A tegnapi híradásokban megjelent az a szörnyű hír, amely arról szólt, hogy egy egész család égett bent saját otthonában. Az első hírek még arról szóltak, hogy az apa először kijutott a házból, majd visszament a lángokban álló épületbe, hogy megpróbálja kimenteni feleségét és 11 éves fiúkat, e közben vesztette ő is életét. Ehhez képest most már arról van szó, hogy az apa gyújtotta a házat családjára.
Így lesz a közvélemény számára egy pillanat alatt a hősből gyilkos.
De vajon miért?
Most nem a gyilkosság indítékát firtatom - ha ugyan valóban így történt-, erre nem lehet magyarázatot találni. Arra vagyok kíváncsi, hogyan lehet az, hogy tegnap még tiszteltük a családjáért az életét áldozó férfit, ma pedig megvetjük tettéért. Ki dönti el, miként vélekedjünk? Két ötletem van.
Szakemberek. Mint a szó is magában foglalja, emberekről van szó, tehát tévedhetnek. A tűzoltók és a rendőrök próbálják kideríteni, hogy mi is történt pontosan, eközben több opció is felmerülhet. Egyszer így néz ki a dolog, utána pedig úgy. Ez még talán rendben is van. Nyilván tájékoztatni kell az embereket, hogy mi történt, de jobban is átgondolhatnák a dolgokat, mielőtt kijelentenek valamit.
A másik lehetőség, amit el tudok képzelni, már kevésbé üdvös. Újságírók. A média jeles képviselőinek kezében igen nagy hatalom van. Adott esetben több ezren hallják, olvassák a gondolataikat, ennek révén könnyedén befolyásolhatják az embereket. Persze az ember jobb esetben gondolkodik és mérlegeli az információkat az olvasottakkal, hallottakkal kapcsolatban, mikor véleményt alkot, de ez akkor is egyfajta fegyver.
Hogy Hadházi Lászlót idézzem: "Az újságírásnak két alapvető szabálya van: a hír szent, a vélemény szabad. Ezt tudod, hogy hívják? Szopatás!"
Ez nagyon így van. És ezzel sajnos sokan visszaélnek. Ezért utálom az újságírókat. Néha olyan dolgokat is lehoznak, amik egyáltalán nem igazak, csak kitalálják a szaftos kis sztorijukat, amit aztán szépen bevesznek az emberek. Ez undorító. És most nem pusztán a bulvárcikkekről van szó, hanem mondjuk a Közel-Keleten, valamint Észak-Afrikában zajló eseményekről. Lehet írni olyan cikkeket, és lehet olyan televíziós riportokat készíteni, amelyek tovább növelik a feszültséget, és még több áldozatot követelő harcokhoz vezethetnek. Minden csak attól függ, milyen megvilágításba helyezik a dolgokat azok, akik szavait hallják. Bár így kicsit visszacsatolva a bulvár-témára, hogy kicsit könnyedebb legyen a poszt, az számomra nem teljesen világos, hogy mi köze van ahhoz bárkinek is, hogy ki kivel jár, vagy szakít, vagy mikor vállal gyermeket, vagy mit csinál szabadidejében. Ugyanolyan ember, mint bárki más, és ugyanolyan joga van a magánélethez, mint bárki másnak. Azért MAGÁNélet, mert senkinek semmi köze hozzá. Az egy dolog, hogy reflektorfényben van, mert mondjuk színész vagy zenész; így mikor dolgozik, bemutatón, díjátadón van, akkor természetes, hogy írnak róluk a lapok. De véleményem szerint onnantól, hogy leállnak a kamerák a forgatáson, befejeződik a lemezfelvétel vagy a koncert, senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálnak.
De visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez: a fent említett tragédia kapcsán, illetve az ezzel kapcsolatos hírek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy azért gondoltunk az apáról egy skála két végén elhelyezkedő tulajdonságokat, mert a szakemberek tévedtek, vagy azért, mert egy újságíró rosszul kombinált, vagy félrehallott valamit, vagy csak nem volt elég precíz, mert lapzárta volt, és szorított az idő? Ez sarkalatos kérdés, főleg manapság, mikor ennyire kiélezett a verseny az írott sajtó és az internetes média között...
Először is: követelek egy "elgondolkodtató" rublikát a Vélemények menühöz.
VálaszTörlésMásodszor pedig jöjjön a bővebb véleményem: nagy szívfájdalmam, hogy pont azt a szakmát "szidod", ahova én is tartozni szeretnék. :) Persze ez még nem jelenti azt, hogy bizonyos kérdésekben nincsen igazad.
Én azt mondom, hogy a média egyfajta szolgáltatást nyújt: hírközlés, az információ és pletykaáradatra kiéhezett közönséget kell kiszolgálnia. De nem elsősorban: gazdasági tevékenységük lévén az a legfontosabb feladata, hogy eladja magát.
Éppen ezért a legtöbb újságíróból manapság hiányzik a jó erkölcs. Olyan dolgokban vájkálnak (főleg a bulvár médiában), amihez semmi közük nincsen, még rosszabb esetben a semmi kis hírt olyan körítéssel tárgyalják, hogy kitörjön a tömeghisztéria, felkeltsék az érdeklődést.
Emellett eltörpülnek az olyan apróságok, hogy FELELŐSSÉGET érezzenek vagy vállaljanak a szakmájukért illetve a szakmájuk végtermékének a társadalomra gyakorolt hatásáért.
Én nem szeretnék ilyen újságíró lenni. Lehet, hogy túlontúl naiv vagyok, de én úgy szeretnék ennek a szakmai társadalomnak a részese lenni, hogy közben megőrzöm a hitelességemet és nem "turkálós" cikkek révén szeretnék az élbolyba tartozni. Másrészről azt sem szeretném, hogy egy olyan "beosztott" újságíró legyek, aki az állása megtartása érdekében, különböző érdekeket kell kiszolgálnia a cikkeiben, riportjaiban egyéb felvételeken.
Még egy megjegyzés: az újságírónak tényleg hatalmas felelőssége van abban, hogy egy-egy témát hogyan tálal. Én, a magam részéről foglalkozzak a későbbiekben a Forma1-el vagy politikai hírekkel, szeretnék hiteles képet festeni a témáról. Minden oldalt bemutatni és igen, továbbgondolni, hogy egy-egy szituáció mögött mi húzódhat meg. Lehet, hogy ezzel véleményt generálok, de emberként nekem is jogom van megosztani a közönséggel a gondolataimat. Azt szeretném, hogy az embereket véleményformálásra bírjam, de úgy, hogy hiteles maradjak és egyik oldal se vallhasson a magáénak. Az adott témákat, ahol pedig ténylegesen kifejthetem a véleményemet, talán könyvben írnám meg...
És hogy számomra az "újságírói - riporteri" szakma csúcsát mi jelenti? http://www.life.hu/sztarszerzok/20110227-cseke-eszter-s-takacs-andras-mitol-lesz-a-nezo-libaboros.html
Puszi,
Noncsi
Köszönöm a véleményt. :D
VálaszTörlésAnnak ellenére (vagy talán épp azért) mert "szidtam" a szakmát, nagyon is egyetértek veled.
Magam is érdeklődtem a szakma iránt, de hát tudod, hogy megy ez: nem mindenkinek adatott meg tehetség bizonyos dolgokhoz. :)
Becsülendő, hogy nem olyan "firkász" akarsz lenni, akinek megmondják, hogy mit írjon, hogy kiszolgálja a különböző érdekeket. Ehhez azonban az kell, hogy protekciód legyen, vagy az, hogy nagyon bekezdj. Ugyanis sajnos az a helyzet, hogy lehetsz akármilyen tehetséges (mint ahogy vagy is), ha munka kell, azt kell írnod, amit elvárnak. Ha már lesz neved a szakmában, formálhatsz saját véleményt, de addig...
Legalábbis gondolom, hogy így van. Nincs tapasztalatom a témában, nem vagyok bennfentes, de külső szemmel nézve így ítélem meg.
Ezek a srácok pedig tényleg nagyon jók. :) Érdekes munkáik vannak. :)