Mit mihez?

A mai bejegyzésem talán kissé bolondos. Ez annak köszönhető - természetesen az alapkonfigurációt leszámítva-, hogy atomkész vagyok. :D A kevés alvás mindig kihozza belőlem a kritikán aluli énemet. :D

Tegnap elmentem a boltba - na, az is egy külön tanulmány, hogy hétköznap délelőtt, azaz pénteken 10 órakor kilométeres sor állt a közértben, ami azért nem egy Madaras teszkó vagy hagyományos Teszkó méretű hodály, hanem csak egy amolyan szimpla, falusi ábécé... Szóval elmentem boltba, mert vennem kellett üccsit a hétvégére, illetve szotyit az esti meccsre (4-0-ra kaptunk ki a hollandoktól az EB-selejtezőn - hazai pályán... szégyen és gyalázat -_-'), gofrit a hétvégi Forma 1-re, illetőleg be kellett szereznem egy zacskónyi ketchupos Cheetos-t, mivel betúrtam az otthoni készletet, amit hiánytalanul pótolnom kellett, mert nem akartam, hogy öcsém hisztizzen... így észre sem veszi, hogy turpisság történt. :D

Ezzel kapcsolatban töltöm most az idénnyitó Ausztrál GP harmadik szabadedzésének kezdetéig fennmaradó, mintegy két óra néhány unalmas percét a blogolással, hogy addig se aludjak el.

Nektek van valamilyen szokásotok a kajálással vagy nasizással kapcsolatban?

Nálam a következő a séma: focimeccs alatt alap a szotyi, esetleg pattogatott kukorica, Forma 1 alatt mogyorót vagy gofrit eszem, mikor az Egri csillagokat olvasom, vagy a Glee-t nézem, hagymás-tejfölös chipset nyomok, a Sherilyn Kenyon regények mellett instant leveseken éltem, ha Vészhelyzet és Grace Klinika van, joghurton vagy almán nyammogok, az X-Faktor mellé egy tábla csoki, a Showder Klub mellé pedig gumicukor dukál, a pókerezést pedig el sem tudom képzelni sült krumpli nélkül. Na jó, az utolsó tagmondat túlzás, de tény, hogy mikor a PokerTH ment a gépen, párszor előfordult, hogy belengte a szobát a frissen sült burgonya és a rá locsolt ketchup illata, ezért automatikusan összekapcsolom, és régebben, mikor még az m1-en ment a Beugró, valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy mogyorókrémes zsemlét falatoztam, míg a színészek nevettettek. :D

Hű, így végigfutva a sorokon, úgy tűnik, hogy nagyon egyoldalúan, és roppant egészségtelenül táplálkozom, pedig ez nem fedi teljes mértékben a valóságot. Azért nem csak nasikat fogyasztok, eszem főtt ételt is, leveseket, főzelékeket, köreteket, salátákat... elsősorban sok zöldséget és gyümölcsöt. Tudom, hogy a hús is fontos a szervezet számára, ezért pár hetente azt is leerőltetek a torkomon, bár az ízét nem igazán szeretem. :S A csirkemellfilé finom tud lenni, de pörköltként, vagy rántva a csirkeszárny és a csirkecomb sem az igazi. A hal és a sertéshús még úgy-ahogy elmegy, de marhát, birkát, kacsát, libát, lovat, kutyát, vaddisznót, őzet, békát meg nem tudom, miket nem képesek az emberek az asztalukra tenni ebéd gyanánt, én nem vagyok hajlandó megenni - és szerencsére nem is igen szokott lenni itthon ilyesmi.

A fentiek persze nem szabályszerűségek, csak valahogy összekapcsolom a dolgokat, mint Pavlov kutyája. :D Ha hallotta a csengést, tudta, hogy kaja lesz. Ha elkezdem olvasni az Egri csillagokat, megkívánom a hagymás-tejfölös chipszet, mivel többször is előfordult, hogy azt ettem olvasás közben, így valahogy összefonódott. Régebben a Kalandra FAL! közben dinnyét eszegettem, képregényolvasás közben cseresznyéztem, a Harry Potter könyvek közben pedig szőlőt nassoltam. :)

Mikor egyszer csináltam valamit, és közben ettem valamit, mindig eszembe jut a kajáról a tevékenység, és fordítva. Egyedül vagyok ezzel?