Fangörlködés kétszáznegyvennel - avagy WSR 2012 :'D

Ezt még mindenképp szeretném az idén kitenni, szóval... :D

Szinte hihetetlen, hogy mennyi minden történt azon a hétvégén... Ezért nem fogok tudni mindent leírni, és valószínűleg sok dologra rosszul emlékszem, de egyszerűen... wáh. xD

Gondolkodtam egyébként, hogy illusztráljam-e képekkel az eseményeket... :DD Végül úgy döntöttem, hogy igen, de abban egyeztünk meg a lányokkal (és Alberttel), hogy a meet&greet videói maradjanak privátban, csak nekünk, úgyhogy azokat nem fogom kitenni. :) Annak ellenére sem, hogy Icu valamiért mégis nyilvánossá tette a videókat. XD
A képek nem mind a sajátjaim, köszönet értük a készítőknek. :)

A WSR zseniális: minden évben úgy megyek haza, hogy ez volt az eddigi legjobb, és ennél már úgysem lehet jobb, de a következő évben kiderül, hogy rá lehet kontrázni. :) :D

És Berttel ugyanez a helyzet. Mikor már azt gondolnád, nem lehet jobban szeretni ezt a mocsokképű cigánygyereket, bebizonyítja, hogy tud még egy (vagy több) fokkal cukibb lenni. Annyira édes az a srác, de komolyan, hogy csodálom, hogy nem haltunk meg mindannyian ott helyben, heveny cukormérgezésben. :D

2012. szeptember 15.

Indulás, érkezés, örömködés...

Szombat reggel hajnali négykor keltem (miután kb. 1-kor feküdtem le), kivasaltam a hajam, öltözködtem, és háromnegyed hatkor elindultam a vasútállomásra. Ami azért gáz, mert hatkor indult a vonat, és legalább 20 perc kell az út megtételéhez. Szóval futottam - legalább az út felét kocogva tettem meg, a többi részét pedig nagyon gyors sétával. Pont akkor ért be a vonat, amikor odaértem az állomásra, jegyet venni nem volt időm, csak felpattantam gyorsan, és már indultunk is. Szerencsére a kalauznéni rendes volt, nem büntetett meg - gondolom, látta rajtam, hogy kiköpöm a tüdőmet. xD Hét körül érkeztünk meg a délibe, és negyed nyolc volt, mikor felszálltam a metróra. Amikor megálltunk a Stadionoknál, akkor vettem észre, hogy az ajtó mellett ácsorog egy nagyon ismerős leányzó... Amikor leszálltunk, úgy helyezkedtem, hogy ne tévesszem szem elől, és mikor megláttam a spanyolos-alonsós-costás cipőjét, kétségem sem maradt, hogy ő Icu. :D Gyorsan utána szaladtam, üdvözöltük egymást, és mentünk a buszpályaudvarra, hogy felküzdjük magunkat az ingyenes WS-buszra. Szerencsére felfértünk, és néhány perc várakozás után elkezdtünk a pálya felé zötykölődni. Amikor megérkeztünk, az előzetes megbeszélések alapján a benzinkút mellett vártuk Kingu érkezését. Fácsén hülyültünk vele, hogy Icunál úgyis lesz spanyol zászló, majd elővesszük, és Kingu arról megismer minket. Tényleg így lett: mikor megláttam egy szőke leányzót egy magas sráccal, nagyon néztem őket, de nem voltam benne biztos, hogy Kingáék azok, ezért kicsit lóbáltuk a zászlót, ők pedig elindultak felénk. Mikor odaértek, barátnőnk mondta, hogy ha nincs nálunk a szpenisfleg, nem ismer meg minket. xD

Lényeg, hogy megtaláltuk egymást. Visszasétáltunk a parkolóba, kocsival elvittek minket a szállásunkra, Mogyoródra, lepakoltunk, majd Andris visszafuvarozott minket a pályához. A bejárat felé küzdöttük magunkat, majd Timi keresésére indultunk a tribünön. Sikeresen megtaláltuk egymást, átmentünk a lelátó másik részére, majd rövid ücsörgés után úgy határoztunk, teszünk egy kört a paddockban. Ott Noncsival találtuk szembe magunkat, így teljes lett a nagy csapat. :D

Szombat délelőtt - (a sokadik) első nagy találkozás

Albert garázsa felé indultunk, hogy Icu átadhassa neki az (egyik) ajándékát: egy kézzel készített karkötőt, amibe Icc a "fortune" szót kötötte. Reméltük, hogy a kis ajándék tényleg meghozza majd a szerencsét a spanyol vigyorinak. :D

Megálltunk a boxnál, bent volt a kocsi, a szerelők, Albert... és jó páran bámészkodtak még ott rajtunk kívül. Timi elővette a spanyol zászlaját, feltartottuk a magasba, és mikor Bert meglátta (vagy szóltak neki, nem tudom :D) rögtön elindult kifelé, természetesen széles vigyorral.

Gondolom, megismerte Noncsit, és rögtön levágta, kik vagyunk: biggest fans. :DD És ekkor olyan dolog történt, amire a legvadabb álmaimban sem számítottam. Mikor Bert odalépett Nonohoz, azt hittem, kezet fog vele, vagy valami... de nem... kiosztott neki két puszit.... És amin ennél is jobban ledöbbentem: utána sorban megtette ugyanezt mindannyiunkkal. O_o Komolyan mondom, azt se tudtam, hol vagyok. xD Úristen. :D Már jobb volt a hétvége, mint az összes WSR együtt, és még csak szombat reggel volt. :DD

Kingura testáltuk a feladatot, hogy beszéljen, mivel közülünk ő a legjobb angolos, aki elő is adta, hogy Icu készített egy kis ajándékot, és most azért jöttünk, hogy átadjuk. Icc odaadta, és tetszett neki. :) Meg is kérte Kingut, hogy kösse fel a csuklójára, miközben vagy háromszor elmondta, hogy imádja az ilyen cuccokat.

Tudjuk, Icc ezért csinálta. :D

A biztonság kedvéért rákérdeztünk, hogy akkor megfelel-e neki a délutánra tervezett közönségtalálkozó, és mondta, hogy persze, várja már. :)
Még utoljára sok sikert kívántunk neki. Ő visszaindult a boxába, mi pedig "még ne sikítsatok, még ne sikítsatok, majd két kamionnal arrébb" mantrák közepette elszédelegtünk, majd mikor úgy véltük, kellő távolságban vagyunk, elkezdtünk sikítozni. xD Mi, nagy Bertesek rögtön megkérdeztük az újonc Timit és Kingut, hogy mi a véleményük a fiúkáról... Timcy a maga csendes és visszahúzódó módján, visszafogottan annyit rebegett, hogy aranyos, Kingu viszont nem titkoltan teljesen hanyatt esett a csávótól. :D Annyit tudott hajtogatni, hogy "Hát ez a gyerek nagyon cuki! Hát megzabálom!" :D

Icu felvont szemöldökkel, mosolyogva annyit kérdezett tőlem és Kingutól, akik a kezdetektől viszolyogtunk az aznap délutánra szervezett fantalitól, hogy ugye meggondoltuk magunkat, és mégis elmegyünk? :D Kinguval mosolyogva összenéztünk, fixíroztuk egymás pár pillanatig, és annyit mondtunk, hogy majd még meglátjuk, de szerintem már itt eldőlt, hogy ott leszünk. xD

Nemsokára kezdődött Bert időmérője, ezért mi visszaültünk a tribünre, a boxával szembe, hogy drukkoljunk neki, Noncsit pedig magára hagytuk a munkájával.

Icu nem pusztán a karkötő és Bert másik ajándékának elkészítésében élte ki kreativitását: készített egy baromi hosszú 'GO ALBERT' feliratú papírt, amire még a pilóta maga tervezte logója is felkerült. Feltűnő jelenség voltunk, az egyik fényképész srác le is kapott minket. XD És nem ő volt az egyetlen paparazzo a hétvége folyamán, mint utóbb kiderült. xDD

Végigdrukkoltuk a kvalifikációkat (ugye a Trophy-ban szombat délelőtt rendezik mindkettőt, egymás után), és valahányszor Albert száguldott el előttünk, sikítoztunk. xD Azon röhögtünk, hogy a lelátón közel s távol nem volt egy lélek sem - legalábbis körülöttünk. xD Máshol ültek azért emberkék, de a mi 10 méter sugarú körünkben nem volt senki. :D Távol akarták tudni magukat az őrültektől. :D Btw, Bert mindkét kvalit megnyerte, just sayin'. :)

Izgatott várakozás, avagy csesszük el valahogy az időt

A nagy örömködés közben kisütött a nap, de lévén hogy mi a fedett tribün alatt ültünk, semmit nem éreztünk belőle, és konkrétan szarrá fagytunk. :D Közben kinyitották a boxot, de úgy döntöttünk, nem megyünk le, inkább majd vasárnap. Megnéztük a Seb Buemi által prezentált F1-es Red Bull-show-t, és Besenyei Péter műrepülő világbajnok légibemutatóját, az nagyon komoly volt. :D Kingu és Icc elmentek a mosdóba, és mikor visszaértek, közölték, hogy baromi jó idő van, ne fagyoskodjunk itt, inkább üljünk át a másik lelátóra. Szerencsére hallgattunk rájuk, és áttelepültünk a pódiummal szemben lévő tribünre, ahol tényleg kellemes volt a hőmérséklet. :D

Onnan néztük meg a Formula Renault 3.5-ösök futamát, és agyfaszt kaptunk a bemondóktól, akik minden harmadik másodpercben Kiss Pál Tomit éltették. Szép dolog, hogy ilyen magas szinten autóversenyzik a srác, és rendben, hogy szurkolni kell neki, mert magyar, és én tiszta szívből minden jót kívánok az életében és a karrierjéhez... de nagyon sok volt belőle abban a két napban. -_-" Két éve, amikor a Brit Forma 3-as sorozatban versenyzett, és beugrott WS-re a FR 2.0-ás mezőnybe, ugyanez ment. Kathyvel akkor is kikészültünk tőle.

Valamiért elmentünk, már nem emlékszem, miért, de az rémlik, hogy mikor szedtük a sátorfánkat, mondtam Icunak, hogy jó helyet találtunk, majd oda kell visszaülni Bert futamára, mert úgyis pole-ból rajtol, legalább egy vonalban leszünk vele, és mivel eleve a dobogóval szemben vagyunk, nem kell majd rohanni, hogy tombolhassunk, mikor a pódiumra lép. :D

Meg akartuk nézni a FR 2.0 versenyét is, de valahogy kimaradt. :D Azt hiszem, a paddockban voltunk... Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, akkor is Berttel voltunk, hogy gratuláljunk neki a két edzéselsőséghez. De erre nem emlékszem. :$ xD

A WSR-celebek története :'D & Mégane Thropy Race 1.

Az viszont tuti, hogy Albert futamának közeledtével az előre megbeszéltek alapján visszatelepedtünk a tribünre, a dobogóval és a rajt-célvonallal szemközti, kellemesen napos helyre. Míg a boxutca megnyílt, és az autók elmentek az installációs körre, majd felsorakoztak a rajtrácson, kicsit előrébb a célegyenesben egy új Dacia-modellt fényeztek ezerrel: még Kiss Pál Tomit is megfűzték, hogy üljön be a kocsiba, és dicsérgesse kicsit. Az egekig magasztalt járgány aztán cserben hagyta a marketingeseket; mikor már ideje lett volna legurulni onnan, cseszett elindulni. XD Végül nagy nehezen életet tudtak lehelni bele, de ez nagyon nagy fail volt. :D

A célegyenesben ácsorgó szpíker egyszer csak félbehagyta az egyik mondatát, és rövid szünet után annyit mondott: "ez de jó!", amikor észrevette a Go Albert-es transzparenst, amit kitartóan, minden széllel dacolva fogtunk, miután elfoglaltuk a székeket. Az leesett a jóembernek, hogy Costa-drukkerek vagyunk, de a dobogó mellett álló kommentátor kollégájával együtt a logót nem tudták hová tenni. Jöttek az ötletek, hogy mi lehet: denevér, madár, két fekete tüdő... Nagyon jókat nevettünk ott a találgatásukon. :D
A futam rajtjának közeledtével a hopmester bemondó átadta a szót a szakkommentátornak (kövezzetek meg, évek óta járok oda, de nem tudom megjegyezni a nevüket :$ Ha valaha olvassák ezt, ezúton kérek elnézést. :$ ), majd eltűnt a színről.

Kis idő múlva jött egy újabb meglepetés: egyszerre csak annyit láttunk, hogy a hopmester pasi közelít felénk a lelátón. :"D Mikor odaért, nekünk szegezte a nagy kérdést: mi a jó isten az a rajzon? xD Felhomályosítottuk, hogy az Albert maga tervezte logója, de hogy konkrétan mit ábrázol, mi sem tudtuk megfejteni az évek alatt, de majd délután megkérdezzük. :D Az információt nagy jajgatással fogadta, mondván "hát ezt pedig tudnunk kellett volna! Ez nagyon ciki!" :D Nagyon aranyos volt. :)

Bert egyébként elég agresszíven akart rajtolni, ezért blokkoltak a kerekei, ami miatt veszített 1-2 pozíciót. A rajt után Schothorst vette át a vezetést, de Albert hamar felzárkózott rá, és keményen kakaskodtak a győzelemért. Első ízben a holland pilótát figyelmeztették agresszív vezetés miatt, néhány körrel később pedig a mi fiúnkat - mi pedig végigvonyítottuk a versenyt. :'D Amikor Costa az élre állt, folyamatosan az órát néztük, hogy mennyi van még vissza, mondván "ez az eredmény jó, maradjon így, legyen vége, intsék le most!" :D

A verseny végén kedvenc bemondónk ismét feltűnt mellettünk a lelátón, immár mikrofonnal a kezében - meg kell mondjam, így sokkal ijesztőbb látványt nyújtott. :'D Konkrétan ott, élő adásban, realtime-ban meginterjúvolt minket. :D Feltette még egyszer a korábbi kérdését, hogy mi az a izé ott Albert neve mögött a transzparensen, és Kingu a mikrofonba is elismételte, hogy mindenki hallja a pályán, hogy az Bert logója. :D Utána Icu következett volna, de ő nagyon rázta a fejét, így engem kérdezett, hogy "miért pont Albert? Azért, mert ő nyert, mi?" mire az idegesítő, zavarban-lévős-cincogós hangomon kifejtettem, hogy neeeeemis, mi már régóta neki drukkolunk, mert édes és vicces és tiszta lökött. :D Egyébként ez a tévés közvetítésbe is behallatszik (kb. 7-8 perc felé jön a mi részünk). :'D xDDDD Ahogy az is, amikor Bert kiszáll a kocsiból, meghajol felénk, mi meg sikítunk. :'D A pasi odaszólt neki a transzparensre mutatva, hogy "láttad ezt?" mire Bert a feje fölé emelt kézzel tapsolt. :') Annnnnyira édes! :')

Btw, mikor mutattam a videót a legjobb off-line barátnőmnek, annyit fűzött hozzá: "hát ti nem vagytok normálisak, esküszöm" XD Nem hibáztatom, igaza van. :D

Csesszük el az időt!-projekt, part II.

Amikor Bert átvette a díjat, és ment a pezsgőzés, jött a vicces megjegyzés így magunk között, hogy igazán hagyhatna nekünk is a nedűből, ha már egyszer összeszurkoltuk neki a győzelmet. :D Az ártatlan feltételezés később aztán véresen komolyra fordult.... :D
Telt-múlt az idő, majd úgy döntöttünk, megint lemegyünk a paddockba.
Ha már ott jártunk, és volt némi feles időnk, elhatároztuk, hogy felkeressük másik kis kedvencünket, Alex Riberas-t, alias Cicafiút, aki a FR 2.0-ás mezőnyben vitézkedett. Megálltunk a Kaufmann Racing sátránál, és kukucskáltunk... Timi megint elővette a varázs-zászlót, amit kifeszítve tartottunk, mintegy jelezve, hogy a csapat spanyol pilótáját keressük, de nem kellett sokáig várni: a zászló előkerülte után néhány másodperccel feltűnt Szisza, aki először láthatóan megdöbbent kissé, de aztán elmosolyodott és kimászott hozzánk. :D
Megint Kingu ragadta magához a szót. :D Bemutatkozott Alexnek, és elmesélte neki, hogy áprilisban beszélgettek Facebook-on: ő volt az, aki ráírt Alexre, hogy közölje: a beceneve, a "Ribbie" (fonetikusan ugye 'ribi') azt jelenti magyarul, hogy bitch. :D Erre Alex elnevette magát, és mondta, hogy igen, emlékszik. :D Kattant pár fotó, majd a pilóta elsietett. :)
A nagy császkálás közepette Kingu kiszúrt egy szerinte pilótának látszó figurát. Felvilágosítottam, hogy António Félix da Costa-ra mutogat éppen. :D Mivel a srác jó arc (nagyon jó haverok Alberttel is egyébként), odamentünk hozzá. :) Kaptunk tőle ag-t, és fényképezkedett velünk. :) A listán, ahol az elcsípendő versenyzők voltak, már csak Bianchi és Korjus maradt. :D
Lézengtünk még kicsit, de mivel a fantali kezdetéig már nem volt hátra olyan sok idő, felesleges lett volna visszamenni a lelátóra, inkább a megbeszélt helyre, a paddock bejáratához mentünk, hogy összeszedjük a találkozó érdeklődőit, majd mikor teljes lett a csapat, újra az Oregon csini, rózsaszín kamionja felé csődült az igencsak megduzzadt létszámú csőcselék. :D

Meet&Greet - a rajongói találkozó Alberttel

Túlzás nélkül állíthatom: ez volt a hétvége fénypontja. Mikor megérkeztünk, Bert épp öltözködött  a kamionban (mivel nyitva volt az ajtó, egyesek - nem én! - még leskelődtek is :P ), de gyorsan elkészült, és kijött hozzánk. :)

Kicsit nehezen indult be a dolog; Alberten látszott, hogy nagyon zavarban van, folyamatosan levette a sapiját-beletúrt a hajába-visszavette a sapiját (ezt kb. 10 másodpercenkét eljátszotta), vagy ha nem a fejével bíbelődött, a pulcsiját tűrögette. :D Kezdésképp, hogy megalapozzuk a hangulatot, Icu odaadta az ajándékát. A zacsi tartalmazott egy doboz csokit, amit (azt hiszem) Noncsi hozott neki, illetve egy Icu által dekorált fehér pólót. A ruhadarabon Albert Los MiniDrivers figurája kapott helyet, valamint a Hungaroring alaprajza. :) Ha jól értettem, mikor megnézte, Albert olyasmit motyogott, hogy "f*cking amazing" szóval nagyon tetszett neki. :D Magabiztosan megjegyezte, hogy majd másnap felviszi a dobogóra. :D A csokira is azt reagálta "I love it", de a hasára mutatva hozzáfűzte, hogy majd csak másnap fogja megkóstolni. :D

Annyi minden történt, hogy kicsit nehéz összeszedni...

Megmutatta a bukósisakjait, gyorstalpaló kurzust tartott a HANS lényegéről (mintha nem tudnánk... - de azért nagyon cuki volt, ahogy magyarázta :') :D ), és kihozta a moszkvai második versenyen elért győzelméért kapott díját, és azt is, amit aznap szerzett a Ringen. :) Körbe lehetett adni, fotózkodni velük, sisakkal, kupákkal... Majd kérdezte, hogy "most mit csináljunk?" :D Kingu mondta, hogy akkor megnéznék a kocsiját, ha lehet (mert ugye az eredeti terv is az volt, hogy bevisz a boxba, és megmutatja az autót, meg minden... :D). Bert mondta, hogy oké, menjünk. :D Lepakolta a cuccosait, és bevitt a garázsba, de mivel még dolgoztak a szerelők nem igazán mehettünk be, csak a legelejére. Az ő kocsijához ilyenkor nem szabadott nyúlni, de az egyik csapattársa félig összetört verdáját megmutogatta nagyjából. (Itt nagyon édes volt: míg tartotta az előadását, volt egy ilyen mondata, hogy "nagyon zavarban vagyok". :D Kingu megnyugtatta, hogy MI vagyunk zavarban miatta, de Bert csak a fejét rázta és annyit mondott "túl sok lány". :D Egyemmeg. ♥♥♥ Voltunk kb. húszan. :D De azért elbírt velünk. :D )

Ott, a garázsban kitalálta, hogy ő adni akar valamit. :D Kifundálta, hogy az aktuálisan a hülye fején lévő, győzelmi Michelin-es sapit fogja odaadni. De jött a bökkenő: nem tudta, kinek. :D Majd eszébe jutott, hogy mivel folyamatosan Noncsi tartotta vele a kapcsolatot, ő szervezte a talit is, ő lesz a kedvezményezett. Már nyújtotta felé, aztán eszébe jutott, hogy előbb alá is írja. :D Annyit körmölt, hogy azt hittük, egy kisregényt ír, rá, de nagyon cukin kidekorálta. :D Felvett helyette egy piros sapit, plusz egy kabátot is magára öltött a hűvös időre tekintettel, majd visszatért közénk, és Noncsi is megkapta a dedikált Albert-sapkát. :)

Albert megkérte az egyik szerelőjét, hogy készítsen egy csoportképet róla a rajongókkal, majd  készségesen pózolt mindenkivel. A csoportkép (én nem látszom rajta, ne is keressetek :D) egyébkét még aznap este felkerült a twitterére. :') Vagy másnap. Nem emlékszem. xD
Miután elkészültek a közös fotók, visszamentünk a kamion mellé, és vééééégre valahára megtudtuk, mit ábrázol a logója. :D Egy régi sisakján még az egész bukó hátsó felét beborította egy nagy A betű, ezt alakították át a menedzsere javaslatára, megkapta a szemeket és a fülecskéket, így nyerte el jelen formáját. :D Szóval eredetileg A volt. :D Egyébként mindezt Icu plakátján magyarázta el - mikor letette a földre a papírt, és finoman rátaposott, Icc kis híján infarktust kapott. :'D Félve pillantottam rá, mert nem tudtam, mire számítsak: összeesik, vagy nekiugrik a gyereknek, hogy megfojtsa. :'D Szerencsére mindenki túlélte: a plakát is, Icu is, és Bertito is. :D

Bert nagyon sokat mesélt magáról. Mondta, hogy imádja az állatokat, és imád fotózni. Ha lát valami érdekeset, például egy furcsa állatot, rögtön lefotózza. "Strange animal - picture!" XD Majdnem 700 kép volt a telefonján, ennek jó része saját magáról. :'D A fürdőszobában, a tükörben fotózta magát, félmeztelenül... Az egyik lány megkérdezte, hogy ezt miért nem teszi fel Twitterre? xD
Mutatott egy érdekes és nagyon vicces, kocsiban-bulizós videót is a saját logójával ellátott, kedvenc színében (sárgában) pompázó telefonjáról, amiben Szisza társaságában szerepel. :D Úgy látszik, jó bulik vannak Barcelonában - habár Albert nekünk azt mondta, hogy nem egy bulizós típus (#kötvehiszem). :D Alexet felismerve Kingu megosztotta a spanyol mini energiagombóccal, hogy mi Cicafiúnak, vagyis Kittenboynak hívjuk őt (vagyis úgy emlékszem, Kingu Catboy-t mondott). Ezen infó hallatán Bert diszkréten röhögni kezdett. :DDD Alex egyébként a másnapi találkozásnál nem tette szóvá a dolgot, de ki tudja... Talán Bert azóta is ezzel szivatja. :'D

Egy ponton egyébkét még a rózsaszín zokniját is felvillantotta, szóval kész volt a gyerek teljesen... :'D

Egyébként tényleg zavarban lehetett: még a háziállatai nevét is elfelejtette. :'D Mikor mesélte, hogy van egy cicája és egy kutyusa, és mutatott róluk képet, mi pedig a nevük felől érdeklődtünk, azt még meg tudta mondani, hogy a macskát Shin-nek hívják, de a kutya nevén gondolkodnia kellett pár másodpercet, mire közölte, hogy Hanna. :D Míg gondolkodott, nekem is járt az agyam, hogy kisegítsem-e, és megmondjam-e én a jószág nevét, de az mekkora fail lett volna, hogy jobban tudom, mint ő... XD Inkább csendben maradtam, és megvártam, míg a nyelvére jön. :D

Mutatott fotót a bátyjáról (azt mesélte, jó testvérek), és Tello-ról is. :D Azt állítja, nem szereti a focit. :D Vagyis azt mondta, hogy inkább motor- vagy autóversenyeket néz, a foci nem annyira az ő világa. De azért pár héttel később, amikor a clásico volt a Camp Nou-ban, tweetelt egy képet Hannáról, Barcás sálban... :D És valamennyire azért vágnia kell a témát, ha ismeri Tello-t, mert - bár nagyon ügyes a srác - egyelőre nem a legismertebb Barcafocisták egyike. :D

Amikor kb. fél óra múltán, fájó szívvel indultunk volna, és elkezdtük megköszönni a délutánt, még marasztalt minket. "Kérdezzetek! Bármit lehet!" :D Nagyon cuki volt. :')
Folyamatosan hozta a témákat, állandóan kapkodta a telefonját és mutogatta a dolgokat. :D És közben egyfolytában szövegelt. :D

Megosztotta velünk, hogy nagyon szeret Magyarországra jönni, mert itt nagyon sokan szeretik. Azt mondta, ez a verseny még különlegesebb is a számára, mint a barcelonai futam. Bár 25 percnyire lakik a pályától, és  kint van az egész családja, az összes barátja, nálunk mégis sokkal több szeretetet kap, ami nagyon jól esik neki. :) Mesélte, hogy az előző futamon moszkvában (ott egyébként ez volt az első WSR - meg úgy általában, bármilyen verseny xD ) az emberek elég ridegek voltak, csak annyi volt, hogy "- szia! - szia!", de itt nagyon sokan ismerik, dumálnak vele, megkérdezik, hogy van... Vágott közben egy vicces fejet, mert tudta, milyen beképzelten hangzik, amit mond, de azért átjött a mondanivalója lényege: azt mondta, nagyon jó érzés tudni, hogy ennyien szeretik, és ez nagyon sok erőt és motivációt ad neki. :) Itt majdnem annyi szurkolója van, mint Spanyolországban: twitteren és facebook-on, szinte minden második követője magyar, és furcsa, de jó érzés látnia az idegen stílusú neveket. :D*
Ott helyben, egy füzetbe le is "graffitizte" pár lány nevét (egy Kinga nevű lány nevét is leírta, majd közölte hogy "funny name", amit a mi Kingunk egy kissé zokon is vett :D ), de a V és B betűket összekeverte, mert a spanyol ejtés ugye pont fordított. :D Cuki volt, ahogy betűzték neki. :D Azt mondta, őt nem érdekli, spanyolul írja. :'DD
*Mondjuk szerintem ezt a népszerűséget kizárólag önmagának köszönheti. :) Ha nem lenne ilyen közvetlen és kedves, nem ismernék és szeretnék ennyien. :)

Egyébként bebizonyította, hogy tényleg mindent lefotóz: mikor észrevette Icc "Costa" feliratos, spanyol színekre dekorált cipellőjét, előkapta a telóját, térdre borult, és azt is lekapta (de előtte megkérdezte Icut, hogy lefényképezheti-e a lábbelit :') nagyon cukker volt :') )

Még a laptopját is kihozta és bekapcsolta. Mutatott pár percet egy onboard videóból, a tavalyi ringi futamáról, amikor még 3.5-ös autóban ült. :) A háttérképe az asztalon egyébként nagyon passzol a személyiségéhez. :) 

A fantali vége felé elérkezett a nap mélypontja: Kingu valahogy mellém keveredett, és egyszerre átkarolt, már felhívta magára Bert figyelmét (tőlem minderre egy kétségbeesett "mitcsinálsz?" volt a reakció), közölte, hogy én ki vagyok, mi a nevem, és nem is tudom, mit mondott... hogy közöttünk én voltam az első fanja, és én tettem azzá a többieket is, vagy valami ilyesmit... Albert nem nagyon tudott erre mit reagálni (meg is értem szegényt), úgyhogy egy mosolygós "thank you"-t küldött végül felém.
Tudom, hogy Kingu csak jót akart ezzel, de nekem elég rosszul esett. Nem szeretem, ha bárki is figyel rám, pláne, ha egy olyan srác, akiért oda meg vissza vagyok... Az én komplexusommal... Állati kellemetlen volt. :/ Na mindegy.

Kisvártatva a csapatfőnöke szólt Bertnek, hogy lassan mennie kell, mert lesz egy fotózás, amin részt kell vennie. Bement a kamionba átöltözni, és ekkor felpróbálta az ajándék pólót is. :)

Ezután még pár percet velünk töltött, de aztán mondta, hogy most már tényleg mennie kell, úgyhogy elköszöntünk. Mondjuk minél tovább maradtunk, annál kevesebben lettünk. A végére már csak kb. 8-10 fős keménymag maradt. :D Tőlünk ismét puszival köszönt el. :'))) Ááááhh meghaltam. :')
Jah, és még a tali végén... :D Megköszöntünk neki mindent még egyszer, és ekkor a lányok nógatására Kingu szóvá tette, hogy másnap szeretnénk kapni a pezsgőjéből... :'D Rögtön rávágta, hogy semmi probléma, sőt, már az aznapiból is akart adni, de azt már elfogyasztotta a csapat. Még majdhogynem ő kért elnézést a pofátlan kérésünk után, hogy nem tudja teljesíteni, pedig ez szerintem már túlment egy határon. :'D

A búcsú után, amikor elindultunk a kamion takarásából, csak pár métert tettem meg, és bizony könnyek szöktek a szemembe. Egyrészt azért, mert annyira jó volt vele lenni, másrészt azért, mert nem akartam elválni tőle. xD Hülyén hangzik, de máris hiányzott. :'D Nem akartam bőgni a lányok előtt, tök ciki lett volna, ezért próbáltam fegyelmezni magam, és inkább a pozitívumokra fókuszálni. :) Elvégre vasárnap várt ránk még egy nap, amikor láthattuk. :)

Amikor vége lett a találkozónak, és elindultunk a szállásra, csodálkozva vettük észre, hogy KÉT ÓRA telt el! O___o Két órát lógott velünk! Te jó ég! :') Ki szánna még ránk ennyi időt? :)

Nagyjából az utolsók között jöttünk el a pályáról, hét óra után, örömtől duzzadva. :)

És ez még csak a szombati nap volt... Legalábbis a pályán. Mert egyébkét vártak még meglepetések. :D xD

Este: hülyülés, kockulás, videózás

A szálláson jó hangulatban, bár kissé fáradtan telt az este a csajokkal. Kingu Icc nevére rendelte a pizzát, míg az X-Faktor válogatót és a Barca-meccset skubiztuk a tévében (a Getafe ellen játszottunk bajnokit idegenben - nem volt egy jó meccs, de 1-4-re nyertünk :D ), Noncsi a cikkeit gépelte, Timci pedig keksszel próbálta magát megmenteni az éhhaláltól a vacsi megérkeztéig.
Én is előszedtem a gépem, és felmentem netre. A Media52 oldalán pedig volt egy kép - rólunk. :D
Mint említettem, nem csak a fedett tribün alatt kapott le minket a srác a plakáttal, hanem a Media-s csapatnak is megtetszett a kis szurkolótábor. :D És ami ennél is viccesebb: a kép lájkolói között ott van Bert nagynénje, Bert anyukája, Bert bátyja, és maga Bert is, és nem a fansite-tal, hanem a privát profiljával. :D Egek. :D Eljutott a hírünk Bcn-ba is. xD Valószínűleg egy csapásra szívébe zárt minket a Costa família. xD

A csajoknak nagysokára megjött a pizza, szépen libasorban lefürödtünk, közben pedig átnézegettük a képeket és a videókat a találkozóról. Jókat röhögtünk. xD Albert néha nem egyszerű pofákat vág dumálás közben. :D Nagyon édes. :D Meg amikor valami aranyos képet mutatott, a lánykórus egy emberként zengte az óóóó-kat és az áááááááhh-kat... Nagyon mókás volt utólag visszahallgatni, milyen hangokat adtunk ki. :'DD Meg hogy mennyit röhögtünk ezen a hülyegyereken. :D Jó humorú csóka. :D
Azon is sokat derültünk, hogy mennyit tollászkodik... :D Meg hogy ha nem figyelt, nem hallott, vagy nem értett valamit rendesen, nem úgy kérdezett vissza, hogy "sorry" vagy "what" vagy valami, hanem mindig azt mondta: "eh?" xDDDDDDDD Sírtunk. :'DD

Álmatlanság

Mivel mindenki tök fáradt volt, és tudtuk, hogy a vasárnap is szaladgálós lesz, viszonylag korán, éjfél körül úgy döntöttünk, lepihenünk. Én viszont az Istennek sem tudtam elaludni. Idegen helyen sosem tudok aludni... Egyszer sikerült elszundítanom, de mire rendesen elaludtam volna, Kingu felkelt kikapcsolni a tévét, a lépésekre pedig felébredtem, és már nem tudtam visszaaludni.
Csak feküdtem, bámultam a plafont, és azon gondolkoztam, mi a csudát csináljak. Kezdjek el játszani a telefonomon? Kapcsoljam vissza a gépet? De a fényre hátra felkelnek a többiek... (Én Icuval és Kingával aludtam a három ágyas szobában, mivel Noncsi és Timi már péntek este megérkeztek, ők korábban elfoglalták a kétágyast.) Mocorogni nem nagyon mertem, mert az ágy nyikorgott, és nem akartam felébreszteni a csajokat. Gondoltam rá, hogy kimegyek az erkélyre, de ezzel is az volt a gondom, hogy a pakolászással meg az ajtóbabrálással felverem a többieket, azt meg nem akartam. Inkább döglődtem, és próbáltam aludni - valamikor öt körül sikerült is elszunyálnom. :D

És ekkor jött a vasárnap...

2012. szeptember 16.

Ébredés, rohanás

 Az ébresztő 7-re volt állítva a telefonomon, de már 6.50-kor kipattantak a szemeim. Normál esetben a másik oldalamra fordulok, és alszom tovább, de most első gondolatom az volt: Albert! WS! Alex! :D Nem volt apelláta, végre eljött a reggel, mehettünk vissza a Ringre! Nem volt helye alvásnak! :D
A csajok kicsit nehezebben ébredtek, ők is sokat fent voltak az éjjel. Többször hallottam, hogy felkeltek inni, meg hogy forgolódtak.
Azért hét után ők is rábírták magukat, hogy feltápászkodjanak, és elkezdtünk készülődni. Mi eleve öten voltunk, plusz volt még egy 3-4 fős társaság rajtunk kívül a szálláson, és azt kell mondjam: ennyi emberre kib@szott kevés egy darab fürdőszoba. :/ :D
Én kimentem az erkélyre, hogy kicsit felébresszen a hűs, reggeli levegő, és észrevettem, hogy onnan pont rálátni a Ringre. :D Légvonalban közel van, gyalog viszont az én ízlésemnek kicsit messze. 30-40 perc intenzív séta...
Kicsit pakolásztunk, és bár a nagy tatyókat/bőröndöket ott hagyhattuk estig, kitömött táskákkal indultunk el, mert magunkkal vittük azt a három határnyi kaját, amit felhalmoztunk, de nem ettük meg az este. :D
Végül is a tervezetthez képest háromnegyed órás késéssel indultunk vissza a pályára.

Reggel a pályán

Amior beértünk, rögtön a paddockba siettünk, hogy köszönjünk a hősünknek. :') Albert is fáradt lehetett, mivel napszemüvegben feszített, amit a borús időre való tekintettel, a fényviszonyok nem igazán indokoltak. Gondolom, a szemcsivel próbálta álcázni a fáradt szemeit.
Amikor ott voltunk vele, pont arra jött egy WSR-es operatőr, aki természetesen megtalált minket a kamerával... Albert persze tette a dolgát: vigyorgott, és bemutatta a lencsébe az Icutól kapott karkötőjét, majd elkapta Icc kezét, és azt is belehúzta a kamerába, mivel barátnőnk egy Albertéhez hasonló karkötőt viselt, csak az övében a "Costa" név olvasható. :D

Mindenki együtt :)

Timi szeretett volna lemenni a boxlátogatásra, csak ugye az szombaton elmaradt, ezért elhatároztuk, hogy vasárnap mindenképp bemegyünk. Timcy szerette volna aláíratni a spanyol lobogóját Alberttel. :)
Mivel eleve jócskán 9 után értünk oda, fel se mentünk a tribünre, hanem a paddockban maradtunk, mivel tapasztaltak vagyunk, és tudjuk, hogy zajlik a boxutcalátogatás... Ha 10.45-re meg van hirdetve, 10 körül oda kell állni a bejárat elé, különben nem fér be az ember... :D Így is lett. :D Közben hívott Kathy, hogy érkeznek ők is a barátjával, merre vagyunk? Megbeszéltük, hogy a boxbejáratnál találkozunk. Nem sokkal kapunyitás előtt értek oda.
A boxutcában is Bert körül ténferegtünk, ahol összefutottunk kedvenc kommentátorunkkal. :D A bámészkodást is közvetítette, és szokás szerint arra bíztatott mindenkit, hogy keresse fel KPT boxát... Ha már összefutottunk, megsúgtuk neki, hogy fény derült a nagy titokra: a logó alapja egy A betű. :D A, mint Albert. :D
A boxlátogatás után nem sokkal kezdődött Bert versenye, ezért visszamentünk a dobogóval szemközti fedetlen tribünre, és újra előkerült a transzparens is. :D Ekkor is csinált rólunk képet valaki a boxutcából, de az nem tudom, hol van. xD
Ami a futamot illeti, Bert ezúttal összeszedettebb volt a rajtnál; nem hibázott, egy percre sem engedte ki a kezéből a vezetést, és magabiztos fölénnyel nyerte meg a futamot. És még az ígéretét is megtartotta: valóban vitte magával a dobogóra a pólót. :')

Verseny közben a kommentátorok megint emlegettek minket. :'D Valami olyasmivel hülyültek, hogy jövőre ők is csinálnak egymásnak plakátokat, és hogy biztosan lenne, aki önként csinál nekik, ha olyan arcuk lenne, mint Albertnek. :'DDD

Lelkifurka

A verseny után kicsivel visszamentünk a paddockba, és a változatosság kedvéért megint Albertet kerestük. :'D Icu mondta, hogy odaadja neki a plakátot. Előtte mind aláírtuk az O betű közepén. :D

Amikor leértük Bert boxához, mintegy jelezve, hogy rá várunk (mintha nem tudta volna már így is minden csapattag :"D) újra széthajtottuk a plakátot, és ott tartottuk, várva a hősünket. :') Ekkor megint olyasmi történt, amire nem számítottam: elsétált mellettünk Albert legnagyobb riválisa, Bas Schothorst (akinek Kingu a nevéből kiindulva előzetesen a "Lövésló" becenevet adta :'DD). Végignézett a plakáton, majd rajtunk... Omg, úgy nézett ránk, mint a véres rongyra. :'D Gondolkoztam, hogy most mi lesz: nekünk ugrik, széttépi a papírt, vagy valami... De szerencsére csak elment mellettünk egy halvány - a lányok szerint irigy, szerintem lenéző - mosollyal.
Megjött Bert, megkapta a plakátot, és azt mondta, ki fogja tenni az apukája műhelyében, ahol a dicsőségfala van a serlegeivel, meg minden. :) És ekkor jött a még kínosabb rész. Nekem már eleve égett a pofám százhúszadszor is odamenni hozzá, de a csajok be akarták hajtani rajta a pezsgős ígéretét. A srác persze nagyon készséges volt, azonnal pattant, mondta, hogy kövessük, ment a sátorba, szedte elő a poharakat... :) Szóval tényleg nagyon aranyos volt. Csak ott volt a gáz, hogy ezt a pezsgőzést mi úgy terveztük, hogy csak mi leszünk hatan - vagyis Berttel együtt heten. Csakhogy az előző napi fantalis csapat fele megtalált minket, és ők is odajöttek, mikor meglátták, hogy a spanyol manó után szaladunk... Így szegény Bertnek még több pohárba kellett töltenie... Később azt hiszem, meg is mondtuk neki, hogy nem akartunk a nyakára hozni megint mindenkit, ne haragudjon, nem így terveztük. :/ De végül is hozta a formáját, nem zavartatta magát, koccintott a társasággal, nagyon rendi volt. :')

Nekem elég sz@r hangulatom volt egész nap... Egyrészt gondolom fáradt voltam, ezért is voltam kevésbé lelkes, és az a tény is a levegőben lógott, hogy nemsokára haza kell mennünk, plusz amiatt, hogy állandóan zargatjuk Bertet. Biztosra vettem, hogy tele van velünk a hócipője, és a halál f@szára kíván már minket a hülyeségeinkkel együtt... :/
Noncsinak ígért még korábban egy interjút, de mondta, hogy nem alkalmas a dolog, mert kezdődik a 3.5-ös verseny, és szeretné megnézni, ezért siet, de futam után ráér, és akkor beszélhetnek.

Kellemes meglepetés

Bár 45 perces a WSR királykategóriájának futama, nem mentünk fel a tribünre, hanem a paddockban lézengtünk, és a kamionok között megbújva fáztunk, Icu tömött minket chipsszel, hogy fogyjon már el, és kissé unatkoztunk... Plusz ugye mindenki kedve elromlott a pezsgős incidens és Albert felidegesítése miatt.
Bakker, egész nap császkáltunk... Csak addig ültünk a lelátón, amíg Bert futamát néztük - kb. 1 órát.
Kathyék lassan elköszöntek tőlünk, és haza indultak, plusz az élményparkban mászkáltunk. Egyik legjobb Jed-fan barátnőm, Bee-zu ugyanis jelezte, hogy vasárnap ott fog dolgozni a pálya melletti "családi szigeten": gyerekeknek tart arcfestő foglalkozást. Szétnéztünk a paddock hátsó részén, de sehol nem láttam őt...
A verseny után aztán megint Bertet kerestük, hogy Noncsi megejthesse az interjút. Nagy nehezen elő is került, mi pedig inkább háttérbe vonultunk, és tisztes távolból vártuk akkreditált barátnőnket.
Az interjú végeztével aztán Albert saját maga, kérés és felszólítás nélkül odajött hozzánk. :') Ezen végtelenül meglepődtem. O_o Hogy lehet, hogy még nincs elege belőlünk? Vagy hogy van ereje úgy tenni, mintha nem lenne? xD
Még egyszer megköszöntünk neki mindent, és bocsánatot kértünk, amiért annyit nyaggattuk... Mire nagy vehemenciával elkezdett magyarázni, hogy dehogy is! Egyáltalán nem zavartuk, komolyan, nagyon örült nekünk! Őszintén! :') Nem tudom, mennyire gondolta komolyan, mindenesetre nagyon hitelesen adta elő. :')
Minden jót kívántunk neki, sok sikert a bajnokság hátralévő részére, és kifejeztük abbéli reményünket, hogy jövőre ismét találkozhatunk. :) Még egyszer biztosított minket, hogy egyáltalán nem jelentettünk terhet számára, és ismét megpuszilt minket. :') Jelezném, hogy az már három pár, vagyis összesen hat darab Albert-puszi a hétvége folyamán! *w* *q*

Bee-zu :) <3

Ezt követően elhatároztuk, hogy most már leülünk a tribünre, és megnézzük Szisza versenyét, tegnap úgyis lemaradtunk róla... A paddockból távozva Kingu és Icc a női szakasz felé indultak, és míg őket vártunk, megpillantottam egy ismerősnek tűnő valakit... Egy sokszínű hajú leányzó gyerekek arcát pingálta. :D Twitteren és Fácsén láttam róla képet, ezért éltem a gyanúperrel, hogy ő lehet Bee-zu. :D Biztos azonban nem voltam benne, ezért egy darabig csak távolról méregettem, végül aztán odamentem és megszólítottam. :D És kiderült, hogy nem tévedtem, tényleg ő volt az. :D
Míg ő dolgozott, kicsit dumálgattunk. :') És beálltunk a sorba festésért... :'DD
Kingu egyik alkarjára az "Alex", a másikra az "Albert" név került, Icu szintén gazdagabb lett egy "Albert"-tel, én pedig egy "go fast!!" logóval. :D

A friss szerzeményekkel aztán visszarohantunk a paddockba - megjegyzem, a 2.0-ás futam csak 25 perces, és úgy elment az idő, hogy megint nem láttunk belőle egy percet sem. :'D Ott összefutottunk Alexszel, aki kissé elcsodálkozott Kingu kezén, de kedvesen mosolygott. :D *fénykép* :D
Albert simán dedikálta is a lányok kezét, én azzal már nem mentem oda. :D Bertnél már ott volt a bőröndje, szóval nagyon sietett, mégis odament a lányokhoz aláírni a kezüket. :') És odaírta mellé, hogy "P1" :'DD Egómanó. <3 :D

Hazaút

Kb. négy felé indultunk el a pályáról, vissza a szállásra a cuccainkért. Ott még fújtunk egyet, majd eljött az indulás ideje. Kingáért jöttek kocsival, Noncsit pedig még a pályán tartotta a munkája, így Iccel és Timekkel hármasban vágtunk neki a visszaútnak a Hungaroring bejáratáig, hogy sajgó szívvel elmenjünk mellette, és letelepedjünk a benzinkút melletti buszmegállóban. Hála az égnek még épp felfértünk az aktuálisan induló buszra, így fél óra múltán a Stadion alatt találtuk magunkat, a pályaudvaron. A fáradtságtól (két napja nem aludtam, ellenben végig szaladgáltam) alig vonszoltam már magam, de természetesen ahhoz nem voltunk elég kimerültek, hogy egész úton dumáljunk. A téma mi más lehetett volna, mint a WSR - és főleg Bert. :) :D
A Délibe érkezve még csomó időm volt a vonat indulásáig, addig pakolásztam a cuccaimat. A vonaton is elővettem a gépet, felmentem netre, azt hittem, elhagytam a szálláson a töltőt, de végül megtaláltam, aztán a fülhallgatóm nem volt meg, de az is megkerült a kabátom zsebéből... Szóval kaotikus út volt. :D És már akkor éreztem, hogy leégett az arcom és az orrom. -_- Hihetetlen, hogy nem tudok úgy eljönni a Ringről, hogy ne lennének égési sebeim... :D Még akkor sem, ha hideg van, és borús az ég. :D

Összegezve: tök jól haladok Berttel. :D Amióta ismerem, kíváncsi voltam, mit jelent a logója, szerettem volna látni a bukósisakját közelről, és szeretném megölelni. :'D Tavaly megnézhettem a sisakot, idén is láthattam mindkettőt, plusz megtudtam, mit ábrázol a logó... :D Az ölelés nem jött össze - bár a vigaszdíj puszi sem volt rossz. ;D Talán jövőre az ölelés is összejön. :) :D
Remélem, kap ülést valahol. :) Megérdemli. :) Nélküle nem lenne ugyanaz a WSR, de azt sem bánom, ha máshol lesz, csak versenyezzen. :)

Egyébként a listáról Bianchival nem találkoztam, Kevint viszont sikerült elkapni vasárnap délután, a versenye után. :) Nem tűnt túl boldognak... :'DD
Azt pedig kifelejtettem a vasárnapi események közül - pedig EPIC volt :DDD -, hogy odamentünk Alexhez, nem tudom, pontosan mikor, de kértünk képeket, mert a szombati gáz lett ( :"DD ), és akkor mondtuk neki, hogy "láttunk rólad egy érdekes videót..." mire vigyorogva ennyit kérdezett: "in the car? with Albert?" xD Rögtön levágta, mi a téma. :'DD Édes volt. :D


Fantasztikus hétvégét töltöttünk a lányokkal és a pilótákkal. :) Nagyon reméljük, hogy jövőre megismételhetjük - vagy még jobb lehet. :)

Tíz óra is elmúlt, mire hazaértem, és mocskosul fáradt voltam, mégis csak hajnali egy felé tudtam elaludni, annyira pörgetett az elmúlt két nap. :) Mondjuk nem ártott pihennem, mert másnap reggel nyolcra mentem melózni. :'D
Megfáztam, leégtem, full fáradt voltam, mégis olyat tettem, amit azóta sem: mosolyogva mentem dolgozni. :) :D Ennyit ér egy jó hétvége. :D


Búcsúzóul egy kép a fantaliról... csak mert én sírok rajta... :""""D
Kinga kommentje alatta Fácsén: "ez amolyan "akarsz egy pofont ettől a bukósisaktól?" "nem, köszi" típusú kép lett :D " x'D

Egyébként, mire megírtam a posztot, utána néztem: a WSR két helyszíni kommentátora Fábián László és Lantos András. :D Fábián László felelős úgymond a programok levezényléséért, Lantos András pedig a futamok (és az Eurosport) szakkommentátora. :) #GodBlessThem! :)