2010. július 25., vasárnap

A címzett által valószínűleg sosem olvasott nyílt levél

Szia!
Nem tudom, olvasod-e ezt valaha, tulajdonképp majdnem mindegy is, csak szerettem volna kiírni magamból, h most mit érzek, és azt hiszem, a szemedbe sosem mondanám ki ezeket. Nem azért, mert egy kétszínű, sunyi dög vagyok (bár valaki szerint, s ezek után talán szerinted is az vagyok), hanem azért, mert nem akarlak megbántani, mert szeretlek.
Eddig is rosszul érintett picit, h milyen a viszonyunk. Kicsit mindig úgy éreztem, h én jobban szeretlek téged, mint fordítva. Persze lehet, h ez azért van, mert neked sok barátod van, akikkel meg tudsz beszélni mindent, nekem viszont gyakorlatilag csak te vagy, így több időm van veled lógni, mint fordítva. Amikor te akarsz találkozni, én az esetek 99 százalékában kimegyek, de mikor én hívlak ki dumálni, v rád írok MSN-en, akkor gyakorta megesik, h nem érsz rá velem foglalkozni. Ez rendben is van. Megértem, hisz nem vagyok jó fej, meg vicces, nem vagyok túl pozitív, nem tudok tanácsot adni, és nincsenek jó tulajdonságaim.
A mai nap döbbentett rá végleg, h jobb lenne, ha ritkábban taliznánk. (Azért benne van az egész 7vége, illetve az elmúlt néhány hét is.)
Azt kérted, menjek ki veled, m kíváncsi vagy a latintáncosokra. Én szó nélkül rábólintottam, annak ellenére, hogy hiába kértelek, te nem jöttél ki velem szombat reggel, pedig jó lett volna ott lenni, a haver miatt, akivel nem randizom :D De nem gáz. Komolyan.
Igaz, kicsit rosszul esett. Magamnak se vallom be, de azt hiszem, kezd fontos lenni ez a fiú. Tudom, h úgysem lesz köztünk semmi, mivel ronda vagyok, ezért esélyem sincs, meg amúgy sem érdekelném, de... azt hiszem, ez a mazochizmus közös bennünk. Te is mindig keresed szöszi társaságát. Pedig az is reménytelen, amíg nem beszélsz vele, m magától nem fogja levágni, mi az ábra. Tudom, nem akarod ezt hallani, de ha meg se próbálod...
Azt írtam, mindig keresed szöszi társaságát - ma is így történt. Kihívtál, de le se szartad a táncosokat, meg mondjuk engem se, dumáltál Jocival, aztán leléptetek - s miért mentél velük? Mert ott volt szöszi. -_-'
Őszintén szólva kicsit álszentnek/őszintétlennek éreztem a "már mész is haza?" kérdést a részedről. Egyértelmű, h én voltam ott a felesleges ember hatunk közül, mint ahogy a bisztróban is én vagyok. Azt hiszem, nem fogok kijárkálni oda többet. A néhány alkalommal, mikor kint voltam, nagyon jól éreztem magam, tényleg :) <3 A fiúk tök jó fejek, és nagyon hülyék, ami nálam mindig előny :D Tényleg jó volt velük/veletek lógni :) De jól megvagy nélkülem is, és nem szeretem feleslegesnek érezni magam. Jó kis banda ez, de nekem több idő kellene asszimilálódni, és abban sem vagyok biztos, h a többiek hajlandóak lennének befogadni; nem hiszem, h túlzottan kedvelnek - igaz, nincs is miért.
Visszatérve a panaszomra: néha tök úgy érzem, h egyáltalán nem érdekellek. Rólad csomót beszélünk, ugyanarról, százszor, és néha az a benyomásom, h téged egyáltalán nem érdekel, h velem  mi van. Tudom, hülyeség, de időnként ez nyomaszt.
Összességében régóta érzem, h nekem többet jelent ez a barátság, mint neked, és ez az, ami kibaszottul szarul esik.
Szal jah... Ez van.
Remélem nem haragszol, és nem felejted el, h szeretlek! :)
pusszancs

brigcs

2 megjegyzés:

  1. Szia!Véletlenül keveredtem ide, de megragadott az írásod! Annyira tudom, milyen ez az érzés, bár szerintem legtöbbünkkel megesett, h így járt. Én nagyon sokáig szenvedtem emiatt, mármint h éreztem, nem egyoldalú a barátság, és csak bohóc vagyok, de még sem tudtam elengedni az illetőt, mert szerettem. Ragaszkodtam hozzá végtelenül, míg már csak szenvedés volt az egész, folyton megbántott, mert ki voltam neki szolgáltatva. Végül rájöttem, ha szabad akarok lenni, meg kell értenem, hogy nincs rá szűkségem. Most azt hiszem, de ez csak tévedés, mert valahogy elhitette velem és én is gyáva vagyok, könnyebb rá támaszkodni.
    Nem vagyok Twillight rajongó, egyszer láttam filmet, de egy mondat nagyon megfogott. Valami olyasmit mondott az Edward a Bellának, h nem tudja úgy elküldeni az apját a sunyiba, hogy az ne fájjon neki... na, ez így nem volt értelmes, te nagyon isemred a sztorit, biztos sejted, melyik ez a rész, amikor a végén az apucit le akarja rázni a Bella, h a gonoszkák ne bántsák... na jó, inkább hagyjuk.XDDD
    Szal már féléve leéoítésen van a kapcsolat, nagyon nehéz volt, de igazából olyan felszabadultnak érzem magam, mint már régen. A túlzott ragaszkodás már csak félelmet és szenvedést adott, hogy elveszítem, vagy h viszonzatlan, és ez már nem is igazi szeretet volt. Nem lehet szeretni azt, aki elnyom minket, akinek rabszolgái vagyunk. És erről nem szegény barátnőm tehetett, hanem én és a ragaszkodásaim. Nem mindenkinek jelenti azt a barátság, mint nekem.
    És azóta tudom, h igen is nagyon jó fej vagyok, hülye, h nem tudott megbecsülni!
    Nem tudom, hogy nézel ki, de nem hiszem, h csúnya vagy, mint ahogy írtad. az viszont biztos, h nagyon jófej vagy, ne engedd, h tönkre tegyék az önbizalmad!
    Vannak surmók, akik nem méltók az ember odaadó szeretetére, kész.
    Hát ez az én esetem. Csak így kitört belőlem, bocs, ha untattalak. XDDD
    További szép nyarat!

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Sajnálom, h hasonló helyzetben vagy/voltál. Annyiban különbözik a dolog, h ő szeret engem, tényeg, nagyon, csak míg én kb 4-5 emberrel vagyok így, addig ő vagy tizenöttel, emiatt néha kissé mellőzöttnek érzem magam. Amúgy is a nullával egyenlő az önbecsülésem, és mikor rám tör vmi apró kis hülyeség miatt a depi, akkor hajlamos vagyok megfeledkezni arról, h valójában milyen szerencsés vagyok, és míg ki nem lábalok a szarkedv-gödörből, elnyel az önsajnálat, és elhiszem, h mindenkinek csak a terhére vagyok, és nem szeret senki. Ami valójában nincs így, bármilyen nehéz is időnként elhinnem ezt. Mikor ez a bejegyzés született, épp magam alatt voltam, de azóta már sokkal pozitívabban látom a világot. Igaz, a bisztróban nem voltam azóta a srácokkal, de már kérdezték bnőmet, h hol vagyok, és ő is mindig hív. :) Talán mégsem utál mindenki. :)
    Vágom, h melyik részre gondolsz a Twilight-ból. :) Azt én is szeretem. :)
    Nem untattál, és köszönöm a bíztató szavakat, valamint azt, h megosztottad velem a gondolataidat! :)
    Remélem veled is minden rendben lesz, és van vki, akinek azt jelenti a barátság, mint neked! :)
    Kellemes nyarat! :)

    VálaszTörlés