Halihó! :)
Olvastam ma egy cikket a World Series by Renault-val kapcsolatban, a sorozat egyik pilótájával foglalkozó oldalon, és most erre reflektálnék. Amúgy is lett volna egy bejegyzésem a WSR-rel kapcsolatban, de ha már így alakult, akkor jöjjön most! :D
Olvastam ma egy cikket a World Series by Renault-val kapcsolatban, a sorozat egyik pilótájával foglalkozó oldalon, és most erre reflektálnék. Amúgy is lett volna egy bejegyzésem a WSR-rel kapcsolatban, de ha már így alakult, akkor jöjjön most! :D
A bejegyzés: http://bhartley.lapunk.hu/?modul=blog&a=95901
Nagyon tetszik Andi írása, minden benne van, ami kell. Előhozta az emlékeket; már így is alig tudtam megmaradni a seggemen, most még rosszabb lesz kivárni, hogy mikor mehetünk végre... :D
Tavaly sajnos nem tudtam menni, mert pont előtte szedtem össze egy elég csúnya betegséget, de idén ki nem hagynám! :) (Akkor azt mondtam, hogy idén - ha félholtan is - de elvonszolom magam a pályára. Úgy tűnik, bejön a fogadalom: ki tudja, mit találnak az MR során... :S )
2008-as élményeim alapján csak alátámasztani tudom a leírtakat. A megközelítés tényleg katasztrofális, ha az embernek nincs kocsija, és tömegközlekedési eszközökkel próbál eljutni a Ringre, ugyanakkor kalandos is tud lenni :D (arra már nem emlékszem, hogy miért, de blicceltünk a HÉV-en. :P ) De bőven megéri a korán kelés, a sok átszállás és a több kilóméter gyaloglás. :)
Az atmoszféra különleges, tényleg fantasztikus a hangulat, ami ott hatalmába keríti az embert. Bár engem nem volt nehéz lenyűgözni. 2001 óta élek-halok a versenyautókért és magukért a versenyekért, azonban még sosem voltam ezelőtt verseny helyszínén vagy a Hungaroringen. Még elég messze voltunk a pályától, a motorhangok azonban már odaszűrődtek a távolból, s - bár nem gondoltam, hogy ez lehetséges - még izgatottabb lettem. Aztán felértünk egy dombtetőre, ahol megpillanthattuk a célt: a távolban elterülő pályát (brigcs ekkor már alig fért a bőrébe, a legjobb barátnője pedig jól palástolta, hogy a plafonon van tőle :P ) Mire odaértünk, dél körül járt az idő, épp kedvenc kommentátorunk, Palik Laci nyomta a köröket az F1-es Renault-val. Először a célegyenes melletti tribünön helyezkedtünk el, onnan néztük a kezdődő (asszem 3.5) verseny rajtját és első néhány körét, de aztán engedtünk utat törni a kíváncsiságunknak, és átsétáltunk, hogy a boxok tetejéről bámészkodjunk (pontosabban addig rágtam Szabi fülét, hogy menjünk oda, mondván, onnan több érdekességet láthatunk, míg végül ráállt a dologra :D). De belátta, hogy igazam volt, és vasárnap már nem húztuk az időt a tribünnél, amikor megérkeztünk, egyből a garázssor teteje felé vettük az irányt. :D
Ezúttal (vasárnap) nem sétáltunk annyit a HÉV-től: siettünk, hogy odaérjünk a rajtra, ezért kocsival mentünk - stoppoltunk .:P Ez is izgi volt. :D Még sosem stoppoltam. :D Vicces is volt, mert ugye Szabival mentünk ketten, utánunk 10-20 méterrel pedig 2-3 fiú tartott a pálya felé. Az egyik kocsi megállt (két srác ült benne), mondták, elvisznek, s mikor szálltunk be, megkérdezte az egyikük: "És a fiúkkal mi lesz? Ők gyalog jönnek?" Mire csak ennyit mondtam: "Nem tudom, ők nem velünk vannak." xD Végülis, én csak az igazat mondtam :P Nem azzal volt nálunk sem a baj, hogy sétálni kellett, nem vagyunk olyan finnyásak, hanem azzal, hogy rövid volt az idő a rajtig, amire nagyon kíváncsiak voltunk... :D (Szabi szerint csak azért álltak meg, mert én intettem le őket, és én miniszoknyában voltam, ő pedig farmernadrágban, de ez nem igaz, mert nincs jó lábam :D)
A boxlátogatásra mi is lementünk, de nagyon nagy volt a tömeg, úgyhogy semmit nem láttunk (egyikünk sem épp egy égimeszelő), autogrammot kérni pedig esélyünk sem volt, bár ez nem is szerepelt a terveink között. Az furcsa volt, hogy elég hamar vége lett - alig értünk le, már terelgettek is minket kifelé.
Abban is sok igazság van, amivel Andi zárja a sorait: sokan nem tudták, hogy mi is ez tulajdonképp - köztük egyébként mi sem. Annyit tudtunk róla, hogy ez egy utánpótlás-sorozat (mint például a GP2), ahol több kategóriában versenyeznek, a Forma Renault célja pedig a fiatal, tehetséges pilóták kinevelése. Mi sem tudtuk, hogy mi újság, mikor odamentünk, de nagyon élveztük, annak ellenére, hogy borzasztóan idegesített, hogy azt se tudom, milyen csapatok vannak, kik a pilóták, hogy van náluk a pontrendszer, hogy áll a bajnokság, stb, - konkrétan fogalmam se volt az egészről, így nem tudtam szurkolni senkinek, és ez zavart. Szombat este már kicsit alaposabban is utánanéztem a dolgoknak, mint korábban, így vasárnap már némiképp felkészültebben állítottam oda, és a hétvégét követően alaposabban is beleástam magam a témába.
Nagyon tetszik Andi írása, minden benne van, ami kell. Előhozta az emlékeket; már így is alig tudtam megmaradni a seggemen, most még rosszabb lesz kivárni, hogy mikor mehetünk végre... :D
Tavaly sajnos nem tudtam menni, mert pont előtte szedtem össze egy elég csúnya betegséget, de idén ki nem hagynám! :) (Akkor azt mondtam, hogy idén - ha félholtan is - de elvonszolom magam a pályára. Úgy tűnik, bejön a fogadalom: ki tudja, mit találnak az MR során... :S )
2008-as élményeim alapján csak alátámasztani tudom a leírtakat. A megközelítés tényleg katasztrofális, ha az embernek nincs kocsija, és tömegközlekedési eszközökkel próbál eljutni a Ringre, ugyanakkor kalandos is tud lenni :D (arra már nem emlékszem, hogy miért, de blicceltünk a HÉV-en. :P ) De bőven megéri a korán kelés, a sok átszállás és a több kilóméter gyaloglás. :)
Az atmoszféra különleges, tényleg fantasztikus a hangulat, ami ott hatalmába keríti az embert. Bár engem nem volt nehéz lenyűgözni. 2001 óta élek-halok a versenyautókért és magukért a versenyekért, azonban még sosem voltam ezelőtt verseny helyszínén vagy a Hungaroringen. Még elég messze voltunk a pályától, a motorhangok azonban már odaszűrődtek a távolból, s - bár nem gondoltam, hogy ez lehetséges - még izgatottabb lettem. Aztán felértünk egy dombtetőre, ahol megpillanthattuk a célt: a távolban elterülő pályát (brigcs ekkor már alig fért a bőrébe, a legjobb barátnője pedig jól palástolta, hogy a plafonon van tőle :P ) Mire odaértünk, dél körül járt az idő, épp kedvenc kommentátorunk, Palik Laci nyomta a köröket az F1-es Renault-val. Először a célegyenes melletti tribünön helyezkedtünk el, onnan néztük a kezdődő (asszem 3.5) verseny rajtját és első néhány körét, de aztán engedtünk utat törni a kíváncsiságunknak, és átsétáltunk, hogy a boxok tetejéről bámészkodjunk (pontosabban addig rágtam Szabi fülét, hogy menjünk oda, mondván, onnan több érdekességet láthatunk, míg végül ráállt a dologra :D). De belátta, hogy igazam volt, és vasárnap már nem húztuk az időt a tribünnél, amikor megérkeztünk, egyből a garázssor teteje felé vettük az irányt. :D
Ezúttal (vasárnap) nem sétáltunk annyit a HÉV-től: siettünk, hogy odaérjünk a rajtra, ezért kocsival mentünk - stoppoltunk .:P Ez is izgi volt. :D Még sosem stoppoltam. :D Vicces is volt, mert ugye Szabival mentünk ketten, utánunk 10-20 méterrel pedig 2-3 fiú tartott a pálya felé. Az egyik kocsi megállt (két srác ült benne), mondták, elvisznek, s mikor szálltunk be, megkérdezte az egyikük: "És a fiúkkal mi lesz? Ők gyalog jönnek?" Mire csak ennyit mondtam: "Nem tudom, ők nem velünk vannak." xD Végülis, én csak az igazat mondtam :P Nem azzal volt nálunk sem a baj, hogy sétálni kellett, nem vagyunk olyan finnyásak, hanem azzal, hogy rövid volt az idő a rajtig, amire nagyon kíváncsiak voltunk... :D (Szabi szerint csak azért álltak meg, mert én intettem le őket, és én miniszoknyában voltam, ő pedig farmernadrágban, de ez nem igaz, mert nincs jó lábam :D)
A boxlátogatásra mi is lementünk, de nagyon nagy volt a tömeg, úgyhogy semmit nem láttunk (egyikünk sem épp egy égimeszelő), autogrammot kérni pedig esélyünk sem volt, bár ez nem is szerepelt a terveink között. Az furcsa volt, hogy elég hamar vége lett - alig értünk le, már terelgettek is minket kifelé.
Abban is sok igazság van, amivel Andi zárja a sorait: sokan nem tudták, hogy mi is ez tulajdonképp - köztük egyébként mi sem. Annyit tudtunk róla, hogy ez egy utánpótlás-sorozat (mint például a GP2), ahol több kategóriában versenyeznek, a Forma Renault célja pedig a fiatal, tehetséges pilóták kinevelése. Mi sem tudtuk, hogy mi újság, mikor odamentünk, de nagyon élveztük, annak ellenére, hogy borzasztóan idegesített, hogy azt se tudom, milyen csapatok vannak, kik a pilóták, hogy van náluk a pontrendszer, hogy áll a bajnokság, stb, - konkrétan fogalmam se volt az egészről, így nem tudtam szurkolni senkinek, és ez zavart. Szombat este már kicsit alaposabban is utánanéztem a dolgoknak, mint korábban, így vasárnap már némiképp felkészültebben állítottam oda, és a hétvégét követően alaposabban is beleástam magam a témába.
A kinek szurkoljak? kérdést azonban viszonylag egyszerű volt eldönteni: amióta az eszemet tudom, imádom a spanyol nyelvet, az országot; mindent, amihez a spanyoloknak köze van, és amikor szombaton bámészkodtunk, a Prema boxa felett sikerült megállnunk, ahol két spanyol pilóta volt (Alvaro Barba és Miguel Molina, ahogy az a szerelőik által a pályára lógatott táblákból kiderült :D), egyértelmű volt hát, hogy értük kell szorítani. :D Nekem főleg Molina volt szimpatikus, bár ez teljesen mindegy volt a verseny szempontjából, mert mindketten kiestek. xD
Ott, a boxok felett állva kellett szembesülnöm vele, hogy Szabi semmit nem tud a motorsportokról - mikor megláttam a túloldalon a pályamunkások által lengetett zászlókat és a belógatott SC táblát, meglepetten felkiáltottam, hogy "Safety Car!" és próbáltam a kivetítőre nézni (amiből semmit nem láttunk), hogy mégis milyen baleset történt, amiért be kell küldeni a biztonsági autót, Szabi pedig csak pislogott, hogy mi bajom van, szegénynek fogalma sem volt róla, hogy miről beszélek. De rendes voltam, és felvilágosítottam :D Így mikor pár körrel később újra felmutatták a táblát, már tudta, mi fog történni. :D Hát igen, az én padawanom , vagy hogy is írják :D xD A hétvége másik tetőpontja az volt, mikor a motorsportok zsargonjában még mindig kissé járatlan, ám lelkes focidrukker barátném úgy definiálta a teszt- és tartalékversenyzőket, mint: "kispadosok". Azon egy hétig sírva röhögtem. xD
Összegezve, mindketten nagyon jól elvoltunk a hétvégén, és már vasárnap, mikor kiléptünk a pályáról, és elindultunk a megállóba, meg is beszéltük, hogy amennyiben a következő évben is rendeznek nálunk futamot, újra kimegyünk. :D Nekem sajnos nem jött össze, de Szabi kint volt az aktuális barátjával, és azt mondta, hogy nagyon jó volt. De idén... hat lóval sem tarthatnak távol. :D
Ami a hátulütője volt a nézelődjünk a boxról-akciónknak, hogy két napig álltunk a tűző napon, aminek gyönyörű leégés lett a vége xD Mindketten úgy néztünk ki egy hétig, mint a főtt rákok, megmozdulni alig tudtunk, úgy fájt mindenünk, szegény Szabinak még fel is hólyagosodott a válla, ami kilógott a félvállas felsőjéből... :( Ennek ellenére mindketten szilárdan állítottuk, hogy megérte, amit senki nem vont kétségbe, mikor meglátta az elragadtatottságtól csillogó szemünket, valahányszor szóba került a WSR... Így esett, hogy megszerettettem Szabival az autóversenyt. :D
A nagyon vicces az volt még, amikor (hát, nem is tudom, hogy a grid girl-ök, vagy külön táncoslányok voltak erre a célra) táncolni kezdtek a célegyenesben a tribünön ülő nézőknek valami csajok, a pilóták pedig leugráltak a pitwallról, és szépen odaszállingóztak, hátha kivillan valami a rövid szoknyák alól (nem kellett csalódniuk :P). Esküszöm, több pilóta meg szerelő bámult kifelé a lányokra, mint ahányan a boxból épp kigurulni készülő old timer autókat szemlélték... xD Mindenesetre, mi nagyon jól szórakoztunk rajta. :D
Na, de már megint a szófosás bűnébe estem, úgyhogy mára ennyi... :D
Na, de már megint a szófosás bűnébe estem, úgyhogy mára ennyi... :D
Búcsúzóul annyit: már csak 43 nap, és... vigyázz, Hungaroring! Megyek! :D xD Szerintem arról is jelentkezem majd egy kis élménybeszámolóval, és valószínűleg képekkel is... :D
pusszancs (L) =)
pusszancs (L) =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése