük egymást, majd szedtük a lábunkat, mert 7.40-kor indult a busz a pályára, s akkor volt kb. 7.36. :'D Rohantunk a buszpályaudvarra, azon belül a 12-es kocsiállásra, hogy még elérjük a járatot. Fontolgattam, hogy felhívom Noncsit, hogy már jövünk, állítsa meg valahogy a buszt, el ne menjenek nélkülünk, de szerencsére még ilyen drasztikus lépések nélkül is sikerült idejében felszállnunk. :D
Na és akkor, a torta... Úgy másfél hónappal korábban elkezdődött egy beszélgetésünk FB-on, abban a témában, hogy mit adjunk ajándékba a spanyolok gyöngyének, Albertnek. :D Mert hát az ugye egyértelmű volt, hogy valamit kapnia kell. :) Ő Bert, innen nem mehet haza üres kézzel. :D Mondjuk erről van is egy cuki sztori vele, de ezt majd elmesélem a vasárnap délelőttnél, egyelőre térjünk vissza az előkészületekhez. :D Szóval tanakodtunk, hogy mit ajándékozzunk neki. Évek óta felmerül minden alkalommal, poén szinten, hogy vigyünk neki egy tortát - már nem tudom, de szerintem az ötlet első felmerültekor az ominózus 2009-es videó volt ránk hatással :'DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD - ám minden alkalommal elvetettük. Régebben júliusban szokott lenni a verseny, attól tartottunk, hogy megromlik, szétfolyik a melegben, vagy egész egyszerűen széttrancsírozódik a nagy tömegben. Meg most ki a fene fog kicipelni magával egy böhömnagy hűtőládát? Szóval gyakorlati aspektusokból vizsgálva sosem tartottuk ésszerű tervnek.
Idén májusban, amikor a szülinapja volt, és küldtünk neki meglepit Barcelonába (igen, ennyire hardcore Costa-drukkerek vagyunk, képesek voltunk haza, Spanyolországba küldeni neki egy csomagot a születésnapjára - ezúton is pusszancs Lluís-nak, Bert bátyjának, aki nagy segítségünkre volt), a kis "happy bday" kártyára egy torta is volt montírozva, és viccesen azt az üzenetet mellékeltük, hogy a tortát majd bepótoljuk később. (Btw, annyira imádom, hogy amikor kitette a fotót Instagramra, egy kis szívecskét is kaptunk... *w* ❤)
Májusban még nem tudtuk, hogy ez az üzi mennyire kapóra jön majd később, mert mikor nem tudtuk eltalálni, mi a rossebet adjunk ennek a majomnak, megint bedobtuk, hogy vigyünk neki egy tortát, s ezúttal rá is bólintottunk. :D Már ez sem volt egyszerű szülés, de a neheze még csak eztán jött: ki kellett találni, hogy milyet. Nem akartunk valami habosbabos izét, nehogy tönkremenjen. Plusz nem tudtuk, mit szeret, vagy hogy allergiás-e valamire. Kanga szerette volna, ha valamilyen tradicionális, magyar ízzel lepjük meg. Sorra jöttek a tortafajták, de egyikben sem tudtunk megegyezni. Mikor nagy nehezen megállapodtunk a nosztalgiában, kiderült, hogy ott, ahonnan rendeltük volna, nem csinálnak belőle zsúrtortát, csak nagyobbat, ami sokkal drágább is.
 |
| pont ilyen tortát kapott végül Bert :) |
Ám a történethez az is hozzátartozik, hogy mi Kangával a jó António Félix da Costáért is meg vagyunk veszve, és még tavasszal kitaláltuk, hogy adunk neki valamit. Ebben a témában sem volt egyszerű dűlőre jutni, de végül valahogy összeállt a terv: mivel Toncsi a Red Bull Junior Team tagja, kapott egy üveg vörösbort, méghozzá egri bikavért (vörösbor + bikavér = Red Bull, értitek... :D), ezen felül pedig gravíroztattunk neki. A kis üvegkockába a Hungaroring alaprajza került, az AFC#13 felirat és az évszám társaságában. Állati jól nézett ki, csak mi hülyék elfelejtettük lefotózni, mielőtt odaadtuk neki. :'D Btw, ez a kis pakk ötezer forintunkba fájt, úgy, hogy a hétszáz forintos kis dobozkát, amibe a gravírkütyüt raktuk, ajándékba kaptuk. :D
Bert meglepije némileg olcsóbb volt, az kijött hármunknak fejenként egy ezresből. :D
Ennyit a csúnya anyagiakról. :D
Szóval, ott tartottam, hogy sikeresen felértünk a buszra, s mivel én szálltam fel előbb, én kerültem közelebb a székhez, én ültem le, az én ölembe lett nyomva a tortás doboz. A többi utas alig néhány percig bámult vele minket, aztán megszokták a látványt. :'D Az úton jól eldumáltunk, viccelődtünk, majd végre valahára megérkeztünk: a busz leparkolt, mi pedig örömmel ugrottunk le a pálya mellett. Felhívtam Kangát, hogy merre jár, ő ugyanis kocsival érkezett. Illetve megcsörgettem, ő pedig kinyomta, mert vezetett - nagyon okos :) - de pár perccel később visszahívott. Azt mondta, dugóba került, még nagyjából 20 percre van szüksége, hogy megérkezzen. Várakoztunk hát. Közben megint elkezdett csöpögni az eső, ezért először Icc esernyője nyílt ki - a tortát védeni kellett :D - majd beálltunk a benzinkút bejárata mellé, mert ott mégis volt tető a fejünk felett. :D
Btw, tök kemény volt, pont akkor hozták ki tankolni a Safety Cart. :D Pár hete az egyik F1-es szabadedzés során kérdezte valaki a Facebook-on a Boxutca oldalán, hogy a SC-t hol és hogyan és mivel tankolják, mire mondta Wéber Gábor, hogy kiállak vele a pálya melletti benzinkútra és megtankolják ott. :'D Ennyi. :D És tényleg, a WSR-en is így csinálják. :D
Közben Noncsi elment, hogy elintézze a papírokat, sikeresen meg is kapta a médiás belépőit, a hozzá tartozó VIP parkolóba szóló matricával egyetemben, aminek nagyon örültünk. ^^ :D Nem sokkal később Noncsi Balival és Bencussal elindult a pályára, s hamarosan Kinga is befutott. Első körben elmentünk a szállásra, hogy becsekkoljunk (ekkor már elég rendesen esett az eső); leraktuk a cuccunkat és magunkhoz vettük az apartman kulcsát, majd ismét kocsiba pattantunk, Kanga pedig visszafuvarozott minket a Hungaroringre - istenkém, mekkora vagányság volt beállni a VIP parkolóba... :D :D
P1, P2 és P3 matricák vannak; a miénk hármas volt, de ugyanarra a placcra terelnek mindenkit, úgyhogy ugyanott parkoltunk, ahol a pilóták és a csapattagok az utcai autóikkal, amikkel a hotel és a pálya között járnak. :D És ezt nem pusztán dicsekvésből mondom, hanem azért, mert lesz még jelentősége. :D
Összeszedelőzködtünk, majd elindultunk a paddockba (igen, az esőben - "Szarni rá! Buli vaaan!" :D). Ez negyed tíz körül volt, kb. akkor ért véget a Formula Renault 3.5-ös kategória első időmérője. A helyszíni kommentátoroknak és a hangosításnak köszönhetően a paddock hátsó részén is értesültünk róla, hogy Toncsika a negyedik helyen zárta a kvalit. Ennek örültünk. :D "Bulivaaaan!" :D
A lányoknál volt esernyő, bár nem sokat ért, mert a szél is fújt, ennek köszönhetően másodpercenként változott, hogy melyik irányból esik ránk az eső, így lehetetlen volt védekezni ellene. Ezt az ajándékok sínylették meg a leginkább. Icu már a karjában vitte a tortát tartalmazó dobozt, mert úgy éreztük, picit meggyengült az alja, és nem akartuk, hogy kizuhanjon belőle a torta (btw, a paddockban is szépen megnéztek minket a dobozzal, az oldalán a Marcipán Cukrászda felirattal, meg a boros kistáskával... :D), de kicsit túl szorosan fogta magához, és behorpadt a karton. Akkor kicsit pánikba estünk, de szerencsére a süti nem sérült meg. Azért az nem lett volna flesh, ha Szolnokról eljut a torta a Hungaroringre, és Alberttől negyven méterre loccsan szét. :'D
Megkerestük Noncsit, és elindultunk Albert csapata, jelesül a Carlin kamionja és sátra felé, hiszen Akoszta váltott, a Ringen már nem a Pons-os Martsenko, hanem Huertas edzőjeként emelte jelenlétével az esemény fényét. (Amit picit sajnálok egyébként, mert a Pons másik pilótája, Zoël Amberg meglehetősen fincsi falatka, szóval szívesen lebzseltem volna a közelében is két napot... :D A Carlinos fiúkák az idén felejthetők voltak. :D) Diszkréten kukucskáltunk, de nem láttuk a legvigyoribb spanyolt, ezért megkértük az egyik békésen kávézgató-cigizgető szerelőt, hogy legyen már kedves előkeríteni valahonnan.
Albert meg is érkezett; a tőle megszokott módon kedvesen, bár a tavalyihoz képest némileg visszafogottan üdvözölt minket - mondjuk ennek okát megértettem, amikor később megosztotta velünk, milyen viszontagságoknak volt kitéve már kora reggel. ("Much better, ladies... because I was like... *AZ A FEJ*" :'DDDD sírtam :D; és itt külön felhívnám a figyelmet, hogy "ladies"-nek nevezett minket, hát őrület! ❤ :D)
Azzal kezdtük, hogy átadtuk az ajándékot. Kinga elmagyarázta neki, hogy májusban ígértünk egy tortát, és mikor leesett neki, hogy tényleg vittünk egyet, elkezdett nevetni, nagyon aranyos volt. :') (Mondjuk biztos gondolt magában valamit, hogy milyen hülyék vagyunk. :'D) Elkezdte kibontani, és mikor meglátta, kicsit meglepődött. :D "Ohooo, more chocholate again! Oooolala!" :D Megköszönte szépen (magyarul is!), és ekkor azért már helyreállt a világ rendje, lenyomott nekünk fejenként két puszit, mielőtt hátravitte a - háttérből finoman hesszelő - szerelőkhöz a tortát, hogy lerakja. :D
Egyébként egy másik rajongójától egy nagy tábla csokit kapott, úgyhogy azon röhögtünk a lányokkal, hogy idejött ilyen fitt sportemberként, hazafelé meg majd úgy gurul. :'D
Mikor jött vissza hozzánk, hozta magával a kartont... ott röhögtünk, hogy most mi van, visszaadja? :"D Mondta, hogy neki nincs semmije, amit adhatna... Hülye! Nem azért adunk bármit is, mert várunk valamit cserébe, hanem mert ki akarjuk mutatni, hogy szeretjük és drukkolunk neki. Nekünk elég, hogy ilyen jó fej. :') Beszélgettünk egy kicsit, egymás hogyléte felől érdeklődtünk... Szidta picit az időjárást (azt mondta az esőre, hogy "shit" :DD - imádom káromkodni hallani :D), és mesélt a katasztrofálisra sikeredett előző hétvégéjéről, amikor nem tudott elindulni a 24 órás versenyen. Annyira elkeseredettnek látszott, borzalmas volt így látni őt, éppen őt, aki mindig vigyorog... úgy szerettem volna megölelgetni... :( De én tudtam moderálni magam. Cuki volt, elnézést kért, amikor mondtuk neki, hogy kissé értetlenül álltunk a tweetje előtt, mert spanyolul írta ki, de mondta, hogy annyira dühös volt, hogy csak fogta a telóját és bepuffogta az üzenetet, eszébe se jutott, hogy lefordítsa.
Dumálgattunk, nevetgéltünk... Mondtuk neki, hogy van még számára valamink, de azt majd vasárnap adjuk oda. Mondta, hogy tök örült ő is, meg anyukája is, hogy jön a Ringre, mert itt sokan ismerik és szeretik. :) Mesélte, hogy amikor kiderült, hogy idén edzősködni fog, az volt az első kérdése, hogy jön-e Magyarországra is, és amikor mondták neki, hogy igen, akkor mondta, hogy "Yeess!" :D Aranyos volt, de nem töltöttünk együtt túl sok időt, mert vagy háromszor otthagyott minket. Úgy éreztük - legalábbis én - hogy zavarjuk, ezért jobbnak láttuk, ha elhúzzuk a csíkot. Mikor visszatért hozzánk nem tudom, hányadszorra, akkor mondtuk, hogy mi megyünk, de később még visszajövünk hozzá. Nem akartuk, hogy úgy érezze, lerázzuk, vagy hogy nem érdekel minket, mert most nem pilóta, de nem akartunk láb alatt lenni.
Jaj, ezt még el kell mondanom, nagyon vicces volt. :'D Kiderült, hogy Akoszta tök hülyének néz minket. :'D Történt ugyanis, hogy mondta, hogy picit oda kell mennie az egyik fickóhoz váltani vele pár szót, mindjárt jön vissza, és távoztában még odaszólt Kingunak, hogy addig fordítsa le nekünk, amit előtte mesélt. :'DDDD Tény, hogy mindig Kangi a szóvivőnk, mert ő közöttünk a legjobb angolból (meg egyébként is tök jól nyomja), és ő a legmagabiztosabb, ha idegen nyelv használatáról van szó, és igen, tavaly a m&g-en fordított, na de akkor nem csak mi voltunk, hanem olyanok is, akiknek tényleg kellett a segítsége. Szóval Albert szerint tök idióták vagyunk, akik még az ő béna angolját sem értik meg. :D De szarni rá, buli van. :D Mondjuk néha tényleg nem értjük, de ez mellékes. :"D
Jaj, még ez is nagy volt. :'D Az egyik kis elillanása után visszalépett hozzánk, Kanga elkezdett mondani neki valamit, de ő nem hallotta, mire jött a szokásos "eh?". Hát... mi amennyit a legutóbbi találkozásunk óta poénkodtunk az "eh?"-jével, evidens, hogy ennek hallatán azonnal kirobbant belőlünk a röhögés. :'DD Costa meg pislogott kettőt, majd előkapta a zsebéből a mobilját, felemelte, és elkezdte nézegetni magát a képernyő tükröződésében. :'D Ilyen "van valami a pofámon, hülyén áll a hajam, vagy mit röhögnek ezek?"-jellegű megmozdulás volt. :D Mondanom se kell, hogy ezen meg még jobban röhögtünk. :D Nagyon vicces és nagyon aranyos volt. :) :D Szegény nem tudhatta, hogy ez az "eh?" mekkora poén lett nálunk. :D
Miután érzékeny búcsút vettünk 'A.Costa'-tól, elindultunk a paddockban, de feljebb megálltunk, hogy rendezzük sorainkat, és lábon kihordjunk fejenként hat szívinfarktust. Ahogy dumálunk, egyszer csak hallom Icut: "itt jön Toncsi, itt jön Toncsi!" És valóban, ilyen szexi-sztájlban, a versenyzői overál felső része szétcipzározva, derékig letolva, kocogva közeledett a paddockban. Én annyira meglepődtem, hogy így tök váratlanul felbukkant a semmiből, hogy elkezdtem integetni neki, meg ráköszöntem. :'DD Fogalmam sincs, miért csináltam, csak úgy reflexből jött. :'D A pillanat törtrészéig picit meglepettnek látszott, majd teljes természetességgel ránk mosolygott (olyan cukin, jaj *w* :D), és elgaloppozott mellettünk - pont az ő kamionja mellett sikerült tábort vernünk.
Nekem annyi volt az első reakcióm, hogy odafordultam Kinguhoz, és elkezdtünk sikongatni (konkértan úgy csináltunk kb., mint itt a képen a nemtudomhogyhívjákok a meséből) - bármilyen ciki is, mondhatjuk azt hiszem, hogy fangirlködünk -, amivel azt volt a gáz, hogy Toncsi még nem volt elég messze, így meghallotta. :'DDD Menet közben félig visszafordult, visszanézett ránk, és nagyon édes félmosoly játszott az ajkain - állítólag; én erről sajnos lemaradtam, mert valaki kitakarta a képet, meg különben is, pont elfordultam. xD Azért ez mekkora gáz? :'D OMG.
Egyébként nem tudom, miért sokkolódtam le ennyire, végtére is egy versenypálya paddockjában voltam, ott bőven előfordulnak ilyen balesetek, hogy elvágtatnak az ember mellett a versenyzők. Ráadásul nem is most láttuk Toncsit életünkben először, tavaly is beszéltünk már vele... Váratlanul ért a felbukkanása, na. :D Észre sem vettem, hogy pont az Ardennél vagyunk, meg még javában Costa hülyeségein röhögtünk. :D
Egy szó, mint száz, António Félix da Costának is sikerült szépen bemutatkoznunk. :D "Mi van? Buli van!" :D
Ezek után elhatároztuk, hogy leülünk a fedett tribünre, hogy ne ázzunk tovább, addigra már kb. mindenünk csurom víz volt, és nem csak a ruháink áztak el, hanem a cuccaink is. A lelátóról néztük a Le Mans Series időmérőjének hátralévő részét, és közben próbáltunk szárítkozni.
Részemről levettem a csurom víz kabátomat, hátha nem fázom annyira, ha nincs rajtam a hideg, vizes gönc, csak a száraz pulcsi. Sajnos a szél miatt (meg mert minden más is tiszta víz volt rajtam) csöbörből vödörben voltam, semmit nem ért ez az óvintézkedés. Ráadásul a pulcsim ujja is vizes volt, az aljánál, úgyhogy...
Már elmúlt tíz óra, és még egy képet sem csináltam, ami nevetséges volt ahhoz képest, hogy mennyit szerencsétlenkedtem, mire tudtam szerválni egy gépet, ezért orvosolni kellett a problémát: lőttünk a csajokkal egy selfie-t, aztán a lábainkat fotóztam le, mert az jobban nézett ki, mint a szétázott fejünk. :"D
Kiterítettük a plakátokat is, mert azok is megsínylették az időjárást, hiába próbáltuk szatyorba burkolva védeni őket, bár az eső miatt ugye párás volt a levegő, úgyhogy leginkább ez is leginkább csak afféle 'nesze semmi, fogd meg jól' megoldás volt.
Nos, aki olvasta a tavalyi beszámolót, az ismeri a "transzparenses lányok" történetét. :D Egyik remek helyszíni kommentátorunk, Fábián László irigy lett a Bertet buzdító plakátra, mi pedig elhatároztuk, hogy idén ő is kap egy feliratot. És tényleg vittünk. :D (Ez a többesszám úgy értendő, ahogy tavaly: Icu csinálta, mi csak segítettünk tartani. :'D) A másik transzparens pedig Albertnek szólt. Mivel idén nincs ülése (such a shame!), és ezt felettébb igazságtalannak tartjuk, egy Miss U Albert! felirattal is készültünk. (Mi az már, hogy egy állati tehetséges versenyző nem kaphat lehetőséget, csak azért, mert nincs pénze? FR 2.0-ás Eurocup és WEC bajnok, Mégane Trophy bajnok, a három és fél literes géposztályban pedig szénné verte a csapattársait, egy középszerű autóval rendszeresen hozta a dobogós helyeket, s a bajnokságban mindkét évben a top5-ben zárt... Mit kell még megnyernie, hogy bebizonyítsa, mennyire tehetséges? Adjon neki valaki egy kocsit, és megnyeri...)
Amúgy az Albertes plakáthoz is van még egy sztori... Miután Icc elkészült vele, feltett nekünk egy képet róla a FB csoportunkba, hogy megmutassa, milyen lett. Először csak a képet láttam, és tök tetszett, hogy a #gofast-embléma olyan szomorúan néz, nagyon stílszerű volt. Csak ez után olvastam el Icu kommentjét, hogy elrontotta a szeménél, és olyan lett, mintha szomorú lenne. xD Kingával megnyugtattuk, hogy pont így lett jó. :D
Az ELMS időmérőjét háromszor vagy négyszer is meg kellett szakítani piros zászlóval, mert bizony csúszkáltak a srácok rendesen - többen a kavicsácsban/bukótérben vagy a szalagkorlátnak/gumifalnak csapódva végezték. A kvalifikáció után nyílt ki a boxutca: azok, akik az esőtől sem rettentek meg, gyűjtögethették a versenyzők aláírásait. Fábián László az egyik majdnem velünk szemben lévő boxból jelentkezett be, interjút készített Nico Müllerrel is például. Mi lelkesen lobogtattuk a neki szóló transzparenst, de akkor valószínűleg nem szúrta ki.
A Eurocup Formula Renault 2.0 futamát és utána a Renault Sport Show-t nem láttuk (pedig a futam az összefoglaló alapján jó kis meccs volt :D), mert úgy láttuk, csitult az eső, és hogy átmelegedjünk egy picit a mozgástól, elindultunk egy körre a paddockba. Út közben észrevettem, hogy a kis papír szütyő, amibe Toncsi ajándékát tettük (amit mellesleg Kanga aznap reggel vásárolt), elég rossz állapotba került a víz hatására; konkrétan szét volt szakadva a ragasztás mentén az oldalán, és az alja sem volt olyan stabil, mint kellett volna - csoda, hogy nem csattant még a bor az aszfalton. Úgyhogy karomba kaptam, s úgy dédelgettem azt az üveget, mint egy újszülöttet. :'D Komolyan, csak az hiányzott, hogy elkezdjek gügyögni a bornak, és akkor senki nem mossa le rólam az alkoholista címet. :D
A paddock bejáratánál megálltunk kicsit, csodáltuk a Forma 1-es Red Bull-t (és az egyik szerelősrácot, aki ÁLLATI dögös), Kanga pedig #TheVet egyik szerelőjére, Lee Stevenson-ra vadászott. Közben átvettem az infópultnál a WSR-es csomagot, amit a hét közepén nyertem a Facebook oldal egyik játékán. :D Icuról készült fotó, háttérben a Red Bull-lal (haha :D), és Kingu is aláírathatta a Vetteles-RB-s pólóját Lee-vel, aki amúgy tök jó fej. :) (Egyébként ő is káromkodott, nagyon vicces volt. :'D) Miután mindezzel megvoltunk, elindultunk a csapatok kamionjai felé.
Benéztünk az Arden garázsába, s kb. fél perc bámészkodás után Toncsit is megtaláltuk, pont jött hátrafelé, úgyhogy meg is ragadtuk az alkalmat, hogy átadjuk neki, amit vittünk.
Kinga elmondta, mit rejt a csomag (a Red Bull-os poént Tónio helyesen megmosolyogta :)), de azért benne hagytuk a szütyőben a levelet is, amit Kanga írt - gyönyörű gyöngybetűkkel - arra az esetre, ha nem lesz időnk beszélni vele, csak a kezébe adjuk a cuccot. :D Btw, amikor barátnőm átküldte a levél piszkozatát, nagyon jót nevettem; magam sem tudom, miért, de roppant viccesnek találtam a 'Dear Antonio.doc' fájlnevet. :'DDD
Toncsi szétszedte a dobozt is, hogy mégis mi van benne, de meg se nézte rendesen, épp csak egy pillantást vetett rá, aztán visszacsukta. Kinga mondta, hogy a versenyen ott leszünk a tribünön, és szurkolunk neki. :) António megköszönte a meglepit, de igazából nem tűnt kimondottan lelkesnek, majd távoztunk. Beszéltük a lányokkal, hogy azért ennél valamivel nagyobb örömre számítottunk részéről... De neki nyilván nem kell annyira megbecsülnie a rajongóit, mert nagyon sok van neki;és még több lesz valószínűleg, hiszen úgy áll a dolog, hogy jövőre már Forma 1-es pilóta lesz - legalábbis a legtöbben őt tartják legsanszosabb opciónak, hogy elfoglalja a Red Bull-hoz távozó Daniel Ricciardo helyét a Toro Rossónál. [Amikor ez a bekezdés született, még nem volt átvágva a világ a palánkon, azóta ugye már tudjuk, hogy Daniil Kvyat érkezik JEV mellé. De azért valami csontot neki is vetettek, legalább tartalékpilótaként számít rá a Red Bull.] Mondtam a csajoknak, hogy talán nem Toncsi volt túl visszafogott, egyszerűen arról van szó, hogy már hozzászoktunk Albert túláradó lelkesedéséhez, és hozzá képest tűnt némileg tartózkodónak a portugál srác. Nem úgy láttam, hogy meggyőztem őket az elméletemről. :'D
Azért legalább egy képet kitehetett volna róla Instagramra... ennyi jól esett volna azok után, hogy mennyit küszködtünk, mire kitaláltuk, és Kangának mi melója volt utánamenni a dolgoknak... Na mindegy. Végül is, senki nem szorított pisztolyt a fejünkhöz, hogy vigyünk neki valamit...
Btw, tök kemény volt, pont akkor hozták ki tankolni a Safety Cart. :D Pár hete az egyik F1-es szabadedzés során kérdezte valaki a Facebook-on a Boxutca oldalán, hogy a SC-t hol és hogyan és mivel tankolják, mire mondta Wéber Gábor, hogy kiállak vele a pálya melletti benzinkútra és megtankolják ott. :'D Ennyi. :D És tényleg, a WSR-en is így csinálják. :D
Közben Noncsi elment, hogy elintézze a papírokat, sikeresen meg is kapta a médiás belépőit, a hozzá tartozó VIP parkolóba szóló matricával egyetemben, aminek nagyon örültünk. ^^ :D Nem sokkal később Noncsi Balival és Bencussal elindult a pályára, s hamarosan Kinga is befutott. Első körben elmentünk a szállásra, hogy becsekkoljunk (ekkor már elég rendesen esett az eső); leraktuk a cuccunkat és magunkhoz vettük az apartman kulcsát, majd ismét kocsiba pattantunk, Kanga pedig visszafuvarozott minket a Hungaroringre - istenkém, mekkora vagányság volt beállni a VIP parkolóba... :D :DP1, P2 és P3 matricák vannak; a miénk hármas volt, de ugyanarra a placcra terelnek mindenkit, úgyhogy ugyanott parkoltunk, ahol a pilóták és a csapattagok az utcai autóikkal, amikkel a hotel és a pálya között járnak. :D És ezt nem pusztán dicsekvésből mondom, hanem azért, mert lesz még jelentősége. :D
Összeszedelőzködtünk, majd elindultunk a paddockba (igen, az esőben - "Szarni rá! Buli vaaan!" :D). Ez negyed tíz körül volt, kb. akkor ért véget a Formula Renault 3.5-ös kategória első időmérője. A helyszíni kommentátoroknak és a hangosításnak köszönhetően a paddock hátsó részén is értesültünk róla, hogy Toncsika a negyedik helyen zárta a kvalit. Ennek örültünk. :D "Bulivaaaan!" :D
A lányoknál volt esernyő, bár nem sokat ért, mert a szél is fújt, ennek köszönhetően másodpercenként változott, hogy melyik irányból esik ránk az eső, így lehetetlen volt védekezni ellene. Ezt az ajándékok sínylették meg a leginkább. Icu már a karjában vitte a tortát tartalmazó dobozt, mert úgy éreztük, picit meggyengült az alja, és nem akartuk, hogy kizuhanjon belőle a torta (btw, a paddockban is szépen megnéztek minket a dobozzal, az oldalán a Marcipán Cukrászda felirattal, meg a boros kistáskával... :D), de kicsit túl szorosan fogta magához, és behorpadt a karton. Akkor kicsit pánikba estünk, de szerencsére a süti nem sérült meg. Azért az nem lett volna flesh, ha Szolnokról eljut a torta a Hungaroringre, és Alberttől negyven méterre loccsan szét. :'D
Megkerestük Noncsit, és elindultunk Albert csapata, jelesül a Carlin kamionja és sátra felé, hiszen Akoszta váltott, a Ringen már nem a Pons-os Martsenko, hanem Huertas edzőjeként emelte jelenlétével az esemény fényét. (Amit picit sajnálok egyébként, mert a Pons másik pilótája, Zoël Amberg meglehetősen fincsi falatka, szóval szívesen lebzseltem volna a közelében is két napot... :D A Carlinos fiúkák az idén felejthetők voltak. :D) Diszkréten kukucskáltunk, de nem láttuk a legvigyoribb spanyolt, ezért megkértük az egyik békésen kávézgató-cigizgető szerelőt, hogy legyen már kedves előkeríteni valahonnan.
Albert meg is érkezett; a tőle megszokott módon kedvesen, bár a tavalyihoz képest némileg visszafogottan üdvözölt minket - mondjuk ennek okát megértettem, amikor később megosztotta velünk, milyen viszontagságoknak volt kitéve már kora reggel. ("Much better, ladies... because I was like... *AZ A FEJ*" :'DDDD sírtam :D; és itt külön felhívnám a figyelmet, hogy "ladies"-nek nevezett minket, hát őrület! ❤ :D)
Azzal kezdtük, hogy átadtuk az ajándékot. Kinga elmagyarázta neki, hogy májusban ígértünk egy tortát, és mikor leesett neki, hogy tényleg vittünk egyet, elkezdett nevetni, nagyon aranyos volt. :') (Mondjuk biztos gondolt magában valamit, hogy milyen hülyék vagyunk. :'D) Elkezdte kibontani, és mikor meglátta, kicsit meglepődött. :D "Ohooo, more chocholate again! Oooolala!" :D Megköszönte szépen (magyarul is!), és ekkor azért már helyreállt a világ rendje, lenyomott nekünk fejenként két puszit, mielőtt hátravitte a - háttérből finoman hesszelő - szerelőkhöz a tortát, hogy lerakja. :D
Egyébként egy másik rajongójától egy nagy tábla csokit kapott, úgyhogy azon röhögtünk a lányokkal, hogy idejött ilyen fitt sportemberként, hazafelé meg majd úgy gurul. :'D
Mikor jött vissza hozzánk, hozta magával a kartont... ott röhögtünk, hogy most mi van, visszaadja? :"D Mondta, hogy neki nincs semmije, amit adhatna... Hülye! Nem azért adunk bármit is, mert várunk valamit cserébe, hanem mert ki akarjuk mutatni, hogy szeretjük és drukkolunk neki. Nekünk elég, hogy ilyen jó fej. :') Beszélgettünk egy kicsit, egymás hogyléte felől érdeklődtünk... Szidta picit az időjárást (azt mondta az esőre, hogy "shit" :DD - imádom káromkodni hallani :D), és mesélt a katasztrofálisra sikeredett előző hétvégéjéről, amikor nem tudott elindulni a 24 órás versenyen. Annyira elkeseredettnek látszott, borzalmas volt így látni őt, éppen őt, aki mindig vigyorog... úgy szerettem volna megölelgetni... :( De én tudtam moderálni magam. Cuki volt, elnézést kért, amikor mondtuk neki, hogy kissé értetlenül álltunk a tweetje előtt, mert spanyolul írta ki, de mondta, hogy annyira dühös volt, hogy csak fogta a telóját és bepuffogta az üzenetet, eszébe se jutott, hogy lefordítsa.
Dumálgattunk, nevetgéltünk... Mondtuk neki, hogy van még számára valamink, de azt majd vasárnap adjuk oda. Mondta, hogy tök örült ő is, meg anyukája is, hogy jön a Ringre, mert itt sokan ismerik és szeretik. :) Mesélte, hogy amikor kiderült, hogy idén edzősködni fog, az volt az első kérdése, hogy jön-e Magyarországra is, és amikor mondták neki, hogy igen, akkor mondta, hogy "Yeess!" :D Aranyos volt, de nem töltöttünk együtt túl sok időt, mert vagy háromszor otthagyott minket. Úgy éreztük - legalábbis én - hogy zavarjuk, ezért jobbnak láttuk, ha elhúzzuk a csíkot. Mikor visszatért hozzánk nem tudom, hányadszorra, akkor mondtuk, hogy mi megyünk, de később még visszajövünk hozzá. Nem akartuk, hogy úgy érezze, lerázzuk, vagy hogy nem érdekel minket, mert most nem pilóta, de nem akartunk láb alatt lenni.
Jaj, ezt még el kell mondanom, nagyon vicces volt. :'D Kiderült, hogy Akoszta tök hülyének néz minket. :'D Történt ugyanis, hogy mondta, hogy picit oda kell mennie az egyik fickóhoz váltani vele pár szót, mindjárt jön vissza, és távoztában még odaszólt Kingunak, hogy addig fordítsa le nekünk, amit előtte mesélt. :'DDDD Tény, hogy mindig Kangi a szóvivőnk, mert ő közöttünk a legjobb angolból (meg egyébként is tök jól nyomja), és ő a legmagabiztosabb, ha idegen nyelv használatáról van szó, és igen, tavaly a m&g-en fordított, na de akkor nem csak mi voltunk, hanem olyanok is, akiknek tényleg kellett a segítsége. Szóval Albert szerint tök idióták vagyunk, akik még az ő béna angolját sem értik meg. :D De szarni rá, buli van. :D Mondjuk néha tényleg nem értjük, de ez mellékes. :"D
Jaj, még ez is nagy volt. :'D Az egyik kis elillanása után visszalépett hozzánk, Kanga elkezdett mondani neki valamit, de ő nem hallotta, mire jött a szokásos "eh?". Hát... mi amennyit a legutóbbi találkozásunk óta poénkodtunk az "eh?"-jével, evidens, hogy ennek hallatán azonnal kirobbant belőlünk a röhögés. :'DD Costa meg pislogott kettőt, majd előkapta a zsebéből a mobilját, felemelte, és elkezdte nézegetni magát a képernyő tükröződésében. :'D Ilyen "van valami a pofámon, hülyén áll a hajam, vagy mit röhögnek ezek?"-jellegű megmozdulás volt. :D Mondanom se kell, hogy ezen meg még jobban röhögtünk. :D Nagyon vicces és nagyon aranyos volt. :) :D Szegény nem tudhatta, hogy ez az "eh?" mekkora poén lett nálunk. :D
Miután érzékeny búcsút vettünk 'A.Costa'-tól, elindultunk a paddockban, de feljebb megálltunk, hogy rendezzük sorainkat, és lábon kihordjunk fejenként hat szívinfarktust. Ahogy dumálunk, egyszer csak hallom Icut: "itt jön Toncsi, itt jön Toncsi!" És valóban, ilyen szexi-sztájlban, a versenyzői overál felső része szétcipzározva, derékig letolva, kocogva közeledett a paddockban. Én annyira meglepődtem, hogy így tök váratlanul felbukkant a semmiből, hogy elkezdtem integetni neki, meg ráköszöntem. :'DD Fogalmam sincs, miért csináltam, csak úgy reflexből jött. :'D A pillanat törtrészéig picit meglepettnek látszott, majd teljes természetességgel ránk mosolygott (olyan cukin, jaj *w* :D), és elgaloppozott mellettünk - pont az ő kamionja mellett sikerült tábort vernünk.
Nekem annyi volt az első reakcióm, hogy odafordultam Kinguhoz, és elkezdtünk sikongatni (konkértan úgy csináltunk kb., mint itt a képen a nemtudomhogyhívjákok a meséből) - bármilyen ciki is, mondhatjuk azt hiszem, hogy fangirlködünk -, amivel azt volt a gáz, hogy Toncsi még nem volt elég messze, így meghallotta. :'DDD Menet közben félig visszafordult, visszanézett ránk, és nagyon édes félmosoly játszott az ajkain - állítólag; én erről sajnos lemaradtam, mert valaki kitakarta a képet, meg különben is, pont elfordultam. xD Azért ez mekkora gáz? :'D OMG.Egyébként nem tudom, miért sokkolódtam le ennyire, végtére is egy versenypálya paddockjában voltam, ott bőven előfordulnak ilyen balesetek, hogy elvágtatnak az ember mellett a versenyzők. Ráadásul nem is most láttuk Toncsit életünkben először, tavaly is beszéltünk már vele... Váratlanul ért a felbukkanása, na. :D Észre sem vettem, hogy pont az Ardennél vagyunk, meg még javában Costa hülyeségein röhögtünk. :D
Egy szó, mint száz, António Félix da Costának is sikerült szépen bemutatkoznunk. :D "Mi van? Buli van!" :D
Ezek után elhatároztuk, hogy leülünk a fedett tribünre, hogy ne ázzunk tovább, addigra már kb. mindenünk csurom víz volt, és nem csak a ruháink áztak el, hanem a cuccaink is. A lelátóról néztük a Le Mans Series időmérőjének hátralévő részét, és közben próbáltunk szárítkozni.
Részemről levettem a csurom víz kabátomat, hátha nem fázom annyira, ha nincs rajtam a hideg, vizes gönc, csak a száraz pulcsi. Sajnos a szél miatt (meg mert minden más is tiszta víz volt rajtam) csöbörből vödörben voltam, semmit nem ért ez az óvintézkedés. Ráadásul a pulcsim ujja is vizes volt, az aljánál, úgyhogy...
 |
| 10:17, tribün; a csurom víz dorkóink :D |
Kiterítettük a plakátokat is, mert azok is megsínylették az időjárást, hiába próbáltuk szatyorba burkolva védeni őket, bár az eső miatt ugye párás volt a levegő, úgyhogy leginkább ez is leginkább csak afféle 'nesze semmi, fogd meg jól' megoldás volt.
Plakátok? Erről még nem meséltem, ugye? :D
Amúgy az Albertes plakáthoz is van még egy sztori... Miután Icc elkészült vele, feltett nekünk egy képet róla a FB csoportunkba, hogy megmutassa, milyen lett. Először csak a képet láttam, és tök tetszett, hogy a #gofast-embléma olyan szomorúan néz, nagyon stílszerű volt. Csak ez után olvastam el Icu kommentjét, hogy elrontotta a szeménél, és olyan lett, mintha szomorú lenne. xD Kingával megnyugtattuk, hogy pont így lett jó. :D
Az ELMS időmérőjét háromszor vagy négyszer is meg kellett szakítani piros zászlóval, mert bizony csúszkáltak a srácok rendesen - többen a kavicsácsban/bukótérben vagy a szalagkorlátnak/gumifalnak csapódva végezték. A kvalifikáció után nyílt ki a boxutca: azok, akik az esőtől sem rettentek meg, gyűjtögethették a versenyzők aláírásait. Fábián László az egyik majdnem velünk szemben lévő boxból jelentkezett be, interjút készített Nico Müllerrel is például. Mi lelkesen lobogtattuk a neki szóló transzparenst, de akkor valószínűleg nem szúrta ki.
A Eurocup Formula Renault 2.0 futamát és utána a Renault Sport Show-t nem láttuk (pedig a futam az összefoglaló alapján jó kis meccs volt :D), mert úgy láttuk, csitult az eső, és hogy átmelegedjünk egy picit a mozgástól, elindultunk egy körre a paddockba. Út közben észrevettem, hogy a kis papír szütyő, amibe Toncsi ajándékát tettük (amit mellesleg Kanga aznap reggel vásárolt), elég rossz állapotba került a víz hatására; konkrétan szét volt szakadva a ragasztás mentén az oldalán, és az alja sem volt olyan stabil, mint kellett volna - csoda, hogy nem csattant még a bor az aszfalton. Úgyhogy karomba kaptam, s úgy dédelgettem azt az üveget, mint egy újszülöttet. :'D Komolyan, csak az hiányzott, hogy elkezdjek gügyögni a bornak, és akkor senki nem mossa le rólam az alkoholista címet. :D
A paddock bejáratánál megálltunk kicsit, csodáltuk a Forma 1-es Red Bull-t (és az egyik szerelősrácot, aki ÁLLATI dögös), Kanga pedig #TheVet egyik szerelőjére, Lee Stevenson-ra vadászott. Közben átvettem az infópultnál a WSR-es csomagot, amit a hét közepén nyertem a Facebook oldal egyik játékán. :D Icuról készült fotó, háttérben a Red Bull-lal (haha :D), és Kingu is aláírathatta a Vetteles-RB-s pólóját Lee-vel, aki amúgy tök jó fej. :) (Egyébként ő is káromkodott, nagyon vicces volt. :'D) Miután mindezzel megvoltunk, elindultunk a csapatok kamionjai felé.
 |
| Toncsi figyelfigyelfigyel :D |
Kinga elmondta, mit rejt a csomag (a Red Bull-os poént Tónio helyesen megmosolyogta :)), de azért benne hagytuk a szütyőben a levelet is, amit Kanga írt - gyönyörű gyöngybetűkkel - arra az esetre, ha nem lesz időnk beszélni vele, csak a kezébe adjuk a cuccot. :D Btw, amikor barátnőm átküldte a levél piszkozatát, nagyon jót nevettem; magam sem tudom, miért, de roppant viccesnek találtam a 'Dear Antonio.doc' fájlnevet. :'DDD
Toncsi szétszedte a dobozt is, hogy mégis mi van benne, de meg se nézte rendesen, épp csak egy pillantást vetett rá, aztán visszacsukta. Kinga mondta, hogy a versenyen ott leszünk a tribünön, és szurkolunk neki. :) António megköszönte a meglepit, de igazából nem tűnt kimondottan lelkesnek, majd távoztunk. Beszéltük a lányokkal, hogy azért ennél valamivel nagyobb örömre számítottunk részéről... De neki nyilván nem kell annyira megbecsülnie a rajongóit, mert nagyon sok van neki;
Azért legalább egy képet kitehetett volna róla Instagramra... ennyi jól esett volna azok után, hogy mennyit küszködtünk, mire kitaláltuk, és Kangának mi melója volt utánamenni a dolgoknak... Na mindegy. Végül is, senki nem szorított pisztolyt a fejünkhöz, hogy vigyünk neki valamit...
Ezt követően visszamentünk a fedett lelátóra, mert már éhesek voltunk, és megint kezdett esni is. A pályán a Mégane Trophy futama következett éppen. A rajtceremónia alatt a két speaker, Fábián László és Lantos András is a célegyenes aszfaltján tartózkodtak, onnan beszéltek (az időjárásra való tekintettel nem túl nagy létszámú) közönségnek.
Miután leültünk, és leesett, hogy milyen futam lesz, kihúztuk a miss u-s transzparenst, elvégre Albert a Trophy tavalyi bajnoka. A fiúk a célegyenesben észrevették a papírt, és Lacinak még az is eszébe jutott, hogy mi bizony találkoztunk már. :'D Ezen felbuzdulva gyorsan szétrántottuk a Go Laci! plakátot is, ami szintén siker lett. :'D Először azt hittük, hogy valahol az autók környékén állnak, nekünk jobbra, ezért arra kezdtünk csápolni, de jóval feljebb voltak, balra kellett volna néznünk, és miután mondta Lantos Andris, hogy "másik irány", meg is találtuk őket. :D Videó ITT; kettő percnél kezdődik a vicces rész, és kb. másfél percen át tart. És egyébként a felvétel elején emlegetett Magnussen-drukkerek is szerephez jutnak még később. :D Eseménydús vasárnap délutánban volt részünk velük, maradjunk most ennyiben. :'DA verseny első pár körében tartottuk az Albertes táblát, aztán letettük, mert nem láttuk sok értelmét tovább fogni. Inkább a másikat göngyöltük ki megint, mert mondta a jóember, hogy lefotózza, és meg akartuk adni neki az esélyt. :D Mondjuk apró félreértésbe keveredtünk a táblával; már nem tudom, hogy Icu volt, vagy Kanga, de az egyik lány mondta, hogy lehet, azt hiszi majd valaki, hogy az egyik versenyzőnek szól - és valóban, volt egy úriember, aki megkérdezte, hogy "van egy magyar a mezőnyben, vagy mi?" és akkor elmagyaráztuk, hogy nem, mi csak a kommentátorokat szeretjük ennyire. :'DD Mellesleg, ha lett volna magyar a pályán, arról mindenki tudott volna... Emlékszünk ugye KPT esetére az elmúlt évekből...
A csajok felvetették, hogy a díjátadó ceremónia közben átmehetnénk a pódiummal szembe, és újra elővehetnénk az Albertes plakátot, de én azt olyan sportszerűtlennek éreztem volna... Nem Bortolotti vagy Gilardoni tehet róla, hogy Costa ülés nélkül maradt az idénre. Ez legalább annyira igazságtalan lett volna szerintem, mint Vettelt kifütyülni a dobogón. Nem Seb hibája, hogy a Ferrari egy fostalicska. Már elnézést kérek. :'D
Maradtunk a helyünkön és fagytunk tovább, a Trophy után ugyanis F1-es bemutató volt Buémivel, negyed háromkor pedig rajtolt a három és feles géposztály első versenye.
Közben azt latolgattuk, hogy vajon azért kezd elmenni a hangunk, mert egész nap ordítoztunk, hogy túlkiabáljuk az eső és a motorok okozta alapzajt, vagy azért, mert már kezdünk is megfázni...
A futam a Safety Car mögött indult, megint a rajtceremónia alatt kezdett el esni az eső. Az első pár kör megtétele után a biztonsági autó bement a boxba a mezőny elől, a repülőrajt után pedig hamar érdektelenné vált számunkra a futam - már az első vagy a második versenykörben kiesett ugyanis Toncsika, miután az első szektorban (meg nem mondom, melyik kanyarban, de valahol a pálya elején) nekiment Aleshinnek és megsérült az autója. Onnantól kezdve nem maradt meg sok a versenyből, csak arra emlékszem, hogy bitang mód fáztam, meg Lantos Andris hüledezésére, hogy milyen brutálisan jön fel Magnussen; de amúgy tényleg, a tizensokadik (16.? 17.?) helyről indult, és másodikként intette le a kockás zászló, ami vizes pályán nem gyenge, főleg a Hungaroringen, ami azért nem arról híres, hogy rengeteg előzési pont lenne. :D #skill
A versenyt egyébként a pole-ból rajtoló Nico Müller nyerte.
A paddock hátsó részén, a parc ferménél összefutottunk Noncsiékkal is. Kicsit érdeklődtünk, hogy kinek milyen napja volt addig, meséltük az élményeket, és lassan elindultunk előre. Közben láttunk kijönni a média centerből 1-2 versenyzőt, Kingu és Icc utánuk szaladtak, hogy aláírást kérjenek Icu füzetébe - Sainz Jr. és Vandoorne esett áldozatul, ahogy voltak, kocsiból frissen kimászva, overálban, sisakkal a kézben. Én nem mentem velük, mert ugye fotókat is szerettem volna, és szeretem egy füst alatt elrendezni a kettőt, abban pedig már korábban megállapodtunk a lányokkal, hogy ilyen ún. ázott veréb külsővel, begöndörödött hajjal nem lesz fényképezkedés. :D Majd a szálláson szépen kivasaljuk a hajunkat, és vasárnap, üdén és csinosan pózolunk a fiúkákkal. :D
Nem sokkal később elváltak útjaink, Noncsi lépett a tesóival, mi pedig ismét hárman maradtunk. Ahogy bámészkodunk a boxok mögött, egyszer csak látok ám kijönni valakit kb. két garázzsal arrébb, és elhúzni a kamionok felé... és pont arra nézett, ahol álltam... és a látványba azonnal beledobbant a szívem és beleremegett kezem-lábam-gyomrom-mindenem. Ő volt ugyanis CHRISTIAN KLIEN. Jézus Máriám. Hát ő amekkora istencsászár volt nekem pár évvel ezelőtt... Jószagú málnabokor. Sokkos állapotban is azonnal riadóztattam Kingut, mert tudom róla, hogy ő sem becsüli alá a srácot - habár ez valahogy így hangozhatott: "ittvanklien-kinguittvanklien-mostjöttki-ésidenézett-úúúúristeeeeeeeen!" :D Úgy fél perccel később meg vágtatott vissza a boxba, és akkor is oda nézett, és Kingu megint lecsúszott róla. :D Megállapítottuk, hogy sebaj, még egy tétellel bővül a már eleve népes "kit kell elkapni?" listánk. :D
Nem sokkal később kezdődött az ELMS - halkan mondom, 3 órás(!) - futama. A rajtnál és az első néhány körben a paddockban voltunk. Mialatt nézelődtünk, odasomfordáltunk az Arden garázsához is - nem akartunk beszélni Toncsival, mert sejtettük, hogy szar kedve van a kiesés miatt, csak kukucskáltunk, de arra a látványra, ami ott fogadott minket, nem voltunk felkészülve lelkileg.
António ott ült - mit ült? magába roskadva gubbasztott konkrétan - egy laptopot nézegető-nyomkodó mérnök vagy akárki mellett, de nem hiszem, hogy dolgoztak, mert Toncsinál fülhallgató volt, és a telóját nyomkodta. A szívünk szakadt meg érte, ahogy leszegett fejjel ült, nem szólt senkihez, csak elmerült a maga kis világában. Egyet tudtam mondani a lányoknak (azon kívül, hogy "jajistenemszegénykéééém"): valószínűleg most úszott el végleg a Toro Rossós szerződése, és ezt ő is pontosan tudja. [A Kvyat-os fejlemények ismeretében talán igazam is volt, ezt már sosem fogjuk megtudni.] Erre a csajok is csak helyeselni tudtak.
Nem akartuk tényleg zavarni, úgyhogy el is mentünk onnan, de a kép nagyon bennünk maradt, a következő másfél órát nagyjából "szegény Toncsi, de sajnálom!" és hasonló tartalmú sóhajtozással töltöttük.
Járkáltunk még a paddockban, és egyik alkalommal, amikor jöttünk felfelé, láttuk a hátizsákos Toncsit, amint megindul a kijárat felé. Kingu (ugyan ki más? :DD) természetesen azonnal megszólalt: "nézzük már meg, milyen kocsival jár!" :D Úgyhogy a három elvetemült (név szerint Kanga, Icu és Brigi) - reményeik szerint feltűnésmentesen - elkezdett kommandózni a teljesen gyanútlan Félix da Costa után a VIP parkolóba. :'D #stalkers :'D Még szerencse, hogy nekünk is ott volt a kocsi. :'D
Ezért mondtam a poszt eleje felé, hogy lesz még később jelentősége Noncsi jó lelkének, és annak, hogy nekünk adta a matricáját. :D
Mikor odaért az autójához, kínossá vált a helyzet, én el is fordultam, és próbáltam pocsolyának álcázni magam, meg a lányok is nézelődtek, hogy "nahááát, hol hagytuk a kocsit?" - ááá, nem volt gyanús, hogy utána settenkedtünk :'D -, de tutira megismert minket. :DD #awkward Komolyan mondom, nem is láttam, milyen autóval ment el, nem mertem abba az irányba nézni. :D
Szerencsére megtaláltuk a helyes irányt, ráleltünk Kinga szeme fényére, és ha már ott voltunk, mi is beszálltunk a kocsiba. Én akkor már annyira kivoltam - annyira fáztam, annyira álmos voltam és annyira minden bajom volt -, hogy azt hittem, megyünk is. De esély nem volt rá, hiszen meg kellett várni az ELMS végét, Klien miatt - az meg este hétig tartott; ekkor volt kb. háromnegyed öt... :'D
De elütöttük az időt, dumáltunk, zenét hallgattunk, nassolgattunk, egyszóval jól éreztük magunkat, pláne, hogy a kocsiban valamivel mégiscsak melegebb volt, mint odakint. Tervezgettük, hogy akkor este mi legyen, mit együnk? Rendeljünk pizzát, vagy még menjünk el boltba? De hová? Gödöllőre a Tescoba?
Mialatt ment a terefere, nem állt meg az élet, folyamatosan hagyták el a pályát a népek. Egyszer csak Kanga kiszúrta, hogy Steijn Schothorst, a 2.0-ás széria egyik pilótája halad el mellettünk, aki pár kocsival feljebb parkolt - és akit azért ismer, mert van egy Pieter nevű bátyja, akit tavaly volt szerencsénk látni, és hát... öhm... igen. :D Mondjuk úgy, hogy Kangának nem közömbös a srác. :D
Gyorsan el is kérte a füzetünket, hogy ag-t kérhessen, majd kipattant az autóból, és a holland fiú után eredt. :'D Szerencsétlen gyereket a parkolóban, lesből támadták le. :D Ahogy Kanga szólt Steijnnek, és rohant, hogy utolérje (amennyire tudott szegény, a fájós lábával), a fiúcska nagyon cuki volt, mondta, hogy "ráérek, nem sietek sehova". :D Kingu mondta, hogy két barátjával van, akik ott vannak az autóban - mi ebből csak annyit láttunk, hogy barátnőnk felénk mutogat, és Steijn is arra néz, úgyhogy Icuval elkezdtünk integetni neki. :D
Nagyon helyes volt, aláírta mindkét füzetet, és az is kiderült, hogy nagyon jól nevelt kölyök. Icu füzetéből kiesett pár dolog, mert ő benne tartja a korábbi évek belépőit és programfüzeteit. Kinga észre sem vette, de Steijn szóvá tette, hogy kiesett valami. Mondta Kangi, hogy nem érdekes, majd összeszedi, de amikor Steijn végzett a dedikálással, maga hajolt le, hogy felvegye a papírokat, nagyon cuki volt. :')
Ebből Icu csak annyit érzékelt, hogy szórják az ereklyéit, ezért kiszállt a kocsiból, és elkezdett kocogni feléjük, de amikor látta, hogy a pilóta felszedi a lapokat, sarkon fordult, és elindult vissza, az autóhoz. :D Közben Kanga is elindult vissza, szóval mindketten háttal voltak Steijnnek, így nem vették észre, hogy ő még aranyosan integetett búcsúzóul. :D Én azért visszacsápoltam neki a kocsiból, bár nem hiszem, hogy látta. :D
Kingu teljes transzban szállt vissza az autóba, hogy ez a gyerek mennyire aranyos, majd töviről hegyire elmesélte a történteket. :D El volt ájulva, hogy milyen szép hangja van. :D És amiért ilyen cuki volt, elhatároztuk, hogy másnap is célba vesszük majd, hogy fotót is kérjünk. :D
Veszélyes dolog hozzánk kedvesnek lenni, mert könnyen vérszemet kapunk. :'D
Még nagyjából egy óra volt hátra a versenyből, amikor úgy döntöttünk, visszamászunk a paddockba. Amikor felértünk, ki volt az első ember aki szembe jött? Naná, hogy a Cickány! :D Egy kvad elején ücsörgött, fuvaroztatta magát a kis pimasz. :D Amikor meglátott minket, azonnal mosolyogni és integetni kezdett, majd jött a szokásos peace/victory-jel, és vigyorogva kinyújtotta ránk a nyelvét. :D Amikor elhaladtunk egymás mellett, még odaszólt, hogy "see you tomorrow". :D De amúgy nagyon cuki volt, egész hétvégén, akármikor meglátott minket, akárkivel volt éppen, mindig ránk mosolygott. :') ❤
Elmentünk mosdóba - hát, annak is van egy sztorija, de ezt a történetet most inkább nem nyitnám meg XDDD -, majd Icu javaslatára úgy döntöttünk, hogy nem megyünk át a tribünre, hanem a boxépület tetejéről nézzük végig a verseny hátralévő részét.
A teraszon a verseny és a várakozás közben Icu elővette a fényképezőjét, hogy csekkolja a reggeli Albertes videókat. Azokon nagyon röhögtünk. :D "AZ A FEJ!" XD
Ez is private joke - ugye a ringi WSR-t megelőző hétvégén a Catalunyán volt a huszonnégy óráson, s bár füstbe mentek a versenyzésre irányuló reményei, azért töltött némi időt a pályán. Készült vele néhány interjú is, és valaki feltett egy képet twitterre, amint épp az egyik újságírónak nyilatkozik. És brutális feje van, ahogy magyaráz. :D És amikor megláttuk azt a képet, mindhármunknak az volt az első kommentje FB-on, hogy "AZ A FEJ!" :D
Úgyhogy a bulivan mellett az azafej a hétvége másik szállóigéje. :D
 |
| 18:05, tetőterasz :D |
Mellesleg, picit ironikusnak érzem, hogy aznap csak felkelni és lenyugodni láttam a napot, a köztes időszakban meg szarrá áztam.
Mondjuk nem is az volt a baj, hogy a levegő hideg volt, az még tűrhető volt; azért fáztam, mert még mindig csurom víz volt rajtam minden ruha.
Jól elvoltunk egyébként a tetőn, néztük az autókat, videóztuk az alattunk zajló boxkiállásokat, Icu barátságot kötött néhány szerelővel... :D És persze beszélgettünk, és viccelődtünk. Ahogy szép lassan ránk esteledett, azt figyeltük, hogy milyen szép, ahogyan az autók színes ledlámpái villognak a sötétben.
Még kb. tíz perc volt hátra a leintésig, amikor a lányok javasolták, hogy induljunk el lefelé. Bár az időbe telik, mire mérlegelnek meg minden, szóval még jócskán volt időnk a leintés után is, mire visszaértek a versenyzők a boxokba. Úgyhogy megint toporogtunk egy darabig - most a zavaró tényezőkről inkább nem emlékeznék meg, ez egy vidám bejegyzés :D - mire történt valami. :D
De szerencsére közben sem kellett unatkoznunk. Egy korosabb úriember elkezdte mellettünk pakolászni az abroncsokat, és ott néztük, ahogy emelgette őket, hogy hú, hát biztos jó nehezek, mire odalibbent egy fiatal srác (marha jól nézett ki amúgy :D) és kettesével kezdte felkapkodni és pakolgatni a stócokat. :D Kicsit menőzött, de nem panaszkodtunk, csak élveztük a kilátást. :D
Klien drága még a kamionban trécselt, de hála a sasszememnek (:DDDD) kiszúrtam, hogy a szomszédos boxban ott van Nicky Catsburg. A holland versenyzőt azóta ismerem és csípem, mióta pár éve a Mégane Trophy-ban versenyzett, és mellesleg meg is nyerte a bajnokságot. Szerettem volna vele találkozni abban az évben, de sajna nem jött össze, volt hát mit bepótolni.
Először csak a fejét láttam, és az alapján csak úgy 80%-ban voltam biztos benne, de aztán feltűnésmentesen odapillantottam az overálja derekára, ahol szerepel a versenyző neve, és elégedetten láttam, hogy felismertem, tényleg Nick volt az. :D Miután befejezte a beszélgetést a szerelővel/mérnökkel, akivel dumált, ő is bement a saját kis kamionjába átöltözni. Ezt onnan tudom, hogy amikor legközelebb felbukkant, már utcai szerkóban volt. :D Míg vártunk, a csapatából az egyik bácsika hozzánk vágott vagy nyolc, bazi nagy ELMS-es papírt: ismertető a sorozatról, meg hogy a Ringre milyen csapatok és pilóták jöttek. Cuki volt. :)
A mi képünk nagyon vicces lett. xD Nem tudom, min röhögünk annyira, de valószínűleg azon, hogy mennyivel magasabb nálam. :D Mivel a válláig (se) érek, próbáltam kihúzni magam, hogy legalább pár milliméterrel magasabbnak tűnjek, így viszont Kinga szavaival élve "úgy feszítek mellette, mint egy büszke feleség". :D Kanga azóta Frau Catsburg-nak hív. Így lett Nick a férjem. Habár nincs okom panaszra, jól jártam vele. :DD
Kisvártatva aztán Christian is előkerült és sikerült tőle begyűjteni az aláírást. (Bulivan!) Na ő viszont tényleg nagyon pici - főleg Nick után. :D Tudtam róla, hogy elég alacsony, de valahogy mégsem számoltam azzal, hogy ennyire. :D Kinga stílszerű volt, és németül kért tőle aláírást, bár picit bizonytalan volt a ragozással, de Klien mosolygott és egy "sehr gut"-tal nyugtázta a mondatot. :D
Szerettem volna képet is, de lemondtam róla, mert vártak még rá mások is - de mint említettem, a zavaró tényezőket most hanyagolom -, és idegenek előtt nem szeretek pózolgatni, úgyhogy csak megköszöntük az autogramokat és leléptünk.
Még sosem maradtam kint ilyen sokáig a pályán (és nincs profi kamerám, és ügyetlen fotós vagyok, ezért ez a képeken nem jön át), de meg kell mondjam: gyönyörű a paddock éjszaka. :)
És némiképp vicces is. A FR 2.0-ás csapatok sátrai nem voltak már nyitva, ahogy napközben, de sok helyen égtek még bent a lámpák, és hallatszott a mocorgás, néhol zene is szólt (buli van!).
A szupermarketben szerintem már mindannyian alig álltunk a lábunkon, ráadásul szegény Kingu elég erőteljesen sántított is. A fájdalom azonban nem gátolta meg abban, hogy elcsoszogjon az írószerekhez, és vegyen egy füzetet és egy filcet, hogy legyen mit aláíratnia Steijnnel és a többi sráccal. Direkt rózsaszín füzetet választott, Costa miatt. :D
Miután sikerült mindent beszerezni, visszamentünk Mogyoródra. Fél tíz körül értünk vissza a szállásra.
Amikor reggel lepakoltunk, mondta a tulaj, hogy a férje majd begyújt egy kicsit délután. Bennem egész nap az tartotta a lelket fagyoskodás közben, hogy legalább az apartmanban meleg lesz. Amikor azonban kinyitottuk az ajtót, azzal szembesültünk, hogy egy fia meleg sincs a lakásban. Akkor úgy megörültem, hogy a hosszú alvósgatyámat vittem magammal, és megbántam, hogy az alvóspulcsimat végül nem raktam el.
Kingu felhívta a házigazdánkat, hogy hát arról volt szó, hogy meleg lesz, mire mondta a hölgy, hogy be volt gyújtva, de nem számított rá, hogy mi este tízre toljuk vissza a képünket, mire már kihűl a lakás. Mondta Kinga, hogy mi sem. :D
A néni felhívta rá a figyelmünket, hogy találunk a szekrényen tartalék paplanokat, mikor lefekszünk, használjuk őket, takarózzunk be jól éjszakára, és akkor nem fázunk. Ebből az lett, hogy Kinga hét vagy nyolc takaróba és pokrócba burkolózva hajtotta álomra a fejét, és rám is terített még kettőt-hármat. :D
Pakolásztunk, rendezkedtünk, benyomtuk a tévét, amiben még pont elcsíptük az X-Faktor végét. Én a magam részéről hüledezve láttam, hogy Szabó Ádám arra a kritikán aluli vijjogásra, amivel megalázta Adele Skyfall-ját megkapta az igeneket és továbbjutott.
Btw, jó fej voltam: tudtam, hogy Icu már régóta nagyon szeretett volna egy WSR-es zsákot, ezért felajánlottam neki a nyereményem. :) Remélem tetszik, sweatheart. :)
Én voltam az első, aki feltápászkodott a laptop elől és bemerészkedett a fürdőszobába zuhanyozni. Nem tudom, mikor örültem úgy utoljára meleg víznek, mint akkor. :D Viszont utána eléggé szívás volt kiszállni a zuhanyfülkéből a hidegbe. A második Kingu volt a sorban, aztán jött Icu.
Míg Icc lent volt a fürdőben, mi Kangival az emeleten dumáltunk. Kingu kérdezett valamit, majd mikor feljött Icu, válaszolt rá. Csodálkoztam, hogy lent is meghallotta (no nem mintha olyan óriási kégli lett volna, de mégis lent volt, és nem beszéltünk hangosan), mire Icc megjegyezte, hogy ő már csak ilyen "sasfülű". :D
Mi Icuval elkezdtünk szakadni, Kingu pedig csak pislogott ránk a takarók alól, hogy "most mi volt a poén?", amin természetesen még jobban röhögtünk. :D Még vagy egy percig kacarásztunk, Kingu pedig értetlenül ráncolta a homlokát, mire leesett neki, hogy sasszemű van, de a sasfülű jelzőt Icu vezette be az imént a magyar nyelv változatos szókincsének tárába. :D Akkor ő is elkezdett nevetni, mi meg azon röhögtünk, hogy megvilágosodott. :D
Megbeszéltük, 7.50-re állítom az ébresztőt a mobilomon - mi más lehetett volna a hangjelzés, ha nem az Icona Pop ikonikus slágere? :D - és kb. éjfél után tíz perccel kapcsoltuk le a tévét azzal, hogy alszunk. A sötétben még kicsit trécseltünk, például azt találgattuk, vajon van-e a Cickánynak barátnője, aztán elcsendesedtünk. Előbb tőlem balra Kingu, majd jobbra Icu is elszenderedett.
És Kingunak igaza volt, több réteg pokróc alatt már tényleg nem volt olyan vészes a helyzet. :D
Kicsit csalódott voltam az első nap végén. Persze, tök jó volt, leszámítva az esőt és a didergést, de azért lehetett volna jobb is. Alig találkoztunk valakivel, jobbára csak a tribünön ültünk. Az ELMS közben a tetőn beszéltük a lányokkal is, hogy jól kitolt velünk ez a hülye idő. Az eső elvett tőlünk egy napot. Jóformán semmit nem tudtunk csinálni - igen, a semmit is negyvenezer karakterből tudtam leírni. :D
Annak tudatában, hogy vasárnap hosszú és dolgos nap vár ránk, próbáltam elaludni, és szerencsére hamarosan sikerült is.
***
Arra tértem magamhoz, hogy berobban az éterbe, hogy "I got this feeling on the summer day when you were gone", aztán Kinga finoman lecseszett, hogy beállíthattam volna emelkedő hangerővel is az ébresztést, hogy ne ugorjon ki rögtön a szívünk a helyéről, de sajna az én mobilomon nincs ilyen lehetőség. :D És így legalább tutira felkeltünk. :D Nyolckor. :DKellett tíz perc, mire összeszedtük a bátorságunkat, és ki tudtunk mászni a meleg vackunkból a takarók alól a hideg szobai levegőre. De azért az felvidított minket, hogy amikor Icu felhúzta a redőnyt, hét ágra sütött a nap. :DD Yey! :D Öltözködtünk, hajat vasaltunk, a csajok ettek, pakolásztunk, Icu csinált teát, ami még úgy is nagyon finom volt, hogy csak langyos vízre futotta a (kétes tisztaságú) mikróból, és nem volt bele cukrunk. :D
Azért... amikor felkeltem reggel, még nem gondoltam, hogy délutánra odáig jutok, hogy Magnussennek fogok könyörögni... :D De erről később. :D
Sosem tudhatod, mit hoz még az élet, csak ezt akartam ezzel mondani, hogy egy kis tanulságot is átadjak. :D
Miután kipakoltuk a táskánkat a csomagtartóba és kifizettük a szobát, Kingu ismét visszavitt minket a pályára. Vasárnap szerencsére már a napszemüvegeké volt a főszerep, nem az esernyőké; kabátra sem volt szükség, olyan jó idő volt. Mire felcaplattunk a paddockba vezető emelkedőn, konkrétan melegem lett, úgyhogy még azt is fontolóra vettem, hogy leveszem a pulcsim is, és a kedvenc kék felsőmben maradok, mert amúgy az volt rajtam. :D
Első utunk a második nap reggelén is a sajtóközponthoz vezetett, hogy összeszedjük Noncsit. Várakozás közben sem unatkoztunk, ami nem meglepő, hisz' rólunk van szó. :D Az egyik cuki Koiranen GP-s szerelősráccal szemeztünk a napszemcsik rejtekében, a Bertnek szánt zászlót fotóztuk (arról posztoltam képet az elején), és készült egy kép az egyenkarkötőnkről is, amit Icc karácsonyra készített. :')
 |
| 9:52, paddock; verőfény :D |
Pont kint volt a sátor előtt, beszélgetett valami csajokkal - btw, akárhányszor láttuk kint, mindig hölgykoszorú vette körül. :'D Mivel láttuk, hogy "elfoglalt", megálltunk picit arrébb, a szomszédos kamion mellett. Azért észrevett minket, pislogott felénk, nyilván tudta, hogy őt várjuk. :D Lógunk rajta mindig, mint a piócák. :"D Kisvártatva halljuk ám, hogy mondja ott a lányoknak, hogy dolga van, mennie kell. Azok tudomásul vették, elköszöntek tőle és elindultak, ez a hülye meg odajött hozzánk. :'D ❤ Kb. 5 perc után nekünk is mondta, hogy tényleg mennie kell, mert dolga van, de később még beszéljünk, de ez mennyire cuki volt, hogy elküldte őket, hogy legyen ideje ránk is? :D :')
Talán a képen is látszik, hogy Icc most is viselte a Costa feliratú karkötőjét, amit Bert észre is vett. Nem tudom, talán le is fotózta? :D Nézte a mi kezünket is, de nálunk nem a neve volt, "csak" egy friends felirat. Megemlítette, hogy megvan még neki az a karkötő, amit tavaly kapott tőlünk. Azt mondta, benne van a 'versenycsomagjában', szóval abban a táskában, ahol a versenyzős cuccait tartja, és ha versenyezni megy, azt mindig viszi magával.
Ez nagyon jól esett Icunak - nem csak az, hogy még megvan az ajándéka, hanem az is, hogy emlékszik, honnan van. :)
Aztán egyszer csak azt látom, hogy odalép elém; azt mondja: "mi ez?", és azzal a lendülettel kikapja a kezemből az egyik összetekert plakátot. Nekem egy gondolatom volt: "úristen, add, hogy az övé legyen, és ne a Lacis!" :D Széttekerte, és szerencsénk volt, tényleg a neki szóló transzparenst sikerült elcsakliznia. Próbáltam kérdezni, hogy szüksége van-e segítségre, elvégre baromi hosszú volt, mi is hárman tartottuk, de megküzdött vele egyedül. Amikor elolvasta, látszott rajta, hogy nagyon jól esett neki, meghatotta a gesztus. Megmutatta a mellettünk szorgoskodó Carlinos szerelőknek is. Mondtuk, hogy "nézd, még a logód is szomorú!", akkor annyira nevetett, tiszta cuki volt. :') Megjegyezte, hogy tök jó, hogy zölddel lett kiszínezve a neve, mert az a kedvenc színe. Mi nagyon bólogattunk, hogy hát persze, ezért, de Icu később megsúgta, hogy tök random választás volt, miután elfogyott a feketéje. :'DD
 |
| miss u, bizony :( |
Mesélte, hogy amikor pakolja be a táskáját az utazások előtt, mindig úgy rendezi a cuccát, hogy maradjon egy kis hely a pakkjában, hogy elférjenek az ajándékok, amiket kap, és hogy a haverjai húzták emiatt, hogy ne legyen már ilyen majom, már nem versenyző, senkit sem fog érdekelni... De nálunk mégis kapott ezt-azt, és nem csak tőlünk. :D Volt mit a haverok pofájába vágni. :D Kormánnyal vagy a nélkül, mi bírjuk a fejét. :D
A zászló kapcsán megígérte, hogy otthon majd kirakja, és küld róla képet. Ez meg is történt, de azt kérte az üzenetben, hogy azt a fotót ne tegyük ki sehová, úgyhogy ez a mi titkunk marad. :) Annyit azért elárulok róla, hogy baromi cuki. ^^ :D
Érintettünk még néhány témát, például említettük neki, hogy használhatná Twitteren a válasz gombot... :D Icu kérdezett tőle valamit egy tweetben, de ő nem írt vissza, csak RT-zte. :D Mikor ezt elmondtuk neki, vicces fejet vágott, és megütögette a fejét a már összetekert plakáttal. :D Mondta, hogy sokan írnak neki twitteren, de a legtöbb csak ilyen "hogy vagy?" "mi újság?" üzi, amikkel nem foglalkozik, csak megnézi, aztán elteszi a telóját. :D
Kérdezte a fiúkról, hogy kicsodák? Noncsi mondta, hogy a tesói, Albert meg megjegyezte, hogy egyforma a szemük. :) Tök aranyos volt. :)
Aztán erre már nem tudom, hogy kötött rá, de mesélte, hogy a családja arra nevelte, hogy aki őt szereti, azt ő is szeresse. Ez legalább megmagyarázza, hogy miért ilyen jó arc. :D Megjegyeztem, hogy ez nagyon kedves, mire rám mosolygott, és mondta, hogy igen, az. :D Egyébként többször is rám nézett, és mosolygott. Először nem tudtam mire vélni, aztán később leesett: napszemüvegben voltam, valószínűleg a tükörképét nézegette, annak örült ennyire. :DD
Megemlítette még azt is, hogy új honlapja van, valami albertcostaracing, de ezt nem találtuk sehol a neten, és mikor kb. egy hónapja rákérdeztem twitteren, értetlenül állt az információ előtt. :D Pedig esküszöm, azt mondta, hogy van új website-ja, még videó is van róla, úgyhogy hangmintával tudom bizonyítani az igazamat, amennyiben szükséges. :D
 |
| EEEH??? xD |
Elárulta, hogy délután lesz egy - ahogy ő fogalmazott - important meeting: a 2014-es lehetőségeiről tárgyalt. Egy elég neves sorozatról van szó, és mondta, hogy ez titok, úgyhogy ne mondjuk senkinek (ez is mekkora jó fej dolog volt, hogy így megbízott bennünk, és elárulta? :') ). Azt mondta, tudják, hogy nincs pénze, de azért leülnek vele egy megbeszélésre, úgyhogy szorítsunk neki.
Mi ettől az információtól roppant lelkesek lettünk, és később el is határoztuk, hogy ha összejön, azon leszünk, hogy el tudjunk menni a versenyére a Red Bull Ringre, hogy drukkoljunk neki.
Miután Costa lépett, mi is elindultunk a paddockban, és a Josef Kaufmann Racing sátránál kukkoltunk, hátha látjuk Steijn-t, de neki híre-hamva sem volt. Aztán csekkoltuk a programfüzetet, és rájöttünk, hogy furcsa is lenne, ha látnánk, mert épp akkor ment a 2.0 időmérője. :D
Észrevettük azt is, hogy a következő program 11.50-kor a boxutcabejárás, és eldöntöttük, odamegyünk a bejárathoz, hogy beférjünk, noha vagy egy órát kellett várni. Muszáj volt, kellett egy fotó Fábián úrral. :D
Ez várakozás sem zajlott eseménytelenül, félrelökdöstek a bejárattól mindenkit, amikor tolták a boxutcába a Forma 1-es RB-t a bemutatóra, majd visszamehettünk a kapuhoz heringeset játszani. Úristen, Lee-ék ott tolták el az orrom előtt egy méterre a kocsit. *w* Életemben nem voltam még ilyen fizikai közelségben egy F1-es géppel - és valószínűleg soha többé nem is leszek, lol. :D
Elszakadtunk egymástól, Kingu néhány embernyivel előttünk volt, Icuval mi együtt maradtunk. Unaloműzés gyanánt selfie-ket gyártottunk ipari mennyiségben, és persze kiabáltuk egymásnak Kinguval, hogy bulivaaan! :D
Kérdeztük, hogy lehet-e esetleg egy közös fotó, mondta, hogy persze, nagyon kedves volt megint. :) A pit wall-on egy pasi felajánlotta, hogy megcsinálja a képet, és közben az egyik hivatalos fotós is odajött, hogy kattinthat-e. :D Szóval nagyon komoly volt. :D Laci megadta az e-mail címét, ahová elküldhettük neki a fotót, és nagyon aranyos válasz-üzenetet küldött. :) Szóval ez is egy jó kaland volt. :)
Köszönjük, WSR! :D
Ja, mellesleg az egyik kép a WSR magyar oldalára is ki lett posztolva. :'D Tavaly a Media52-re kerültünk fel az Albertes plakáttal, most meg a ide. Nagyon menők vagyunk. :DD #hardcore
Miután ezzel megvoltunk, ha már ott voltunk, andalogtunk egy kicsit a boxban, szereztünk néhány autogramkártyát, habár volt, akihez nem sikerült oda jutni, és pár perc sorbaállás után inkább feladtuk. :D
Nico Müller asztaláról Icunak sikerült elmarnia egy-két aláírt lapot, az ő aláírása brutális. :D Míg ott lézengtünk, láttuk Bertet is a Carlin boxa előtt üldögélni egy ládán, amint az egyik csapattaggal dumált.
Elértünk a box hátsóbb régióiba is, ahol még nem volt durván tömeg, azon belül is a Pons Racing-es srácokhoz. Na, itt megpecsételődött a sorsom bizonyos szempontból. :D
Először Nikolay Martsenko nyújtott át egy aláírt kártyát, és már majdnem mentem is odébb, de valahogy odafordultam a csapattársához is, hátha ő is a kezembe ad valamit. És akkor megláttam őt. *w*
Ott ült Zoël, a cuki kis arcába fésült hajával, a gyönyörű szemeivel... és amikor odaadta az ag-kártyát, olyan édesen mosolygott fel rám a kis asztalkája mögül, hogy komolyan mondom, azonnal beleszerettem. *w* :D
Szimpi srác. :D
Kifelé menet lőttünk pár fotót a parc fermében lerakott kétliteres kocsikról - főleg pont Steijnéről amúgy :D -, aztán visszatértünk a paddockba, és elhatároztuk, hogy teszünk még egy próbát a holland srácnál.
A JKR-es sátorral szemben lévő sátornál vertünk tábort, és tök vicces volt, mert abban a kiszolgálóegységben kajált éppen Sirotkin, és jött oda pár lány, hogy lessék az orosz srácot és latolgatták, hogy hívják ki. Én meg azon gondolkoztam, hogy mekkora, hogy itt ez a srác, aki a pletykák szerint jövőre már az egyik F1-es Saubert fogja vezetni, én meg teszek rá, mert a kétliteres széria egyik versenyzőjét lesem. :D Nos, azóta már azt is tudjuk, hogy Sergey "csak" tesztpilóta lesz, Gutierrez-Sutil felállással fog versenyezni Peter Sauber alakulata.
Láttuk, hogy így nem megyünk sokra, ezért inkább átvágtunk a tömegen, és közvetlenül a célszemély feltételezett fellelőhelye előtt parkoltunk le. Vártunk, néztük, ahogy visszahozták a kocsikat a "boxba", majd egy-egy villanásnyi ideig Steijn is feltűnt a panelek mögött, de nem akartunk szólni neki, mert tányérral a kezében flangált, éppen ebédelt. Úgyis olyan vézna szegény, hadd egyen. :D Vártunk hát tovább. Én közben elillantam a szomszéd sátorhoz, hogy készítsek pár képet a Koiranen autóiról (khm, szexi szerelőjéről, khm :D), és arra értem vissza, hogy az egyik pasi a lezárt részbe invitálja a lányokat, Icu integetett, hogy menjek már. :D
Így kerültünk a sátor háta mögé, ahol már ott várt Steijn, és az egyik csapattársa, Oscar Tunjo, aki - mint később kiderült - a Lotus F1 Junior Team tagja, hoppá! :D Kingu kért egy aláírást Steijntől, elmagyarázta, hogy tegnap nekünk kért, ez pedig most az övé lesz, és kért fotókat is.
Steijn megint halál édes volt, mondta, hogy ott a csapattársa, kérjünk tőle is. :D Mikor megvolt a Steijn-fotóm, oda is mentem Oscarhoz, aki cukin mosolygott, és aláírta a füzetem, habár szerintem sejtette, hogy gőzöm nincs róla, kicsoda. :D Vele a fénykép már nem jött össze, mert azt mondta, hogy mennie kell, de majd később megcsinálhatjuk. Mondtuk, hogy oké, de többet nem láttuk. :D Úgyhogy őt is le kell vadászni, ha visszatér egyszer a WSR mezőnyébe. Az ígéret szép szó... :D
Már éhesek voltunk, és különben is, vészesen közel jártunk az egy órához, amikor kezdődött a 3.5-ös futam, ezért úgy döntöttünk, irány a tribün, a szokásos kis helyünkre, a pódiummal szemben.
Amikor mentünk leülni, a célegyenesben éppen Szujó Zolival készített Fábián Laci egy rögtönzött kis interjút. Zoli említette, hogy beszélt Magnussennel, és professzionális pilótának és jó fej srácnak tartja - róla szót kellett ejteni, hiszen a dán különítmény végig kedvencét éltette. Miért ne tették volna, szombaton az eső sem szegte kedvüket, és nem gátolta őket abban, hogy egész nap Kevin nevét skandálják.
Először a legelső sorba ültünk le, de Icut nagyon zavarta a kerítés, ezért meggyőzött minket, hogy üljünk pár sorral feljebb. Pont a Magnussen-drukkerek elé. Veszélyesnek éreztem, hogy Félix da Costa-szurkolóként odaüljek közvetlenül eléjük... félő volt, hogy hátba rúgnak, vagy valami. :'D Szerencsére nem történt semmiféle atrocitás, jól megfértünk. :D
A versenyen Kevin Magnussen indult a pole-ból, a második rajtkockát Toncsika szerezte meg, a harmadik helyről pedig Stoffel Vandoorne vágott neki a futamnak.
Toncsi megint szarul rajtolt; mi előtte azon gondolkoztunk, hátha megcsíphetné Magnussent, ám az indulás után inkább Vandoorne jelentett veszélyt rá nézve.
"ez buli lesz!" :DDD
A futam további szakaszai azonban több szerencsét tartogattak Félix da Costának; az Arden remek boxmunkájának köszönhetően sikerült megszereznie a vezetést, amit ki sem adott a markából. A dánokkal a hátunk mögött nem mertünk ujjongani, amikor Toncsi megelőzte Kevint, nehogy repüljünk onnan... :'DA pódiumceremónia alatt azonban nem fogtuk vissza magunkat, bátran tapsoltunk a portugál fiúnak, amikor átvette a győztesnek járó kupát. Kevint is megtapsoltam sportszerűségből, és persze Stoffelt is, mert őt is szeretem. ^^ :D Habár hiába ujjongtunk Toncsinak, az egészből csak annyi hallatszott, hogy "Magnussen Magnussen Magnusseeen!" :D Óriási volt a hangulat. xD
Annyira megszállottan nyomták, hogy Icunak kedve támadt felvenni, ezért Kingu megkérte őket, csinálják megint, hogy elkészülhessen a videó. :D
Én szokásomhoz híven csináltam pár fotót a díjátadóról, de mivel még mindig nem profi kamerával dolgozom, megint nem lettek túl jók.
Ezek után szedtük a sátorfánkat és elindultunk. Átmentünk a fedett tribünre, mert még nem is láttuk egész hétvégén a Renault Sport Show-t, ezt most bepótoltuk. Dumálgattunk, és ahogy pörgették-forgatták az RS-eket a pilóták, egyszer csak hallom Kangát: "én is akarok ilyet a Hyundai-jal!" :DD Tök cuki volt. :)
Aztán megint a paddockban kötöttünk ki, történetesen a Dams kamionjánál, mert ezek után úgy gondoltuk, találkoznunk kell Magnussennel. :D Történetesen ott találtuk Noncsit is, aki szintén a dán virágszálra vadászott, mert interjút szeretett volna készíteni vele.
Mondjuk nekem nem tetszett, hogy így agyon van ajnározva, mindenki vele van elfoglalva, gyakorlatilag már úgyis megnyerte a bajnokságot - pedig én inkább Toncsinak szurkoltam, és Stoffelnek, Félix da Costa pedig már az osztrák hétvége után lenyilatkozta, hogy ami őt illeti, ennek a bajnokságnak már befellegzett, ezt ő már nem nyerheti meg. De hát azért Magnussen mégis egy bajnok-aspiráns, és kár lett volna megpróbálni tagadni, hogy remek pilóta, ezért jó lett volna begyűjteni az aláírását.
Meg kell mondjam, elsőre nem tett túl jó benyomást. Csomót kellett várni rá, pedig tudta, hogy várják, mert Noncsi már szólt neki, mire mi leértünk. Rendesen megváratta a csajszit. Nem tudom, lehet, hogy a mérnökével volt, vagy valami... Nem tudtuk, mit csinál pontosan, csak hogy a kamionban van és szövegel.
Amíg ott lebzseltünk, befutott a dán különítmény is, és természetesen annak rendje s módja szerint rögtön rázendítettek a Csigabiga gyere ki című dalocskára, aminek a szöveghű dán fordítása valahogy úgy hangzik, hogy "Magnussen Magnussen Magnusseeen!" :D Nonstop ezt nyomták, nem lehetett lelőni őket. :D Honfitársai hívó szavára - vagy talán azért, hogy bekussoltassa már őket, ezt nem tudom :D - megjelent a kamion ajtajában Kevin, még overálban, és kegyeskedett lemászni hozzánk, a pórnép közé. Gondoltuk, hagyjuk, hogy megbeszéljék a kis dolgaikat, aztán mielőtt meglépne, leszólítjuk a versenyzőt... Aha...
Ahogy beszélgettünk, egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik dán fickó megragadja Icut, a nyakába dobja a karját, és odarángatja Kevinhez. :'D Megjegyezték a videós incidenst, vagy nem tudom, de nagyon lelkesek voltak. :D Szegény Icu azt se tudta, hol van, zavarában csak gyorsan köszönt Kevinnek, és elétolta a füzetét, ő meg nevetve visszaköszönt, és aláírta a lapot. Aztán Icu elkezdett nekem integetni, hogy menjek már én is oda. Mondom én így nem... de Icc megint rám szólt, hogy menjek oda, úgyhogy odaléptem, és Magnussen az én füzetem is szignózta. Mialatt dedikált, bátorkodtam megkérdezni a fiatalurat, hogy csinálhatunk-e egy közös... be sem tudtam fejezni a mondatot, már faképnél is hagyott; csak visszaadta a filcet és a füzetet, aztán egy szó nélkül hátat fordított és visszament a kamionba. Na, ezért megint megharagudtam rá. :D Próbáltam mentséget keresni neki, hogy biztos nem hallotta, hogy hozzá beszélek, mert halkan mondtam, és a dánok is megint elkezdtek üvöltözni, de ez azért egy tüske volt bennem. Ráadásul Kingunak még aláírást sem adott! A mocsok!
Közben a dánok is hozták a formájukat: az egyik ipse Kingut győzködte, hogy ő is versenyző, szívesen ad aláírást, Icu pedig cuppanós nagy puszikákat kapott a pofijára. :'D Őrület. :D Kíváncsi lennék, hogy minden dán alapból ilyen barátságos-e, vagy úgy isszák magukat ilyenre? :D
Kicsit otthagytuk Noncsit az öccseivel, és elindultunk, hogy gratuláljunk Toncsinak a fényes győzelméhez. :D Tök jó kedve volt, össze is néztünk Kinguval, hogy most kellett volna odaadni az ajándékot, lehet, hogy jobban fogadta volna.
Kinga mondta neki, hogy a versenyen nagyon drukkoltunk neki, de ott ültünk a dánok előtt, akik olyan nagyon kiabálták, hogy Magnussen... :D Ha jól emlékszem, Kangi úgy fogalmazott, hogy "they scared us to death". :D Ezen legalább jót vigyorgott. :D Barátnőm szóba hozta az ajándékot is, Tonio azt mondta, hogy tetszik neki, habár szerintem nem tudta pontosan, miről is van szó. :'D
Aztán kértünk fotókat. A tavalyi képünkön sem mosolyog, és az idein sem... De tavaly legalább annyira megerőltette magát, hogy felemelte a hátam mögött a kaját, mintha átkarolna, pedig igazából nem is ért hozzám, de idén semmi, csak állt mellettem, mint lófasz a lakodalomban. :D Hát, de mindegy, jó az így is. :D Ilyen lett, ez van. :D
Jövőre egyébként a DTM-ben fog versenyezni, jó lenne elmenni oda is, hátha sikerül egy normálisabb kép. :D Vagy szállodázásra F1 idején, ha ugyan jön a RedBull-lal, mint tesztpilóta...
Miután ez megvolt, visszamentünk a Dams-főhadiszálláshoz, hátha történt valami előrelépés Magnussen-ügyben, de semmi változás, Kevin még mindig hide and seek-et játszott...
Nem távoztunk, Kinga kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő addig egy tapodtat sem sehová, amíg nem kapta meg tőle az aláírást, és még Noncsinak is lógott egy interjúval...
Ezt amúgy már kissé nevetségesnek tartottam - mármint, ahogy Magnussen viselkedett. Igen, a McLaren programjának tagja, és kétszer már vezethette YDT-n az autót, és igen, elég jól ment, na de azért még közel sem akkora sztár, hogy ilyen allűröket megengedhessen magának. Öhm, amikor ezt a mondatot leírtam, még igaz volt, azóta már túl vagyunk a november közepén, amikor a McLaren közölte, hogy a 2014-es szezonnak a Button-Magnussen pilótapárossal mennek neki, szóval F1-es pilótaként most már van akkora sztár, hogy ilyen allűröket megengedhessen magának. :DD
Noncsi öccsei - főleg a kicsi Balika - szerettek volna visszamenni Berthez, hogy autogramot kérjenek tőle. Icuval mondtuk, hogy mi odamegyünk velük. Út közben benéztünk a Draco boxához is, hátha el tudjuk kapni Nico Müllert, hogy tovább rövidüljön az a fránya lista.
Ahogy szétnéztünk, nem láttuk őt sehol, ezért úgy döntöttünk, itt az ideje segítséget kérni. Nem is voltam rest odamenni az egyik pakolászó szerelőhöz (mivel Icu nem volt rá hajlandó :P), és megkérdezni, ott találjuk-e a versenyzőt. Ő benézett a kiszolgálóegységbe, és csak a fejét rázta, hogy nincs ott. Mondtam, hogy jó, akkor majd visszajövünk később, de szólt, hogy várjak még, azzal beordított a boxba, hogy "Nico!", majd megnyugtatott, hogy jön már, mielőtt visszatért a munkájához. És valóban, pár másodperccel később fel is bukkant a svájci pilóta.
Bár ag-kártyát szerváltunk délben, azért aláírattam a füzetem - mondjuk azért, mert tök meglepődtem, hogy ilyen gyorsan előkerült, és a Hi!-t leszámítva, az első mondat, ami eszembe jutott, az volt, hogy adna-e egy autogramot. :'D Bencus is aláíratta vele a WSR-es ag-gyűjtő lapját, és azt hiszem, Icu is a füzetét, aztán elkészültek a közös fotók. Megköszöntük Nico-nak, hogy a rendelkezésükre állt, minden jót kívántunk neki, majd ki ki ment a dolgára. :D
Egyébként később rá is megorroltam. Néztem a FB rajongói oldala képeit, és meglepve láttam, hogy egy fan-kép sincs fent. Kicsit sajnáltam szegényt, hogy senki nem kíváncsi rá, nem mennek oda hozzá az emberek a hétvégéken... Gondoltam, majd én megszánom, bejelölöm a közös képünkön, pedig nem szoktam ilyeneket, Albert sincs bejelölve egy fotón sem. Rátettem a képre a tag-et, erre leszedte... Höhh. Nyilván a saját oldalát szíve joga szerkeszteni, úgy moderálja a jelöléseit, ahogy akarja, de kicsit rosszul esett, miután én puszta jó szándékból cselekedtem. De most már értem, miért nincs egy rajongói képe sem, úgyhogy nem sajnálom. :D
Tettünk egy kitérőt a Fortec garázsához is, hátha sikerül elkapni Stoffel Vandoorne-t. Megint nekem kellett tárgyalni egy szerelőbácsival, aki felvilágosított, hogy Stoffel épp meetingen van, úgyhogy pillanatnyilag nem ér rá. Megköszöntem az infót, és mondtam Iccnek, hogy ide lesz még egy körünk később. :D
Megérkeztünk a Carlinhoz, ahol Albert persze megint kint volt, és persze megint nőtársaságban. :D Mikor észrevett minket, megint odajött, Bali megkapta az aláírást, aztán mindkettejükkel pózolt is.
A kissrác tök aranyos volt - kivételesen nem Bertről beszélek, hanem Balázsról; ejnye, ez a sok B :D -, ahogy mondta angolul, hogy köszönöm, hát azt hittem, megzabálom. :D
Megint visszamentünk Damsékhoz, ahol időközben Noncsi megejtette az interjút, és Kinga is gazdagodott egy ag-vel. Yeeeeeeee! :D Képre persze esélyünk sem volt, mert Kevin a változatosság kedvéért megint felszívódott. Kinga mesélte, hogy Kevinnek is mondta, hogy a rajongói előtt ültünk a futamon, és a frászt hozták ránk, mire Kevin csak nevetett. :D
A Kevinnel elért sikereken felbuzdulva úgy döntöttünk, meglátogatjuk Bertet, hiszen szombat óta írtuk a kis listánkat a kérdésekkel, amiket fel akartunk tenni neki, és már jócskán benne jártunk a délutánban, tehát időszerű volt megejteni a beszélgetést. :D
Of course megint kint jártatta a lepcses száját, így kicsit odébb várakoztunk picit. Aztán lecsaptunk rá, és tett egy megjegyzést, hogy "mindig az utolsó pillanatban jöttök". :D A last minute látogatás azért nem szegte kedvét, hozta a szokott formáját.
Kinga kért aláírást a füzetébe, és még a borítóra is ráírta, hogy Albert miatt választott pont rózsaszínt, amin nagyon jót röhögött. Elmondtuk neki, hogy milyen mély benyomást tett ránk a tavalyi rózsaszín zoknija, mire megszólalt: "bassza meg, tegnap rózsaszín zokni volt rajtam!" - és most nem az én stílusomat tükrözi az alpáriság, a Cickány használta a "fuck" kifejezést. :D Aztán kicsit megemelte a felsőjét, és a nadrágja derekánál kezdett matatni, de aztán mondta, hogy "inkább nem", úgyhogy végül az alsóját nem mutatta meg. :D Nem is érdekel, milyen színű volt... :D
A kérdéseink közül végül is sokat cenzúráztunk, csak azt kérdeztük meg, mi a beceneve. Elárultuk, hogy magunk között mi Bertnek hívjuk, az Albert rövidítéseként. Ezen picit felhúzta a szemöldökét, de nem kommentálta - biztos azért, mert a Cickányt és az Albertitót nem hallotta. :D Elmondta, hogy a lányok (értsd: rajongók :D) Albertnek hívják, a barátai Costának nevezik, és még azt is elárulta, hogy a szülei hogy szólítják. Bakker... Tavaly a fantalin mondta, hogy kérdezhetünk amit csak akarunk, tényleg mindent lehet, de most értettem meg igazán, hogy ezt mennyire komolyan mondta. :) Lehet, hogy én vagyok a hülye, de szvsz egy anya-gyermek kapcsolat egy intim, bensőséges viszony, de simán megmondta, hogy becézi az anyukája. :) Ez annyira aranyos. :')
Szóba került az "eeehh?" is, röviden elmesélte az eredetét, hogy az honnan jött. :D Aztán beavattuk, hogy a hétvége mondata a "mi van? buli van!", és jó fejek voltunk, le is fordítottuk neki angolra, hogy értse, mit jelent. :D Megkértük, hogy mondja már nekünk, hogy Bulivan, és simán belement, hogy lekamerázzuk. :D Nagyon cuki volt, ahogy a nyelvi különbségekkel küzdve, a maga kis spanyolos módján mondta, hogy "buliBan". :DD Haláli videó. :D
Ezt követően már csak egy dolog maradt hátra: a csoportkép. Tavaly elmaradt, pedig szerettünk volna egy fotót, amin mind rajta vagyunk ezzel a majommal. Idén szerencsére sikerült összehozni. :)
A group pic után még lehetett kérni külön is fotókat, némelyik elég extrémre sikeredett, de pont így lett jó. :D
 |
| 4/6 ZiZi Family, 1 darab Alberttel kiegészülve :') <3 |
Ezek után elköszöntünk, majd elindultunk visszafelé a paddockban. Noncsi szeretett volna még interjút AFC-vel és Carlos Sainz Jr.-ral is. Éppen belebotlottunk a két srácba, amint dumáltak. Toncsi lelépett, de Carlost sikerült elkapnunk aláírásra, fotóra, és Noncsi részéről interjúra. :D
Nagyon aranyos volt a spanyol gyerek egyébként; amikor Noncsi feltette a kérdéseit, helyesen lehajtotta a fejét, hogy csökkentse a magasságbeli különbséget és növelje az érthetőség mértékét, de ha ez még nem lett volna elég, a válasza közben el is hallgatott, amíg a Forma 1-es RB végigszáguldott mellettünk a célegyenesben, így nem nyomta el a hangzavar a mondókáját. :) :D
Noncsi Félix da Costa nyomába eredt, mi pedig úgy gondoltuk, itt az ideje újabb próbát tenni Kevinnél, hátha sikerül elkapni. Alig hittem a szememnek, amikor a Dams-kamionhoz közeledve láttam, hogy Magnussen úrfi épp ott támaszkodik a járgány orránál, és nagyban telefonál. Pár méterre tőle megálltunk, hogy ne másszunk bele az intim szférájába pofátlan módon, de azért szem előtt legyen. :D Kis idő múltán már nem a kamionnak dőlve cseverészett, hanem járkálni kezdett fel s alá, mi meg azt néztük, hogy ahogy tartja a mobilját, a pólója ujja alól milyen izmok kandikálnak ott ki. :D Hajjajj. :D
Btw, ahogy úgy elnéztem, meg amikor először jelent meg a kamion ajtajában délután, olyan kicsinek és törékenynek tűnt, de amikor egy lépésnyire állt tőlem, hátra kellett hajtanom a fejem, hogy fel tudjak nézni rá, úgyhogy nem pici a gyerek. :D Soványnak viszont tényleg sovány. De erős. :D Gőzöm nincs, hogy csinálja. :D
Akkor sem jött el a mi időnk, miután bontotta a vonalat, dumálni kezdett ugyanis... őőő... fogalmam sincs, ki az a pasi, de ott szokott lenni mellette a futamhétvégéken. :D De más módon ránk mosolygott a szerencse, felbukkant ugyanis az ifjabbik Pic-fivér, Arthur. Mivel ő is a vadászati listán volt, megörültünk, hogy legalább nem kell külön utánamenni, gyorsan elkapjuk itt. :D Csakhogy nem jutott el hozzánk, ő is beszélgetésbe elegyedett, csak ő a Dams-os csajjal. Franciák egymás közt... Pár percig cseverésztek, aztán Arthur megindult felénk, úgy gondolta, hogy elmegy mellettünk. Nem tudta szegény, hogy ez nem ilyen egyszerű. :D
Megszólítottuk, kértünk aláírást, aztán fotót, és egész jó fej volt, nyugodtan tűrte a sorsát. :D
Icu szerint a bátyja, Charles nem túl kedves, a szállodázáskor legalábbis nem volt túl jó hangulatban...
Miután elköszöntünk a Pic-sráctól, vártunk tovább a szöszke tündérkére, a.k.a. Kevinre. :D Közben megjött Noncsi. Kérdeztük, hogy ment a dolog Toncsival, mire az volt a válasz, hogy sehogy, António ugyanis rohanásban volt, nem volt ideje beszélgetni barátnőnkkel, de jó fej volt, felírta Noncsi füzetébe az e-mail címét, és megígérte, hogy írásban készséggel válaszol a kérdésekre. Nagyon cuki a kézírása amúgy. :D Az autogramját már láttam, persze, de rendes írását most először. :D
Ahogy ott beszélgetünk, Noncsi egyszer csak megkérdezi így mellesleg, hogy "nem ti adtatok neki egy üveg bort?" Mondjuk, hogy de. És akkor Noncsi meséli, hogy amíg várt rá, látta, hogy adott a szerelőknek egy üveg bikavért azzal, hogy fanoktól kapta, igyák meg. Hááát, azért jó fej. Az ő ajándéka, azt csinál vele, amit akar, de azt hittük, elviszi, pont azért, mert ajándék volt... Na mindegy, megint. Tbh, nem csodálkoznék, ha a kis gravírkütyü is az első kukában landolt volna... -1, Toncsi.
Míg így társalogtunk, Kevin sűrűn pislogott ránk, mi meg sűrűn pislogtunk rá. :D Nem akartunk még mindig az arcába mászni, és nem akartuk megzavarni a beszélgetését, de azt sem akartuk, hogy meglógjon. :D De cseles volt, csak néhány másodpercre nem figyeltünk rá, és mire észbekaptunk, már félúton járt a lépcsőn. Én tisztában voltam vele, hogy ha most bemegy abba a kamionba, bottal üthetjük a nyomát, és nem ott szándékoztunk megöregedni, őrá várva. Icu is észlelte a veszélyt, ő is utánaszólt, és belőlem is kiszakadt egy halk, kétségbeesett "Kevin, please!" xD Basszus, full előttem van, ahogy vigyorogva ránk néz, majd megfordul, és visszajön. :D Ej, gondoltam, hát mégis van Isten, Kevin megkönyörült rajtunk, kósza 20 perc után - vagyis csak akkor szobroztunk ott 20 percet, plusz a futam után még ki tudja mennyit. :D De szarni rá, egyszer élünk, meg különben is, buli van. :D
Szerencsére nem volt kifogása a fotó ellen (ha lett volna, lehet, hogy ott helyben szét is rúgom a formás kis seggét), én meg rögtön oda is pattantam mellé, hogy akkor kezdjük. :D
Ilyen helyzetben én nem szoktam kezdeményezni fizikai kontaktust, inkább megvárom, hogy a versenyző mit lép, és ahhoz igazodom. Én biztos nem fogom összetaperolni egyiket sem, ők valószínűleg sokkal jobb ügyvédeket tudnak megfizetni mint én. :D Azt hittem, Kevin is a Toncsi-féle "lófasz a lakodalomban", ezért picit meglepődtem, amikor automatikusan magához húzott - azon meg még jobban meglepődtem, hogy milyen erővel! #GoshTheBoyIsStrong Mint egy matricát, úgy préselt magára tulajdonképpen. :D Jó, nem mintha panaszkodnék... :D :D
Egyébként ekkor már feltűnt, hogy milyen édesen és kedvesen mosolyog, és hogy mennyire gyönyörű a szeme... És nagyon szép, kellemes a hangszíne is egyébként. És... fogalmam sincs, hogy milyen parfümöt, dezodort, tusfürdőt vagy akármit is használ, de kibaszott jó illata van. *w* És amilyen szorosan magához húzott... Be kell vallanom, hogy minden vélt és valós sérelmet, amit elszenvedtem tőle aznap, egy szempillantás alatt megbocsátottam neki. :DD
Ráadásul kapott még egy nagy plusz pontot. Történt ugyanis, hogy Icu nem tudott fotózni, mert mint kiderült, betelt a gépe memóriája. Akkor odaadtam az én gépem, hogy csinálja azzal. De ott is akadt valami gebasz, az sem akart elsőre működni. Kevin meg nem kezdett el türelmetlenül pattogni, hogy mi a faszt bénázunk már, csak állt ott, engem ölelgetve. :D Teljesen laza a srác, tök higgadtan várt, amíg megoldottuk a helyzetet, és közben diszkréten röhögött a bénázásunkon. :D Végül is sikerült életet lehelni a masinába, és elkészült a kép. Olyan cuki rajta, hogy pusztulat. :') Korábban képeken és a közvetítésekben ezt nem láttam, de face-to-face állati jó pasi. :D Az ő sármja nem jön át a képernyőn, vele találkozni kell. :D Van egy kisugárzása a gyereknek... :D
Tényleg nem vesztette el a hidegvérét, még Icuval és Kinguval is hajlandó volt pózolni, és még őket is átölelte, és még nekik is mosolygott. :D Mondjuk elnézést kértünk, és azt hiszem, Kingunak volt egy ilyen mondata is, hogy "bocsi, szőkék vagyunk". :D Nem tudom, hogy ez egy szőke srácnak címezve mennyire volt okos mondat. :DD
Megköszöntük a képeket és a türelmét, aztán hagytuk, hadd menjen. :D
Ekkor már majdnem négy óra volt, és még mindig maradt küldetés: elsődlegesen a McLaren másik junior pilótája, Stoffel Vandoorne.
Célba vettük hát megint a Fortecet, hátha véget ért már az a fránya meeting. :D Én megint letámadtam a szerelőbácsit, hogy Stoffellel szeretnénk találkozni, ha lehet. :D Mutatott a boxba, és tényleg ott volt, a kétliteres géposztály rajtját nézte a pitlane-en, és pont Alberttel beszélgetett. Ismét várakoztunk hát, ezúttal az volt a kérdés, Vandoorne mikor tolja arra hátra a képét, hogy lekaphassuk a tíz körméről. :D Icunak mosdóba kellett mennie, de Kinga lába tényleg nagyon ramaty állapotban volt, úgyhogy ő úgy döntött, inkább marad és vár, én pedig elkísértem Icut. Mire visszaértünk, Stoffel már a kamionban volt, lekéstünk róla. #dammit Ám a fájós lábu Kingu barátságot kötött egy Forteces szerelővel - nem azzal, akivel én beszéltem korábban -, mert a fickó rendes volt, megkérdezte a csajszit, hogy jól van-e. :) Mikor látta a srác, hogy visszaértünk, felkiáltott a kamionba, hogy "Stoff!", mire nevezett belga kidugta a fejét az ajtón, hogy mi van. Mi voltunk. :D De rendes volt, nem vágta a pofánkba az ajtót, lejött, adott aláírást, és még a fotóba is belement, habár nem vág túl lelkes fejet egyik képen sem. :D Mondjuk ő tényleg a Räikkönen-típusú visszahúzódóbb, csendesebb versenyzők közé tartozik, ritkán látni róla olyan képet, ahol tisztességesen vigyorog (pedig nagyon jól áll neki egyébként, úgyhogy gyakrabban is csinálhatná...). :D
Ahogy lassan közeledett a búcsú ideje, úgy gondoltuk, ideje megint megkeresni Bertet; utoljára, hogy elköszönjünk. Vártunk kicsit a Carlin boxánál, közben véget ért a 2.0-ás futam. Jött ki egy idősebb szerelő, és megkérdezte, kire várunk. Mikor mondta Icu, hogy Albert Costára, felvilágosított minket, hogy úgy 15 perce elment. Bamm. Ez kicsit rossz volt, hogy nem tudtunk tőle elbúcsúzni. :(
Fél öt körül lőttünk pár közös fotót, majd találkoztunk Noncsiékkal a médiacenternél, és elindultunk a parkolóba. Akadtak némi gondok a közlekedéssel a paddockban, mert valami szerencsétlen sofőr nem volt képes kiállni az egyik kamionnal, aminek következtében irdatlan dugó lett. Végül csak sikerült rendesen elindulnia, így eljuthattunk a kijárathoz. Vicces volt, a parkolóba menet elment mellettünk Steijn és az a tag, akivel előző nap is elhagyta a pályát. :D Ott mentünk mögötte, de ezúttal nem parkoltunk olyan közel egymáshoz.
Öt körül értünk le a kocsihoz. Ott mindenki magához vette a cuccát, majd elindultunk: Noncsi, a fiúk, Icu és én a pálya főbejárata felé vettük az irányt, Kingu pedig autóval indult haza, miután elköszöntünk egymástól.
Negyed hat körül a főbejáratnál is csináltunk pár fotót Icuval, a fejünk felett a Hungaroring felirattal. :D
Nem volt más dolgunk, mint ismét várni: várni, hogy kicsit csökkenjen a tömeg, és jöjjön a következő és a következő busz, míg végre az egyikre felférünk. :D
Néhány nappal korábban Petra kérdezte, hogy nem megyünk-e ki meginni valamit vasárnap, miután hazaért a melóból. Mondtam, hogy nem tudom, mikor érek haza, de ha otthon leszek, tőlem oké, ha nem bánja, hogy hulla leszek a hétvége fáradalmai miatt. 18.20-kor csörög a mobilom - Petra hív. Azt mondja "most ért be a vonatom, talizunk akkor?" Hát mondom, édesem, ha van teleportod, simán, mert én még itt ülök a Hungaroring főbejárata mellett az útpadkán, várom a buszt, ami visszavisz a városba, szóval az még beletelik némi időbe, mire hazaérek. :D
Végül erőt vettünk magunkon, és beálltunk a sorba, mert ha csak üldögélünk ott, hogy elkerüljük a tolakodást, soha nem jutunk vissza a belvárosba. Így kb. a harmadik buszra fel is fértünk. :D A visszaúton fáradtan, álmosan, de vidáman elevenítettük fel a hétvége legemlékezetesebb pillanatait - vidáman, és egyben szomorúan, mert vége volt, és egy újabb évet várhatunk a következőre.
A buszpályaudvaron elköszöntünk a fiúktól és Noncsitól, majd Icuval a metró felé indultunk. Annyira fáradtak voltunk, hogy elnéztük a megállókat, a csajszi elfelejtett leszállni, és két vagy három megállóval többet utazott, mint kellett volna. Szegény mehetett vissza. :D Veszélyes a WSR. :D
Miután magamra maradtam, eseménytelenül telt az út. Szerencsém volt, a Déliben nem kellett sokat várnom, mire indult a vonatom. Út közben először a frissen beszerzett aláírásokat és képeket nézegettem, ám ahogy dolgoztak bennem az emlékek, megállás nélkül vigyorogtam, mint egy idióta, ezért inkább eltettem az ereklyéket, és bekapcsoltam a mobilomon a zenét. De attól meg megint röhögnöm kellett, mert véletlen sorrendű lejátszásra volt állítva, és random beadta Bruno Locked Out Of Heaven-jét, amit sokat dúdoltunk hétvégén, mert az volt a Sport Show egyik zenéje. :D Azt hiszem, még szombaton volt, hogy lent jártunk a paddockban, a csapattagok között, miközben ment a bemutató, és Icuval énekeltük, hogy "'cause your sex takes me to paradise", mire Kingu észbe kapott, és szólt, hogy "ezt itt értik ám!", mi meg összenéztünk Iccel, és annyit mondtunk, hogy szarni rá, buli van, és nyomtuk tovább. :D
Négy perc késéssel, 21.04-re ért be a vonatom, és a nagy hóbelevancomat cibálva fél tízre csoszogtam haza. Már kábé délre eljutottam oda, hogy fájt mindenem, a lábam, a nyakam, a hátam, a derekam, de tényleg mindenem, ezzel együtt szobroztam végig a délutánt egyik-másik srácra várva, szóval nem voltam már épp fitt formában este. :D Ráadásul a táskám is baromi nehéz volt. :D De nem bánok semmit, minden perc szenvedés bőven megérte. :'))
Idén is kimaradt sok minden, amit elterveztem, mert már évek óta tervben van, és végül megint jött össze - például a célegyenes végi tribünről nézni egy rajtot, és Icu sem járt még a Ring szoborparkjában :D - de nem volt hiányérzetem. Talán csak amiatt, hogy Alberttől nem köszöntünk el rendesen.
Van még pár pilóta, akivel jó lett volna találkozni, de nem futottunk össze. A legnagyobb kérdőjelem Kevin Gilardoni. Az ELMS mezőny érkezése jól megborította a paddock rendjét, fogalmam sincs, hová dugták el így Kevinéket, mert egész hétvégén nemhogy egy Oregonos, de egyetlen Mégane-os arcot sem láttam. :'D
A három és feleseknél is volt olyan, akit jó lett volna még becserkészni, de nem volt rá lehetőség. Azonban nem bánkódom, mert lett egy Nickem, egy Zoelem és egy Kevinem. :D Újabb három darabra tört a szívem. :D Amelett persze, hogy még mindig nagyon szeretem Toncsit és Stoffelt, és Bertet, és.... huh, túl hosszú a lista. :)
És nem aggódom: jövőre is lesz WSR, szeptember 13-án és 14-én újra benépesül a pálya. Ha valakit idén nem is sikerült elkapni... well...
Maybe next time. :)
Ennyi a WSR idei sztorija. :) Mindössze. :D
17.500 szóban, 87.300 karakterben. :D
És nem kellett megint szilveszterig várni rá, Icu. :DD ❤
Igaz, hogy már vasárnap este megnyitottam az új posztot a szerkesztőben, miután hazaértem, és másnap el is kezdtem megírni, mégis csak most lett kész, de ezt kéretik elnézni a részletességre és a hosszúságra való tekintettel, és mert még így is jobb időt futottam, mint tavaly. :D És ha nem maradtam volna laptop nélkül, már október második felében kitettem volna... :D
Hjajj. Annyira jó volt visszaolvasni. Az év egyik legjobb hétvégéje volt. Olyan rossz, h évente egyszer látlak benneteket és akkor annyi minden történik velünk. Annyira várom a szeptembert, hogy hihetetlen. Remélem hamarabb is fogunk azért talizni :D Lényeg ahhh annyit röhögtem. Feldobtad az estémet. EKKORA mosollyal megyek szilveszterezni. Köszönöm :D :* ♥
VálaszTörlésAjj azt elfelejtettem írni, hogy még1x köszönöm a tatyót! :D ♥ Abban szoktam hordani a spanyol cuccomat! :D
VálaszTörlésNagyon szívesen! :D Örülök, hogy tetszik. :)
TörlésBtw, én is nagyon várom a szeptembert, de remélhetőleg idén előbb is össze tudunk majd futni. ;) :D ♥ xx
Próba
VálaszTörlésna megegyszer
VálaszTörléskoszi a postot, jo elolvasni, hogy milyen a buli a masik oldalrol nezve :)
Hahó!
TörlésBocsánat a késői reakcióért, de technikai problémákba ütköztem.
Mi köszönjük az élményt és a WSR-t. :) Mint azt láthattad, a buli nagyon jó a mi oldalunkról nézve. :D
A bejegzésben sokat emlegetett Icu blogján is találhatsz egy rövidebb írást a hétvégéről: http://cuentodehadas-icu.blogspot.hu/2013/09/i-love-it-d.html :)
Okes, elolvasom azt is :)
Törléselolvastam azt is, főleg a hajvasalós szösszenet ragadott meg :)
VálaszTörlésLányok, felajánlhatok nektek 4 exkluzív fekete-lila WSR lakktáskát?
Hahaha, azt hiszem, már így is pont eleget kapunk a WSR-től. ;)
TörlésHát igen a hajvasalóval minden évben vannak problémák :D
TörlésHa ezt most komolyan mondod, akkor naná :DDDDD De most tényleg komoly? :D
Szerintem én minden évben elmondom, hogy "véletlenül" akár otthon is felejthetnétek a hajvasalót. :P :D
TörlésÉn meg minden évben (meg minden héten kétszer amúgy :D) kivasalom, aztán egy óra múlva rájövök, hogy felesleges volt. :) #kangastyle
TörlésÉn meg minden évben elmondom, hogy nem akarod te, hogy egész nap azon nyafogjak, hogy nem készítek képet, mert göndör a hajam. :D Ha hosszú lenne nem érdekelne, de rövid+hullámos haj nem igazán bejövős. :D
TörlésIcu: en komolyan mondom, de ugy tunik, hogy nem osztatlan a lelkesedes :)
VálaszTörlésNem arról van szó, hogy nem lelkesedünk, csak meg vagyunk illetődve, hogy rászolgáltunk erre a figyelmességre. :D
TörlésDe osztatlan a lelkesedés, csak Brigi ilyen kis visszafogott mindig. :D Ne tudd meg mennyit kell beszélnünk a fejével, mire Alberttel szervezett találkozóra rá tudtuk venni tavaly előtt. :D Hát ha tényleg komoly akkor köszönjük :)))
TörlésTeljesen komoly, de azt kell kitalálnotok, hogy én ezt hogyan tudom egyben átadni nektek. Úgy értem, hogy megfogok 4 táskát és valakinek a kezébe nyomnám, mert külön postázgatni stb nem nagyon szeretnék..
VálaszTörlésSzvsz Noncsi lenne a leglogikusabb választás, mert ő van a legközelebb.
TörlésVagy... mind megyünk szeptemberben. :D
hat nem gondolom igy februarban, hogy addig raer :)
TörlésNoncsi marad akkor termeszetesen
Noncsi vállalja a postás szerepét. :-)
VálaszTörlés