New Moon OST

Üdv néktek, halandók! =D

Ejtsünk néhány szót a novemberi eseményekről – megjelent a New Moon OST és a várva várt film is a mozikba került végre.

A film zenei albuma számomra egyértelműen hatalmas csalódás volt a Twilight OST után. A sorozat első részének zenei anyaga sokkal színvonalasabb volt. Ezt nem lehet máshogy megfogalmazni, a számok többsége egyszerűen szar. Nekem legalábbis nem tetszettek eleinte. De azért nem ennyire elkeserítő a helyzet, van egy-két hallgathatóbb darab is a korongon. De nézzük sorban.

 1. Death Cab For Cutie – Meet Me On The Equinox – már jóval az album megjelenése előtt napvilágot látott, hogy ez a dal szerepel majd a CD-n, és videoklip is készült hozzá. Nálam 10/3, nagy jóindulattal. Nem tetszik a hangszerelés, az egész hangzásvilága pocsék. Valahogy nem az én stílusom. A klip képkockái sem javítanak sokat a megítélésen, nagyrészt azokat a képeket vágták bele, amelyeket már láthattunk a trailerekben.
 2. Band Of Skulls – Friends – első hallásra ez sem fogott meg, és ami azt illeti, másodikra sem. Akkor kezdtem megszeretni, amikor láttam a filmet, mert ott jókor van jó helyre keverve, és egészen jól hangzik. Így már tűrhető.
 3. Thom Yorke – Hearing Damage – ez a dal sem volt épp a kedvencem, bár nem utáltam annyira, mint a többséget, mert az elektronikus zene viszonylag közel áll kicsi szívemhez, ez a szám pedig nem nélkülöz némi elektrós alapot. Aztán megnéztem a filmet, és beleszerettem. Annál a résznél van, amikor a farkasok üldözik Victoriát az erdőben; a harc, a szereplők mozgása, a kamera mozgása, az animáció – egyszóval minden nagyon jó helyen van, a zene is tökéletesen illik alá. 10/9.
 4. Lykke Li – Possibility – ez a dal első hallásra megtetszett. A filmben is jól hangzik. Nem szükséges tovább ragozni, jó zene, bár nem a kedvenc.
 5. The Killers – A White Demon Love Song – első hallásra ez sem maradt a fülemben, de a sokadik hallás és a film után már nem tűnik olyan rossznak. De csak 10/6.
 6. Anya Marina – Satellite Heart – ez a dal azon kevesek egyike volt a lemezről, amelyek azonnal megfogtak. Dallamos zene, kellemes nő hang, könnyen megjegyezhető szöveg. Imádom a gitár hangját, ez a szám pedig az akusztikus hangszerre épül. Nálam 10/9.
 7. Muse – I Belong To You (New Moon Remix) – A Twilight-ban nagy sikerű Supermassive Black Hole után a második filmben is hallható egy nóta a Muse-tól. Az első filmben jobb szám volt, jobb helyen, de azért ez is tűrhető.
 8. Bon Iver & St. Vincent – Roslyn – itt is a gitár... a dallammal nincs bajom, de itt véget is ért a felsorolás arról, hogy mi tetszik benne. Alapvetően szép dal, biztos bennem van a hiba, hogy nem nyerte el a tetszésemet teljes mértékben.
 9. Black Rebel Motorcycle Club – Done All Wrong – lassú dal, illik a könyv vontatott hangulatvilágához. Nem egy olyan szám, ami mellett nem tud szó nélkül elmenni az ember.
 10. Hurricane Bells – Monsters – nálam ez sem veri ki a biztosítékot, elsőre nem tetszett, de csak meg kell szokni. Nem olyan rossz.
 11. Sea Wolf – The Violet Hour – nem tudom mire vélni az alkotók vicces választásait az albumon szereplő dalok előadóinak nevével kapcsolatban; egy tengeri farkas nevű banda zenéjét egy olyan filmbe, ami farkasokról szól... :P Nem lassú szám, de gyorsnak sem nevezném, szóval olyan közepes... Több szempontból is. 10/6.
 12. OK Go – Shooting The Moon – újabb közepes dal. Az utolsó fél perc már nem olyan rossz.
 13. Grizzly Bear – Slow Life – itt sem tudtam megítélni, hogy azért esett-e a választás egy grizli medve nevet viselő együttesre, mert, mint ahogy az a Twilightból kiderül, a vega Cullenek étlapján kiemelt helyet foglal el az állat, legalábbis ami Emmett-et illeti... :P Lassú, melankolikus nóta. Ez sem volt túl felkavaró számomra. Nem hazudtolja meg a címében szereplő lassúságot.
 14. Editors – No Sound But The Wind – elsőre természetesen ez sem maradt meg bennem, de most már egész tűrhetőnek tartom, bár kétségtelen, hogy jobb dalok is vannak az albumon.
 15. Alexandre Desplat – New Moon (The Meadow) – mikor először hallgattam, kis híján elsírtam magam. Mikor véget ért, újra elindítottam. Aztán újra és újra és újra... Vagy egy órán keresztül ez szólt. Gyönyörű szerzemény a Score album zeneszerzőjétől. Úgy tekintek erre a dalra, mint Carter Burwell Bella's Lullaby című művére a Twilightban – a szememben Edward és Bella halhatatlan szerelmét szimbolizálja.

Összességében nem volt rám akkora hatással, mint a Twilight OST, és talán soha nem is lesz.

Mindazonáltal le kell szögeznem, hogy a zenei albumok elsőre sosem szoktak nekem tetszeni. Valamiért látnom kell a filmet is ahhoz, hogy a dalok közelebb kerüljenek hozzám. Példának okáért ott a Camp Rock Soundtrack. Megvolt az album, de sosem hallgattam, csak a Play my music-ot és a This is me-t. Aztán megnéztem a filmet, és megtört a jég. Tudtam jelenetekhez, színészekhez, érzésekhez kötni az egyes számokat, és azóta imádom az egész cuccot úgy, ahogy van. Rengetegszer hallgattam már végig a lemezt, és egyszerűen nem tudom megunni. De a Twilight-tal is ez volt a helyzet. Először a könyvet olvastam, ez után szereztem meg a zenéket, és ez után néztem meg a filmet. A zenei albumon első hallásra volt néhány szám, ami eléggé tetszett, rögtön megszerettem őket, de a többi csak akkor kezdett tetszeni, amikor tudtam kapcsolni a filmhez, akkor viszont nagyon – hetekig semmi mást nem hallgattam, csak a két Twilight zenei albumot. Nem tudom, miért, de így működöm.

Azt nem értem, hogy ha az első rész kapcsán a Paramore írhatott dalokat, amiket fel is használtak a film készítése során, miért nem lehetett volna a New Moon-nal is hasonló a helyzet? Zseniális dalok születtek, amelyeket a New Moon ihletett, és néhány kevésbé eltalált darab helyett igazán feltehették volna ezeket a korongra. Kelly Clarkson például a Did you? című számát írta a filmhez, ha jól tudom, és ott van Hana Pestle Need-je, ami az egyik kedvenc dalom, és szintén azt hallottam róla, hogy a Saga második része adta hozzá az alapot.

Más kérdés, hogy az első részbe Catherine Hardwicke elég sok és kemény munkát fektetett, igyekezett minél inkább visszaadni azt a hangulatot, amit Steph próbált éreztetni a regény megírásakor, ezzel ellentétben szerény véleményem szerint Chris Weitz inkább a profitra, és a rajongók idegeire ment, mint a rendezőnőhöz hasonló profi munkára. Nah, csak azt próbáltam ebből kihozni, hogy a zeneválasztáshoz kell a rendező is, és nem mindenki egyformán... rugalmas.

[hamarosan letölthetővé teszem az albumot]

Hamarosan jelentkezem. Addig is:

pusszantás =)