2010. július 13., kedd

The Twilight Saga - Eclipse ♥♥♥♥♥

Halihó! =)

A változatosság kedvéért már megint el vagyok kicsit csúszva magamhoz képest. Ezt a bejegyzést péntek délutánra terveztem, de sebaj. Jobb később, mint soha. Azóta túl vagyunk egy VB-döntőn, amit nagy örömömre kedvenc spanyoljaim nyertek :D Úgyhogy most heppinessz van meg örömködés. :D (Bár kicsit bosszankodom is, mert az ismerőseim között hirtelen felcsapta a fejét a spanyol-imádat... -.-' Úgy nem szeretem az ilyen divat-drukkereket -.-' Na mind1...)
De térjünk vissza a mai témánkhoz, ami nem más, mint Stephenie Meyer Napfogyatkozásának filmes adaptációja.

Pénteken láttam a filmet, és meg kell mondjam: nem múlta alul a várakozásaimat. Azt még öt nap távlatából sem tudom megmondani, hogy a Twilight volt-e jobb, vagy az Eclipse, az viszont feltétlenül igaz, hogy a New Moon-nál klasszisokkal jobban sikerült. A könyvek közül a harmadik kötet a kedvencem, így izgultam, hogy mit hoz ki belőle David Slade, de szerencsére nem okozott csalódást. Volt pár rész benne, ami nagyon nem olyan volt, mint a könyvben, és volt pár kedvenc részem, amit kihagytak, de az összkép feledteti az apróbb hiányosságokat.
A kezdés nagyon bejövős. Az első filmkockákon azt láthatjuk, ahogy Victoria megtámadja Riley-t.
Xavier Samuel nekem az egész filmben elképesztően meggyőző volt. A színészek játékát tekintve ő volt az egyik abszolút kedvenc. Szerintem nagyon jól visszaadta a karaktert. Brice Dallas Howard sem volt rossz mint Victoria, de én azért kicsit hiányoltam Rachel-t. Brice túl aranyos egy ilyen gonosz figurához, Rach jobban meg tudta formálni a gyilkos ragadozót, de azért a pici lány is felnőtt a feladathoz - képletesen értve.
Akinek a játéka elképesztően hiteles volt, az Taylor Lautner. Az egész film alatt fantasztikusan adta vissza Jaket. Előfordulhat persze, hogy csak azért zengek ódákat a zsenialitásáról, mert rendíthetetlenül Team Jacob vagyok, és oda meg vissza vagyok a srácért, de akkor is vérprofi. Akit nem hagyhatok ki a felsorolásból, nem más, mint Dakota Fanning. Ki nem állhatom azt a csajt, de legnagyobb sajnálatomra azt semmiképp nem tudom elvitatni tőle, hogy milyen hűen jeleníti meg Jane-t a vásznon. Ebben a részben kicsit nagyobb szerepet kapnak a Cullenek, így megemlíthető Kellan Lutz, Nikki Reed és Jackson Rathbone is, akik szintén lebilincselő játékkal kápráztatják el a nézőket.
Úgy tűnik, azért vannak dolgok, amik nem változtak a New Moonhoz képest: Kristen Stewart és Rob Pattinson megint nem találta önmagát. Annyira titkolóznak a nyilvánosság előtt, hogy járnak-e, vagy sem, hogy ezt a rideg távolságtartást sajnos sikeresen átmentették a filmbe is. Bella és Edward között minden pillanatban szikrázni kellett volna a levegőnek, ami nem valósult meg, és ezt nagyon hiányoltam.
Emiatt a romantikus részek nem sikeredtek túl meggyőzőre, de abszolút kárpótoltak a flashback-ek és a harcjelenetek. Rosalie és Jasper visszaemlékezései el lettek találva, és a csetepaték effektjei is első osztályúak, attól elkezdve, hogy Cullenék és a farkasok üldözik Victoriát, azon át, hogy Jasper oktatást tart az újszülöttek elleni küzdelemből, a tényleges ütközetig a vámpírsereg és a Cullen-farkas-szövetség között (valamint a kis különháborúig Edward-Seth-Bella vs. Victoria-Riley felállásban).
Melissa Rosenberg forgatókönyvíró megint alaposan átszabta az eredeti cselekményt, amiért sok twilight-fan a fejét követeli, szerintem azonban alapvetően jó film.

Te is láttad? Mit gondolsz róla? Kommentben leírhatod a te véleményed, ha valamivel nem értesz egyet, vagy ha te is blogolsz, és szántál egy bejegyzést a filmre, be is linkelheted! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése