The Twilight Saga - New Moon

Hola!

Bár már jócskán elmúlt november, még csak most fogom leírni tapasztalataimat a New Moon-nal kapcsolatban. Talán kellett is egy kis idő, hogy leülepedjenek bennem a dolgok.

Ugyebár a Twilight Saga második kötetének filmes adaptációja 2009. november 19-én, éjfélkor startolt a magyar mozikban. Nem vesztegettem az időt, már péntek este foglaltam jegyet a neten egy szombat délelőtti előadásra, így a fél kilences busszal elzötyögtem Fehérvárra, és a film kezdetéig a könyvvel és a kedvenc fejezeteimmel szórakoztattam magam az Alba Pláza éttermében.

Eljött végre a 11.30, kezdetét vette a két órás nyálcsorgatás.

Alapjában véve nem volt rossz film, de az kétségtelen, hogy nem ér a Twilight nyomába. De ez nem jelenti azt, hogy nem imádom ezt is. =D

Nem ismerem a teljes stáblistát, de véleményem szerint nem csak a rendezőt cserélték le az első film után, hanem a sminkest, a fodrászt, és a stylist-ot is. Eltűnt a Twilight sportosan öltözködő, zselézett hajú, vagány külsejű Edwardja, és kaptunk helyette egy öltönyös nem is tudom, mit. Bár én a magam részéről kissé elfogult vagyok, mert megítélésem szerint az ideális pasi a sportcipő-farmer-póló-zselézett haj összeállítás eredménye. És úgy általában a Cullenekre inkább az elegáns öltözködés jellemző a filmben, de szerintem jobb volt a Twilightos sportosabb megjelenésük. Pozitív példa is akad: Bella talán az egyetlen, aki előnyére változott az első filmhez képest. Leszámítva Taylor Lautnert, természetesen. Amikor lekerül róla az a szörnyű paróka, kiderül, hogy milyen jóképű fiúcska. És amikor lekerül róla a póló is... hát, azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy mi más derül még ki. =P

A forgatókönyvíró, Melissa Rosenberg munkáját meg kell dicsérnem. A lehető legtöbbet kihozta a kínlodom-mert-a-csúnya-rossz-vámpír-akit-mindennél-jobban-szeretek-elhagyott-engem-és-most-vége-van-a-világnak-ezért-úgy-csinálok-mint-egy-zombi részből. Nem kellett ebből több, mint ahogy Bella ül az ablak előtt, és kiírják a hónapok neveit, érzékeltetve ezzel az idő múlását. Ami kicsit furcsa volt, az e-mailezgetés Alice-nek. Olvastam egy NM forgatókönyvet, és abban ez úgy volt, hogy Bella az anyjának ír egy levelet, amiben leírja, hogy olyan, mintha belőle halt volna meg valami, hogy sajgó űr van a lelke helyén, szóval őszintén leírja az érzéseit, majd kijelöli, kitörli, és annyit küld el, hogy minden rendben, és szereti anyucit. Ez is szimpi megoldás volt, kár, hogy végül nem ezt választották. De ennél a jelenetnél jó volt a zeneválasztás, a Possibility tökéletesen passzolt. Ami nem tetszett, az a volterrai harcjelenet volt. A könyvben szó sincs semmilyen balhéról, ott csak találkoznak a Volturival, kicsit feszült a légkör, csúnyán néznek egymásra, alkudoznak egy kicsit, majd kedélyesebb hangulatban elválnak. A filmben meg rendesen felmosták a testőrök Edwarddal a márványt. Ennek talán nem volt túl sok értelme. Értem én, hogy a lányrajongók elcipelik a filmre a pasijukat, és hogy a fiúkra is gondolni kell, hogy ne csak szenvedés legyen nekik ez a két óra, de ez talán túlzás volt. Ami kimondottan nem tetszett, az a rész volt, amikor földhöz kenik Edet, mire annak felreped az arcbőre, majd össze is forr. Ez hülyeség. Látványtechnikailag érdekes volt a megoldás, tök látványos, tényleg, de szerintem felesleges. Nem tudom... Ez nem kellett volna bele. Ami nagyon nagy, az a Victoria és a farkasok közötti csetepaté. Itt is eltalálták a zenét a Hearing Damage-al, és az effektek is megállták a helyüket.

Ami a színészek játékát illeti, Kristen pozitív csalódás. A Twilightban nem alakított épp maradandót (kimondottan gáz volt), de a NM-ra egész sokat fejlődött. Taylort is dicsérném, és nem a kidolgozott felsőtestéért. Az Alkonyatban nem volt túl nagy szerepe, így nem csillogtathatta meg tehetségét, most viszont egészen lenyűgöző volt. Én nem vagyok egy érzelgős típus... Na jó, az vagyok, de filmeken SOHA nem szoktam bőgni, de azon a részen majdnem elpityeredtem, amikor Bella átmegy Jacobhoz, és a fiú elküldi őt; inkább kocog a falkához, otthagyva a lányt a zuhogó esőben. Az egy elég ütős rész. Nagyon jól átadja a keserűséget és a burkolt fájdalmat, amit Jake érez. Száz szónak is egy a vége: zseniális a gyerek. És még csak 17 éves. Minden bizonnyal fényes karrier állhat előtte, sorra kapja a szerepajánlatokat; ha jól játssza ki a lapjait, még sokáig hallhatunk felőle. Akit mindenképp ki kell emelnem, az Anna Kendrick, kedvenc Jessicánk. Egyszerűen lenyűgöző a csaj! A port angeles-i mozis-motoros résznél nagyon nagy, amit előad. Megérdemelte a szerepet George Clooney mellett. Reméljük, beindul a karrierje, mert New Moon-beli alakítása alapján jócskán megérdemli. Aki nagyon nagy csalódás a filmben, nem más, mint Robert Pattinson. Nem tudom, mi történt vele, de ez most nagyon nem jött át. :S

Sokan szidják a farkasok megjelenítését, de szerintem nincsen semmi gond az animációs megoldásokkal.

Többen a függővéget nehezményezték. A film úgy végződik, hogy állnak az erdőben, a vámpír megkéri ügyetlen, halandó szerelme kezét, vágókép Bella meglepett arcáról, majd sötétség. Szerintem jó ez így. Ébren tartja az izgalmat és az érdeklődést az Eclipse-re is. A lánykérés előtti szóváltás és kisebb harc Edward és Jake közt, Bella kettejük közötti őrlődésével is előrevetíti a Napfogyatkozás eseményeit.

Annak nagyon örültem, hogy nem szinkronosan került a mozikba a film, mert láttam a tévében előzeteseket szinkronizálva, és erősen kiakadtam rajta. Amikor Ed azt mondja Bellának, hogy „te vagy az egyetlen okom az életben maradásra” és Szvetlov Balázzsal azt mondatták rá, hogy „biztonságban vagy”, vagy arra a részre, amikor Jane közli, hogy „talán ez most egy kicsit fájni fog” rászinkronizálták, hogy „nem kell félni”... Elég gáz. Ha nem feliratos lett volna a film, én biztos lefordulok a székről a moziban. A Twilightot is egyszer láttam szinkronosan, mert annyira pocsék a magyar hang, hogy nem tudom úgy nézni. Annyiszor láttam már angolul, hogy nem bírom elviselni a szinkront.

Nah, de elég hosszúra nyúlt ez a kis – vagy nem is olyan kis – véleményezés, úgyhogy zárom is a sorokat.

pusszantás